2017. január 19-én aláírásgyűjtés indult a budapesti olimpiai pályázat visszavonásáért. Az aktuálpolitikai kérdés apropóján, rövid gazdasági kitekintést követően, megvizsgáljuk a népszavazás intézményének szerepét, kitérünk az országos és a helyi népszavazás főbb kérdéseire, és véleményt alkotunk a szóban forgó kezdeményezésről.
Amit mindenképpen az eszünkbe kell vésnünk, mielőtt belevágunk: a 2024-es olimpia megrendezése Magyarország számára elsősorban nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Nem a nemzet összefogásáról, hanem számokról szól. Hiába Kemény Ferenc álma, ha az ötkarikás játékok túlságosan megterhelnék az országot.
Gazdasági kitekintés
A PricewaterhouseCoopers (PwC) által készített megvalósíthatósági tanulmány szerint a budapesti olimpia előnyei tagadhatatlanok: miközben összesen 2984 milliárd forint többletjövedelemre lehet számítani, addig a szükséges befektetés összege ennél jóval kevesebb, nettó 774 milliárd forint.
Az olimpia költsége a tanulmány szerint „a pályázati költségek, a Szervezőbizottság nettó költségének, valamint az olimpiai fejlesztések költségének összessége, csökkentve az olimpiát követő értékesítések bevételével.”
| Tétel | Összeg (Mrd Ft) | |
| Pályázati kiadás | 10 | |
| + | Paralimpia megrendezéséhez nyújtott állami támogatás | 21 |
| + | Állami finanszírozású OCOG fejlesztési költség | 175 |
| + | Nem-OCOG olimpiai fejlesztés | 868 |
| Összesen (olimpia bruttó költsége) | 1074 | |
| – | Bevétel |
299 |
| Olimpia (nettó) költsége | 775 |
(Az OCOG költségek az olimpia rendezési és szervezési költségei, míg a nem-OCOG költségvetés elsődlegesen azokat a beruházásokat és fejlesztéseket tartalmazza, amelyek a pályázó város hosszú távú fejlesztését szolgálják az olimpia rendezésétől függetlenül, ugyanakkor megvalósulásuk a játékok megrendezésének elengedhetetlen feltétele is.)
Ilyen számok mellett felvetődik a kérdés, mire fel ez a nagy elégedetlenség, miért szeretnének egyesek népszavazást tartani a budapesti olimpiáról, miközben ilyen hihetetlen jól járna vele az ország?
Nos, azért, mert a feltüntetett pénzügyi siker egyáltalán nem garantált. Ennek okait két csoportba érdemes osztani, egyrészt a rejtett költségekre, a korrupcióveszély és korábbi olimpiák tapasztalatai szerinti részekre.
1. Rejtett költségek
A rejtett költségek olyan várható kiadásokat jelentenek, amelyeket a PwC bizonyos okoknál fogva ugyan nem számolt bele az olimpia költségébe, de a tanulmányban utal rájuk, mivel ezek is a megvalósíthatóság részét képezik. Ehhez kapcsolódóan két részt idéznék a dokumentumból:
- „A feltüntetett költségek nem tartalmazzák a
- meglévő infrastruktúra alapeseti karbantartás jellegű költségeit;
- a technológiai fejlődésből adódó telekommunikációs, közmű és egyéb alapeseti fejlesztések költségét;
- a magánszektor által finanszírozott szálláshely-bővítő beruházásokat;
- az állami rendfenntartó, védelmi szervezeteknél (pl. rendőrség, honvédség, terrorelhárítás, titkosszolgálat stb.) az olimpia rendezésével kapcsolatban jelentkező biztonsági költségeket.”
A biztonsági költségek kapcsán a tanulmány úgy fogalmaz: „a biztonsági költségek a benchmark olimpiák adatai alapján akár sok milliárdos nagyságrendű tételt is jelenthetnek, mely költségnek a legnagyobb része az állami biztonsági szervezetek költségvetésében jelentkezik.”
„Az olimpiai fejlesztéseken felül még azonosítottunk 2070 Mrd Ft értékű nem olimpiai, vagyis alapeseti és előrehozott projektet, amelyet a város és az ország egyébként is tervez, de megvalósulásuk szükséges a sikeres rendezéshez.”
Ezek a projektek alapvetően nem tartoznak az olimpiához, mivel idővel annak megrendezése nélkül is megvalósulnának, viszont a világverseny megrendezése miatt (ha megnyerjük a pályázatot) ezeket a többi beruházással együtt 2024-ig be kell fejezni, így véleményem szerint e költségeket ugyancsak figyelembe kell venni, ha teljes képet szeretnénk kapni az olimpia megrendezéséhez szükséges költségekről.
2. Korrupcióveszély és korábbi olimpiák tapasztalatai
Magyarország 2016-ban az elmúlt hat év leggyengébb értékét produkálva hét helyet csúszott a korrupciós világranglistán. Az egyébként sem szívderítő eredmény óvatosságra int, és csak ront a helyzeten, hogy az Állami Számvevőszék egyértelműen a tudomásunkra hozta, hogy „a nagyberuházásokat, és különösen az olimpiák megrendezését célzó fejlesztéseket – jellegüknél fogva – számos korrupciós kockázat fenyegeti.”
A nagyberuházások integritási kockázatairól és az ezt kezelő kontrollok kialakításáról szóló tanulmány emellett azt is említi, hogy „az olimpiai beruházásokra vonatkozó nemzetközi tapasztalatok szerint rendszeresen, nagymértékben alábecsülik a rendezési költségeket.”
Ezt támasztja alá az oxfordi közgazdászok által készített Cost and Cost Overrun at the Games című tanulmány is, melyben azt olvashatjuk, hogy az eredeti tervekhez képest az átlagos költségtúllépés 156 százalék, és ha kizárólag a nyári olimpiai játékokat vesszük figyelembe, ez az érték 176 százalékra kúszik fel.
Összegzés
A számok sajnos nem hazudnak. A korrupció jelentette kockázat és a tényleges költségek figyelembevételével véleményem szerint óriási felelőtlenség lenne Magyarország részéről, ha belevágna a 2024-es olimpia megrendezésébe. A gazdasági kitekintést Dénes Ferenc, egy budapesti megrendezést támogató közgazdász szavaival zárnám, aki az Eötvös József Csoport idei, olimpiáról szóló vitájában szólalt fel:
„Nem az a kérdés, hogy megéri-e olimpiát rendezni, mert számszerűen nem éri meg, veszteséges.”
A népszavazás helye a jogrendszerünkben
A népszavazásról alkotott vélemények igen eltérőek Európában. Egyesek szerint ez a jogintézmény szükségtelen, a parlamenti demokrácia zavaró eleme csupán. Számos ország erre az álláspontra helyezkedve nem vagy csak igen ritkán nyúl ehhez az eszközhöz, például az Egyesült Királyság, Németország vagy Hollandia. Más államok azonban úgy vélik, hogy a népszavazás szükséges, és mint a közvetlen hatalomgyakorlás legjelentősebb eszköze – megfelelő szabályozás mellett – biztosítja a nép hatékony és rendeltetésszerű bevonását az állam döntéshozatali folyamataiba. Ide sorolható példának okáért Franciaország vagy a rendszeres referendumairól is híres Svájc.
Hazánk a második csoporthoz tartozik. Az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésében rögzített rendelkezés szerint a nép hatalmát főszabályként választott képviselői útján, kivételesen azonban közvetlenül gyakorolja. E közvetlen hatalomgyakorlás általános formája a népszavazás. Még külön jogszabályunk is van rá; a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (Nsztv.), amely preambuluma a fenti elvet kiegészítve írja le a jogintézmény alkotmányos szerepét: „Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alaptörvény keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a polgárok közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessenek. Ugyanezen jogok a helyi közhatalom gyakorlása keretében a helyi önkormányzat közösségét is megilletik.”
Mivel a népszavazás egyfajta eszköz az állampolgárok kezében, örvendetes, hogy a Nemzeti Választási Iroda honlapján külön összefoglaló anyagot találhatunk róla, benne minden részletszabállyal, ami szükséges egy sikeres kezdeményezéshez. Így az átlagembernek nem kell az Alaptörvényt és az Nsztv.-t lapozgatnia, bőven elég, ha ellátogat az NVI honlapjára, ami valljuk be, nem kis segítség.
Az alapvető információk: ki nyújthat be kérdést, hová nyújthatja be, illetve milyennek kell lennie ennek a kérdésnek.
Nézzük először az országos népszavazási kezdeményezés esetén hogyan alakulnak a dolgok.
Az Alaptörvény 8. cikke alapján országos népszavazás kezdeményezője lehet a Kormány, a köztársasági elnök és meghatározott számú választópolgár. Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés mindenképpen népszavazást rendel el, míg a Kormány, a köztársasági elnök és százezer állampolgár kezdeményezése esetén az Országgyűlés eldöntheti, elrendeli-e a referendum megtartását vagy sem.
Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet, ezen belül azonban számos olyan tárgykör van, melyről mégsem lehet népszavazást tartani. Ilyen tiltott tárgykör például a központi költségvetés, a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség, közkegyelem gyakorlása vagy az Alaptörvény módosítása.
További követelmény, hogy a kérdésnek egyértelműnek kell lennie mind az Országgyűlés (jogalkotói egyértelműség), mind a választópolgárok számára (választópolgári egyértelműség). A jogalkotónak tisztában kell lennie vele, hogy mi a dolga, ha a népszavazás érvényes és eredményes, a választópolgároknak pedig tudniuk kell, hogy a kérdés mire irányul, mik lehetnek a következmények. Ezen kívül a kérdés megfogalmazásának és tartalmának összhangban kell lennie az országos népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával.
Az országos népszavazásra irányuló kérdést hitelesítés céljából a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB) kell benyújtani, azonban ezt megelőzően van egy adatkezelési nyilvántartásba vételi szakasz is. Erre azért van szükség, mert a kérdést legalább húsz, legfeljebb harminc választópolgár támogató aláírásával ellátva kell benyújtani, ami azzal jár, hogy a népszavazás kezdeményezője már a kérdés benyújtása előtt kezeli a népszavazást támogató választópolgárok személyes adatait, így ennek tényét nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásba vétel után lehet megkezdeni a támogató aláírások gyűjtését.
Választópolgári kezdeményezés esetén a Nemzeti Választási Iroda elnöke előzetes vizsgálatot tart, melynek végén vagy elutasítja, vagy az NVB elé terjeszti a kérdést. Elutasítás esetén a szervező ismételten benyújthatja a kijavított kezdeményezést.
Ezek után az érdemi vizsgálatot az NVB fogja lefolytatni, melynek végén vagy hitelesíti a kérdést, vagy megtagadja a hitelesítést, vagy érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja a kezdeményezést, ha az szeméremsértő vagy más módon megbotránkoztató kifejezést tartalmaz.
Ha megtörtént a hitelesítés, kezdődhet az aláírásgyűjtés.
A helyi népszavazási kezdeményezés szabályai hasonlóak.
Ennek kezdeményezője lehet a helyi önkormányzat képviselő-testületének legalább negyede, a képviselő-testület bizottsága és önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál. A képviselő-testület köteles elrendelni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte.
Helyi népszavazást a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügyben lehet tartani, de itt is vannak tiltott tárgykörök, például a költségvetés, zárszámadás, a helyi adók vagy a képviselő-testület felosztása. Az egyértelműség és az alkotmányos összhang itt is alapkövetelmény és a kérdést hitelesítés céljából a helyi választási bizottsághoz kell benyújtani.
A helyi választási iroda elnöke mindenképpen tart egy előzetes vizsgálatot, majd az országos népszavazási kezdeményezéshez hasonló döntéseket hozhat, azzal a különbséggel, hogy – ha minden jogszerű – a kérdést a helyi választási bizottság elé terjeszti.
Az érdemi vizsgálatot a helyi választási bizottság végzi, melynek végén vagy hitelesíti a kérdést, vagy megtagadja a hitelesítést, vagy érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja a kezdeményezést, ha az szeméremsértő vagy más módon megbotránkoztató kifejezést tartalmaz.
Ha megtörtént a hitelesítés, kezdődhet az aláírásgyűjtés.
Mivel helyi népszavazási kezdeményezés során a szervezőnek nem kell előzetesen aláírásokat gyűjtenie, az adatkezelés nyilvántartásba vétele csak később jelenik meg: ez lesz az aláírásgyűjtő ív átadásának feltétele (tehát már a hitelesítés után járunk).
Néhány szó a mostani kezdeményezésről
A budapesti olimpia népszavazásáról zajló vita legmeglepőbb eleme Bencsik András újságíró kijelentése volt, aki szerint hazaáruló, aki részt vesz a kezdeményezésben, na nem jogi, hanem a bűn szó lelki értelmében. Szakmaiatlan kijelentés. Élni az Alaptörvényben biztosított joggal semmilyen értelemben nem lehet bűn.
A kérdés, melyet a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) hitelesített, így hangzik: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”
Jelenleg az aláírásgyűjtés időszaka zajlik. Ha egy hónapon belül sikerül összegyűjteni 138 ezer budapesti lakos érvényes aláírását, a helyi képviselő-testület elrendeli a népszavazás megtartását. A legfrissebb hírek szerint nagyjából százezer aláírás már megvan, így valószínűleg sikerül elérni a kötelező minimumot. Nem kétséges, egy ilyen horderejű ügyben érdemes kikérni a választópolgárok véleményét. A népszavazás eredménye döntő fontosságú lesz, így akár az ellenzők, akár a támogatók lesznek többségben, egyértelművé válik, miképp vélekednek legalább a budapestiek az ország sorsát alapvetően meghatározó kérdésről.
Megtekinthető dokumentumok, források:
A PwC megvalósíthatósági tanulmánya: megvalósíthatósági tanulmány A nagyberuházások integritási kockázatairól és az ezt kezelő kontrollok kialakításáról szóló ÁSZ tanulmány: ÁSZ tanulmány Flyvbjerg, Bent, Budzier, Alexander and Stewart, Allison – The Oxford Olympics Study 2016: Cost and Cost Overrun at the Games: oxfordi közgazdászok tanulmányaképünk forrása: https://miraman.ru
