Napjaink talán egyik kedvenc témájává vált az a kérdés, hogy létezik-e egy felettünk álló gazdasági-politikai hatalom. Kiváltképp igaz lehet ez hazánkra, hiszen a különböző történelmi sajátosságok – példának okáért Trianon – miatt számtalanszor érezhette úgy a „kisember”, hogy nem ő maga irányítja a sorsát. Ebben az esetben azonban felvetődik, ha nem mi, akkor kik azok, akik meghatározzák az életünk és a világ arculatát.
Melyikünket ne foglalkoztatná az a kérdés, hogy mi magunk irányítjuk-e az életünket, vagy ez csak egy látszat, és igazából racionálisan cselekvő alanyok vagyunk egy piaci keretek közt működő sakktáblán? Számos irodalmi alkotást megihletett már ez a kérdéskör: vannak, amelyek az isteni gondviselést tételezik fel mint felsőbb erőt, akadnak azonban olyanok is, melyek lefejtik róla a misztikumot, egy olyan szűk körnek tulajdonítva ezt az attribútumot, mint például a Szabadkőművesek. Nyilván szükség van egyfajta nyitottságra is a fentiekhez hasonló megközelítések befogadásához, ámbár tagadhatatlanná vált az elmúlt évtizedek kutatásai alapján az, hogy van egy kis arányú társadalmi réteg, amely felülprezentált az erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében. Jelen cikk keretében ennek kívánunk utána járni.
Mit mutat a statisztika?
Az alábbi ábráról a jövedelmi (income) és vagyoni (wealth) egyenlőtlenség 2021-es adatait (World Economic Forum) olvashatjuk le. Jól láthatóvá válik, hogy mindkét vizsgált terület esetében hangsúlyos eltérések rajzolódtak ki. A jövedelmi aspektus szempontjából azt mondhatjuk el, hogy a világ népességének leggazdagabbjai, tehát a felső 10 százalékhoz tartozó szereplőkhöz köthető a világjövedelem mintegy 52 százaléka. Ezzel párhuzamosan azonban az is kiolvasható, hogy amíg a középső 40 százalék ebben a kérdésben többé-kevésbé képes lépést tartani a leggazdagabbakkal, addig a világ lakosságának legszegényebbjei alig több, mint 8 százalékát keresik meg a világjövedelemnek.
A globális vagyoni adatok azonban a jövedelemeloszlásnál is szignifikánsabb egyenlőtlenségeket mutatnak. Többek közt megállapíthatóvá válik, hogy a világ népességének alsó 50 százaléka a világ összvagyonának mindössze 2 százalékát tudhatja magáénak, tehát elmondható: csak csekély mértékben rendelkeznek saját vagyonnal. Ugyanakkor meghökkentő módon a felső 10 százalékba sorolható személyek birtokolják a világ összes vagyonának 76 százalékát. Mindezek mellett a vagyoni egyenlőtlenségek tekintetében a társadalom „középosztálya”, azaz a középső 40 százalék is csak elenyésző részét tudhatja magáénak a világ összvagyonából.
A World Economic Forum elemzése kitért továbbá arra is, hogy a covidnak „köszönhetően” a gazdasági egyenlőtlenségek csak tovább mélyültek. Ez a legjobban abban manifesztálódik, hogy
a világ 10 leggazdagabb embere a pandémia óta megduplázta a vagyonát, amit csak tovább súlyosbít az, hogy számos kimutatás szerint ezzel egyidőben csökkentek a jövedelmek, egyúttal látványosan megemelkedett a szegényebb társadalmi csoportokhoz tartozók aránya.
Ugyancsak figyelemmel kell lennünk az Ukrajna és Oroszország közt folyó eseményekre, amelyek azontúl, hogy felforgatták a nemzetközi kapcsolatokat, közvetlen hatást gyakoroltak az energia- és élelmiszerárakra is, ami szintén negatívan befolyásolhatja az orosz erőforrásoknak kiszolgáltatott országok és állampolgáraik mindennapjait.
Kik lehetnek a tagjai?
Az interneten rengeteg olyan listát lehet találni, amelyek a világ leggazdagabb, legbefolyásosabb embereit rangsorolják. Ezek között rendszerint van is bőven átfedés, sokszor feltűnnek ugyanazok az üzletemberek, politikusok, királyi családok sarjai ezeken a listákon. Hajlamosak vagyunk személyük mellett egyúttal államokra is asszociálni – gondoljunk csak a közbeszédben gyakran megjelenő „orosz oligarcha” vagy „arab sejk” megnevezésekre –, a válóságban viszont ezek a személyek már nem köthetőek össze kizárólag egy nemzettel. Jellemzően üzletelnek ugyanis más államokkal vagy azokon belül, sőt megtakarításaikat sem egyetlen valutában és országban tartják – mára már számos offshore-paradicsommal találkozhatunk a szigetvilágok határain túl is. Köztudottan megvannak továbbá az elit oktatási színterek is, elég csak megemlíteni az amerikai Ivy League intézményeit, ahol a globalizációs életstílusnak köszönhetően szép számmal megfigyelhetőek ezen családok csemetéi. Emellett nem ritka az sem, hogy az elit tagjai egymással lépnek házasságokra, jó példa lehet erre az üzletember, Arisztotelész Onasszisz és Jacqueline Kennedy frigye 1968 és 1975 között. Az imént ismertetett jellemvonások együttesen ráirányítják a figyelmet arra, milyen zárt társadalmi csoportokról van szó valójában. Egy dologban tehát biztosak lehetünk: nem egyszerű feladat bekerülni ezekbe a felső körökbe.
Na de mennyi is az annyi?
Először is érdemes lehet tisztázni, hogy mekkora mértéket öltenek a szóban forgó vagyonok. Az OXFAM International munkatársai – egy olyan nemzetközi civil szervezet, amelynek elsődleges célja a nemeztközi szegénység felszámolásának elősegítése – egyik 2017-es publikációjukban leplezték le a következő tényt: 8 férfi azonos mértékű vagyonnal rendelkezik, mint amekkorát összesen birtokol további 3,6 milliárd ember, azaz a világ legszegényebb fele.
Feltehetjük viszont a kérdést, hogy mi a helyzet a többi erőforrással. Hiba lenne ugyanis, ha kizárólag a pénz és a materializmus monopóliumáról beszélnénk, hiszen vannak olyan további elemek, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak az életünkre. Ezek közül talán a legkiemelkedőbb az ún. kapcsolati tőke, ami szoros kapcsolatba állítható a gazdagsággal. A pénz ugyanis átalakítható szimbolikus tőkévé – azaz magasabb társadalmi pozícióvá –, amely megteremti az alapot a nagy presztízsű körök előnyeinek a kiélvezésére. Pogátsa Zoltán könyvéből (Globális elit) kiderülhet számunkra, hogy többek közt az üzleti szférában tölt be rendkívül fontos szerepet a megfelelő kapcsolati háló. Erre hozta ékes példaként Kissingert, aki visszavonulását követően azzal biztosította jövedelmét, hogy az általa oly sokszor kritizált Kínát összekötötte előkelő nyugati befektetőkkel.
Művében szintén rámutat arra a tendenciára, mely szerint rendszeresen ugyanazok a szereplők jelennek meg a különböző iparágakat érintő együttműködésekben.
Mindezen tényezőkből pedig azt vonhatjuk le, hogy a dúsgazdagok tábora rendkívül erős kötelékekkel van átszőve.
Célszerű lehet pár szót ejteni a politikai ráhatásról is, hiszen a különböző szereplők sok esetben a politikai kapcsolataik révén tudják még tovább bővíteni a vagyonaikat, illetve növelni a befolyásukat. Ehhez kapcsolódhat az oligarchia kifejezés is. Az USA-ban figyelhető meg a legjobban az a trend, hogy az elmúlt években egyre nagyobb területhez jutnak az ún. Super PAC-ek, amelyeket nagyvállalatok hoznak létre annak érdekében, hogy ezeken keresztül finanszírozhassák a különböző kampányokat. Ezért cserébe viszont elvárnak bizonyos juttatásokat, mint például a közbeszerzések megnyerését. Ebből kifolyólag – ahogy arra többek közt Gilens és Page műve (2014) is rámutat – a politika csinálás folyamatában is az elit és a lobbik preferenciái érvényesülnek, nem pedig az átlagembereké.
Összességében elmondhatjuk, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek rendkívül kitettek a nemzetközi eseményeknek, amelyek kitermelik a veszteseiket és a nyerteseiket egyaránt. Jól látható az is, hogy az elitbe bekerülni születés útján a legegyszerűbb, ugyanakkor fontos lehet hangsúlyozni: egy olyan világban, amely egyre nyitottabb az innováció és a kreativitás irányában, megnő annak a realitása, hogy felírhassuk nevünket ezekre a listákra.
Diagram forrás: 1
