Sokak számára talán most is rejtély lehet, hogy egy politológus pontosan mivel foglalkozik. Előfordulhat, hogy valaki nem kifejezetten ezt a pályát választja, végül érdeklődése mégis a politológia felé sodorja őt. A legegyszerűbb, ha ismét egy szakmában mozgó és oktató szakembert kérdezünk erről. Legutóbbi politológus oktatóval, Mráz Ágoston Sámuellel, készült interjúnk után ezúttal Török Gáborral, az ELTE ÁJK docensével, a politikatudományi intézet oktatójával beszélgettünk.
Jurátus: Mikor kezdett el érdeklődni a politika iránt? Miért esett a politikatudományra a választása és miképp alakult a tudományos pályafutása utána?
Török Gábor: Nagy szerencsém volt; a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, amikor elkezdett érdekelni a közélet, kivételesen izgalmas volt a magyar politika. Valójában azonban sokáig azt gondoltam, hogy történész leszek, az ELTE-n is először erre a szakra jelentkeztem, amit el is végeztem, de aztán elrabolt a jelenkor. Az egyetemről egyből a közgázra, mai nevén Corvinusra kerültem, a politikatudományi tanszéken ott tanítottam két évtizedig, majd idén igazoltam át az ELTE jogi karára.
Jurátus: A kutatási területe a magyar politikai rendszer vizsgálata a rendszerváltás után. Miért éppen ezt a területet kezdte el kutatni?
TG: Erre csak azt tudom mondani, amit a híres angol hegymászó válaszolt, amikor megkérdezték, hogy miért akarja megmászni a Mount Everestet: mert ott van. Egy magyar politológusnak ez van ott, vagyis itt. Más országok politikai rendszerei is érdekelnek, de itt van meg az esélye annak, hogy tovább jussak el a mások által megismert és leírt dolgok értelmezésénél.
Jurátus: Mik a fő tendenciák, amiket kutatásai során megfigyelt?
TG: A konkrét eredmények sorolása helyett inkább azt mondom, ami számomra a legerősebb tanulság volt: nem lehet csupán az íróasztal mellől megérteni a politikát. Nagyon sokat segítettek a könyvek, a tanulmányok, de legalább annyi hasznom volt és van ma is abból, amikor közelről tanulmányozható a politika.
Pontosabban a politikus: a politika vizsgálata ugyanis meggyőződésem szerint embertan, aki nem veszi tudomásul, hogy nem az eszköz, azaz nem a politika, hanem az azt használó ember cselekszik, az sok mindent egyszerűen nem fog érteni.
Jurátus: Tudna egy kicsit beszélni a Magyar Politikatudományi Társaságban folytatott tevékenységéről?
TG: Ez már régen volt, 2000 után hat évig voltam a társaság főtitkára. Szép időszak volt, akkor a mainál sokkal jobban hittem abban, hogy van értelme a politikatudománynak. Ma inkább azt mondanám, hogy a politika megismeréséhez sok út vezet, ezek egyike, talán legjelentősebb útja valóban a tudományos igényű megismerés, de a politikai tudás határai ennél messzebbre nyúlnak.
Jurátus: Ha jól tudom, a tudományos pálya mellett a Vision Politics elemző intézet igazgatója. Milyen típusú intézet egy ilyen elemzőintézet? A Vision Politics milyen témákban kutat?
TG: Inkább nevezném cégnek, mint intézetnek: egy politikai elemzéssel és tanácsadással foglalkozó vállalkozás. Gazdasági szereplők a megrendelőink, akik szeretnék érteni, hogy mi és miért történik Magyarországon és a környező kelet-európai országokban.
Jurátus: Mesélne az SZFE-n töltött idejéről? Mit tanított? Amennyiben politológiát, miért tartja fontosnak, hogy az egyetem hallgatói tanuljanak politológiát?
TG: Igen, politológiát, de nem ezért volt emlékezetes számomra. Korábban sehol nem találkoztam azzal a hallgatói mentalitással, aktivitással és közvetlenséggel, ami ott általános volt. Igazán ott értettem meg, hogy az egyetemi oktatásban mennyire csak egy dolog számít: minden formai kötöttség helyett csak az, hogy mi hasznos, mi segíti a hallgatót. Politikáról pedig tényleg mindenkinek kellene tanulnia, nyilván nem ugyanazt, ugyanúgy, de az oktatás minden szintjén fontos lenne, hogy ezek a kérdések megjelenjenek a diákok horizontján.
Jurátus: A politológus hallgatók a polcon is találkozhatnak az Ön nevével. Milyen tankönyvek elkészítésében segített? Mi ezen tankönyveknek a lényege?
TG: Általános politikatudományi és a magyar politikai rendszerre fókuszáló tankönyvek írásában és szerkesztésében vettem részt korábban. A lényegüket reménytelen lenne pár mondatban összefoglalnom, de remélem, hogy nem csak politológus hallgatóknak lehetnek érdekesek.
Jurátus: A tankönyvek mellett megjelent még a Lakott sziget című kötete is. Erről mit érdemes tudni? Hasznos lehet olyanok számára is, akik mélyebb tudással rendelkeznek a politikatudomány terén, vagy csak azoknak, akik felszínesen érdeklődnek a politika iránt?
TG: Ez a kis kötet a szívem csücske. Nem tudományos munka, nem is klasszikus tankönyv, sokkal inkább egy útikönyv a politika világába. Tartalmilag nyilván nem sok újat mond azoknak, akik politikatudománnyal foglalkoznak, de talán a szemlélete, a megközelítésmódja még a szakmában is érdekes lehet. A célközönség azonban egyértelműen a fiatalság. Amikor írtam, végig arra gondoltam, hogy mit szeretnék majd egyszer a politikáról elmondani a fiamnak. Aki amúgy óvodásként már akkoriban is érdeklődött a politika iránt, bár a náci Németországot fasírt diktatúrának szokta nevezni.
Jurátus: Ön szerint létezik teljesen steril, mindenféle értékítélettől mentes, objektív politikai elemzés? Hogyan lehet törekedni erre?
TG: Nem, nem létezik, nem létezhet. Minden társadalomtudomány sajátja, beleértve ebbe a politikatudomány mellett a szociológiát, a jogtudományt és még a közgazdaságtant is, hogy itt bizony a kutató maga is része, érintettje annak, amit vizsgál, és ezért a tudományos eredményei mellett személyes viszonya, értékítélete is van. Ugyanez a probléma nem igazán jelentkezik akkor, ha mondjuk a békát vagy a protonokat vizsgáljuk… ennek ellenére én abban hiszek, hogy meg kell próbálni elválasztani azt, ami tetszik vagy amit szeretnék attól, ami van vagy ami lehet.
Könnyen elképzelhető, hogy az elemző jobban szereti, ha süt a nap, de esőben azért ne mondjon mást, mint amit lát, tapasztal.
Jurátus: A tanítás mellett az igazgatói teendőket is ellátja, médiaszerepléseket vállal, kutat, elemzéseket végez. Melyiket tekinti a fő profiljának ezek közül?
TG: Mindegyiket. Sokáig zavart ez a helyzet, néha arra gondoltam, hogy talán, ha csak egyet vállalnék ezekből, abban sokkal jobb lehetnék. De aztán rájöttem, hogy az elemzés, a kutatás, a tanácsadás, az oktatás ugyanazt erősíti: valójában minden fronton ugyanazzal foglalkozom.
Jurátus: Ha a mostani tevékenységeiből egyet kéne választania, amit élete végéig csinálhatna, melyik lenne az?
TG: Szerintem az én munkáimat nem azért választja az ember, mert valamit azért dolgozni kell, hanem mert ez az, ami mindennél jobban érdekli. Lehet, hogy a nyilvános szereplés, legyen szó tanításról vagy interjúkról, egy idő után már nem lesz vállalható, de attól még ugyanazt fogom csinálni, amit most: figyelek. Nem nagyon tudok annál érdekesebbet elképzelni, mint tudatosan követni egy politikai közösség életét. A beláthatatlan, kiszámíthatatlan emberi viselkedésnél semmi sem érdekesebb.
Köszönjük az interjút Török Gábornak, további munkájához sok sikert kívánunk!
