A médiajog talán az egyik legingoványosabb területe jogrendszerünknek. Gyakori csatatere ez a szektor olyan kérdéseknek, mint az objektivitás követelménye és a véleménynyilvánítási jog ütközése, vagy például a sajtószabadság kontra személyiségi jogok. Cikkünk célja a média általános bemutatásán túl néhány kényes kérdés tanulmányozása is.
A média valószínűleg a legfontosabb eszköze minden politikai szerveződésnek, hiszen nélküle nem lennének képesek eljutni a választópolgárokhoz. A mindenkori hatalomnak ezért fontos, hogy az ágazatot irányítása alatt tartsa, mindezt azonban úgy kell tennie, hogy a területén legrelevánsabb alapjogok – mint a véleménynyilvánítás joga, valamint a sajtó- és szólásszabadság – ne sérüljenek. Alapvető célja a médiajogi szabályozásnak a közvélemény tájékoztatása mellett továbbá a kiskorúak védelme, hiszen napjainkban már nagyjából bármihez hozzá tud férni egy gyerek is.
Mit nevezünk médiának?
A terület definiálása során nehézségekbe ütközhetünk, hiszen mind a fogalom, mind a mögötte meghúzódó tartalom folyamatos változásban van. A legátfogóbb leírást talán az Európa Tanács 2011-es ajánlásában találhatunk. A dokumentum hat kritériumot sorol fel, amelyek alapján médiának nyilvánítható egy adott platform:
„1) A médiaként való viselkedés szándéka;
2) a média céljai és szándékai szerinti működés, azaz médiatartalom előállítása, gyűjtése és terjesztése;
3) szerkesztői kontroll;
4) szakmai (professzionális) mércék szerinti működés;
5) a sokakhoz való eljuttatás, a terjesztés szándéka;
6) a közönség felőli elvárásoknak való megfelelés, úgymint hozzáférhetőség, sokszínűség, megbízhatóság, átláthatóság stb.”
Szabályozás
A média szabályozására hazánkban igen erős befolyással vannak az Európai Unió által támasztott követelmények. Többek között uniós elvárás volt egy végrehajtó hatalomtól független médiahatóság felállítása. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) látja el ezt a funkciót, önálló szabályozó szervként. A feladatköre igen sokszínű, kezdve a frekvenciák kiosztásától a reklámok törvényi feltételeknek való megfelelésének figyelésén át egészen a szolgáltatások ellenőrzéséig.
Az ágazat legfontosabb törvényei a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.), a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) és a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2018. évi XLVIII. törvény (Reklámtv.).
Televíziós műsorszolgáltatók
A tévétársaságok tevékenységének igen részletes szabályozását tartalmazza az Mttv., amelynek a leggyakrabban megsértett rendelkezései közé tartozik a műsorkvótákat tartalmazó szabály. Az előírás alapján a médiaszolgáltatónak műsorideje legalább felét európai, egyharmadát pedig magyar művek sugárzására kell fordítania (egyébként a rádiók esetében is a magyar alkotásoknak el kell érniük a harmincöt százalékot).
Egyes televízióknak kötelező hírműsort közvetíteniük minden nap este hat és kilenc óra között. Ezek hosszúsága el kell, hogy érje a húsz percet, de nem haladhatja meg a háromnegyed órát. Az ilyen típusú tevékenységre azok a médiaszolgáltatók vannak kötelezve, akik úgynevezett Jelentős Befolyásoló Erővel (JBE) rendelkező társaságoknak számítanak.
Hogy kik tartoznak ebbe a csoportba, azt az NMHH az előző évi közönségarány alapján határozza meg. Jelenleg Magyarországon három médium esik bele ebbe a kategóriába: a TV2 Média Csoport Kft., a Magyar RTL Televízió Zrt., valamint a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.
Rájuk nézve követelmény az is, hogy a bűnügyi tematikájú híranyagaik aránya nem haladhatja meg a húsz százalékot. Talán meglepő, de egy 2016-os NMHH kutatás alapján ezt a korlátot egyetlen vizsgált hírműsor sem lépte át, legmagasabb értéket a TV2 érte el 19,8 százalékkal (egyébként a kutatási év első öt hónapja során a kívánt határ felett volt a televíziós társaság, de később kompenzált). Érdemes azonban arról említést tennünk, hogy ebbe a kategóriába csak azok a híradások számítanak, amiket a Btk. bűncselekményként definiál. Ha azt vizsgálnánk, hogy milyen arányban közölnek a televíziók úgynevezett azonnali hatást kiváltó híreket – bűncselekmények, háztartási, közlekedési és munkahelyi balesetek, illetve természeti katasztrófák – az arány már egészen más. Hat szolgáltató adását tekintve közel harmincöt százalékos átlagot figyelhetünk meg.
Reklámipar
A marketingügynökségek sok esetben kerülnek nehéz választás elé, ugyanis ezen a területen követelmény, hogy a reklám mind a megrendelő, mind pedig a fogyasztó érdekeit szem előtt tartsa. Kiemelt kérdés a kiskorúak védelme: például tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak számít, ha a hirdetés a gyermekeket közvetlenül felszólítja egy termék megvételére, illetve arra, hogy erre rávegyék szüleiket vagy más felnőttkorút.
Egyes termékek reklámozása abszolút tilalomba ütközik. Ilyenek például a cigaretta és egyéb dohánytermékek, illetve azok a gyógyszerek, amelyek kizárólag orvosi rendelvényre vehetők igénybe. Bár nem teljes tilalommal, de jelentős korlátozásokkal kell szembenézniük az alkoholt népszerűsíteni kívánó vállalatoknak is. Talán egyszerűbb lenne teljeskörűen betiltani a szeszesitalok népszerűsítésének lehetőségét, hiszen a törvény már így is jelentősen korlátozza az erre vállalkozók opcióit, és ráadásul hazánkban így is rengetegen küzdenek alkoholproblémákkal. Az Mttv. alapján a kereskedelmi közlemény nem állíthatja azt, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának serkentő, nyugtató vagy bármilyen jótékony egészségügyi hatása van. Még csak olyan benyomást sem kelthet, hogy ezen termékek fogyasztása hozzájárulhat társadalmi sikerekhez, kiemelkedő fizikai teljesítményekhez, vagy, hogy megoldást kínálnának személyes problémákra.
Újságírói szabadság
Szintén európai jogforrások adják az alapját a médiában dolgozók jogairól szóló szabályoknak. A Tanács Miniszteri Bizottsága 2011-ben kibocsátott ajánlása felsorolta, hogy melyek azok az újságírói előjogok, amiket biztosítani kell. Ezek közé tartozik a forrásvédelem, az információ megszerzéséhez való jog, valamint a belépési jog is. A forrásvédelem az EJEB mellett az Alkotmánybíróság joggyakorlatában is megfigyelhető. Azonban az Smtv. kimondja, hogy abban az esetben, ha bűncselekmény elkövetésének felderítéséről van szó, a bíróság kötelezheti az újságírót információ forrásának felfedésére. Egyesek szerint a szabályozást szűkíteni kéne bizonyos bűncselekményekre, hiszen a törvény alapján akár rágalmazás vagy becsületsértés esetén is kötelezhető az informátor kiadására. Ez hosszútávon vezethet ahhoz, hogy csökken a hírszolgáltatási készség és ezáltal a közvélemény tájékoztatása akadályokba fog ütközni.
Mennyit ér egy helyreigazítás?
A sajtó-helyreigazítás intézménye talán az átlag médiafogyasztók számára is ismert. Amennyiben valótlanul állít egy médium valamit, gondoskodni kell róla, hogy a társadalom értesüljön az igazságról. Mindezt az eredeti állítás közléséhez hasonlóan, azonos napszakban kell megtennie, a felszólítástól számított öt napos határidő betartásával. Na de a valóságban mennyit is ér egy sajtó-helyreigazítás? Erre a kérdésre kereste a választ az MTA egyik kutatása is:
amennyiben az ügyből nem kerekedik per, lehetséges, hogy harmincöt nap is eltelik, mire valóságosan megtörténik a helyreigazítás, míg per esetén ez az időtartam elérheti akár a 127 napot is (ha számításba vesszük a maximális határidőket).
Mindez azért káros, mert a szankció nem tudja betölteni célját. Vajon hányan emlékeznek arra, hogy mit olvastak negyedévvel ezelőtt? Gyakran a hírek forgatagában még a tegnapi történésekre sem tudunk visszaemlékezni. Az ítéletek általában nem túl jelentős összegű pénzbírság megfizetésére is kötelezik az adott médiumot. A hírszolgáltatók gyakran mérlegelés tárgyává teszik egy ilyen ügy eshetőségét, ésha az egyes cikkek többet hoznak mint amennyibe a lehetséges helyreigazításuk kerül, akkor megkockáztatják a kétes eredetű beszámolók napvilágra hozását is.
2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól
2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról
2018. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól
