A címben máris van egy kis csúsztatás, ugyanis Oxfordban nem LL.M.-nek hanem MJur-nak (Magister Juris) nevezik a jogi mesterképzést. A lényegen ez persze nem sokat változtat, az alábbi cikkből sok hasznos információ derül ki a legnívósabb angol egyetemek jogi képzéseiről.
Pusztai Dávid jog iránti érdeklődését általános iskolai irodalomtanára keltette fel, aki az órákon fiktív tárgyalásokat rendezett a kötelező olvasmányok főhőseinek. A diákoknak így lehetősége nyílt vitázni, érvelni a szereplők ártatlansága vagy bűnössége mellett. Meghatározó élmény volt ez számára, így az érettségi után az ELTE ÁJK-n folytatta tanulmányait.
Az egyetemi évek alatt nem tétlenkedett, több perbeszédversenyen is részt vett, például a hágai Teldersen, 2010-ben pedig az ELTE-t képviselte Washingtonban a Jessup International Law Moot Court Competition keretein belül. Visszatekintve ezeket gondolja az öt év legérdekesebb és leghasznosabb élményeinek, mindenkit buzdít arra, hogy vegyen részt perbeszédversenyeken. A Jessup versenyzőinek felkészítését jelenleg a Nemzetközi Jogi Tanszék végzi, a magyar csapat az utóbbi években hatalmas sikereket ért el Kajtár Gábor tanár úr irányítása alatt.
A diploma megszerzése és a közszférában eltöltött egy év után Dávid jelentkezett Oxfordba. Valójában maga sem hitte, hogy bekerülhet, az esélytelenek nyugalmával várta az eredményt. Végül ösztöndíjat kapott az oxfordi jogi kartól, amit – szerényen – ötven százalékban a szerencsének tud be. A másik ötven százalékkal kapcsolatban fontos tényezőként emeli ki a részletes, alapos tanári ajánlásokat, az extrakurrikuláris tevékenységeket (demonstrátori munka, tudományos diákkörök) és a kimagasló átlagot.
A jó tanulmányi eredmények elengedhetetlenek a felvételi szempontjából. Dávid évfolyamelső volt az ELTE-n, amit nem hagytak figyelmen kívül egy ilyen neves egyetemen.
Az utóbbi években egyébként megszaporodtak a támogatási lehetőségek: Cambridge-ben kifejezetten magyar hallgatók számára hozták létre a Simonyi ösztöndíjat, de érdemes pályázni a Sólyom László által adományozott ösztöndíjra is. Dávid tizenegyezer font támogatást kapott, ami összes költségének (a tandíjon túl a lakhatást, étkezést és minden egyebet is ideszámítva) nagyjából felére volt elég. A fennmaradó részt hitelből és megtakarításokból finanszírozta.
Nagy elvárásokkal vágott bele a kalandba, és nem csalódott a képzésben. A kiscsoportos órák és a tutori rendszer biztosítják, hogy minden hallgató állandó visszajelzést kapjon a munkájáról, és feltehesse kérdéseit az őt érintő témákban. Oxfordban az itthon megszokottnál sokkal kevesebb tanóra van, mindössze heti négy, a leterheltség azonban így is óriási a feladott olvasmányoknak és a beadandóknak köszönhetően. A képzés során tanult négy tárgyat húsz-huszonöt opcióból lehet kiválasztani. Fel lehet venni többek között versenyjogot, nemzetközi vitarendezést vagy akár corporate finance-et is. Arra is van lehetőség, hogy valaki három tárgyat választ és egy disszertációt ír: ez azok számára lehet előnyös, akik később folytatni szeretnék tanulmányaikat PhD képzésen is. Vizsgát a tanév végén kell tenni, méghozzá nem az itthon megszokott formában. Három óra áll rendelkezésre „mini tézisek” megírására. Olyan kérdésekről kell elemzést írni, amiket abban a formában a vizsgán lát a hallgató először, megoldásuk nem szerepel egy tankönyvben sem. Számunkra mindenképp újszerű megközelítése ez a tanultak számonkérésének, és felmerülhet, hogy egy ilyen típusú vizsgát csak szubjektíven lehet értékelni. Mégis talán ez a módszer méri legjobban, hogy a hallgató átlátja-e az adott jogi problémát, és tud-e róla meggyőző elemzést írni, vagyis azokat a készségeket, amiket a képzés során leginkább próbálnak átadni.
Az ELTE-n folytatott képzés segít a joganyag jobb megismerésében, az oxfordi vagy ahhoz hasonló módszertannal rendelkező oktatási rendszer pedig arra tanítja meg a hallgatókat, hogy miképp kell egy alapos jogi elemzést elkészíteni.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy kint nem kell nagyon alaposan megtanulni az anyagot. A magolást Oxfordon sem lehet elkerülni, és a vizsgák sem open book típusú számonkérések. Igaz, a már említett okokból talán nem is segítene sokat a jegyzetek, tankönyvek használata.
Az oxfordi MJur elvégzése és egy év munka után Dávid jelentkezett Cambridge-be PhD képzésre, amit jelenleg is folytat. Ösztöndíjat itt is kapott, amihez leginkább a három oxfordi tanár által adott ajánlás segítette hozzá, illetve egy olyan kutatási téma, amivel fel tudta kelteni az oktatók érdeklődését. Az itt kapott támogatás teljes ösztöndíj, amit egyébként – ellentétben a mesterképzésen résztvevőkkel – a Cambridge-be felvételt nyert évi tíz-tizenkét fő doktorandusz többsége megkap. A doktori képzés jellegét tekintve kevésbé gyakorlatias, ami nem is meglepő, hiszen ezen a szinten már kutatók kinevelése az elsődleges cél.
Talán meglepő lehet, de Dávid hosszútávon nem tervez külföldön maradni, annak ellenére sem, hogy ilyen impozáns önéletrajzzal a világ legnevesebb ügyvédi irodáiba is lenne lehetősége bekerülni.
„Hiányzik az ország, szeretnék hazajönni, ehhez azonban találnom kell olyan szakmai opciót, ahol tudom kamatoztatni a megszerzett tudást”
A külföldi LL.M. képzéseket viszont határozottan ajánlja mindenkinek, aki érdeklődik nemzetközi szervezetek, a tudományos pálya vagy akár külföldi ügyvédi irodák iránt. Hozzáteszi, érdemes egy-két évet dolgozni az első diploma megszerzése és a mesterképzés között, és csak utána visszaülni az iskolapadba. Hasznos és szemléletformáló lehet megismerkedni jogi problémákkal a gyakorlatban is.
Linkek a cikkben említett képzésekről, perbeszédversenyről, ösztöndíjakról:
http://www.ox.ac.uk/admissions/graduate/courses/magister-juris
http://tka.hu/hir/3670/osztondij-program-a-cambridge-i-egyetem-phd-es-mesterkepzeseire
http://tehetseg.hu/solyom-laszlo-altal-adomanyozott-osztondij
Ha valakiben további kérdések merültek fel, a dp468@cam.ac.uk e-mail címen érdeklődhet Pusztai Dávidnál.
