A Jurátus szerkesztőségét az a megtiszteltetés érte, hogy április 11-én, kedden a korai esti órákban betekintést nyerhetett a Telex működésébe, annak szépségeibe és nehézségeibe. Az alkalomról most egy beszámoló cikkel emlékezünk meg, egyúttal visszaidézve a kellemes beszélgetést Dull Szabolccsal, a Telex főszerkesztőjével.
A Budapest városközpontját kettészelő Múzeum körút leginkább a bérházakról és a Nemzeti Múzeumról vált híressé. Ám ezeken a nevezetességeken túl, a körút 13-as házszáma mögött egy szerkesztőség bújik meg, melynek elnevezése sokunk számára ismerősen csenghet. A nagykapun belépve a Budapestre jellemző, régi körfolyosós lakóház üdvözöl minket. Majd egy könnyed lépcsőzést követően a Telex szerkesztőségének ajtajához érkezhetünk a 2. emeleten.
Az ajtó kinyílik
Átlépve a küszöbön egy igazán rendhagyó, de épp ettől különleges munkatér tárul elénk. A képzeletben megjelent, esetleg a filmekből vagy a sorozatokból várt látkép helyett, összevont és egységes dolgozószobák nyílnak egymásba. Kérdésünket megelőzve, hogy vajon mi indokolhatta ezt az elrendezést, már választ is kaptunk a Főszerkesztőtől. A kialakítás során igyekeztek ugyanis elkerülni a hagyományos formákat, egyedi hangulatot teremtve ezzel.
A Szerkesztőség egyébiránt kétszintes. Az első emeleten található a szerkesztőség, ahol újságírók, szerkesztők és képszerkesztők dolgoznak, valamint a konyha. A szobán átérve egy csigalépcső emelkedik a magasba, kanyargós fokaival. Elindulunk rajta felfelé, és a tetején megállva egy érdekes „szerkezet” kacsint ránk. Ekkor halljuk a Hozzánk címzett kérdést: „Tudjátok, mi az a telex?”.
A telex
Hosszas, néma csenddel feleltünk. Így jutunk hozzá egy új ismerethez, miszerint a telex egy olyan távközlési rendszer, amellyel egy nyomtatott szöveget azonnal továbbítva el lehet küldeni valakinek egy nyilvános hálózaton keresztül. Ugyanakkor magának az átküldött üzenetnek szintén telex a neve. A név pedig az angol tele-type exchange (= távírógépes információcsere) kifejezés első betűinek összekapcsolásából származik.
S a telex.hu hírportálnak is innen ered az elnevezése, utalva ezzel is arra, hogy a szerkesztőségben olyan munkát szeretnének végezni a tagok, amely a telex gépéhez hasonló, azaz gyors és pontos információ-átadást.
Elhagyva a régiséget, egy tárgyalóteremben foglalunk helyet, ahol kezdetét veszi a beszélgetés: mi kérdezünk, a Főszerkesztő pedig válaszol.
Kérdezz-felelek
A Főszerkesztő kivetíti elénk a Telex címlapját. Ennek hatására számunkra a megjelenő mutatók válnak érdekessé, emiatt azok felől kezdünk el érdeklődni.
A kisebb statisztikai áttekintő után egyből kívánkozott a kérdés, hogy honnan, de leginkább hogyan gyűjti a Telex ilyen hatékonyan az információt, hogy ennyire stabil és számottevő olvasóközönséget képes bevonzani vele.
Az információkeresés
A Telexnél hírügyelet működik news room csatornákon keresztül, melyeknek az élén a news room főnök áll. Itt egy igen tág idősávban állandó megfigyelés zajlik, lecsapva azonnal minden hírértékű újdonságra. Ezen utóbbival szorosan összefügg az aktualitás problémaköre, hiszen az egyik legnagyobb kihívást foglalja magában, amely az újságírói tevékenységet érheti. Az aktualitás fogalma három szóval jellemezve: figyelem, készenlét, gyorsaság.
Az aktuális történés ugyanis váratlan, és az időfaktor annak tartalmát, továbbá fontosságát hamar ki tudja üresíteni. A Telex ennek érdekében úgy készül fel, hogy a beérkezéssel a lehető leghamarabb élesít és csak utólag megy végbe a szerkesztői korrekció.
Az információ felkutatásnak természetesen létezik egy másfajta módja is. Ezek az olvasói beküldések, amelyek olyan sztorikról szólnak, amelyekre az olvasók hívják fel a figyelmet; valamint az MTI híradásai, amelyek közül szintén lehet cikktémákat mazsolázni.
A soron következőkben az interjúkészítés néhány mozzanatáról csevegtünk, továbbá a tökéletesnek mondható cikk receptjét írtuk össze.
Az interjúkészítés
Az interjú megszületésének fázisai közül a kész és már korrektúrával is ellátott szöveg alanynak történő visszaküldése körül elmélkedtünk elsőként. Mi a Jurátusnál ugyanis a kimenő írást megjelenés előtt mindig eljuttatjuk az alany részére, egyúttal kérve a végleges jóváhagyását. A gondolatfonalunk végigvezetése után abban állapodtunk meg, hogy ezen lépés az újságírásban csak egy szimpla udvariassági formának tekinthető, hiszen az az interjúalany, aki hozzájárult a vele való beszélgetéshez, ő azt – újságírói megfogalmazással élve – kvázi eladta. Ezáltal pedig a visszaküldés a megjelenésre szánt interjú esetén a szöveg tartalmára nézve már semmilyen befolyásoló erővel nem bír.
Miután az interjú egy hírműfaj, a másik kulcskérdés az alany megválasztása. Célszerű és ideális olyan személyt felkérni, aki magvas mondanivalóval bír. Ugyanakkor ennek a kiszűrése nem mindig olyan egyszerű, hiszen mindenekelőtt függ az egyéntől, akinél ki kell puhatolni, mikor és milyen időtartamú beszélgetésben kíván megszólalni. De annak az alapnak, amelynek mindig szükséges meglennie ilyenkor, – az író részéről – az alábbiakkal foglalható össze: kapcsolatrendszer, kitartás és érdeklődés.
Ezen utóbbihoz kötődik szorosan az interjúkérdések alanynak történő előzetes megküldésének kérdése. Végül ezt a megelőző mozzanatot is elvetettük, ugyanis a kérdések ismeretében nem valósul meg a mozgástér, elveszik a spontenaitás, a beszélgetés pedig korlátok közé szorítottá válik. Így sokkal célravezetőbb lehet, ha csak a témakörök egyeztetése történik meg előzetesen.
A tökéletes cikk receptje
Mitől is lehet jó egy cikk? – fogalmazza meg magában minden újságíró a témaválasztás előtt. A megfelelő hozzávalókat a Főszerkesztőtől vártuk, aki azt felelte:
„Akkor lesz jó az újságcikk, ha érdekli a szerzőjét a téma, kíváncsi, és meg akar tudni mindent az adott témáról.”
A továbbiakban a sajtó-helyreigazítás adta a témánkat, és ezen a ponton ideje lehullnia a lepelnek arról, hogy a Főszerkesztő egykoron szintén az ELTE-ÁJK joghallgatója volt, melyet kiváló eredménnyel, summa cum laudéval végzett el. Így ennél a problémakörnél egy hosszas elméleti és gyakorlati síkon gondolkoztunk el közösen.
A sajtó-helyreigazítás
Többek között ezáltal kerülthetett megemlítésre, hogy a valóság megjelentetése mindenkinek az érdekében áll.
„Alapvetően az emberek nem szeretnek hazudni, még a politikusok sem. Vannak viszont helyzetek, amikor nem nyilatkoznak, mert nem szeretnék, ha a valóság vagy bizonyos részei kiderülnének. Az újságírók dolga viszont a valóság feltárása, ezért sokszor alakulhat ki konfliktus az újságok és a cikkek szereplői között.” – jelentette ki ezzel összefüggésben a Főszerkesztő.
A sajtó-helyreigazítás eljárását újságírói szemszögből és kifejezetten a Telex szerkesztőségére levetítve vizsgáltuk ezután. Az újságíró ugyanis a Telexnél igyekszik biztosítani a megszólalás széleskörű lehetőségét. Ez azt a célt hivatott szolgálni, hogy a kommunikációval elkerülhető legyen a tévedés vagy épp a félreértés, amelyek kiválthatják a sajtó-helyreigazítást. Természetesen a tág nyilvánosság megteremtése nehézkes is olykor, valamint problémás, ha például a másik fél nem reagál.
Ugyanakkor 2,5 év alatt csupán egy pervesztesége volt a Telexnek, amely remekül mutatja, hogy az információcsere a szerkesztőségnél hatékonyan, kölcsönösen és körültekintően zajlik.
Az anyagiakról: költségek és bevételek
Az anyagiak témaköre is felbukkant a beszélgetés alkalmával. A Főszerkesztő ekkor mesélt az átláthatósági jelentések lényegéről, amelyek arra irányulnak, hogy azok egyrészről nyílt tájékoztatásként szolgáljanak, másrészről felhívják a figyelmet arra, hogy az újságírói lét és egy újság fenntartása drága és költséges (például a helyszíni újságírás költségei, belső fejlesztések tekintetében). Ezt követően némileg részletezésre került, hogy a Telex három bevételi forrásból gazdálkodik: a támogatásokból, a hirdetésekből és a -legkisebb mértékben- pályázatokból, amelyek javarészt uniós eredetűek vagy Amerikából érkeznek. Ezen utóbbi pénzeket a Telex egyes projektekre fordítja, amelyekkel nyertek a pályázaton, például ilyen a Telex Akadémia megvalósítása.
Gyakornoki program
Érintőlegesen szóba került a Telex gyakornoki program, melyről érdemes megjegyezni, hogy a program célja a fiatalok megnyerése a laphoz, hiszen a közösségnek jót tesz az új tagok csatlakozása és fontos a részvétel egy következő újságíró-generáció kineveléséhez, így nem árt figyelemmel kísérni a Telex hirdetéseit.
Konkurencia
Zárszóként a sokakat foglalkoztató és minden önálló, nyilvánosan szereplő piaci tevékenység talán legizgatóbb problematikájával foglalkoztunk, a versenytársakkal, a konkurenciával.
Általános tanácsként osztotta meg velünk a Főszerkesztő egyfajta útravalóként a generációs változásokra történő gyors reakcióképességre és nyitottságra való törekvést, amely egyúttal elősegítheti a kompetitív környezetben való minél sikeresebb helytállást. A Telex is megfigyelte, hogy az olvasói számottevően a fiatalok köréből állnak össze, így többségében ezt a réteget törekszik megszólítani egy-egy írásuk. Ekként, ha az érdeklődők tábora konkrét csoportban felmért, majd tartalommal kiszolgált, akkor mindezek folytonos érdeklődést hoznak a lapnak, ezáltal pedig fennmaradást a mezőnyben.
Továbbá a kapcsolatok kiépítése és ápolása is nélkülözhetetlen, hiszen a napjainkban uralkodó „médiaválság” legfőbb mozgatórugója az a magatartás, hogy nem a tájékoztatás helyeződik a középpontba, hanem egy teljesen más keretrendszer. Ilyen például a kattintásvadász írások tömegessé válása, melynek során gyakran a szerző feltüntetése is elmarad. Ez pedig – név híján – megnehezíti a kapcsolat és a viszonyrendszerek kialakítását.
A konkurencia ennél a pontnál csatlakozik be, ugyanis a kattintásvadászat, vagyis a clickbait jelensége hívja ki egymással szemben a hírportálokat, újságokat. A feszültség egy mennyiségi (klikkelésszám) és egy minőségi (értéktartalom) határ között pattog. Az eredmény egyelőre a mennyiségi felé tolódik, mert a jelenünkben bulvárvilágban élünk, ahol egy szenzációsnak látszó cím potenciálisan nagyobb figyelmet érhet el, mint egy magas kvalitásokkal felruházott cikk.
A konkurencia tehát a hétköznapjainkat átható jelenség, amely erőteljes hatást gyakorol az olvasóközönség megnyerésére, amely utóbbi pedig egy újság zavartalan működésének és állandó hírnevének az alapja.
Mindezekből kifolyólag mindhárom tényezőt (konkurencia, állandó érdeklődők és fennmaradás) egyensúlyban szükséges tartani, mert akármelyik is megbillen, a rendszer dőlésnek indul. Ennek a megelőzésére és az orvoslására számos módszer van érvényben.
Ezután és a fentiekkel összefüggésben játszadoztunk el azzal az elképzeléssel, hogy az online felület helyett egy korlátozott számban rendelkezésre álló nyomtatott sajtó mennyire lehet nyereséges és jelenthet-e megoldást. Ám sajnos ezt az elméletet hamar megdöntöttük, hisz egyrészről a mai korszellem digitalizált, továbbá a tudatunknak mára szerves részét képezi a környezetvédelem, amely a papírfelhasználást megveti és a fákat óvja. Másrészről változnak a műfajok, ezáltal pedig a hetilapoknak is már másmilyen az arculata mint régebben, mert a legfrissebb történések azonnali megosztására törekszik és buzdít napjaink felfogása. Így az egy hetet várt információ elveszik a haladéktalan értesülési vágy miatt.
A konkurenciáról mindezek révén és összefoglalóan elmondható, hogy a meghatározása és a felmérése során elsősorban a viszonyítás számít, valamint annak a megfigyelése, hogy mit, hányan is olvasnak.
A búcsú
A másfél óra gyorsabban telt el, mint számítottunk rá. Az előbbiekben részletesen kifejtett és elemzett gondolatokkal lettünk bölcsebbek, az asztaltól felállva pedig egy szellemi párbeszédtől voltunk energiadúsak és üdék. Az ajtóhoz felé vezető úton még egy utolsó pillantást vetettünk a szerkesztőségre és egy gyors fotózkodás is belefért az előszobában az ikonikus Telex fényfüzér előtt. Elköszönés, a küszöbön túlra lépés, végül búcsú. Ilyen az egyike azon napoknak, amely sikeres nálunk, a Jurátus szerkesztőségében!
Köszönjük a lehetőséget és a közös időtöltést a Telex.hu-nak, valamint a vendéglátást és a beszélgetést Dull Szabolcs főszerkesztőnek!
A képeket Habulin Hanna Katinka készítette.
