Végéhez közeledik az Oktoberfest (bajorul Wies’n) München városában, melynek sörhöz kötődő hagyományai több mint ezer évre nyúlnak vissza. Itt alapították a világ első sörházát, itt adták ki a híres tisztasági törvényt, de csata és puccskísérlet is fűződik az italhoz.
A bajor sörfőzés első emlékei a 700-as évekből származnak, Geisenfeldben jegyeztek fel egy különleges árpalét. Ezt a tevékenységet évszázadokon keresztül jellemzően az apátságokban űzték. Magát München városát is szerzetesek alapították, a déli területek felől érkező bencések a XII. században központot létesítettek az Isar partján (Villa Munichen néven említi egy 1158-as augsburgi okirat). Később megtelepedtek a környéken az Ágoston-rendiek és a pálosok is. Emléküket őrzi a település neve (a Mönch szó jelentése barát) és számos sörmárka (Augustiner, Paulaner, Franziskaner).
Az első sörházat az Ágoston-rendiek emelték a XIV. század elején, ez a napjainkban is üzemelő Augustiner-Bräu. Az apátság nemcsak főzési, hanem értékesítési joggal is rendelkezett. Az ital népszerűsége és az üzemek száma a következő évszázadokban tovább nőtt. Közben a fogyasztók ízlése megváltozott, a klasszikus barna sörök mellett egyre kedveltebbek lettek a világosabb, testesebb fajták. Az igények kielégítése érdekében a mesterek egyre több rozst és búzát kevertek a főzetbe, ami olyannyira felemelte a kenyér árát, hogy már-már fennállt az éhínség veszélye is. Továbbá időnként más (kétes) eredetű adalékanyag került a nedűbe, ezért 1447-ben – környékbeli településekhez (Augsburg, Nürnberg) hasonlóan – München városa is hozott egy rendeletet, melynek keretében rögzítették a sör összetevőit: az előállításhoz csak vizet, árpamalátát és komlót lehetett igénybe venni.
Miután IV. Vilmos herceg megnyerte a landshuti örökösödési háborút és egyesítette a bajor hercegségeket, hozzálátott, hogy átfogóan szabályozza a sörkészítést. 1516-ban kiadott rendelete (bajor tisztasági törvény, Reinheitsgebot) megerősítette a fent említett három alkotóanyag kizárólagosságát, ugyanakkor tartalmazott két jelentős kitételt. Egyrészt a herceg bizonyos feltételek (rossz termés és piaci drágulás) esetén további korlátozásokat vezethetett be, másrészt az uralkodó család tulajdonában álló üzem (a későbbi Hofbräu elődje) továbbra is főzhetett búzasört. A jogszabályt később kiterjesztették egész Németországra, azonban 1987-ben az EGK hatályon kívül helyezte, hogy az áruk szabad áramlása érdekében teret nyisson az importsöröknek.
München sörtörténelmében újabb fordulópontot jelentett Lajos koronaherceg és Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő 1810-es esküvője. A lakodalom keretében látványos népünnepélyt rendeztek, melynek egyik csúcspontja a város kapuja előtti réten megrendezett lovasfutam volt. A nagy sikernek köszönhetően az eseményt egy évvel később újra megrendezték, a mezőt pedig elkeresztelték Theresens-Wiesének (innen ered a Wies’n), mely azóta folyamatosan a fesztivál otthona. Az 1820-as évektől a koordinátori szerepkört a városatyák vették át, akik további látványelemekkel színesítették a palettát.
A XIX. század második felében több újdonságot vezettek be a szervezők: a kezdést áttették a kellemesebb klímájú szeptemberre, továbbá az 1880-as évektől engedélyezték a sör és sült csirke árusítását a fesztivál területén. A századik évfordulón tizenkétezer hektoliter sört mértek ki, ez is érzékelteti, hogy a Wies’n-en egyre kiemeltebb szerepe lett az italnak. Lovasversenyt a második világháború után már csak egyszer (1960-ban, a százötvenedik évforduló kapcsán) tartottak, míg az ötvenes évektől a polgármester látványos sörcsapolásával (csapra vert söröshordó csapját egy kalapáccsal leüti) indul az ünnepély. A hat tradicionális müncheni sörfőzde (Spaten-Franziskaner-Bräu, Augustiner, Paulaner, Hacker-Pschorr, Hofbräu és Löwenbräu) sátorral, valamint speciális, a rendezvényre főzött, néhány százalékkal magasabb alkoholtartalmú sörrel (Wiesnbräu) készül. Az eseménynek napjainkban hatmillió látogatója van, akik körülbelül hatvanezer hektolitert fogyasztanak.
München Au városrészén található a Nockherberg-fennsík, mely 1860 óta a házigazdája egy másik sörhöz kötődő rendezvénynek: a XVII. századból eredő Starkbierfestnek, ahol a Paulaner egy különlegesen erős fajtáját, a Salvator sört szolgálják fel. Itt tört ki 1888. március 23-án a Salvator-csata, ugyanis megemelték az ital árát, ami bosszússá és ingerlékennyé tette a vendégeket. A veszekedés előbb tömegverekedéssé (mindenki a másik ellen), majd a megérkező rendvédelmi szerv elleni csatává fajult. Az egyetlen szolgálatot teljesítő csendőr kardrántását követően csak úgy röpködtek a sörös korsók (a Salvatort hagyományosan kerámiakorsóban szervírozzák) és a sétapálcák, súlyos sérüléseket okozva. Az erősítésként érkező csendőrök és fegyőrök nem tudták csillapítani a feldühödött tömeget, ehhez végül a bajor nehézlovasságot kellett bevetni. A fesztivált azóta is rendszeresen megtartják, a Salvator sör mellett őrzik a felkelők emlékét is.
1923-ban egy müncheni sörcsarnokból indult a sörpuccs, Hitler első kísérlete a hatalom átvételére. Az első világháborús veterán a bajorországi Német Munkáspártban kezdett politizálni a húszas évek elején, és hamar széleskörű ismertségre tett szert Münchenben. A tartományt ekkor egy triumvirátus vezette, de szövetségükből kihagyták a szélsőségeseket. Az egyik triumvir, Gustav von Kahr nagy rendezvényt tartott november 8-án a Bürgerbräukellerben, Hitlerék pedig elérkezettnek látták az időt, hogy államcsíny keretében magukhoz ragadják az irányítást. Körülbelül hatszáz fős SA osztaggal körbevették az épületet, majd Kahr beszéde közben berontottak. A triumvirek megadták magukat, Hitler szenvedélyes beszéddel maga mellé állította a tömeget, és elhagyták a csarnokot. A rendfenntartó szervek azonban nem álltak át, és a koronaherceg támogatását sem sikerült megnyerni. Másnap az Odeonsplatzon összecsaptak a tüntetők és a rendőrök, a harci cselekmények során húsz ember életét vesztette, míg a főszervezőt elfogták és ötévnyi szabadságvesztésre ítélték.
München napjainkban is büszke sörhagyományaira. Díszes sörcsarnokaikban külön korsójuk van a törzsvendégeknek, a belvárosi Viktualien-piacon és a sörkertekben szinte mindig zsúfoltak az asztalok. Ha arra járunk, érdemes betérni egy pohár Münchner Hell és egy bajor sörperec (Brezn) vagy fehér kolbász (Weißwurst) erejéig.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BCnchen
http://sorbuvar.blog.hu/2011/03/24/1516_avagy_par_apro_megjegyzes_a_tisztasagi_torvenyhez
https://en.wikipedia.org/wiki/Nockherberg
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1923_november_8_a_muncheni_sorpuccs_kezdete/
