Nem titok, hogy egyetemünk közel négyszáz éves történelme során a magyar tudományos és politikai élet két kiemelkedő alakjának is viselhette nevét. De ki is volt Pázmány Péter, a „magyar Shakespeare”, a „reneszánsz megtestesítője”, és milyen szerepe volt Eötvös Lorándnak Einstein relativitáselméletében? Cikkünkben az egyetem névadóinak történetét járjuk körbe.
Pázmány Péter, a magyar próza „mennydörgő” atyja
Iskolaalapítónk, Pázmány Péter – akinek nevét harminc évig viselte egyetemünk – 1570-ben született Nagyváradon egy ősi nemesi család sarjaként. Az eredetileg protestáns neveltetésben részesülő Pázmány már fiatalon áttért a katolikus hitre, és ettől kezdve egész életét a katolicizmus magyarországi terjesztésének szentelte. Tizenhét évesen lett a jezsuita rend tagja, aminek köszönhetően többek között római és bécsi felsőfokú tanulmányokat is folytatott. Huszonkét évesen avatták doktorrá, majd először tanulmányi felügyelőként, később pedig egyetemi tanárként helyezkedett el.
Pázmány életét egy bel- és külpolitikailag is megterhelt korszak kísérte végig. Az időszakot a katolicizmus és a protestantizmus egyre növekvő ellentéte mellett a török terjeszkedés, illetve a kiéleződött Habsburg-magyar viszony jellemezte. Pázmány hamarosan visszatért a Magyar Királyság területére, hogy megerősítse a katolikus egyház – és így a Monarchia – pozícióját. Térítő munkássága hamar sikerrel járt, a korabeli beszámolók egy szenvedélyes és kiváló szónok-prédikátor képét festik le előttünk. Az áttérítettek között olyan nemesi dinasztiák tagjait is megtalálhatjuk, mint az Esterházy, a Rákóczi, vagy éppen a híres Zrínyi család.
Harminchárom évesen rövid időre újra külföldre utazott, hogy a grazi egyetemen taníthasson, később azonban megújult lelkesedéssel tért vissza, készen arra, hogy aktív egyházpolitikai szerepet vállaljon. 1608-ban felszólalt a pozsonyi országgyűlésen is, hamarosan pedig már esztergomi érsekként léphetett fel. Az ellenreformáció legnagyobb magyarországi alakjaként célul tűzte ki a papság megújítását, ezért Nagyszombaton és Bécsben is nevelőintézeteket, kollégiumokat alapított. Az oktatás megreformálásának legnagyobb állomása azonban vitathatatlanul a Nagyszombati Jezsuita Egyetem – a mai ELTE – 1635-ös megalapítása volt.
Egyházi és kulturális munkássága mellett a politikai életet sem hanyagolta el: az 1618-as országgyűlés során nagy szerepet játszott II. Ferdinánd magyar királlyá választásában. Továbbá politikai érdemei közé sorolható a Bethlen Gáborral való békekötési folyamatokra való hatása is. Életművét 1629-ben a bíborosi kinevezése koronázta meg.
„A művészet eleven csodálójával állok szemközt.”
Pázmány ugyanakkor nem csak az egyházpolitika színterén alkotott maradandót: nyomott hagyott a magyar nyelvtudományi és irodalmi életben is. „A magyar bíboros Cicerot” ugyanis a „modern” magyar irodalmi nyelv megteremtőjeként tartja számon az utókor.
Pázmány szenvedélyesen megírt, a nép számára is érthető egyházi műveivel óriási hatással volt a korabeli művészeti életre. Kosztolányi így érzékelteti Pázmány elemi erejű stílusát: „Tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is.”
A Vatikánba tett utolsó hivatalos útján, hatvanhét évesen érte a halál, egy hosszan tartó, súlyos, köszvényes betegség következtében.
Eötvös Loránd, a „fizika magyar fejedelme”
Eötvös Loránd (Székely Aladár felvétele, 1912)
A tudós és feltaláló Eötvös Loránd mintegy két évszázaddal később, 1848-ban született Budán, báró Eötvös József – a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének – fiaként. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után – a később róla elnevezett – Pesti Egyetemen hallgatott jogot és természettudományt. Végül alig húszévesen döntött a fizika mellett, amely életre szóló társa lett. Huszonkét évesen summa cum laude minősítéssel szerezte meg a doktori címet Heidelbergben, három évvel később pedig már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként kezdte meg gyorsan felfelé ívelő karrierjét a hazai tudományos életben. A budapesti egyetemen először magántanárként, harmincévesen pedig már a Kísérleti Fizikai Tanszék vezetőjeként tevékenykedett.
Apja nyomdokaiba lépve 1889-től megválasztották az Akadémia elnökének, amely posztot tizenhat éven keresztül viselte töretlenül. Eötvös önként mondott le a tisztségről, hogy minden figyelmét tudományos és oktatómunkájának szentelhesse. 1894-től rövid ideig a politika színterén is szerepet vállalt vallás- és közoktatásügyi miniszterként. Hivatali ideje alatt küzdött a vallásszabadságért és az esélyegyenlőségért, melyeknek az akkori kiélezett politikai közegben kiemelt jelentősége volt. Emellett nagy erőkkel kezdett neki a népiskolák országos kiépítésének is. 1895-ben kezdeményezte az Eötvös József Collegium megalapítását, hogy így segíthesse még eredményesebben a tehetséges, de hátrányos helyzetű tanulók pályafutását.
MTA épülete 1889 körül (Eötvös elnökké választásának évében)
„Csak az az igazi tudomány, amely világra szól”
Eötvös egész életét áthatotta a tudományos élet iránti odaadó szeretet. A Magyar Természettudományi Társulatban való aktív tagsága mellett ő alapította meg a Matematikai és Fizikai Társulatot és annak folyóiratát is, amelybe haláláig publikált. Érdemei között van továbbá a felületi feszültséggel és kapillaritással összefüggő Eötvös-törvény megalkotása is. Ő tökéletesítette a torziós – későbbi Eötvös- – ingát a gravitációval és tömegmozgással kapcsolatos kutatásai során, amely a gravitációs állandó meghatározásán kívül így már alkalmas lett a mélyben lévő ásványok felkutatására is. Találmánya hamar elterjedt világszerte, a segítségével fedeztek fel többek között Amerikában és Kanadában számos igen gazdag olajmezőt és vasérctelepet.
Az inga segítségével Eötvös később sikeresen igazolta a súlyos és tehetetlen tömeg egyenlőségének törvényét, amelyet később Einstein a relativitáselméletének kidolgozásakor használt fel elméleti kiindulópontként.
Munkásságáért 1913-ban Nobel-díjra terjesztették fel, az ezredfordulós párizsi világkiállításon pedig arany minősítést kapott. Európa több kiemelkedő egyeteme is díszdoktorává avatta, életművét emellett fejedelmi kitüntetések sorával jutalmazták nemzetközi szinten. Egyetemünk az ő nevét 1950 óta viseli, ezenkívül róla nevezték el a „lorándi” nevű ásványt, valamint az Eötvös Loránd-díjat és a Geofizikai Intézetet is. Eötvös egész életében kiemelt hangsúlyt fektetett a magyar tudományos élet fellendítésére és az oktatás megreformálására. 1919-ben bekövetkezett halálát egy egész ország gyászolta.
Források: 1, 2, 3, 4, 5
Kosztolányi Dezső: A magyar próza atyja. Nyugat, 1920. 19-20. szám
