Emlékszel még gólyakorod első napjára? Csillogó szemekkel, nagy, vörös római jog könyvvel a hónod alatt baktattál az Egyetem téren át, és volt osztálytársadat azzal hitegetted, hogy fel fogod építeni a történelem legsikeresebb praxisát. Lehet, hogy ma már nem ekkora a lelkesedésed, de még mindig biztos vagy benne, hogy jogász leszel. Sajnos, mint oly sok más területet, ezt a szakmát is elérte a pályaelhagyási hullám. Mai cikkünkben bemutatjuk nektek, hogy miért válnak jogászok pályaelhagyókká, akár a szakmában töltött több évtized után is.
Magyarországon egy 2018-as felmérés alapján a lakosság közel fele nem a legmagasabb végzettségének megfelelő állást tölt be. A jogászoknál ennél kedvezőbb a helyzet: a pályaelhagyók aránya kicsit több, mint hét százalék.
A korán meggondolók
Sokan már az egyetem elején rájönnek arra, hogy a jogi pálya nem nekik való.
A lemorzsolódók nyolcvanöt százaléka elsőéves korában hagyja ott a kart.
Ennek elsődleges oka az lehet, hogy a gimnázium alatt nem kaptak kellő betekintést abba, hogy milyen követelményeket támaszt feléjük ez a képzés. A nappali tagozaton tanulók között a szakot elhagyók aránya harminckét százalék körül mozog, közel felük saját döntéséből hagyja ott az egyetemet. A szak kiválasztása mögött álló motiváció nagyban meghatározza, hogy később hátat fordítunk-e az adott területnek. Azok, akik azért választottak egy egyetemet, mert az megfelelt érdeklődési körüknek, harmincnyolc százalékban kerülnek másik területre, míg azok, akik csupán kényszerből kezdtek bele egy adott karon a tanulmányaikba, közel nyolcvan százalékban máshol találják meg végül a helyüket.
Diplomások, akik más útra léptek
Magyarországon a jogászképzés igencsak közkedvelt: az idei felvételin a nyolcadik legnépszerűbb terület volt: közel hétezren adták be jelentkezésüket az ország valamely képzésére. A magas választási arány főbb okai közt szerepel a nagy társadalmi megbecsültség, az előnyös fizetés és a több generációs jogászcsaládok esetében a családi hagyomány őrzése is.
Az elhelyezkedési kilátások is igen biztatóak, ugyanis a friss diplomások közötti munkanélküliség mindössze három százalék körül mozog.
Sokan már az egyetem megkezdésekor tudják, hogy nem jogászként fognak elhelyezkedni, mivel azonban a diploma a piacon igencsak magas presztízsnek örvend, ugródeszkát jelenthet más területekre is: az így megszerzett tudás a más ágazatokban való sikerhez is hozzájárulhat. Szép számmal vannak olyanok is, akik az egyetem elvégzése során, az ott ért megpróbáltatások hatására döntenek úgy, hogy más szakma után néznek, de diplomájukat megszerzik. Egy kutatás alapján a fiatalok egy részének a felsőoktatásban töltött évek az összeköttetések építéséről szólnak, ezen a szakon pedig jelentős kapcsolati tőke felhalmozására van lehetőség. A jogásztársadalom igencsak összetartó, szociálisan zárt csoportnak számít, ezért akik hallgatóként nem küzdötték be magukat köreikbe, azoknak a bejutás később szinte lehetetlen.
Sokan a jogi pályán maradnak, de olyan területeken töltenek be állást, melyet korábban ők maguk kevésbé tartottak vonzónak. Ezek közé tartozik a közigazgatás és a központi államigazgatás, az ott beprogramozott életpályamodell determináltsága miatt.
A pálya nehézségei közé tartozik a folyamatos megfelelés igénye. Mindig naprakésznek kell lenni, annak ellenére, hogy a jog maga állandó változásban van. Amit az egyetemen elsajátítottunk, az lehet, hogy már a szakvizsga megszerzése során sem lesz használható. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egyetem után a megpróbáltatások csak növekednek. A tárgyalások, a végeláthatatlan mennyiségű feldolgozandó irat, és a határidők betartása nem kevés stresszes pillanatot okoz egy jogász számára.
Azt gondolnánk, hogy ha már valaki húsz-huszonöt éve húzza a jog súlyos igáját, nyugdíjba vonulása végéig hűséges lesz szakmájához. Azonban az előbbiekben említett okok miatt sokan döntenek úgy több évtized után, hogy megérett az idő a váltásra. Mivel pályájuk során a legtöbben anyagilag stabil helyzetet tudnak teremteni, ezért a karrierváltás nem jár financiális veszélyekkel, ráadásul a családjukra is több idejük juthat.
Alternatívák
A jogi diploma ajtókat nyit, ezt a tényt senki sem vitathatja. A klasszikus gyakorló jogászi szakmák mellett sok más szektor is örömmel látja az ilyen típusú végzettséggel rendelkező friss diplomásokat. Nemzetközi szinten sok weboldal foglalkozik azzal, hogy alternatív állásokat ajánl. Startupok alapítását kifejezetten javasolják jogászok számára, de alkalmasnak tartják őket például az újságírói munkára is, abból kiindulva, hogy egyetemi éveik alatt nagy valószínűséggel temérdek írásbeli munkát kellett elkészíteniük. Többek számára ismerősen csenghet John Grisham neve, aki bár majd egy évtizedig gyakorló jogászként kereste kenyerét, mégis az írás mellett tette le végül a voksát. A „90-es évek legsikeresebb írójának” címét is magáénak tudhatja a Publishers Weekly nevű szaklap jóvoltából. A szépíráson túl a kreatív írás is életút-lehetőség lehet, ugyanis a reklámszakmában az ügyfél-kapcsolattartói állás mellett a szövegírói pálya is opcióként merülhet fel. A politikusok körében is szép számmal találhatunk jogászokat: a jelenlegi parlamenti képviselők csaknem ötöde rendelkezik ilyen típusú végzettséggel.
Hírességek jogi diplomával
Korábbi cikkünkben már írtunk olyan művészekről, akik jogi diplomával rendelkeznek, vagy legalábbis több éven át ilyen irányú tanulmányokat folytattak. Többek között Goethe, Somló Tamás, de még a népszerű humorista Kovács András Péter (KAP) is otthagyta a jogszabályok világát. Nemzetközi szinten olyan nevekkel találkozhatunk, mint az operaénekes Andrea Bocelli, vagy a skót színész Gerard Butler, aki több évig dolgozott egy vezető jogi cégnél diplomája megszerzése után.
Itt az ideje a váltásnak?
Cikkünkkel senkiben sem akartuk azt az érzést kelteni, hogy pályát tévesztett és ne harcoljon tovább diplomájáért. Ellenkezőleg. Célunk éppen annak bemutatása, hogy a jogi képesítést milyen széleskörűen lehet felhasználni. Ha valaki nem is biztos abban, hogy a klasszikus jogászi szakmák közül talál magának valót, akkor sem kell kétségbeesnie, ez a végzettség a munkaadók szemében igencsak megbecsült. Azoknak, akik esetleg már most gondolkodnak azon, hogy diplomájukat nem a tradicionális módon hasznosítják, figyelmükbe ajánljuk két ausztrál jogász podcast sorozatát. Michael Bromley és Maciek Motylinski a Beyond Billables nevű cég alapítói több, mint kilencven gyakorló és pályát váltó jogásszal beszélgettek karrierjük alakulásáról, hogy segítsék a pályakezdő fiatalokat jövőképük alakításában. A számtalan érdekes és inspiráló beszélgetést meghallgathatjuk Spotify-on és iTunes-on keresztül is.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
