A fekete-fehér bundájú, naphosszat bambuszt evő, medvefélék családjába tartozó emlősök emberek millióinak körében képezik rajongás tárgyát világszerte, azonban Kínán kívül mindössze néhány hely található a világon, ahol találkozhatunk az óriáspanda faj egy-egy képviselőjével. Az egyes államok ugyanis nehezen „juthatnak pandához”.
Néhány szó a fajról
A kínai óriáspandák természetes élőhelye – nem túl meglepő módon – Kína, ám a kontinens méretű országnak is csak egy kis, sűrű erdővel borított, szubtrópusi hegyi területén lehet velük a vadonban összefutni, a legnagyobb eséllyel alvás vagy bambuszrügy fogyasztása közben. A vadon élő populáció rendkívül alacsony száma miatt a faj a CITES-egyezményben az I. függelékbe került besorolásra mint különösen veszélyeztetett állatfaj, amelynek példányaival folytatott kereskedelmet szigorúan kell szabályozni, és csak kivételes esetben szabad engedélyezni. Hála az arra irányuló erőfeszítéseknek, az egyedszám nem csökkent tovább, sőt, számos olyan hírrel is találkozhatunk, amelyek óriáspandabocsok örömteli világrajöveteléről számolnak be.
Legismeretesebb tulajdonságuk a lustaság, amely kihatással van az egyedszámukra is, ugyanis a pandáknak a szaporodás sem tartozik a legfontosabb elfoglaltságaik közé. A helyzetet pedig tovább fokozza, hogy a nőstények évente csupán egy alkalommal, egy-három napig termékenyek, tehát évekbe is beletelhet egy utód megfoganása.
Kína nemzetközi kapcsolataiban
A világon megtalálható valamennyi óriáspandapéldány a Kínai állam tulajdonában van. Bárhol jöjjön is világra egy ifjú bambuszrügy-pusztító, automatikusan Kína tulajdonába kerül. Napjainkban 21 országban tartanak állatkertben pandákat Kína területén kívül, azonban arra, hogy ez a szám a jövőben jelentősen megugorjon, és esetleg Magyarország is felkerülhessen a panda-tartók listájára, nem túl nagy az esély.
Óriáspandát napjainkban tízéves periódusokra lehet kölcsön kapni az őshonos ázsiai országtól, egymillió amerikai dolláros évente fizetendő összegért, az egyéb szabályoknak való megfelelés – mint például pandakifutó építése, a táplálékul szolgáló bambusz Kínából történő rendelése – mellett.
A panda-bérlés az idők során a panda-ajándékozás intézményét váltotta fel (részben), mely mint diplomáciai szimbólum, 1300 évvel ezelőttre nyúlik vissza.
A legkorábbi feljegyzések alapján a 7. században a Tang-dinasztiához tartozó Vu Cej-tan özvegy anyacsászárné ajándékozott egy pandapárt Japánnak, lefektetve ezzel alapköveit egy, még a mai napig is előforduló diplomáciai gyakorlatnak. Az úgynevezett pandadiplomácia a 20. században élte virágkorát. Az első modernkori pandaajándékozásra 1941-ben került sor, amikor az Amerikai Egyesült Államok a II. világháborúban hadba lépett a Kínát hevesen támadó Japán ellen. Kína nevében Madame Chiang, az ország first ladyje ajándékozott köszönetként egy pandapárt a bronxi állatkertnek.
Jelentős mérföldkő volt az intézmény fennállásában az 1972-es év, amikor a nemzetközileg hosszú ideig elszigetelt Kínába látogatott Richard Nixon amerikai elnök, és látogatása során ígéretet kapott Mao Ce-tungtól, hogy Kína két pandát ajándékoz az Amerikai Egyesült Államoknak. Az állatok még abban az évben megérkeztek, és miután az ország állatkertjei valóságos küzdelmet folytattak a pandákért, a példányok végül Washington D.C.-ben leltek otthonra. Az észak-amerikai ország az ajándékot nem hagyta viszonzatlanul, cserébe két keleti pézsmatulkot küldött Kínába.
Látván, hogy mekkora népszerűségnek örvendett az amerikai nép körében a kínai ajándék, 1974-ben a brit miniszterelnök, Edward Heath is pandákat kért az országtól, és nem hiába tette, hisz pár hét múlva a londoni állatkert is új lakókat köszönthetett egy páros személyében. A kínaiak felismerték a lehetőséget az állatokban, így a 20. században több országnak ajándékoztak a ritka állatból.
Bár az ajándékozást felváltotta azóta a bérbeadás, egy panda külföldre költözése továbbra is, változatlanul diplomáciai jelentőséggel bír, mert a baráti kapcsolatok megerősítését szimbolizálja.
2023-ban Kína úgy döntött, hogy hazarendeli az USA-ból az óriáspandákat. Washington, Atlanta, San Diego és Memphis állatkertjeinek imádnivaló lakói így hazatérnek Kínába. Hivatalosan diplomáciai töltettől mentes ez a lépés, ugyanakkor a pandák túlságosan egybeforrtak Kína diplomáciai szimbolikájával ahhoz, hogy ez a gondolat ne merüljön fel senkiben. Az állatok hazaszállításának egyik indoka között a bérlet lejárata természetesen bizonyosan szerepel.
Nem állhat messze a valóságtól, hogy az USA-ban most pandakedvelők ezrei szomorkodnak, miután több mint ötven év után eltűnik ez a szeretett faj az országból. Magyarországon igaz, sosem laktak pandák, azonban messzire így sem kell utaznunk, ha megcsodálnánk az ázsiai emlőst: a bécsi állatkertben magunk is meggyőződhetünk arról, hogy valóban megérdemlik-e a világ egyik leglustább, legfalánkabb állata titulust.
A borítókép forrása: X
