Címke - ELTE ÁJK

„Szerintem sokan nem veszik elég komolyan a HÖK-öt” – A HÖK elnökség vállalásainak teljesülése 5. rész

Cikksorozatunk jelen részében az ELTE ÁJK HÖK 2023. évi választásán mandátumot elnyerő elnök, Szente Nóra Titanilla és csapata – vagy legalábbis a napjainkra megmaradt tagjai – által tett vállalások teljesülését, azoknak mértéket, valamint minőségét vizsgáljuk.

A cikk közcímei az elnök, valamint az alelnökök által visszakereshetően megtett vállalásokat tartalmazzák, amelyeket a 2023. évi választáson még jelöltként fogalmaztak meg. A 22 oldalas pályázat sajnálatos módon nem elérhető a HÖK honlapján a pályázati anyagok egyik almenüpontja alatt sem. Az alelnökökhöz rendelten a vállalásaikat taxatív módon felsoroló összeállítás a sikertelen vállalásokat vörös színnel, a sikereseket zöld színnel jelöli.

Jankó Ádám – Rendezvényes alelnök

Az alelnök 2023. évi vállalásai tekintetében nem eresztette bő lére a mondandóját, csupán egy oldalt szánt bemutatkozásának és céljai felvázolásának. Az egyenesség nagy erény, sajnálatos, hogy a vállalások teljesítésénél és a beszámolásnál már nem felelt meg az említett kritériumnak.

„A hangsúlyváltással kimutathatóan nőtt az ÁJK bulik profitja”

Nem valósult meg. A rendezvényes alelnök tavaly előtti programjában hangsúlyváltást ígért, amely a profit növekedésével járt volna. Az említett profitnövekedést azonban a hozzáférhető dokumentumok alapján nem lehet bizonyítani. Az egyetlen rendezvény, amely tételesen elszámol a bevételekkel és a kiadásokkal az az Egerben megrendezett vizsgafelejtő tábor, amely azonban nemhogy profitot nem volt képes realizálni, hanem még a ráfordított kiadásokat sem fedezte.

Az elszámolások nyilvánosságra hozatalának elmaradása azért is problémás, mivel Lunka Dominik integrációs alelnök a 2024. február 26-án a következőket mondta a Küldöttgyűlésen: „Igazából most tartottuk az edukációt, most volt a második alkalom e mellett volt egy felismerés, hogy nem igazán mennek úgy a bulis események, mint régen, szóval meg kellene tolni picit az integrációt. Erről beszélgettünk sokat, emiatt volt most igényfelmérés is. Ha van kérdés arra pedig szívesen válaszolok.”

Jankó Ádám azonban a bulikkal kapcsolatban felmerülő aggályokat nem volt képes eloszlatni, hiszen sem 2024. február 26-án a szemeszternyitó eredményeit, sem pedig 2024. április 22-én a felező eredményeit nem tudta a küldöttgyűlés elé tárni:

Illetve:

Habár későbbi elnöki beszámolóiból kitűnik, hogy a rendezvényes alelnök a World is Mine-nal egyeztetett, és így kimutatást is kaphatott a profitról, a kimutatás nem nyilvános, így a profit növekedése nem igazolható. Felvetül a kérdés, hogy az a HÖK-elnökség, amely kampányának egy sarokpontjaként a transzparenciát nevezi meg, miért nem hozza nyilvánosságra azokat a dokumentumokat, amelyekkel a kampányban megfogalmazott ígéret ellenőrizhetővé válna.
Önmagában a Küldöttgyűlés ellenőrző funkcióját is megkérdőjelezi az a tény, hogy a rendezvényes alelnök beszámolóját úgy fogadták el, hogy az eredményeket többször nem csatolta az elnöki beszámolójához.

Megemlítendő, hogy Jankó Ádám 2024. szeptemberi beszámolójában arról számol be, hogy: „Szeptemberben szokásos módon megrendezésre került a Praeszeminárium a Romkertben, ahol a résztvevők száma (643) a tavalyit is túlszárnyalta.” Ez örvendetes hír, azonban a jegyek mennyiségéből nem következik, hogy az eddigi feltehető deficit profittá változott volna.
Beszédes az is, hogy az alelnök évértékelő beszámolójában a profit kérdését meg sem említi, csupán a „tematikus bulik fontosságát”, az „új zenei stílusokat”, valamint a „neves” lemezlovasoktól való elfordulást érinti.

„Elérhetetlennek tűnő zenészek előadtak ÁJK-s bulin”

Nem valósult meg. Az alelnök programjában a következőket ígérte: „Ez a nézőpontváltás több profitot is termelne, amit olyan sztárok elcsábításába fektetnék, akik jelen pillanatban egy ÁJK-s bulira elérhetetlennek tűnnek (Azahriah, Beton Hofi, Manuel).” Csak következtetni lehet, hogy a hangsúlyváltás nem hozta el a remélt profitnövekedést, hiszen az „elérhetetlennek tűnő sztárokat” a rendezvényekre nem sikerült meghívni. Erről árulkodik a 2024. márciusi elnöki beszámoló is, amelyben az alelnök a következőket írja: „Különösen nagy szükség volt itt ezen típusú munkára, ugyanis a fő fellépőt többször kellett újragondolni, sem Kökény Attilát, sem Bereczki Zoltánt, sem KKevint nem tudtuk megszerezni a rendezvényre – így lett végül a Groovehouse, akikkel véleményem szerint nem jártunk rosszul.” Véleményes, hogy a Groovehouse „elérhetetlennek tűnő” formáció-e, azonban Azahriah-val és Beton Hofival minden bizonnyal nem lehet egy lapon említeni. A Groovehouse esetén továbbá joggal merül fel a kérdés, hogy a hangsúlyváltás mennyire valósult meg, hiszen az említett előadó már 2021-ben is együttműködött az ELTE ÁJK-val.

„Rendezvényszervezés a WIM Grouppal más mederbe lett terelve”

A vállalás megvalósult. Az alelnök beszámolója alapján: „a mandátumom elnyerését követő első teendőm egy, a WIM-mel való megbeszélés tartása volt. Itt előadtam, hogy az eddigi ÁJK-s rendezvényszervezésnél sokkal nagyobb mértékben szeretnénk belefolyni az éjszakai bulik szervezésébe, amit ők tudomásul vettek. Azóta minden rendezvény tervezését (helyszín, előadó, tematika, grafika) mi végezzük el, az ő tevékenységük a tanácsadásra és a gyakorlati kivitelezésre korlátozódott. Minden esetben mi választjuk ki a rendezvény helyszínét a várható érdeklődés és a rendezvény stílusának függvényében, illetve a fellépőket és azok sorrendjét (a buli megfelelő flow-ja érdekében).”

Az állítások igazságtartalmát Varga Bendegúz, a WIM Group Kft. cégvezetője is megerősítette számunkra. Arról azonban a cikk publikálásának időpontjáig, megközelítőleg három hétig nem nyilatkozott a WIM Group Kft., hogy a köztük és a kari HÖK, vagy az ELTE között a szerződés mikor jött létre. Kérdéses azonban, hogy amennyiben az a korábbi HÖK elnök, Nagymihály Levente mandátuma alatt történt, vajon a volt HÖK elnök – számos Facebook poszt alapján valószínűsíthető – gyerekkori jóbarátja, a már említett Varga Bendegúz által igazgatott World is Mine Group Kft. részt vett-e bármilyen nyilvános pályáztatási eljárásban, indultak-e más pályázók, illetve ha volt pályáztatási eljárás, akkor milyen objektív – esetleg súlyozott – szempontok szerint történt a cég kiválasztása.

„A lelkesedés konzerválása sikeres, a korábbi évekhez képest nagyobb számban vettek részt ÁJK-s bulikon kari hallgatók”

Szintén nem valósult meg. Megkeresésünkre a HÖK-elnökség nem támasztotta alá semmilyen dokumentummal azt, hogy az ÁJK-s bulikon megnőtt a kari hallgatók száma. Egyedül a szeptemberi Praeszemináriumon elfogyott jegyek számáról található információ.

A többi ÁJK-s rendezvényről nem lelhető fel információ azzal kapcsolatban, hogy a szórakozóhely férőhelyéhez képest mennyi jegy került eladásra, hogy a rendezvényen milyen arányban jelentek meg külsős, valamint a megszokott közönségnek számító HÖK-ös vagy éppen a kari hallgatók, valamint arról sincs adat, hogy veszteséggel vagy nyereséggel zárultak-e az események.

Az alelnök éves értékelőjében kitér arra is, hogy „a Cat, a Doboz, a Heaven vagy a Symbol helyett alelnökségem óta a Romkertbe, a Downtown-ba, az Akváriumba, illetve a High Five-ba szerveztünk bulikat.” Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy ez mennyiben jelent minőségi különbséget, illetve hogy a helyszín mennyiben befolyásolja a hallgatók részvételi hajlandóságát.

Kedves olvasóink elnézését kérjük a cikksorozat negyedik és ötödik részei közötti jelentős várakozási idő miatt.

Cikksorozatunk bevezető első  , második, harmadik és negyedik része a megjelölt linkeken érhető el.

„Szerintem sokan nem veszik elég komolyan a HÖK-öt” – A HÖK elnökség vállalásainak teljesülése 3. rész

Cikksorozatunk jelen részében az ELTE ÁJK HÖK 2023. évi választásán mandátumot elnyerő elnök, Szente Nóra Titanilla és csapata – vagy legalábbis a napjainkra megmaradt tagjai – által tett vállalások teljesülését, azoknak mértéket, valamint minőségét vizsgáljuk.

A cikk közcímei az elnök, valamint az alelnökök által visszakereshetően megtett vállalásokat tartalmazzák, amelyeket a 2023. évi választáson még jelöltként fogalmaztak meg. A 22 oldalas pályázat sajnálatos módon nem elérhető a HÖK honlapján a pályázati anyagok egyik almenüpontja alatt sem. Az alelnökökhöz rendelten a vállalásaikat taxatív módon felsoroló összeállítás a sikertelen vállalásokat vörös színnel, a sikereseket zöld színnel jelöli.

Csapó Zétény – Kommunikációs alelnök

„Kommunikáció külső fejlesztése”

Nem valósult meg, a kommunikációban ugyanis a mai napig olyan hibák fedezhetőek fel, amelyek miatt a HÖK működése átláthatatlan. Kezdve azzal, hogy a HÖK nem hozott létre egy olyan kommunikációs csatornát, amelyet következetesen használna. Míg az Instagram- és a Facebook-oldalakra főként a programok és az események, valamint tájékoztatók kerültek ki, addig a honlapon a HÖK működését alapjaiban érintő kérdések jelentek (volna) meg. Ez alapvető probléma, hiszen a hallgatónak nem elég Instagramon vagy Facebookon követnie a HÖK-öt, a honlapot is gyakran látogatnia kell, ha az egyéb tevékenységéről értesülni szeretne. A problémát jól szemlélteti, hogy a sem Facebookon sem pedig az Instagramon nem volt közölve a választás eredménytelenségéről készült százalékos mutató, a rendkívüli választásra jelölt, az első évfolyam nappali jogászhallgatók Küldöttgyűlési képviselőinek a nevei (Fedák Zsombor, Szentesi Eszter), sem pedig a politológus alelnök (Hoffman Dávid) sikeres mandátumszerzése. Utóbbi megért volna legalább egy Instagram-történetet, hiszen Szente Nóra Titanilla a következőket nyilatkozta tavalyi programjában: „Az, hogy még mindig különbségtétel érződik egy jogász hallgató és egy polip (politológus hallgató – a szerk.) között, tarthatatlan, azonban hozzáállásbeli kérdésnek gondolom.”

Az egységes kommunkációs platformon túl problémás továbbá, hogy mind a HÖK közösségi média felületei, mind pedig a honlap bőven hagy kivetnivalókat maga után.
Elmaradtak például a heti ajánlók. A szeptember 23-án posztolt heti ajánló után ugyanis a következő heti ajánlót november 24-én olvashatták Facebookon a hallgatók. Ahogyan azt már korábban leírtuk, az elbukott választás óta visszatértek a heti ajánlók, ugyanis december 1.-jén és december 8-án is posztolták. A HÖK által megosztott éves beszámoló sem következetes a heti ajánlók tekintetében, egyszer kijelenti, hogy: „A transzparenciához kapcsolódóan emeltem ki azt a célkitűzést, hogy tájékoztassuk a hallgatókat az őket érintő lehetőségekről. Ennek eszköze lett a Heti Ajánló, amiben hetente megosztottuk az elkövetkező hét eseményeit”, majd később, szintén a beszámolóban kitérnek arra, hogy: „Újonnan megvalósult heti programajánló is. […] Ez előző félév során végig működött és idén október hónapot leszámítva, folytatódott is a működő rendszer”.  Tekintve, hogy a heti ajánlónak minden vasárnap lett volna szükséges megjelennie, így nem igaz, hogy csupán októberben maradt el. Nem jelent meg a 2024/2025/1. félévben a heti ajánló szeptember 30-án, egész októberben, valamint november 3.-án, november 10.-én és november 17.-én sem.

A holnapról szintén érdemes szót ejteni. Szente Nóra Titanilla már 2023. novemberében így nyilatkozik a honlapról elnökség beszámolójában: „Az ÁJK HÖK honlapjának korszerűsítése, átláthatóbbá tétele egyértelműen fontos célunk volt. Be kell látni azonban, hogy ez nem egy gyors folyamat, illetve vannak részei amik túlmutatnak a kari HÖK-ök hatáskörén. Ennek ellenére mára sikerült elérni, hogy a honlap (ami közel sem a végleges verzió), megújult, működőképes, kereshető és feltöltésre kerültek az új tisztségviselők és tagok, illetve a küldöttgyűlési jegyzőkönyv is”. Habár az elnökasszony kijelenti, hogy az új tisztségviselők és a tagok nevei feltöltésre kerültek, ez a példás működés a hónapok során eltűnt, hiszen 2024. november 19.-én az évfolyamképviselők között több olyan is szerepel, akik már elvégezték az egyetemet (Zeke Krisztina, Illyés Dorottya Lilla), valamint többek közt Pammer Máté és Boros Kristóf is helytelenül a negyedik évfolyam képviselőjeként van feltüntetve. Cikkünk írásának híre és az elbukott választás azonban meghozta a hatását, hiszen az évfolyamképviselők neveit hirtelen feltöltötték.

Csapó Zétény pedig 2024. februárjában így számol be a rendes küldöttgyűlési jegyzőkönyvben: „Szeretném átformálni a HÖK kommunikációját, az elmúlt 2 hónapban sikerült elérni, hogy a weboldalunk fejlődjön (…)”. Habár a kommunikációs alelnök fejlődésről számol be, kérdéses, hogy a fejlődés közben hogyan tudott elsiklani a figyelmük afelett, hogy még a cikk közzétételének napján is, a gólyáknak szóló, a tárgyfelvétel segítését szolgáló információk több mint 9 évvel ezelőttiek, hiszen a tárgyfelvétel dátumát 2015. augusztus 28-ára teszik, valamint felveendő tárgyként a statisztikát is megjelölik. (Tudástár –> gólyáknak –> a tárgyfelvétel –> jogász nappali). Habár a tantervi reformok – amely reform már idestova 7 éves – (tudástár –> tantermi reformok) almenü alatt megtalálhatóak az információk arról, hogy hogyan változott meg a tanterv, amely során többek közt a statisztika is kikerül a tantervből, átlátható, követhető kommunikációnak semmiképpen sem lehetne ezt nevezni.


Meg kell jegyezni, hogy a felsorolt problémák nem az informatikai tudás hiányából erednek, hiszen ahogy azt már leírtuk, cikkünk bejelentése és a választások elvesztése után több dokumentum, illetve az évfolyamképviselők nevei is aktualizálva lettek. Azonban az informatikai nehézségek sem jelenthettek problémát 2024. október 16.-tól, hiszen az informatikai referens, Derzsi Sándor szakértelmével ezek könnyen orvosolhatóak lettek volna.

Csapó Zétény esetében azzal is kitűnik alelnök társaitól, hogy ő az egyetlen, aki sosem írt külön megjegyzést alelnöki beszámolójához, csupán az eseménytáblázatot csatolta, amely táblázat az elnökségi ülések helykitöltése nélkül rendkívül foghíjas lenne. Habár nem egyszer Csapó Zétény szóban kiegészítette beszámolóját az üléseken, a beszámolóhoz csatolt megjegyzések hiánya volt, hogy még az elnökség tagjait sem zavarta, annak ellenére sem, hogy Csapó Zétény nem volt jelen az ülésen, így beszámolóját nem tudta szóban kiegészíteni. Az április 22-i jegyzőkönyvből kiderül ugyanis, hogy egyhangúlag elfogadták mind a márciusi, mind pedig az áprilisi beszámolóját.

A kommunikáció Achilles-sarka, hogy a kommunikációs alelnök nem tájékoztatta a hallgatókat az alelnökök személyének változásáról. Szente Nóra Titanilla tavalyi elnöki programjában „Hallgatóközeliség” címszó alatt megfogalmazta, hogy: „Azt tartom egyik legfontosabbnak kiemelni, hogy a Hallgatói Önkormányzat alapkoncepciója szerint, minden egyes HÖK általi lépés a hallgatókért van, azonban ez, hogy elvi szinten így van, nem elég. Ezt minden hallgatónak éreznie is kell, ami jelenleg legfőképpen amiatt marad el, hogy ezek az általunk megtett lépések nem kerülnek ki, ezáltal a hallgatók nem szembesülnek vele, így a gyakorlatban nem is érzik őket”. Felmerül tehát a kérdés, hogy a hallgatók bevonása miért maradt el, amikor olyan „lépések nem kerülnek ki”, amelyek az alelnökök személyének változásáról tájékoztattak volna.

Kiss Noémi a 2024. február 26. napján megtartott küldöttgyűlési ülésen bejelentette lemondását Erasmusos elfoglaltságaira hivatkozva. Ludchen Levente lemondásáról a jegyzőkönyvek, illetve a beszámolók nem tanúskodnak, azonban a 2024. szeptemberi alelnöki beszámolóban már Fehér László, mint ügyvivő tanulmányi alelnök van megjelölve. 2024. szeptemberétől Lunka Dominik, mint integrációs alelnök sincs az elnöki beszámolókban megjelölve. Feltételezhető, hogy Hoffman Dávid vette magára feladatköreit, hiszen a politológus alelnöknek szeptembertől kezdve kétszeresére, 130 ezer forintra ugrott tisztségviselői ösztöndíja. Csapó Zétény szintén eltűnt, ugyan 2024. szeptemberében még alelnöki beszámolója fel van tüntetve az elnökség beszámolójában, csatolva azonban az nincs. Októbertól kezdve ő sem jelenik meg a beszámolókban, illetve a decemberi küldöttgyűlési meghívóban már napirendi pontként szerepel az ügyvivő kommunikációs alelnök – és az ügyvivő integrációs alelnök – megválasztása, amiről a hallgatóság – a meghívóból kikövetkeztethető tényen kívül – ismételten nem kapott tájékoztatást.
Csapó Zétény a következőket ígérte a tavalyi kampányban: „[…] a HÖK minden tagjához fordulni lehessen és azok magas szakmai szinten lehessenek a hallgatók segítségére, valamint a kérdéseket megelőzve képesek legyenek széleskörű tájékoztatást nyújtani minden helyzetben, kiemelten a krízishelyzetekre”. Megválaszolatlan marad a kérdés, hogy az egyszeri hallgató hogyan forduljon a HÖK tagjaihoz a krízishelyzetekben, ha arról sem tájékoztatják, hogy ki képviseli tanulmányi, integrációs vagy egyéb érdekeit.

Érthetetlen, hogy az az elnökség, amely kiemelt hangsúlyt ígért helyezni az átláthatóságra és a hallgatóközeliségre, legalább egy Facebook- vagy Instagram-poszt erejéig miért nem tudatta a hallgatókkal, amikor egy alelnök személye megváltozott.


Kapcsolatépítés”

A vállalás nem valósult meg. Az euDiákokkal való együttműködés eredményeként a diákszövetség 150 repoharat ajándékozott a sörpong bajnokságra. „Így az egyszer használatos műanyag- és papírpoharakat lecserélhettük a repoharakra”, azonban az egyéves ciklus alatt még csak egy hosszútávú együttműködést sem sikerült megvalósítani például az euDiákokkal, az alelnök kapcsolatépítés címszó alatt csupán egy egyszeri repohár-csomag ajándékozást képes felmutatni

„ELTE ÁJK-hoz illő megjelenés, designok készítése”

De gustibus non est disputandum, vagyis ízlésről nem lehet vitatkozni, így az alelnök beszámolójára, és az abban hivatkozott visszajelzésekre tekintettel a vállalást teljesítettnek számoljuk el.

„A programom legkiemeltebb pontja a karunkhoz megfelelő megjelenés volt, így arra fokozott figyelmet fordítottam”.


„Nevesebb közszereplők, előadók és médiaszemélyiségek bevonásával voltak az események hirdetve”

Nem valósult meg. Az alelnök így indokolta vállalásának elmaradását: „A programom ezen részletkérdését én magam vétóztam meg végül. Alaposan átgondoltam és arra jutottam, hogy egy olyan zárt közegbe mint az ELTE ÁJK nem feltétlenül van értelme behozni “külsős” közszereplőket. A karunk érdekét pedig nem szolgálná, ha olyanok vennének részt a közéletünkben, akiknek nincs kapcsolódása karunkhoz”.

Habár dicséretes, hogy az alelnök korábbi véleményét „alapos átgondolás” után felül képes írni, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az alelnök miért vétózza meg azt az ígéretét, amelyet ő talán nem tart értelmesnek, azonban a hallgatóktól ezen pont megvalósítására is felhatalmazását kapta, még ha csak közvetve is.

Habár véleményünk szerint az egyetemi közélet színesítése közös „érdek” lenne, még ha el is fogadjuk az alelnök beszámolóját, miszerint az egyetemi közéletben olyan személyek megjelenése a prioritás, akiknek van kapcsolódása a karunkhoz, úgy jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem az említett kritériumnak megfelelő közszereplőkkel hirdette az eseményeket, ahelyett, hogy saját ígéretét megvétózza. Friderikusz Sándor, Fekete Pákó, Al Ghaoui Hesna jurátus alumna, vagy akár Kovács András Péter mind olyan közismert szereplők, akik tanulmányokat folytattak az ELTE ÁJK-n így a karunkhoz való kapcsolódás magától értetődő.

„HÖK tagjainak rendszeres szakmai képzések szervezése (+ meghívott előadók)”

A vállalás megvalósult: „Több képzés is megvalósult, amik témája a vizuális kommunikáció és a szakmai szintű kommunikáció volt.” Az alelnök beszámolója szerint a képzések „részben a Hallgatói Önkormányzatnak, részben a Mentorprogramnak voltak megtartva”.

A vállalás értékelése során azonban meg kell jegyezni, hogy a képzéseken meghívott előadók nem jelentek meg. Az alelnök ezt a következőképp indokolta: „Bár a kapcsolatot felvettem több szakemberrel is, a képzések általában nagyon nehezen voltak megrendezhetőek úgy, hogy időben beleférjen más is és ne menjen az érdeklődők idejének rovására. Úgyhogy a képzések ezen része nem tudott megvalósulni”.

„Bizottságon belüli csapatépítés és az új tagok integrálására, szakmai szintű működés fejlesztése”

Sikeresen megvalósult. Az alelnök beszámolója szerint az új tagokat megfelelően integrálták a HÖK-ös közösségbe. A szakmai szintű fejlődésről pedig így számol be az alelnök: „A nagy projekteknek mindig volt egyfelelőse, aki a vele együttműködő 2-3 bizottsági tagot felügyelte velem együtt”.

„Az információáramlás a Hallgatói Önkormányzaton belül gördülékenyebbé vált”

Bár a vállalást teljesítettnek fogadtuk el, nehéz megítélni, hogy a Hallgató Ömkormányzat tagjai közti hatékony kommunikáció mennyiben valósult meg, ugyanis a cikksorozatunk első részében kifejtett, a Tanulmányi alelnök elérhetetlenségével kapcsolatos botrány kétségeket hagyhat a belső kommunikáció „gördülékenységével” kapcsolatban.


„ÁJK identitás kialakítva”
Nehezen eldönthető, hogy megvalósult-e, hiszen olyan vállalásról van szó, amelynek teljesítése nehezen mérhető.

Az alelnök a következőket írta beszámolójában: „Bár az identitásképzés mindig egy hosszú folyamat és nehezen mondhatjuk, hogy kézzelfogható az eredménye, mégis vannak jelek arra, hogy jól csináljuk-e. Én látok bíztató és kevésbé bíztató jeleket a sikerre, de mégis azt mondanám, hogy az új évfolyamot megfigyelve bizakodóak lehetünk az eredményeinket illetően”. Tekintve, hogy az alelnök lát „bíztató és kevésbé bíztató jeleket”, mi pedig nem tudunk – mert nem lehetséges – beszámolni az „identitás” kialakulásáról, az olvasóra bízzuk e vállalás megítélését.

Cikksorozatunk bevezető első  és második része a megjelölt linkeken érhető el.

Hallgatók nélkül a hallgatókért?

2024. október 21. és november 10. napjai között lezajlott a ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzat elnöke megválasztásának első felvonása. A második felvonás december 2-án kezdődött, amelyre azért kerül sor, mert a hallgatók egynegyedét sem sikerült meggyőzni arról, hogy szavazatukkal valójában a kari demokráciát és saját képviseletüket támogatják.
Cikkemben körbejárom, hogy mivel magyarázható az, hogy a jelenlegi elnökségnek nem akad kihívója, valamint kitérek arra is, hogy miért problémás, ha csak egyetlen jelölt indul a HÖK-választáson.


1. Lehetséges ok:  Elégedettség
Elsőként a legoptimistább okkal kezdeném, hiszen lehetséges, hogy a hallgatók olyannyira meg vannak elégedve az elmúlt egy évben végzett munkával, hogy az elnökség leváltását még csak kockáztatni sem szeretnék azzal, hogy egy kihívót állítanak. Kézenfekvő lehet ez az értelmezés, ha belegondolunk, hogy a tavalyi választáson viszonylag kevés szavazat döntött a két versengő jelölt között, így a politikai verseny kockázatos döntés lehet. Habár az elégedettség a legoptimistább magyarázat, a legvalószínűtlenebb is, hiszen jogosan vetődik fel a kérdés, hogyha a hallgatók olyannyira meg vannak elégedve a jelenlegi elnökség munkájával, hogy egy rivális jelölt sem lép elő kihívóként, akkor vajon ez a mérhetetlenül elégedett tömeg miért nem adta le a szavazatát, és a szavazáson való részvételével miért nem fejezte ki töretlen bizalmát az elnökség felé.

2. Lehetséges ok: Füstös szobák
A kihívó nélküli választást szintén magyarázhatja az, ha az esetleges kihívókkal megegyeznek és így azok inkább lemondanak passzív választójogukról. Habár első ránézésre ez egy értékelendő gesztusnak tekinthető lenne, hiszen ki ne szeretné, hogy különböző világnézettel, ötletekkel és víziókkal rendelkezó hallgatók kompromisszumot kössenek egymással és közösen küzdjenek egy kitűzött célért, azonban a valóságban sokkal inkább motiválja az efajta politikai alkukat a pozíció- és hataloméhség, mint a közös célokért való küzdelem. Hiszen míg a regnáló elnök alternatívájaként fellépni, saját programmmal kiállni és a HÖK-ös kapcsolatrendszerből kiszakadni rendkívül nehéz feladat, amely nem feltétlenül térül meg, addig egy adott pozíció elfogadása már rövid távon is kifizetődik.

3. Lehetséges ok: A HÖK impotenciája
Racionális magyarázattal szolgálhat a politikai verseny hiányára az is, hogy a HÖK érdekképviseletébe vetett bizalom szinte elenyésző. Lehetséges, hogy a hallgatói közvéleményben kialakult egy olyan vélekedés, amely szerint a HÖK nem a hallgatókért van, hanem éppen fordítva: az önmagáért működik és az érdekképviselet csupán egy szépen csillogó hatalmi jelvény, amely főleg a választási időszakban kerül elő, akkor is leginkább jövőbeli ígéretként. Az érdekképviselet megvalósulását sokan a vizsgákon felmerülő problémák megoldásában látják, hiszen kétségtelen, hogy ezeket a HÖK valamilyen módon kezeli. Azonban maga a tény, hogy a vizsgákon folyamatosan felmerülnek problémák, önmagában bizonyítja, hogy a HÖK képtelen a probléma gyökerét megoldani. Jó példázza mindezt, hogy a magas bukási arány, az utólag megállapított belső ponthatár a hallgatók önértékelését sértő vizsgaélmények vagy a vizsgákról notóriusan elkéső oktatók máig olyan problémák, amelyek nem csupán egyszeri, „tüneti kezelést” igényelnének.

1 jelölt 0 választás
Annak, hogy csupán egy jelölt indul a HÖK-választáson, számos következménye van, a hallgatókra nézve azonban egyik sem nevezhető pozitívnak.


A szavazók semmibevétele,
Habár a monopólium közgazdaságtani alapfogalom, jól szemlélteti a politikában is, hogy miért problémás, ha egy adott területen megszűnik a verseny. Míg a monopólium a gazdaságban a termékek árának a növekedéséhez, és a minőségüknek a csökkenéséhez vezet, addig a politikában ugyanez a jelenség a szavazók elhanyagolásában, valamint az ígéretek elmaradásában mutatkozik meg. Jól szemlélteti a verseny hiányának káros hatásait ha a tavalyi HÖK elnöki választást az ideivel összevetjük. Míg tavaly Szente Nóra Titanilla az elnöki pozícióért való küzdelme során egy 32 oldalas dokumentumban foglalta össze a célkitűzéseit, addig idén ennek nyomát sem láttuk. Idén az elnök csupán egy rövid képsorozatot posztolt a HÖK Facebook oldalára, amelyben kitűzi a következő év vállalásait: „Legnagyobb célom, hogy továbbvigyük a tavalyi sikeres gyakorlatokat, és teljes mértékben kiaknázzuk a bennünk rejlő lehetőségeket.”

Habár a „folytatjuk” kampányszlogen nyilvánvalóan hangzatos, a konkrétumokról egy szót sem ejt. Tavaly a kampányidőszak miatt versenyhátrányt jelentett volna, ha valamelyik fél program nélkül vág neki a választásoknak, valamint, mivel rendkívül ritka eset, hogy egy HÖK-választáson több jelölt is indul, nem lehetett csupán a minimális 25%-os küszöböt célként kitűzni, hanem a hallgatók szélesebb körét kellett szavazásra buzdítani. Lásd a korábbi évek eredményeit.
A program  mellett elmaradtak a heti ajánlók is. A szeptember 23-án posztolt heti ajánló után a következő heti ajánlót november 24-én olvashatták Facebookon a hallgatók. Bonyolultabb matematikai számítások nélkül is látszik, hogy a két időpont között több mint egy hónap telt el. Érdekes az is, hogy abban az időszakban, amikor a HÖK-választásokon a 25%-os küszöböt nem sikerül elérni és a következő választásra való buzdítás egyre égetőbbé válik, egyből kettő heti ajánló is posztolásra kerül, az első november 24-én, a második pedig december 1-jén.
Fontos kitérni arra is, hogy habár októberben a HÖK ún. Plenárison a hallgatók kikérdezhették a HÖK-öt az elmúlt egy éves munkáról, az erről való beszámolót nem ismerhettük meg egyhamar, erre egészen november 27-ig várni kellett. A Facebook-posztban ez olvasható a Plenárissal kapcsolatban:

„Úgy gondoljuk azonban, hogy ezek a témák nemcsak az ülésen résztvevőket érintik, hanem minden hallgatót, hiszen közösségünkért végzett munkánk Rólatok szól.”

Habár a „rólatok” nagy R-rel való kiemelése rendkívül szívmelengető, fontosabb lett volna az éves beszámolót az első bukott választás előtt ismertetni, ha „ezek a témák minden hallgatót érintenek”, ez azonban elmaradt. A hallgatók bevonása, tájékoztatása, csakúgy mint a Heti ajánló és a választási kérdezz-felelek, csak azután vált fontossá, hogy az elnökség nem érte el minimális küszöböt.


Apátia a közügyekkel kapcsolatban
Alapvetően megfigyelhető az az apátia, amely az egyetemi közügyekkel kapcsolatos. Nem véletlen, hogy az érvényes és eredményes választáshoz nem többség, hanem csupán a nappali tagozatos aktív hallgatók 25%-ának szavazata is elég. Az apátiának egyik oka abban keresendő, hogy a hallgató nem érzi, hogy a szavazata értékes. Jól példázza ezt a kérdezz-felelek párbeszéde:



Jogosan vetődött fel a kérdés, hogy miért éri meg szavazni, ha csak egy jelölt indul a választásokon. A kérdésre a válasz pedig a következő: a szavazatod így is számít, hiszen a választási küszöböt el kell érni. De vajon kinek számít a szavazat? Hiszen a szavazó hallgatónak nem az az érdeke, hogy meglegyen a küszöb, hanem hogy választhasson, és belátása szerint dönthessen. Örkényi egypercesbe illő groteszk párbeszéddé válik az idézett kérdezz-felelek, ha elképzeljük, hogy egy országgyűlési képviselő azzal kampányol a pártja mellett, hogy szeretnének bekerülni a parlamentbe. A hallgatókat pont azzal lehetne motiválni az egyetemi közügyekben való aktív részvételre, ha a döntéseiknek súlya és következménye lenne. Azonban a HÖK minimum küszöbét el sem érő választásnak nincs következménye, a következő választásnál megpróbálják összegereblyézni a kellő szavazatokat, ha pedig nem sikerülne, akkor jöhet a következő választás. Tekintettel arra, hogy a hatályos ELTE ÁJK HÖK Alapszabály alapján nem lehet rendkívüli elnökválasztást kiírni, amennyiben a kiírástól számított harminc napon belül rendes elnökválasztást kell kiírni. Ebből következik, hogy elméletben a választás számtalanszor kiírható egészen a jövő évi rendes választásokig. Arra nem kapunk választ, hogy miben látja az elnökség saját felelősségét abban, hogy nem sikerült elérni a minimumot, abba sem avatják be a hallgatókat, hogy ebből milyen következtetést, tanulságot vontak le a következő kampányidőszakra nézve. Pedig ezek mind olyan kérdések, amelyek a Plenárison elhangzottakhoz hasonlóan, „nemcsak az (elnökségi és küldöttgyűlési – a szerk.) ülésen résztvevőket érintik, hanem minden hallgatót.”

Nyertesek és vesztesek
A kialakult helyzetnek tagadhatatlanul megvannak a nyertesei és a vesztesei is. Nyertesei a HÖK-elnökség tagjai, akiknek nem kell programmal előállnia, akiknek nem kell egy jelölti vitában ötleteik mellett érvelni és akiknek nem kell az eltelt egy év munkájáról beszámolót készíteni, hogy a hallgatók megalapozott döntést hozhassanak a választás során, hiszen legrosszabb esetben is jön a második forduló és egy újabb esély.
A kialakult helyzetnek pedig a hallgatók a vesztesei, hiszen nem tisztelik meg őket egy programmal, nem hallhatnak terveket a következő egy évre vonatkozóan, nem értékelhetik a HÖK munkáját egy időben posztolt éves beszámolóval és nem érezhetik, hogy szavazatukkal bármi érdemlegesről is dönthetnének (hiszen ha nem szavaznak azzal is maximum egy újabb választást „kockáztatnak” meg).

Jelen cikkben csak a politikai verseny hiányának lehetséges okait és azoknak a következményeit taglaltam, Oszlánszki Márkóval közösen írt cikksorozatunk következő részében a HÖK elnökség tagjainak ígéreteit, azoknak megvalósulását, valamint az egyéves munkájukat fogjuk értékelni.

Magyarok a világ körül, avagy miről ismerheted fel honfitársaidat külföldön?

Az őszi szünetbenremélhetőleg sokunknak megadatott a lehetőség arra, hogy külföldön pihenjük ki a félév  fáradalmait. Azonban a szeretett hazánktól való távollét sokszor olyan erős honvágyban teljesedhet ki, amely a pihenést és a feltöltődést is megnehezítheti. Ezért cikkem olyan mankóként szolgálhat a honvágytól szenvedő utazónak, amellyel külföldön is megtalálhatja a magyar testvéreinket.

Tovább

Ismeretlen tettesek, akik köztünk lehetnek.

Számos alkalommal találkozunk olyan bűnügyi filmekkel, olvasmányokkal, amelyekben a tettesek személye fedett marad, általában ilyenkor következik a folytatás… Az alábbi írásomban olyan valós eseteket szeretnék bemutatni, amelyekben a tettesek személye, holléte a mai napig ismeretlen. Néhány ügy azóta lezárult, ezeknek valószínűleg nem lesz folytatása.

Az ismeretlen tettes meghatározása:
Kissé távolabbról kell elindulni, mielőtt az ügyekről említést teszek. A Btk. az ismeretlen tettest nem, hanem az elkövetőket definiálja, annak ellenére, hogy az ismeretlen tettesről is említést tesz a törvény egyes tényállások esetében. Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (Btk. 12-13.§)

Mégis hogyan indul meg az eljárás?
A büntetőeljárás szóló 2017. évi XC. törvény szerint eljárást csak terhelt ellen lehet megindítani, a terhelt viszont nem ismeretlen elkövető, ezt a hatályos Be. is elhatárolja az ismeretlen elkövetőtől: A hatályos Be. szerint terhelt az, aki ellen a büntetőeljárás folyik.

Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a terhelt, aki ezt megelőzően a gyanúsítás közlésétől gyanúsított az eljárásban, a bírósági eljárásban már vádlott, akit az eljárás különböző szakaszaiban különböző jogok illetnek meg.

Ilyen pél. a gyanú megismerésének a joga, a jelenlét joga az eljárási cselekményeken, de joga van a védelemhez is, amely már a kihallgatása során is megilleti. Ahhoz, hogy a hatóságok – jellemzően a nyomozó hatóság vagy a rendőrség – az ismeretlen tettest felderítse, a Be. egy speciális megoldást kínál: az előkészítő eljárás lefolytatását. (Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. – Be- 343. §) Az előkészítő eljárást főszabály szerint hat hónapig végezheti az adott szerv, amely meghosszabbítható három hónappal. Jóllehet az alábbi ügyekre nem a hatályos Btk., illetve Be. vonatkozik, fontosnak tartottam említést tenni az írásban a hatályos törvényekre, azért is, mert a leplezett eszközök használata a gyanú megállapítására, illetve a személy kilétének megállapítására a hatályos törvény ad megoldási lehetőséget, míg az előző törvények, mint például a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. törvény nem adott erre lehetőséget.

A Labancz Anna-ügy
Egy több mint ötven évvel ezelőtti bűntény, amelyben a tettes személye a mai napig fedett maradt. Találgatások azóta is vannak, sőt egy lehetséges elkövető is felmerült az utóbbi időszakban, eredményre azonban semmi nem vezetett. 1970 tavaszán a miskolci nővérszállón különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata lett a 23 éves ápoló. Anna ágya az ablak mellett helyezkedett el, azon az éjszakán bekopogtak az ablakán, majd a tettes egy szúró eszközzel többször megsebezte Annát, mielőtt elmenekült a helyszínről. Annára kollégái találtak rá, akik számára csak az orvosi ellátás során derült ki, hogy Annát valaki megsebezte. A tettes eszközét nem találták meg. A sértett halála után, több lehetséges személy is szóba jött mint elkövető, többek között egy tizenhét éves kamasz is, F. István, akit később egy másik gyilkosság miatt ítéltek el húsz év szabadságvesztésre. F. Istvánt hazugságvizsgálóval hallgatták ki, amely szerint ő követhette el a bűncselekményt, de a lehetséges elkövető mindent tagadott, más bizonyíték azonban nem volt arra, hogy terheltté váljon az ügyben.

Korabeli újságcikk a bűncselekményről.

Az ügyben felmerült L. József neve is, aki a sértettel egy helyen dolgozott. A bűncselekmény másnapján vérnyomokat találtak a ruháján, ezért a rendőrség kihallgatta őt, de egyéb bizonyíték szintén nem állt rendelkezésre. Egy-két tanúvallomás, valamint Asperján György könyve, amely az ügy kapcsán született, benne L. Józsefet egyértelműen tettesnek nevezi, hivatkozva arra, hogy L. József édesapja a bűncselekmény napján látta fiát motorra szállni, aki egyértelműen Miskolcra ment azon az éjszakán. L. József az író ellen pert indított, miszerint a könyvben egyértelműen gyilkosnak bélyegzi, azonban az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügy kimenetele az lett, hogy az írónak kellett több, mint ötmillió forint kártérítési összeget megfizetnie, valamint a kiadott könyvből több ezer példányt vissza kellett hívnia a kiadónak. Az ügyben új fordulat 2020-ban következett, miután az üggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok nyilvánosságra kerültek. Az egyik dokumentum szerint még 1972-ben egy bizonyos K. László fogvatartottat is megfigyeltek, akinek tudomása lehetett a meggyilkolt nővér ellen elkövetett bűncselekményről, sőt az elkövetőről is. A tanúskodás szintén nem vezetett eredményre. Egyes miskolci közbeszéd szerint az ügyben kapcsolatos találgatás már az orvos részességét is feltételezte, aki végül a verbális zaklatások miatt még a városból is elköltözött. Az ügy 1990-ben elévült, az ügyben született iratokat megsemmisítették, így következtetéseket már nem tud levonni senki, maradt a találgatás a tettes személyéről.

A miskolci nővérszálló, a bűncselekmény helyszíne.

A Hungária körúti bankrablás
Az eset szintén még a rendszerváltás előtt, 1970-ben történt, amikor több személy is a Hungária körúti OTP-bankfiókban lőfegyverrel rablást követett el, illetve több bankárt lőfegyverrel megölt. Ezután a tettes, körülbelül szásztízezer forinttal menekült el. A rendőrségnek több év elteltével sem sikerült a tettest felderíteni, ezért még évekkel később, a Magyar Nemzetben külön hirdetéseket adtak fel a lehetséges tettes leírása alapján, hogy aki tudomást szerez a tettesekről, jelezze azt a hatóságok felé.

„Több szemtanút is meghallgattak, de a meghallgatások egyike sem vezetett eredményre. Egyes vélekedések szerint a rabló Moszkvába menekült, kérdés, hogy hogyan és miért nem sikerült elkapni.”


1989-ben amikor a sajtó még igen intenzíven foglalkozott az üggyel, egy rendőr alezredes megerősítette a szóbeszédet, de több nem derült ki az ügy kapcsán. Később több más bűncselekményt is elkövető Soós Lajos vállalta magára az ügyet, azonban a nyomozás során kiderült, hogy nem ő az igazi tettes, nyilván előfordulhat, hogy az említett személy ismerhette az igazi elkövetőt és ezért próbálta a nyomozást megvezetni. 1991-ben is még mindig tartott a nyomozás, mint utóbb kiderült a nyomozás során a hatóságok is hibáztak, a talált fegyvert még fegyverszakértők sem vizsgálták meg, egy másik irányba ment a nyomozás. 1994-ben, amikor a bűncselekmény már elévült, az egyik alezredes nyilatkozta, hogy a nyomozás más irányt vett akkor, amikor a nyomozást vezetők egy rendőrre akarták az ügyet kenni. Azt végül nem tudta meg senki, hogy valóban lehet- e hinni a közbeszédnek és a három áldozatot követelő rablógyilkos egy magas rangú tiszt volt, aki Moszkvába menekült vagy a hatóságoknak volt igazuk. Az ügy kapcsán még a 2000-es évek elején is névtelenség mellett adtak egy-egy interjút a megszólalók, sokan még a teljes ügyiratot sem ismerik. Egy biztos, a tettes azóta sincs meg.

Leírás az esetleges tettesekről.

Merénylet az M2-esen
Így írt a korabeli sajtó az eseményről. 1989-ben történt az eset, amikor az M2-es metró a Deák térről az Astoria felé haladt, és robbantás történt az egyik szerelvényben, amelyben közel százan utaztak. A robbantást egy házi készítésű időzített csőbomba okozta, amelyet egy karórával aktiváltak, ez esetben azonban mindenki túlélte a merényletet. Az ügy kapcsán a rendőrség felhívást tett közzé, amelyben egy 50 év körüli, 170 cm magas férfit kerestek, aki a robbantáskor a szerelvényen utazott. Azonban hiába volt a felhívás, a tettes a mai napig ismeretlen.

Rehák Gizella-ügy
1995. november 15-én találta meg egy újságkihordó az egyik magyar szépségkirálynő édesanyjának holttestét Balatonalmádiban, akit 37 késszúrással ölt meg a tettes. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes a sértett saját lakásán követhette el a bűncselekményt. A sértett még a támadás után segítséget akart hívni, de rövid időn belül a támadás a halálát okozta. A nő szomszédja arról számolt be, hogy aznap estére egy vendéget várt R. Gizella, így az egyik lehetséges elkövetőként egy korábbi férfire gyanakodott a hatóság, akit őrizetbe is vettek, azonban a vallomása alapján kiderült, hogy nem ő volt a tettes. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján egy nőt is láttak az utcában, akit a hatóság hiába próbált felderíteni, nem derült ki a személye, illetve, hogy milyen célból tartózkodott az utcában. A nő kilétének megállapítása azért is lehetett fontos, mert a késszúrásokból megállapítható volt, hogy több szúrás nem volt mély, ezáltal a hatóság arra következtetett, hogy nem okozhatta erős fizikumú személy a sérüléseket. A hatóságok a nyomozás során nem találtak olyan személyeket, akiktől egyéb információ birtokába kerülhettek volna, így a lehetséges elkövető felkutatásában való segítségért a rendőrség százezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki, amely szintén nem vezetett eredményre, így a nyomozást 1997-ben lezárta a hatóság.

Rehák Gizella lányával, Papp Bernadett szépségkirálynővel.


Az ilyen esetekről még hosszasan lehetne írni és bemutatni, akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban. Idesorolhatjuk a Fenyő-gyilkosságot is, amelyről az elmúlt évek során szinte mindig kaptunk a médiából és a sajtóból egy újabb darabot. Nemzetközi viszonylatban is találunk számos példát: ilyen például a Nancy Eagleson-ügy, amely 1960 óta megoldatlan bűnügy Ohióban, vagy ilyen a Mary McGlinchey ellen elkövetett emberölés, ahol a hatóságok még meggyanúsítani sem tudtak egyetlen személyt sem. Némi reményt kelt, hogy több alkalommal voltak esetek, ahol akár harminc, negyven év után új bizonyítékok kerültek napvilágra, melynek köszönhetően azonosítani tudták a hatóságok a tettest. Számos nyomozati hiba vezet az ügyek megoldatlanságához, utalva az írás elejére, a régi Be. nem tartalmazta, viszont az új Be. egyik vívmánya az előkészítő eljárás, amelynek köszönhetően a nyomozó hatóság már a gyanú megalapozásához elrendelheti azt, amelyben számos ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz segítségével hamar megalapozható a gyanú, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a fentebb leírt esetek többsége.

Borítókép forrása: x
Képek forrása: 1 2 3 4

Ártatlanul elítélve – téves ítéletek Magyarországon

Jelen írásom címe hasonló ugyan, de nem a jelenleg az Apple TV-n futó amerikai thriller, az Ártatlanságra ítélve című sorozatban lévő eseményeket dolgozza fel, (jóllehet a sorozat nem is egy téves ítéletről szól). Írásomban sokkal inkább olyan valós bűncselekményeket szeretnék röviden összefoglalni, amelyek a 2000-es évek elejétől egészen napjainkig foglalkoztatják a közbeszédet. Vannak ügyek, amely közel tizenhárom év után kerültek lezárásra- az alábbiakban elsőként ezt az ügyet mutatom be röviden.

Tovább

Kritika a Bibó felvételi eljárásáról

A magyar jogászképzés egyik legkiemelkedőbb tehetséggondozó intézménye a Bibó István Szakkollégium, amely évről évre több tucat gólyát és másodéves hallgatót győz meg a jelentkezési lap beadásáról. De vajon mire számíthat az, aki megpróbálkozik a felvételi eljárás megpróbáltatásaival, és a felvételi eljárás milyen betekintést ad a szakkollégium működésébe?

Tovább

Pilvax – a kávéház, ahol forradalom született

Több száz éve a társadalmi élet nélkülözhetetlen színterei a kávéházak, legyen szó egy meghitt baráti beszélgetésről vagy egy nemzet életét érintő sorsfordító találkozásokról. A Pilvax, bár a közfelfogásban élénken él, valójában aligha lehet már szerencsénk akárcsak találkozni is olyan személlyel, aki ülhetett azon asztalok egyikénél, ahol 1848. március 15-én kezdetét vették a forradalmi események, a kávéház ugyanis több mint 110 éve bezárt.

Tovább