Címke - ELTE ÁJK

„A legnagyobb álmom, hogy egyszer eljussak az olimpiára.” – Interjú Haddad Noával

Haddad Noa és édesanyja

Hogyan válik egy tehetséges joghallgató világszínvonalú versenyzővé, miközben saját vállalkozását is építi? Haddad Noa padelkarrierje ugyan csak néhány éve kezdődött, az eredményei mégis magukért beszélnek. Kitartása és küzdőképessége inspiráló példaként áll minden ambiciózus fiatal előtt. Interjúnkban szó esett kihívásokról, sikerekről és természetesen a tenisz legújabb kihívójáról, a padelről.

Jurátus: Mi a sporthoz kötődő első emléked?

Haddad Noa: A szüleim profi sportolók voltak egész életükben. Édesapám teniszjátékosként a világ legjobb 100 játékosa között szerepelt. Számtalan elismerése közül talán 2002-ben az Arthur Ashe Humanitarian Award volt a legkimagaslóbb. Ezt a díjat Rafael Nadal, valamint Roger Federer is elnyerték. Szinte már adta magát, hogy én is kövessem a szüleim példáját.  Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy magam is versenysportolóvá váljak. Négyéves koromtól fogva rendszeresen jártam teniszedzésekre. Hatéves koromtól már aktívan versenyeztem Magyarországon kisebb vidéki – úgynevezett „play & stay” – versenyeken. Nagyjából kilenc-tízéves lehettem, amikor válaszúthoz érkezett karrierem. A versenysport terhe nehezen fért meg a tanulmányi kötelezettségeim mellett, ezért a szüleim úgy döntöttek – a saját élettapasztalatuk nyomán is – hogy maradjak csak a hobbisport szintjén. Azonban én ennél jóval többre vágytam és továbbra is intenzíven, legalább heti hat órában edzettem.

Jurátus: Hogyan találtál rá a padelre?

H. N.: Édesanyám példáján keresztül ismerkedtem meg a padellel. Történetesen a gyerekkori teniszes barátai hozták be Magyarországra a sportot és ő már 2018-ban megkezdte a versenyzést, illetve az edzést, én pedig gyakran lementem a pályára, nézni őt. A kezdetektől fogva szerette volna, hogy térjek át padelre, de még a teniszt preferáltam. Tizenhat éves koromban történt, hogy a padálpályán dolgoztam, mint recepciós és az egyik, akkortájt legjobbnak számító férfi versenyző megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele indulni az országos bajnokságon. Bár meglepett a kérdés, a válaszom az volt: „miért is ne?”. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy három hét volt mindösszesen hátra az országos bajnokság kezdetéig. Azonnal neki is láttam az edzésnek. Szerencsémre a teniszes múltam nagy előnynek számított, főleg egy ilyen kevésbé ismert sportág esetében. Ha jól emlékszem, nyolcadikak lettünk, ami nem feltétlenül kimagasló eredmény, de ahhoz képest nem rossz, hogy három hete játszottam padelt.

Jurátus: Tulajdonképpen honnan származik a padel és mik a főbb szabályai?

H. N.: A padelt 1969-ban találta fel egy mexikói férfi. A kertjében akart egy teniszpályát építeni, azonban nem volt elég hely hozzá, ráadásul a pálya egyik végét egy fal szegélyezte. Kitalálta, hogy minden alkalommal, ha az ellenfele kiüti a labdát a pályáról, akkor az visszapattan a falról és így megjátszhatják a lepattanó labdát is. Mivel jól működött az ötlet, a pálya másik végére is épített egy betonfalat. Így jött létre a padel. Napjainkban is léteznek még betonfallal körülvett pályák, de a sportfejlődés során javarészt áttértünk üvegfalakra. A hivatalos szabványok szerinti padelpálya egy tízszer húsz méteres terület, a közepén egy hálóval elválasztva és egy üvegfallal körbezárva. A játékot négyen játsszák, egy-egy pár. A tenisz szabályaira annyiban hasonlít, hogy a számolás megegyezik (15, 30, 40, game), illetve az előrehaladást szettekben mérjük. Kettő megnyert szett, az egy meccs. Ha két hatos szettet megnyersz, akkor megnyerted a meccset. Akkor bukod a pontot, hogyha a labdád hálót ér, vagy ha az ellenfél térfele helyett elsőként az üvegen pattan.

A padel ütő jóval kisebb, mint egy szokványos teniszütő. Egy tömör, lyukacsos ütőt kell elképzelni. A lyukacsok célja a légellenállás leküzdése. A labda kinézetre a megszólalásig hasonlít egy teniszlabdára, de a látszat csal, hiszen a padellabda némileg puhább, hogy könnyebb legyen ütni.

Jurátus: A teniszt gyakran éri az a vád, hogy az elit sportja. Ez az analógia a padelre mennyiben alkalmazható?

H. N.: Magyarországon mindenképpen igaz ez az állítás. Már csak azért is, mert megközelítőleg 70-80 padelpálya van csak az országban.  Azonban külföldön, például Spanyolországban egy kifejezetten populáris sportnak számít. Többen játsszák, mint a teniszt.

Jurátus: Mi volt az eddigi karriered legnagyobb kihívása, valamint sikere?

H. N.: A legnagyobb kihívást az évente kétszer – egyszer beltéren, egyszer pedig kültéren – megrendezett országos bajnokságok jelentik számomra. Ezekre a nagy presztízsű eseményekre készülök a legtöbbet. Természetesen vettem már részt számos Európa-bajnokságon. Nemrég Szardínián voltam Olaszországban, de jártam Bilbaoban is és Derbyben a világbajnokság-selejtezőn.

A 2022. évi országos bajnokságon második helyezett lettem nőiben és negyedik helyezett vegyes párosban. 2023-ban második helyezett nőiben és negyedik helyezett vegyes párosban, 2024-ben második helyezett nőiben és harmadik vegyesben. Közben sajnos volt egy-két sérülésem is, amelyek nem könnyítették meg a helyzetet, de így is számos első helyezést érek el a szövetség által rendezett versenyeken.

A külföldi versenyek sorából mindenképp kiemelném még az FIP-szövetség versenyét. Erre igencsak nehéz bekerülni, főképp a főtáblára, hiszen rengeteg játékos van, akik vért és verítéket nem kímélve igyekeznek bejutni. Nekem már négyszer sikerült a főtáblára kerülnöm, amely eredménnyel világranglista pont is járt. Ennek köszönhetően a világranglistán szerepelek immáron másfél éve. Hozzátenném még, hogy én és édesanyám voltunk első női játékosok Magyarországon, akik felkerültek a világranglistára a padel történetében.

Jurátus: A húgod is profi padeljátékosok útjára fog lépni?

H. N.:  Valójában ő régebb óta játszik padelt, mint én, hiszen négyéves korában kezdte. A családunk nagy reményeket fűz a jövőjéhez. Magam is remélem, hogy pár éven belül már tudok majd versenyezni vele. Az egyik legnagyobb álmom válna valóra, elvégre az édesanyámmal kezdtem a padel karrieremet és így a húgommal folytathatnám.

Jurátus: Mesélnél kérlek a padellel kapcsolatos saját vállalkozásodról?

H. N.: A vállalkozásomat a tizennyolcadik születésnapomra kaptam a szüleimtől. Ez az ajándék valójában egy kizárólagos jogot jelentett arra, hogy Magyarországon én forgalmazzam a Cork nevű portugál cég kézzel készített padel parafaütőit és sportruházatait. Az ütők egy különleges anyagból készülnek, prémium terméknek számítanak. A gimnázium befejezése után egy évet szenteltem az életemből a vállalkozásom felépítésére. Rengeteg munka árán ugyan, de szerencsére sikerrel jártam.

Jurátus: Édesanyád is vállalkozik a sportoló karrier mellett?

H. N.: Igen, Magyarország egyik legjobb padel klubját, a Premier Padel Klubot vezeti. A Feneketlen-tónál a XI. kerületben található. Mivel édesanyám nagy szerepet játszott a magyarországi padel felvirágoztatásában, mint kilencszeres magyar bajnok, így nemzetközi szinten is ismertnek számít.

Jurátus: Mit gondolsz, mi lesz a padel sorsa a következő öt-tíz évben?

H. N.: Az elmúlt egy-másfél évben rohamosan fejlődésnek indult a sportág mind hazai, mind nemzetközi színtéren. Rengeteg szponzort és új lehetőséget kap a szövetség. A legújabb szponzorunk például a CUPRA Magyarország. Emellett egyre több pálya épül, rohamosan nő a klubok, illetve a játékosok száma. Remélhetőleg, ha nem is 2028-ban, de 2032-ben már olimpiai sporttá válik a padel. A legnagyobb álmom, hogy egyszer eljussak az olimpiára. Ezért dolgozok nap mint nap.

Jurátus: Mi motivál téged arra, hogy egy ilyen komoly sportkarrier mellett a jogi tanulmányaidat is folytasd?

H. N.: Azért választottam a jogot, mert ez volt az a tudományterület, amely a sport mellett mindig is felkeltette az érdeklődésemet. Mindenképpen el szeretném végezni a szakot, mert elengedhetetlennek tartom, hogy a profi sport mellett a tanulmányokat se hanyagoljam el. Nem szabad elfelejteni, hogy a sportolói karrier véges és sajnos egy komolyabb sérülés elég ahhoz, hogy véget vessen az évtizedek munkáját maga mögött tudó karriernek.

Köszönjük az interjút Haddad Noának és további sikereket kívánunk számára. Reméljük, hogy egyszer az olimpián szurkolhatunk a győzelméért. 

Magyarok a világ körül, avagy miről ismerheted fel honfitársaidat külföldön?

Az őszi szünetbenremélhetőleg sokunknak megadatott a lehetőség arra, hogy külföldön pihenjük ki a félév  fáradalmait. Azonban a szeretett hazánktól való távollét sokszor olyan erős honvágyban teljesedhet ki, amely a pihenést és a feltöltődést is megnehezítheti. Ezért cikkem olyan mankóként szolgálhat a honvágytól szenvedő utazónak, amellyel külföldön is megtalálhatja a magyar testvéreinket.

Tovább

Ismeretlen tettesek, akik köztünk lehetnek.

Számos alkalommal találkozunk olyan bűnügyi filmekkel, olvasmányokkal, amelyekben a tettesek személye fedett marad, általában ilyenkor következik a folytatás… Az alábbi írásomban olyan valós eseteket szeretnék bemutatni, amelyekben a tettesek személye, holléte a mai napig ismeretlen. Néhány ügy azóta lezárult, ezeknek valószínűleg nem lesz folytatása.

Az ismeretlen tettes meghatározása:
Kissé távolabbról kell elindulni, mielőtt az ügyekről említést teszek. A Btk. az ismeretlen tettest nem, hanem az elkövetőket definiálja, annak ellenére, hogy az ismeretlen tettesről is említést tesz a törvény egyes tényállások esetében. Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (Btk. 12-13.§)

Mégis hogyan indul meg az eljárás?
A büntetőeljárás szóló 2017. évi XC. törvény szerint eljárást csak terhelt ellen lehet megindítani, a terhelt viszont nem ismeretlen elkövető, ezt a hatályos Be. is elhatárolja az ismeretlen elkövetőtől: A hatályos Be. szerint terhelt az, aki ellen a büntetőeljárás folyik.

Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a terhelt, aki ezt megelőzően a gyanúsítás közlésétől gyanúsított az eljárásban, a bírósági eljárásban már vádlott, akit az eljárás különböző szakaszaiban különböző jogok illetnek meg.

Ilyen pél. a gyanú megismerésének a joga, a jelenlét joga az eljárási cselekményeken, de joga van a védelemhez is, amely már a kihallgatása során is megilleti. Ahhoz, hogy a hatóságok – jellemzően a nyomozó hatóság vagy a rendőrség – az ismeretlen tettest felderítse, a Be. egy speciális megoldást kínál: az előkészítő eljárás lefolytatását. (Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. – Be- 343. §) Az előkészítő eljárást főszabály szerint hat hónapig végezheti az adott szerv, amely meghosszabbítható három hónappal. Jóllehet az alábbi ügyekre nem a hatályos Btk., illetve Be. vonatkozik, fontosnak tartottam említést tenni az írásban a hatályos törvényekre, azért is, mert a leplezett eszközök használata a gyanú megállapítására, illetve a személy kilétének megállapítására a hatályos törvény ad megoldási lehetőséget, míg az előző törvények, mint például a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. törvény nem adott erre lehetőséget.

A Labancz Anna-ügy
Egy több mint ötven évvel ezelőtti bűntény, amelyben a tettes személye a mai napig fedett maradt. Találgatások azóta is vannak, sőt egy lehetséges elkövető is felmerült az utóbbi időszakban, eredményre azonban semmi nem vezetett. 1970 tavaszán a miskolci nővérszállón különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata lett a 23 éves ápoló. Anna ágya az ablak mellett helyezkedett el, azon az éjszakán bekopogtak az ablakán, majd a tettes egy szúró eszközzel többször megsebezte Annát, mielőtt elmenekült a helyszínről. Annára kollégái találtak rá, akik számára csak az orvosi ellátás során derült ki, hogy Annát valaki megsebezte. A tettes eszközét nem találták meg. A sértett halála után, több lehetséges személy is szóba jött mint elkövető, többek között egy tizenhét éves kamasz is, F. István, akit később egy másik gyilkosság miatt ítéltek el húsz év szabadságvesztésre. F. Istvánt hazugságvizsgálóval hallgatták ki, amely szerint ő követhette el a bűncselekményt, de a lehetséges elkövető mindent tagadott, más bizonyíték azonban nem volt arra, hogy terheltté váljon az ügyben.

Korabeli újságcikk a bűncselekményről.

Az ügyben felmerült L. József neve is, aki a sértettel egy helyen dolgozott. A bűncselekmény másnapján vérnyomokat találtak a ruháján, ezért a rendőrség kihallgatta őt, de egyéb bizonyíték szintén nem állt rendelkezésre. Egy-két tanúvallomás, valamint Asperján György könyve, amely az ügy kapcsán született, benne L. Józsefet egyértelműen tettesnek nevezi, hivatkozva arra, hogy L. József édesapja a bűncselekmény napján látta fiát motorra szállni, aki egyértelműen Miskolcra ment azon az éjszakán. L. József az író ellen pert indított, miszerint a könyvben egyértelműen gyilkosnak bélyegzi, azonban az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügy kimenetele az lett, hogy az írónak kellett több, mint ötmillió forint kártérítési összeget megfizetnie, valamint a kiadott könyvből több ezer példányt vissza kellett hívnia a kiadónak. Az ügyben új fordulat 2020-ban következett, miután az üggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok nyilvánosságra kerültek. Az egyik dokumentum szerint még 1972-ben egy bizonyos K. László fogvatartottat is megfigyeltek, akinek tudomása lehetett a meggyilkolt nővér ellen elkövetett bűncselekményről, sőt az elkövetőről is. A tanúskodás szintén nem vezetett eredményre. Egyes miskolci közbeszéd szerint az ügyben kapcsolatos találgatás már az orvos részességét is feltételezte, aki végül a verbális zaklatások miatt még a városból is elköltözött. Az ügy 1990-ben elévült, az ügyben született iratokat megsemmisítették, így következtetéseket már nem tud levonni senki, maradt a találgatás a tettes személyéről.

A miskolci nővérszálló, a bűncselekmény helyszíne.

A Hungária körúti bankrablás
Az eset szintén még a rendszerváltás előtt, 1970-ben történt, amikor több személy is a Hungária körúti OTP-bankfiókban lőfegyverrel rablást követett el, illetve több bankárt lőfegyverrel megölt. Ezután a tettes, körülbelül szásztízezer forinttal menekült el. A rendőrségnek több év elteltével sem sikerült a tettest felderíteni, ezért még évekkel később, a Magyar Nemzetben külön hirdetéseket adtak fel a lehetséges tettes leírása alapján, hogy aki tudomást szerez a tettesekről, jelezze azt a hatóságok felé.

„Több szemtanút is meghallgattak, de a meghallgatások egyike sem vezetett eredményre. Egyes vélekedések szerint a rabló Moszkvába menekült, kérdés, hogy hogyan és miért nem sikerült elkapni.”


1989-ben amikor a sajtó még igen intenzíven foglalkozott az üggyel, egy rendőr alezredes megerősítette a szóbeszédet, de több nem derült ki az ügy kapcsán. Később több más bűncselekményt is elkövető Soós Lajos vállalta magára az ügyet, azonban a nyomozás során kiderült, hogy nem ő az igazi tettes, nyilván előfordulhat, hogy az említett személy ismerhette az igazi elkövetőt és ezért próbálta a nyomozást megvezetni. 1991-ben is még mindig tartott a nyomozás, mint utóbb kiderült a nyomozás során a hatóságok is hibáztak, a talált fegyvert még fegyverszakértők sem vizsgálták meg, egy másik irányba ment a nyomozás. 1994-ben, amikor a bűncselekmény már elévült, az egyik alezredes nyilatkozta, hogy a nyomozás más irányt vett akkor, amikor a nyomozást vezetők egy rendőrre akarták az ügyet kenni. Azt végül nem tudta meg senki, hogy valóban lehet- e hinni a közbeszédnek és a három áldozatot követelő rablógyilkos egy magas rangú tiszt volt, aki Moszkvába menekült vagy a hatóságoknak volt igazuk. Az ügy kapcsán még a 2000-es évek elején is névtelenség mellett adtak egy-egy interjút a megszólalók, sokan még a teljes ügyiratot sem ismerik. Egy biztos, a tettes azóta sincs meg.

Leírás az esetleges tettesekről.

Merénylet az M2-esen
Így írt a korabeli sajtó az eseményről. 1989-ben történt az eset, amikor az M2-es metró a Deák térről az Astoria felé haladt, és robbantás történt az egyik szerelvényben, amelyben közel százan utaztak. A robbantást egy házi készítésű időzített csőbomba okozta, amelyet egy karórával aktiváltak, ez esetben azonban mindenki túlélte a merényletet. Az ügy kapcsán a rendőrség felhívást tett közzé, amelyben egy 50 év körüli, 170 cm magas férfit kerestek, aki a robbantáskor a szerelvényen utazott. Azonban hiába volt a felhívás, a tettes a mai napig ismeretlen.

Rehák Gizella-ügy
1995. november 15-én találta meg egy újságkihordó az egyik magyar szépségkirálynő édesanyjának holttestét Balatonalmádiban, akit 37 késszúrással ölt meg a tettes. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes a sértett saját lakásán követhette el a bűncselekményt. A sértett még a támadás után segítséget akart hívni, de rövid időn belül a támadás a halálát okozta. A nő szomszédja arról számolt be, hogy aznap estére egy vendéget várt R. Gizella, így az egyik lehetséges elkövetőként egy korábbi férfire gyanakodott a hatóság, akit őrizetbe is vettek, azonban a vallomása alapján kiderült, hogy nem ő volt a tettes. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján egy nőt is láttak az utcában, akit a hatóság hiába próbált felderíteni, nem derült ki a személye, illetve, hogy milyen célból tartózkodott az utcában. A nő kilétének megállapítása azért is lehetett fontos, mert a késszúrásokból megállapítható volt, hogy több szúrás nem volt mély, ezáltal a hatóság arra következtetett, hogy nem okozhatta erős fizikumú személy a sérüléseket. A hatóságok a nyomozás során nem találtak olyan személyeket, akiktől egyéb információ birtokába kerülhettek volna, így a lehetséges elkövető felkutatásában való segítségért a rendőrség százezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki, amely szintén nem vezetett eredményre, így a nyomozást 1997-ben lezárta a hatóság.

Rehák Gizella lányával, Papp Bernadett szépségkirálynővel.


Az ilyen esetekről még hosszasan lehetne írni és bemutatni, akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban. Idesorolhatjuk a Fenyő-gyilkosságot is, amelyről az elmúlt évek során szinte mindig kaptunk a médiából és a sajtóból egy újabb darabot. Nemzetközi viszonylatban is találunk számos példát: ilyen például a Nancy Eagleson-ügy, amely 1960 óta megoldatlan bűnügy Ohióban, vagy ilyen a Mary McGlinchey ellen elkövetett emberölés, ahol a hatóságok még meggyanúsítani sem tudtak egyetlen személyt sem. Némi reményt kelt, hogy több alkalommal voltak esetek, ahol akár harminc, negyven év után új bizonyítékok kerültek napvilágra, melynek köszönhetően azonosítani tudták a hatóságok a tettest. Számos nyomozati hiba vezet az ügyek megoldatlanságához, utalva az írás elejére, a régi Be. nem tartalmazta, viszont az új Be. egyik vívmánya az előkészítő eljárás, amelynek köszönhetően a nyomozó hatóság már a gyanú megalapozásához elrendelheti azt, amelyben számos ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz segítségével hamar megalapozható a gyanú, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a fentebb leírt esetek többsége.

Borítókép forrása: x
Képek forrása: 1 2 3 4