Mennyit érdemes tanulni? Hogyan lehet elvégezni egyszerre két egyetemet? Mit tehetünk azért, hogy több motivációnk legyen? Netalán, Te is tettél már fel ezekhez hasonló kérdéseket magadnak? Olvasd el cikkünket, ha érdekelnek a válaszok és a tippek, amiket Dr. Dósa Ágnes az interjú során adott.
Biztosan sokan futottatok már bele olyan helyzetbe, amikor választanotok kellett a tanulás és a szórakozás között. Bár sokunknál a kötelesség lesz végül a győztes, de tény, hogy nehéz összehangolni a társasági életet a munkával és a tanulással, és olykor egyik a másik rovására megy. A helyes arányt kell megtalálni, mert minden azon múlik. De a kérdés örök.
Egy egyetemet is nehéz elvégezni, hát még kettőt! Szerencsém volt karunk címzetes docensének és a Semmelweis Egyetem docensének Dr. Dósa Ágnesnek feltenni néhány kérdést a pályafutásával kapcsolatban. Ugyanis a docens asszony az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakát, és a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar nehézségeit is abszolválta, ráadásul részben párhuzamosan. Jelenleg pedig a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként dolgozik.
Jurátus: Miért pont ezt a két felsőoktatási képzést választotta? Miért nem lett „csak” orvos, vagy „csak” jogász?
Dr. Dósa Ágnes: Talán azért, mert érdekelt az igazságügyi orvostan, a családban is volt igazságügyi orvosszakértő. De később, amikor azt kérdezték tőlem milyen munkakörben képzelem el magam, azt feleltem, hogy egészségügyi jogot szeretnék tanítani a Semmelweis Egyetemen. Ami végül valóra vált, ugyanis most ezzel foglalkozom. Az álmom megvalósulása érdekébent csináltam végig a jogászképzést, a jogi szakvizsgát, az igazságügyi orvostan szakvizsgát, és ezért dolgoztam jogi munkakörökben. Szerettem volna egyszerre jó jogász és orvos lenni, hogy tudjak orvostanhallgatóknak, illetve orvosoknak jogot tanítani.
Ha valaki megkérdezi most Öntől, hogy mi a végzettsége, mit felel? Melyiket részesíti előnyben?
Mindamellett, hogy elvégeztem a már említett két szakot, lelkem mélyén azért orvos vagyok. Annak érzem magam.
Minek a hatására döntött úgy, hogy egyszerre teljesíti a két képzést?
Amikor bevezették azt, hogy párhuzamosan lehet két egyetemre járni, az utolsó előtti évemet csináltam a Semmelweisen. A Semmelweis Egyetem akkori dékánja hívta fel erre a lehetőségre a figyelmemet, és én gyorsan be is adtam a felvételimet.
Hogyan tudott ennyire színvonalasan, két ilyen nehéz egyetemet elvégezni?
A hatodévemben csináltam párhuzamosan a két iskolát. Miután kijártam az orvosit, nem helyezkedtem el a szakmámnak megfelelően, hanem a Jogtudományi Intézetben dolgoztam, és úgy jártam az egyetemre.
Tanít, illetve tanított a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében orvosi etikát, az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetben egészségügyi jogot és igazságügyi orvostant, továbbá az ELTE Polgári Jogi Tanszéken polgári jogot, valamint kártérítési jogot. Melyik áll(t) ezek közül a szívéhez legközelebb?
Nagyon más szemléletet adott a két intézmény. Minden egyetemnek van egy rejtett curriculuma: a tanulmányok mellett szocializálódunk egy társadalmi szerepre, egy szakmára. Ez nagyon eltérő volt a két egyetemen.
Összességében elmondhatom tehát, hogy mindegyiket másért szerettem.
Összesen száznegyvenkettő publikációja olvasható. Ön szerint melyik volt ezek közül a legérdekesebb? Melyiket ajánlaná a joghallgatóknak?
A PhD-dolgozatomat tudnám ajánlani, melynek a címe Az orvos kártérítési felelőssége. Ennek a publikációnak a PhD-hoz képest van egy második, újított kiadása, és talán ez az, ami leginkább érdekes lehet a joghallgatók számára.
Van, amit visszanézve máshogy csinálna? Mit tanácsolna a fiataloknak?
Nagyon fontos nyelvet tanulni. Amikor érettségiztem, akkor a nyugati nyelvekhez korlátozott volt a hozzáférés, így én is még oroszt tanultam, de később rengeteg előnyöm származott abból, hogy angolul és németül is tudtam. Tehát véleményem szerint a nyelvtudás rendkívül sokat számít, főleg a jogban. A nyelvtanulásba befektetett idő, pénz és energia ezerszeresen térül meg. Továbbá azt is fontos kiemelnem, hogy érdemes sokféle munkakörben kipróbálnunk magunkat; ne csak egy helyet lássunk, hanem igenis tapasztaljuk meg az eltéréseket, fedezzük fel mi áll hozzánk a legközelebb. A nyelvtudásomnak köszönhetően vettem részt Rotterdamban allergológia gyakorlaton, Berlinben szülészeten, Máltán sebészeten. Sokszínű a világ. A legtöbb diák úgy gondolja, csak oly módon lehet valamit csinálni, ahogy itthon megtanulta. De egy külföldi gyakorlatot követően, miután világot látott, átértékelődik a tudása, és ismeretei ezáltal bővülnek.
Mesélne a külföldi tapasztalatairól? Mennyiben más az ottani tanítás?
A legnagyobb különbséget az ELTE jogi oktatásához képest Amerikában tapasztaltam, amikor ott tanultam egészségügyi jogot egy fél éven keresztül. Furcsának tűnt például, hogy az USA-ban nem tanítottak tételes jogot. Itthon teljesen másra szocializálódtam – példának okáért a keresetlevél visszautasításának összes esetét fel kell tudni sorolni nálunk a vizsgán. Ehelyett az amerikaiak inkább arra fektetnek hangsúlyt, hogy a hallgatók milyen skillek alapján azonosíthatnak egy adott problémát, hogyan lehet arra megtalálni a választ, továbbá hogyan érvel, hogyan ír, illetve hogyan fogalmaz egy jogász. Csak nagyon kevés tárgyból kellett tételes jogot tanulni, azokból, ahol szövetségi szintű szabályozás volt, tehát minden államban ugyanaz.
A külföldi tanulmányútjait követően felmerült Önben, hogy végleg elhagyja az országot és máshol folytatja a karrierjét?
Nem, soha. Lett volna rá lehetőségem, de mindig is Magyarországon képzeltem el a jövőmet. Ennek köszönhetően, fel sem merült bennem a gondolat.
Sokszor előfordult, hogy a tanulás érdekében kihagyott egy programot a barátaival vagy a családjával?
Nem, én sosem éreztem úgy, hogy kimaradok valamilyen programból a tanulás miatt. Mindig sok barátom volt, nagyon szociábilis voltam, és rendkívül szerettem kapcsolatokat tartani.
Nem vagyunk egyformák. Én például könnyen tanulok, viszont a sportokban annál kevésbé vagyok ügyes. Jó példa erre az, hogy szeretek jógázni, de a jógaórán sokszor századszorra sem értem, hogy hova kell tenni a kezemet. Már mindenki érti, de én még mindig nem.
Visszatekintve az egyetemi éveire Ön szerint megérte a sok tanulás?
Meg, abszolút! Nagyon kifizetődik. Egy kicsivel sem tanulnék kevesebbet, ha újrakezdeném. Nem mondom, hogy több időt tanultam volna másoknál, inkább hosszabb ideig jártam iskolába. Hisz majdnem harminc éves koromig voltam egyetemista.
Elégedett jelenleg az életével? Mindent elért, amit szeretett volna?
Igen, meg vagyok elégedve. Mindenkinek vannak mélypontjai, de most úgy érzem, minden a helyén van. Nagyon szeretem a munkámat, mint az ELTE ombudsman helyettese.
Mindannyian szeretnénk gyorsan tanulni, de nem ezen van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy megtaláljuk azt, ami érdekel és örömmel tölt el bennünket. Mivel, ha ez megvan, hogy Sólyomi Dávidtól idézzek: „aki kitartó és beleteszi a munkát, az előbb-utóbb menthetetlenül eredményes lesz”.
Köszönjük az interjút Dr. Dósa Ágnesnek!
