Az Orientációs Napok interjúsorozat jelen részében Horváth Eszter, a Felvételi Előkészítő Bizottság történelem frakciójának korábbi vezetője és a szervezet társelnöke volt a vendégünk.
Jurátus: Kérlek mesélj magadról, valamint arról is, hogy a mi a FEB célja, milyen munkát végeztek!
Horváth Eszter: A tanulmányaim kezdetét megelőzően én magam is FEB-tanítvány voltam, a töriérettségire a szervezet segítségével készültem. Azért is szerettem volna csatlakozni a FEB-hez, mert számomra már ismerősek voltak az oktatók, valamint a FEB-es közeg is.
Elsőéves koromban hospitáltam (a tényleges felvételt megelőző egyéves időszakban végzett tevékenység – a szerk.), amit követően felvételt nyertem, így másodévben már a szervezet aktív tagja voltam. Azóta kiemelt része az életemnek a FEB, mind szakmai, mind pedig szociális szempontból; hiszen egy elég kicsi közösség, így a baráti társaság szempontjából szintén meghatározó. Maga a szervezet tevékenységét tekintve középiskolai diákok – emelt szintű történelem- és magyar tárgyakból történő – érettségi felkészítésével foglalkozik. A tanítás mellett igyekszünk a legtöbb segítséget nyújtani az érettségi előtt álló diákok számára. Több nyílt napon részt veszünk, mellette pedig több középiskolába is ellátogatunk előadást tartani. Ezek elsődleges célja a felvételi eljárás ismertetése és az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések megválaszolása. Az elmúlt években kidolgoztuk az alapvető jogi ismeretek oktatását is, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a jog alapismereteivel a nagykorúvá váló diákok is megismerkedjenek.
A szervezet mottója az „Egyenlő eséllyel a felsőoktatásba!”. Az idei tanévben sok munka után lehetőségünk nyílt, hogy pályázattal biztosítsunk felkészülési lehetőséget a középiskolai diákoknak. A pályázat nyertesei ösztöndíjas tanítványként részt vehetnek a történelem, illetve magyar előkészítő óráinkon.
Jurátus: Véleményed szerint mi a FEB abszolút előnye más diákszervezethez képest?
H.E.: Ami kézzelfogható, az maga a szakmai profil. Ez a fajta oktatási tevékenység nem kifejezetten jellemző a többi diákszervezetre. Ha valaki szerette a középiskolában a történelmet vagy a magyart, és szeretné továbbfejleszteni ismereteit – ahogy az az én esetemben is előfordult – akkor mindenképpen érdemes csatlakoznia hozzánk.
A szervezet jelentős pozitívumaként értékelem, hogy a tanítás által évről évre felfrissíthetem a tudásomat. Szakmai téren kiemelkedő esemény a tavaszi tábor, amikor egy hetet töltünk el együtt és közösen tanítunk.
A FEB másik jellemvonásának az egyetemen a nagyon kicsi, de összetartó közösséget tartom. Jelenleg tizenegy-néhány aktív tagunk van, ami azt jelenti, hogy a szervezetet alkotó hallgatók nagyon jól ismerik egymást, az év során pedig számos közös program segítségével igyekszünk még tovább építeni a FEB közösségi erejét. A nyári aktivitásra szintén nagy hangsúlyt fektetünk, ugyanis közös nyaralásaink alkalmával minden évben egy-egy külföldi helyszínre látogatunk el. Legutóbb a balkáni országokra esett a választásunk. A FEB Alumni csoportunk is számos különböző programot szervez, és mindig számíthatunk a segítségükre.
Jurátus: Milyen tulajdonság a legfontosabb egy hospitensben?
H.E.: A legfontosabb, hogy a tanítás iránt ne csak szeretettel, hanem elkötelezettséggel is rendelkezzen. A FEB energia- és időbefektetés, ami látszólag nem mozdítja elő közvetlenül a jogi karriert, mint ahogyan azt egy szakkollégium tenné; azonban a szervezet tagjai számtalan olyan kompetenciát fejlesztenek, amelyeket a későbbi, jogászi hivatásban töltött éveik alatt hasznosíthatnak. Ilyen előnyök például az előadói készség fejlesztése, a kapcsolati háló növelése. A szakmai tudás folyamatos erősítése érdekében elengedhetetlen a kitartás és a szorgalom; továbbá a nyitottság, hiszen munkánk során elég sokat kell beszélgetnünk mind végzősökkel, mind iskolai vezetőséggel, ahogyan a tanárokkal, szülőkkel egyaránt.
Jurátus: Miből áll a hospitens időszak?
H.E.: A hospitens lét különlegessége, hogy ez egy igen hosszú felvételi folyamat részét képezi. A jelentkezés szeptember vége felé veszi kezdetét, a tanfolyamot pedig októberben indítjuk és csak májusban, vagyis majdnem egy teljes tanév elteltét követően derül ki, hogy valakinek sikerült-e bekerülnie a FEB-be.
Ez alatt az egy év alatt szépen fokozatosan felépülnek azok a készségek, melyek segítségével önállóan is könnyedén meg fogja tudni tartani az felkészítő órákat. Egy FEB-tanóra 3 órát foglal magában, ami alatt a lehető legjobb formánkat kell hoznunk. A hospitensek a tanfolyam első hetével kezdenek el tanítani, általában 5-10 perces, rövidebb anyagokat adnak elő. Én – emlékeim szerint – Nagy Károly és a Frank Birodalom témakörével kezdtem. Azért hangsúlyozom, hogy emlékeim szerint, mert az első tanításom alkalmával annyira izgultam, hogy már nem is igazán emlékszem rá.
Az első félév végére már hosszabb anyagok is előtérbe kerülnek. Azonban főleg a második félév végére, a tavaszi táborban taníthatnak a hospitensek egy-másfél órás anyagokat, ami már egy jóval nagyobb kihívást jelent. Az év közbeni szűrés alapvetően a visszajelzések alapján történik. Összességében az szokott lenni a tapasztalat, hogy amennyiben az oktatás színvonala nem felel meg a tanítványok igényeinek, azt felismerik. Ennélfogva nem jellemző, hogy nagyon erős szűrőket kellene alkalmaznunk.
Jurátus: Az edukációs tevékenységetek során, a pedagógiai képzettséget egymásnak adjátok át, esetleg van profi szakember a szervezetben?
H.E.: Alapvetően egymást képezzük. A szervezetben hosszabb ideje tanító tagok igyekeznek a saját tapasztalatikat megosztani, és mindig szívesen fogadják kérdéseinket. Mindemellett fogalmazzunk úgy, hogy egy természetes pedagógiai készség azért minden jelentkezőnél elvárás. Tartunk módszertani alkalmakat, például a Módszertani Táborban, amikor egy egész napot arra szánunk, hogy elmagyarázzuk, mit is jelent tanítani, hogyan lehet a hallgatóság figyelmét fenntartani, mit lehet tenni, ha problémás kérdésekkel találjuk szemben magunkat, hiszen ezek egy tanítási szituációban előfordulhatnak.
Azt gondolom, hogy a két leggyakoribb probléma, amivel FEB-s éveim alatt találkoztam; vagy az, hogy nem feltétlenül sikeres a diákok bevonása az órába, vagy pedig túlságosan nagyfokú az érdeklődés az adott téma iránt. Mindenképpen pozitívumként értékelendő, hogy merülnek fel kérdések, azonban ha túl sok érkezik belőlük, az befolyásolja a tanítás tempóját, menetét, valamint az oktatót már néhány olyan kérdés is ki tudja billenteni a gondolatmenetéből, amire nem feltétlenül számított.
Jurátus: mit üzennél a jelentkezőknek, akik hozzátok szeretnének jönni?
H.E.: Az a legfontosabb, hogy legyenek bátrak, és ne féljenek próbára tenni magukat, mert még ha úgy is gondolják, hogy a tanítás távol áll tőlük, számos hasznos tapasztalatot és nem utolsó sorban életre szóló barátságokat lehet szerezni általa.
Köszönjük szépen az interjút!
A képek a Felvételi Előkészítő Bizottság szerzői jogi védelme alatt állnak!
