A különféle nemzetközi részképzések és tanulmányutak lényeges elemei közé tartozik a tanuláson és a tapasztalatszerzésen túl a fogadó város megismerése, a bulizás és egyéb csapatépítő eseményeken való részvétel. A koronavírus azonban jelentősen átírta a forgatókönyvet. Interjúalanyunk az idei tavaszt Milánóban tölti, vele beszélgettünk az eddigi élményeiről.
Jurátus: Mikor határoztad el, hogy részt veszel az Erasmus-programban?
Neszményi Bálint Gábor: Tavaly februárban döntöttem úgy, hogy szívesen eltöltenék egy félévet Milánóban. Mivel ötödéves vagyok, pont ideálisan jött ki a lépés erre a szemeszterre.
A vírus épp akkor kezdett begyűrűzni a térségbe. Befolyásolta ez a választásodat?
Nem, én kifejezetten Milánóba szerettem volna jönni, ami akkor Bergamo mellett az európai gócpontja volt a vírusnak. Úgy voltam vele, hogy ebben a mai nyitott világban, ha a járványügyi helyzet a kontinens bármelyik pontján súlyos lesz egy évvel később is, akkor az mindenhol problémát fog okozni. Most is látszik, hogy nagyjából egy hajóban eveznek az európai országok.
Ami mindenképp előnyt jelentett az ősszel kiutazókhoz képest, hogy én nagyjából már tudtam azzal kalkulálni, hogy mi fog várni rám. Ráadásul az időjárás is ideálisabb, mintha az október-novemberi időszakban jöttem volna.
Az érkező hírek, a romló adatok hatására nem akartad megváltoztatni az úticélt?
Fel sem merült bennem. Az utóbbi időkben szabadabb volt az élet Olaszország ezen részén, mint Magyarországon.
Ebbe a térségbe a brit vírusvariáns korábban érkezett meg, amikor én kiérkeztem, akkor viszonylag stagnáltak az adatok. Ugyanakkor hétfőtől (március 15.) Lombardia is vörös zónás besorolásba tartozik, így a hazaihoz hasonló bezártságra kell számítani a közeljövőben.
A kiutazás előtt mennyire tudtál informálódni arról, hogy mi vár rád a városban és az egyetemen?
A fogadóintézmény már ősztől tájékoztatott minden lényeges tudnivalóról. Az egyes karokhoz tartozik egy, a diákok vagy az alumunusok közül kiválasztott angyal („Angel”, az Erasmus mentorok hivatalos megnevezése – a szerk.), akivel közvetlenül lehet kommunikálni bármilyen kérdéssel kapcsolatban akár emailen, akár egyéb szoftvereken és fórumokon keresztül. Nagyon segítőkészek, hamar válaszolnak, szóval itt ezzel szerencsére nincs gond, csak jókat tudok mondani róluk.
Hogyan zajlik az oktatás?
Az órákról felvételeket készítenek, amiket feltöltenek egy Neptun-szerű honlapra, ahonnan bármikor vissza lehet nézni. Néhány videót már a tárgyfelvétel előtt közzé tettek, így ezek alapján könnyebben ki tudtam választani a nekem fontosabb és érdekesebb kurzusokat.
Ami kifejezetten tetszett, hogy a jelenleg politikai viták össztüzében álló témákat, ahol az elfogultság meg tudja nehezíteni a hiteles és pártatlan tudományos bemutatást – például van egy menekültjoggal kapcsolatos órám – is igyekeznek objektív módon ismertetni.
Akkor nem is kell virtuálisan jelen lenni az órák időpontjában?
Lehetséges, de nem kötelező. Sőt, le is írták a tárgyakhoz kapcsolódó tájékoztatóban, hogy aki végig jelen van az alkalmakon vagy végignézi a videókat, az az ott készített jegyzetéből tud tanulni a vizsgára. A többieknek pedig majd csak a több száz oldalas tankönyvből lesz lehetőségük felkészülni.
Az egyetemen jártál-e már?
A jogi kar épületében egyszer már voltam, egy ismerősöm itt tanuló fia végigvezetett. Sajnos minden intézmény bezárt, köztük a könyvtár is, pedig azt is nagyon szívesen megnéztem volna. Elméletileg az észak-olasz régió legnagyobb jogi szakgyűjteményével büszkélkedhet!
Milyen az élet a városban?
Ha finoman akarok fogalmazni, akkor úgy mondanám, hogy az előírások és a gyakorlat élesen elválik egymástól.
Az olaszok hajlamosak a „polgári engedetlenségre”, a legtöbben sokszor figyelmen kívül hagyják a vonatkozó szabályokat, ráadásul időnként meglepő mértékben.
Például az egyik városrészben pár hete zsúfolt partit tartottak. Mesélték, hogy egy emberre nem jutott egy négyzetméter szabad terület sem!
A bárok nyitvatartását egy héttel ezelőtt korlátozták, korábban este hatig fogadhattak vendégeket. Mostanra már csak elvitelre szolgálhatnak ki, de a leleményes fogyasztók így is az étterem előtt isszák meg a bent vásárolt italokat.
Hétfőtől azonban csak alapos okkal lehet elhagyni a lakóhelyeket. Ezekkel a korlátozásokkal egyetértek, hiszen még a korábbi – jóval enyhébb – előírásokat sem tartották be. Remélhetőleg ezek az intézkedésesek mihamarabb megteszik a hatásukat!
Hogyan kerülnek megrendezésre a közös Erasmus-os programok?
Van egy WhatsApp-csoport, amelynek minden kiérkező hallgató a tagja, bevallom, ezt kevésbé szoktam használni. Az Erasmus-os események kivétel nélkül az online térben kerülnek megrendezésre, én viszont inkább a kollégiumi társakkal szoktam összejárni. Emellett jelentkeztem egy intenzív nyelvtanfolyamra, az ottani ismerősökkel is összefutunk időnként.
Ennek a programnak az a lényege, hogy interakcióba kerülj a világ más részeiről érkező kortársakkal, ami sajnos virtuálisan kevésbé tud működni. Alapesetben inkább a személyes találkozásokat preferálnám, de jelen esetben természetesen eleget teszek az előírásoknak.
Ismerve a jelenlegi szituációt és körülményeket, nem bántad meg, hogy belevágtál?
Cseppet sem! Ha valamire megtanított a koronavírus, akkor az az, hogy miként tudjuk kihozni a maximumot abból a helyzetből, amiben vagyunk. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon sajnálatosan felfutóban van a járvány, akkor azt kell mondanom, hogy eddig könnyebb volt nekem Olaszországban az élet, mint otthon lett volna. Itt csak mostantól jönnek a nagyobb bezárások, remélhetőleg minél hamarabb sikerül közösen legyőznünk ezt a vírust.
Köszönjük szépen, hogy rendelkezésünkre álltál, sok sikert és jó egészséget kívánunk!
