Címke - Jurátus

„Szerintem sokan nem veszik elég komolyan a HÖK-öt.” – A HÖK vállalásainak teljesülése 1. rész

Cikksorozatunk jelen részében az ELTE ÁJK HÖK 2023. évi választásán mandátumot elnyerő elnök, Szente Nóra Titanilla és csapata – vagy legalábbis a napjainkra megmaradt tagjai – által tett vállalások teljesülését, azoknak mértéket, valamint minőségét vizsgáljuk.

Ugyan nem vettünk részt minden egyetemi HÖK-eseményen és nem is lehettünk ott minden egyes belső megbeszélésen, azonban megállapításainkat a transzparencia jegyében honlapra fel nem töltött, de az elnökség által részünkre megküldött jegyzőkönyvekre, mandátumbeszámolókra, valamint saját kutatásunk eredményeire alapozzuk. A mandátumbeszámolókról meg kell említenünk, hogy a cikksorozat elkészítése előtt, azonban az első érvénytelen rendes szavazást követően egy 64 elemű vállalás felsorolást tartalmazó Excel munkafüzetet küldtünk az elnökség részére, hogy legjobb belátásuk szerint töltsék ki azt a vállalásaik megvalósításáról. Ezt végül nem tették meg, azonban a felsorolás elemeit lekövetve készítettek részünkre egy szöveges beszámolót. Azt a beszámolót, amely a HÖK közösségi média felületein is megjelent. Azt a beszámolót, amely a cikk hírének hiányában sosem készült volna el.

A cikk alcímei az elnök, valamint az alelnökök által  visszakereshetően megtett vállalásokat tartalmazzák, amelyeket a 2023. évi választási kampányban még jelöltként fogalmaztak meg. A 22 oldalas pályázat sajnálatos módon nem elérhető a HÖK honlapján a pályázati anyagok egyik almenüpontja alatt sem. Az alelnökökhöz rendelten a vállalásaikat taxatív módon felsoroló összeállítás a sikertelen vállalásokat vörös színnel, a sikereseket zöld színnel jelöli.

Ludchen Levente – Tanulmányi alelnök

„A tankönyvbörzét a második félévben is megtartanám”

A tanulmányi alelnök beszámolója alapján a „Tanulmányi Bizottság a tavaszi félévben szervezett Tankönyvbörze kapcsán igényfelmérést készített a hallgatók körében, amelynek eredménye szerint 80% nem látta szükségesnek az esemény megszervezését az őszi eseményen túl. Az idei, őszi Tankönyvbörzén a behozott könyvek 75% kelt el, ez összesen 188 könyvet jelent, amelynek köszönhetően 61 635 forintot tudunk átadni a Kari Könyvtár számára.”

A vállalás tehát nem valósult meg, de érdemes kitérni kettő tényre. A felmérés pontos kitöltőinek száma nem ismert, azonban egy, több, mint 3300 hallgatót számláló egyetemi karon remélhetőleg nem kb. 100-150 hallgató nemleges döntése mögé kíván bújni az alelnök. Ugyancsak említésre méltó, hogy az őszi tankönyvbörzén a kezdetleges ellenérzéseket meghazudtolva toronymagas, 75%-os készletkisöprés valósult meg. Beszédes az is, hogy a 2024. szeptemberi ügyvivő alelnöki beszámoló alapján, Fehér László a követkető tanulságokat vonta le: „az idei év tanulsága, hogy a kereslet jóval nagyobb, mint a rendelkezésre álló kínálat, így a jövő évben a beszedés népszerűsítésére kell több hangsúlyt fektetni”. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben az őszi Tankönybörzén a legnagyobb probléma az, hogy többen szeretnének könyvhöz jutni, mint amennyi könyv a rendelkezésre áll, úgy ez az érdeklődés miért apad el a tavaszi szemeszterre. Természetesen lehet, hogy a megnövekedett kereslet kizárólag az egyetemkezdés függvénye.

Fakt/diff kérdőívek aktualizálása

A vállalás sikertelen az alelnök beszámolója alapján: „[Az] őszi félévre vonatkozó FAKT-DIFF értékelő megkésett, nyárra csúszó kommunikációja miatt kevés értékelés érkezett be a kérdőívekkel, így nem volt elegendő adat egy új táblázat elkészítéséhez.”

A tavaszi kérdőív esetében a HÖK sikeresen javított kommunikációs stratégiáján és az aktualizálás, valamint a hallgatók felé közvetítés megtörtént.

„A szakdolgozat/évfolyamdolgozat magyarázót visszahoznám”

A vállalás sikertelen és véleményünk szerint az indokolása is. Az alelnök 2023-ban még kifejezett szükségét látta egy, az alcímben megnevezett és a korábbi években elmaradt esemény ismételt megtartásának, mandátumbeszámolójában már a következőképpen nyilatkozott: „az évfolyam- és szakdolgozat-készítésről minden félévben tart a KIG TDK egy másfél-két órás kurzust. A Tanulmányi Bizottság nem érzi úgy, hogy ennél jobbat tudna nyújtani a hallgatók számára, mint, amit Nagy Marianna Professzor Asszony átad az érdeklődők számára az akadémiai írás tudnivalóiról, így azt a hallgatók irányába való hirdetéssel próbáltuk segíteni.”

Bár sajnálatos, hogy pont a ELTE jogász szakán nincs tudományos írás óra, vagy legalább a Budapesti Corvinus Egyetem megoldásához hasonló online elérhető interaktív tananyag, a KIG TDK akadémiai írás előadása így kétségtelenül hiánypótló, de az el nem végzett kötelezettség kínzó hiányát mégsem képes pótolni. Mégcsak az sem enyhíti, hogy a HÖK proaktív módon elkérné a szóban forgó előadás anyagát, és azt elérhetővé tenné.

„A kiemelt időszakokban – leginkább vizsgaidőszak – hetente tartanék online üléseket”

Ezen üléseken, amelyeken az évfolyamképviselők és a Tanulmányi Bizottság tagjai lettek volna jelen, a felmerülő – tanulmányi – problémákat beszélték volna át a résztvevők. A feltételes mód és a múlt idő is előrevetíti, hogy ez a vállalás sem teljesült. Az alelnök beszámolója alapján: „a Bizottság a vizsgaidőszak során folyamatosan egyeztetett a felmerülő problémák mentén, azonban ezek nem előre megszabott időpontokban történtek, hanem amikor probléma merült fel üzenetek formájában, vagy online hívásokban azonnal egyeztettünk ezekről.”

„Ám amikor a legnagyobb szükség volt rá, ő eltűnt” hangzik el a híres mondat az Avatar: Aang legendája című sorozatban és nem is lehetne az idézet relevánsabb számunkra sem. A 2024/2025 őszi félév tárgyfelvételénél, vagyis a teljes ötödik évfolyam számára tárgyaik teljesítésére utolsó esélyként kínálkozó alkalom során az egyetem részéről felmerült, hogy a tematikai egyezést mutató kötelezően, illetve szabadon választható tárgyak többszöri teljesítése is csak egyszeres teljesítésnek minősül. Mindez az egyetem részéről sem korábban nem volt, és azóta sem lett jelezve a hallgatók felé. Az ötödik év évfolyamképviselője Pammer Máté ugyan írásban több alkalommal felkereste a tanulmányi alelnököt, aki az üzenetet látta, aznap mégsem reagált, mert állítása szerint Erasmuson tartózkodott.

A sürgős kríziskezelés azért lett volna elhanyagolhatatlan, mert mindez már a versenyjelentkezés utolsó napjaiban történt és egy rossz hallgatói döntés következménye legalább egy félév csúszás, valamint adott esetben az önköltséges képzés díjának megfizetése is lehetett volna.

A történet azonban nem áll meg ennyiben, hiszen Ludchen Levente és az elnökség további hibája, hogy nem gondoskodtak időben ügyvivő tanulmányi alelnökről, vagy inkább helyettesítésről tekintettel arra, hogy a félév során számos alkalommal kinevezett „ügyvivő alelnök” pozíciót egyébként nem vezeti be a HÖK Alapszabály és az elnök is csak saját ügyvivőit nevezheti ki.

Mindenesetre történt egy remélhetőleg apró elírás a 2024. szeptember 7. napján megtartott Küldöttgyűlésről készített jegyzőkönyvben. A fentebb ismertetett probléma ugyanis szeptember 12-14. napjai között zajlott le, amikor még Fehér László nem volt kijelölve ügyvivő tanulmányi alelnökké. A szeptember 7. napján szignált jegyzőkönyv alapján azonban látszólag mégis ki volt már nevezve és bár a HÖK senkit nem tájékoztatott róla, váltotta a tanulmányi alelnöki székben Ludchen Leventét. A kiküldött Küldöttgyűlési meghívó dátumozása mégsem erről árulkodik. Bízunk benne, hogy egy véletlen elírás történt, bár a transzparencia haloványan pislákoló fényén nem sokat javítana.

Tanulmányi GYIK évfolyamonkénti lebontásban létrehozva

A vállalás, ha nem is évfolyamonkénti lebontásban, de megvalósult és egy alapos, precíz munkát kaphattak a hallgatók kézhez. ITT elérhető.

„Különböző kisokosok készítését szorgalmaznám”

A vállalás ugyan többes számra szól, ezt mégis teljesítettnek vesszük. A 2024/2025. őszi félévre készült egy HÖK tanulmányi kisokos, amely elsősorban az elsőéves hallgatók számára a legfontosabb tudnivalókat és időpontokat tartalmazza.

Az írásbeli vizsgák teljesítési arányát tartalmazó, tanszékekkel közösen vezetett Excel táblázat vezetve volt

A vállalás, bár kifejezetten előremutató, mégis sikertelen. Az alelnök beszámolója alapján „volt törekvés ennek megvalósítására, azonban több tanszék nem kívánt ilyen, állandó formában vezetni táblázatot, mert felesleges többlet adminisztrációt jelentett volna”.

„Szeretnék létrehozni a csúszótábla továbbfejlesztéseként egy úgynevezett csúszósdokumentumot”

A vállalás sikertelen. Az alelnök beszámolójában a következőképp nyilatkozott: „jelenleg még nem sikerült olyan kielégítő, és megoldható koncepciót találni, amely többet tud nyújtani a hallgatók számára, mint a jelenleg elérhető ágrajzszerű megoldás”.

Egyebek

Kitértünk volna az elnökség két legnagyobb tanulmányi jellegű eredményére, a Polgári Jog 4 tárgy és a WireShark szoftverrel kapcsolatoskérdések megoldására is, azonban ahogy azt Szente Nóra Titanilla is leszögezi a 2024. szeptember 7. napján – vagy mégsem akkor – megtartott Küldöttgyűlési jegyzőkönyv szerint is „ha ilyen súlyú probléma merül fel, amúgy is nagy részben az elnök jár el.” Ezt a kérdést cikksorozatunk utolsó részében fogjuk értékelni.

Cikksorozatunk első része, amely az egyedüli HÖK elnökjelölt problematikájával foglalkozik ITT olvasható.

Hallgatók nélkül a hallgatókért?

2024. október 21. és november 10. napjai között lezajlott a ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzat elnöke megválasztásának első felvonása. A második felvonás december 2-án kezdődött, amelyre azért kerül sor, mert a hallgatók egynegyedét sem sikerült meggyőzni arról, hogy szavazatukkal valójában a kari demokráciát és saját képviseletüket támogatják.
Cikkemben körbejárom, hogy mivel magyarázható az, hogy a jelenlegi elnökségnek nem akad kihívója, valamint kitérek arra is, hogy miért problémás, ha csak egyetlen jelölt indul a HÖK-választáson.


1. Lehetséges ok:  Elégedettség
Elsőként a legoptimistább okkal kezdeném, hiszen lehetséges, hogy a hallgatók olyannyira meg vannak elégedve az elmúlt egy évben végzett munkával, hogy az elnökség leváltását még csak kockáztatni sem szeretnék azzal, hogy egy kihívót állítanak. Kézenfekvő lehet ez az értelmezés, ha belegondolunk, hogy a tavalyi választáson viszonylag kevés szavazat döntött a két versengő jelölt között, így a politikai verseny kockázatos döntés lehet. Habár az elégedettség a legoptimistább magyarázat, a legvalószínűtlenebb is, hiszen jogosan vetődik fel a kérdés, hogyha a hallgatók olyannyira meg vannak elégedve a jelenlegi elnökség munkájával, hogy egy rivális jelölt sem lép elő kihívóként, akkor vajon ez a mérhetetlenül elégedett tömeg miért nem adta le a szavazatát, és a szavazáson való részvételével miért nem fejezte ki töretlen bizalmát az elnökség felé.

2. Lehetséges ok: Füstös szobák
A kihívó nélküli választást szintén magyarázhatja az, ha az esetleges kihívókkal megegyeznek és így azok inkább lemondanak passzív választójogukról. Habár első ránézésre ez egy értékelendő gesztusnak tekinthető lenne, hiszen ki ne szeretné, hogy különböző világnézettel, ötletekkel és víziókkal rendelkezó hallgatók kompromisszumot kössenek egymással és közösen küzdjenek egy kitűzött célért, azonban a valóságban sokkal inkább motiválja az efajta politikai alkukat a pozíció- és hataloméhség, mint a közös célokért való küzdelem. Hiszen míg a regnáló elnök alternatívájaként fellépni, saját programmmal kiállni és a HÖK-ös kapcsolatrendszerből kiszakadni rendkívül nehéz feladat, amely nem feltétlenül térül meg, addig egy adott pozíció elfogadása már rövid távon is kifizetődik.

3. Lehetséges ok: A HÖK impotenciája
Racionális magyarázattal szolgálhat a politikai verseny hiányára az is, hogy a HÖK érdekképviseletébe vetett bizalom szinte elenyésző. Lehetséges, hogy a hallgatói közvéleményben kialakult egy olyan vélekedés, amely szerint a HÖK nem a hallgatókért van, hanem éppen fordítva: az önmagáért működik és az érdekképviselet csupán egy szépen csillogó hatalmi jelvény, amely főleg a választási időszakban kerül elő, akkor is leginkább jövőbeli ígéretként. Az érdekképviselet megvalósulását sokan a vizsgákon felmerülő problémák megoldásában látják, hiszen kétségtelen, hogy ezeket a HÖK valamilyen módon kezeli. Azonban maga a tény, hogy a vizsgákon folyamatosan felmerülnek problémák, önmagában bizonyítja, hogy a HÖK képtelen a probléma gyökerét megoldani. Jó példázza mindezt, hogy a magas bukási arány, az utólag megállapított belső ponthatár a hallgatók önértékelését sértő vizsgaélmények vagy a vizsgákról notóriusan elkéső oktatók máig olyan problémák, amelyek nem csupán egyszeri, „tüneti kezelést” igényelnének.

1 jelölt 0 választás
Annak, hogy csupán egy jelölt indul a HÖK-választáson, számos következménye van, a hallgatókra nézve azonban egyik sem nevezhető pozitívnak.


A szavazók semmibevétele,
Habár a monopólium közgazdaságtani alapfogalom, jól szemlélteti a politikában is, hogy miért problémás, ha egy adott területen megszűnik a verseny. Míg a monopólium a gazdaságban a termékek árának a növekedéséhez, és a minőségüknek a csökkenéséhez vezet, addig a politikában ugyanez a jelenség a szavazók elhanyagolásában, valamint az ígéretek elmaradásában mutatkozik meg. Jól szemlélteti a verseny hiányának káros hatásait ha a tavalyi HÖK elnöki választást az ideivel összevetjük. Míg tavaly Szente Nóra Titanilla az elnöki pozícióért való küzdelme során egy 32 oldalas dokumentumban foglalta össze a célkitűzéseit, addig idén ennek nyomát sem láttuk. Idén az elnök csupán egy rövid képsorozatot posztolt a HÖK Facebook oldalára, amelyben kitűzi a következő év vállalásait: „Legnagyobb célom, hogy továbbvigyük a tavalyi sikeres gyakorlatokat, és teljes mértékben kiaknázzuk a bennünk rejlő lehetőségeket.”

Habár a „folytatjuk” kampányszlogen nyilvánvalóan hangzatos, a konkrétumokról egy szót sem ejt. Tavaly a kampányidőszak miatt versenyhátrányt jelentett volna, ha valamelyik fél program nélkül vág neki a választásoknak, valamint, mivel rendkívül ritka eset, hogy egy HÖK-választáson több jelölt is indul, nem lehetett csupán a minimális 25%-os küszöböt célként kitűzni, hanem a hallgatók szélesebb körét kellett szavazásra buzdítani. Lásd a korábbi évek eredményeit.
A program  mellett elmaradtak a heti ajánlók is. A szeptember 23-án posztolt heti ajánló után a következő heti ajánlót november 24-én olvashatták Facebookon a hallgatók. Bonyolultabb matematikai számítások nélkül is látszik, hogy a két időpont között több mint egy hónap telt el. Érdekes az is, hogy abban az időszakban, amikor a HÖK-választásokon a 25%-os küszöböt nem sikerül elérni és a következő választásra való buzdítás egyre égetőbbé válik, egyből kettő heti ajánló is posztolásra kerül, az első november 24-én, a második pedig december 1-jén.
Fontos kitérni arra is, hogy habár októberben a HÖK ún. Plenárison a hallgatók kikérdezhették a HÖK-öt az elmúlt egy éves munkáról, az erről való beszámolót nem ismerhettük meg egyhamar, erre egészen november 27-ig várni kellett. A Facebook-posztban ez olvasható a Plenárissal kapcsolatban:

„Úgy gondoljuk azonban, hogy ezek a témák nemcsak az ülésen résztvevőket érintik, hanem minden hallgatót, hiszen közösségünkért végzett munkánk Rólatok szól.”

Habár a „rólatok” nagy R-rel való kiemelése rendkívül szívmelengető, fontosabb lett volna az éves beszámolót az első bukott választás előtt ismertetni, ha „ezek a témák minden hallgatót érintenek”, ez azonban elmaradt. A hallgatók bevonása, tájékoztatása, csakúgy mint a Heti ajánló és a választási kérdezz-felelek, csak azután vált fontossá, hogy az elnökség nem érte el minimális küszöböt.


Apátia a közügyekkel kapcsolatban
Alapvetően megfigyelhető az az apátia, amely az egyetemi közügyekkel kapcsolatos. Nem véletlen, hogy az érvényes és eredményes választáshoz nem többség, hanem csupán a nappali tagozatos aktív hallgatók 25%-ának szavazata is elég. Az apátiának egyik oka abban keresendő, hogy a hallgató nem érzi, hogy a szavazata értékes. Jól példázza ezt a kérdezz-felelek párbeszéde:



Jogosan vetődött fel a kérdés, hogy miért éri meg szavazni, ha csak egy jelölt indul a választásokon. A kérdésre a válasz pedig a következő: a szavazatod így is számít, hiszen a választási küszöböt el kell érni. De vajon kinek számít a szavazat? Hiszen a szavazó hallgatónak nem az az érdeke, hogy meglegyen a küszöb, hanem hogy választhasson, és belátása szerint dönthessen. Örkényi egypercesbe illő groteszk párbeszéddé válik az idézett kérdezz-felelek, ha elképzeljük, hogy egy országgyűlési képviselő azzal kampányol a pártja mellett, hogy szeretnének bekerülni a parlamentbe. A hallgatókat pont azzal lehetne motiválni az egyetemi közügyekben való aktív részvételre, ha a döntéseiknek súlya és következménye lenne. Azonban a HÖK minimum küszöbét el sem érő választásnak nincs következménye, a következő választásnál megpróbálják összegereblyézni a kellő szavazatokat, ha pedig nem sikerülne, akkor jöhet a következő választás. Tekintettel arra, hogy a hatályos ELTE ÁJK HÖK Alapszabály alapján nem lehet rendkívüli elnökválasztást kiírni, amennyiben a kiírástól számított harminc napon belül rendes elnökválasztást kell kiírni. Ebből következik, hogy elméletben a választás számtalanszor kiírható egészen a jövő évi rendes választásokig. Arra nem kapunk választ, hogy miben látja az elnökség saját felelősségét abban, hogy nem sikerült elérni a minimumot, abba sem avatják be a hallgatókat, hogy ebből milyen következtetést, tanulságot vontak le a következő kampányidőszakra nézve. Pedig ezek mind olyan kérdések, amelyek a Plenárison elhangzottakhoz hasonlóan, „nemcsak az (elnökségi és küldöttgyűlési – a szerk.) ülésen résztvevőket érintik, hanem minden hallgatót.”

Nyertesek és vesztesek
A kialakult helyzetnek tagadhatatlanul megvannak a nyertesei és a vesztesei is. Nyertesei a HÖK-elnökség tagjai, akiknek nem kell programmal előállnia, akiknek nem kell egy jelölti vitában ötleteik mellett érvelni és akiknek nem kell az eltelt egy év munkájáról beszámolót készíteni, hogy a hallgatók megalapozott döntést hozhassanak a választás során, hiszen legrosszabb esetben is jön a második forduló és egy újabb esély.
A kialakult helyzetnek pedig a hallgatók a vesztesei, hiszen nem tisztelik meg őket egy programmal, nem hallhatnak terveket a következő egy évre vonatkozóan, nem értékelhetik a HÖK munkáját egy időben posztolt éves beszámolóval és nem érezhetik, hogy szavazatukkal bármi érdemlegesről is dönthetnének (hiszen ha nem szavaznak azzal is maximum egy újabb választást „kockáztatnak” meg).

Jelen cikkben csak a politikai verseny hiányának lehetséges okait és azoknak a következményeit taglaltam, Oszlánszki Márkóval közösen írt cikksorozatunk következő részében a HÖK elnökség tagjainak ígéreteit, azoknak megvalósulását, valamint az egyéves munkájukat fogjuk értékelni.

Magyarok a világ körül, avagy miről ismerheted fel honfitársaidat külföldön?

Az őszi szünetbenremélhetőleg sokunknak megadatott a lehetőség arra, hogy külföldön pihenjük ki a félév  fáradalmait. Azonban a szeretett hazánktól való távollét sokszor olyan erős honvágyban teljesedhet ki, amely a pihenést és a feltöltődést is megnehezítheti. Ezért cikkem olyan mankóként szolgálhat a honvágytól szenvedő utazónak, amellyel külföldön is megtalálhatja a magyar testvéreinket.

Tovább

Ismeretlen tettesek, akik köztünk lehetnek.

Számos alkalommal találkozunk olyan bűnügyi filmekkel, olvasmányokkal, amelyekben a tettesek személye fedett marad, általában ilyenkor következik a folytatás… Az alábbi írásomban olyan valós eseteket szeretnék bemutatni, amelyekben a tettesek személye, holléte a mai napig ismeretlen. Néhány ügy azóta lezárult, ezeknek valószínűleg nem lesz folytatása.

Az ismeretlen tettes meghatározása:
Kissé távolabbról kell elindulni, mielőtt az ügyekről említést teszek. A Btk. az ismeretlen tettest nem, hanem az elkövetőket definiálja, annak ellenére, hogy az ismeretlen tettesről is említést tesz a törvény egyes tényállások esetében. Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (Btk. 12-13.§)

Mégis hogyan indul meg az eljárás?
A büntetőeljárás szóló 2017. évi XC. törvény szerint eljárást csak terhelt ellen lehet megindítani, a terhelt viszont nem ismeretlen elkövető, ezt a hatályos Be. is elhatárolja az ismeretlen elkövetőtől: A hatályos Be. szerint terhelt az, aki ellen a büntetőeljárás folyik.

Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a terhelt, aki ezt megelőzően a gyanúsítás közlésétől gyanúsított az eljárásban, a bírósági eljárásban már vádlott, akit az eljárás különböző szakaszaiban különböző jogok illetnek meg.

Ilyen pél. a gyanú megismerésének a joga, a jelenlét joga az eljárási cselekményeken, de joga van a védelemhez is, amely már a kihallgatása során is megilleti. Ahhoz, hogy a hatóságok – jellemzően a nyomozó hatóság vagy a rendőrség – az ismeretlen tettest felderítse, a Be. egy speciális megoldást kínál: az előkészítő eljárás lefolytatását. (Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. – Be- 343. §) Az előkészítő eljárást főszabály szerint hat hónapig végezheti az adott szerv, amely meghosszabbítható három hónappal. Jóllehet az alábbi ügyekre nem a hatályos Btk., illetve Be. vonatkozik, fontosnak tartottam említést tenni az írásban a hatályos törvényekre, azért is, mert a leplezett eszközök használata a gyanú megállapítására, illetve a személy kilétének megállapítására a hatályos törvény ad megoldási lehetőséget, míg az előző törvények, mint például a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. törvény nem adott erre lehetőséget.

A Labancz Anna-ügy
Egy több mint ötven évvel ezelőtti bűntény, amelyben a tettes személye a mai napig fedett maradt. Találgatások azóta is vannak, sőt egy lehetséges elkövető is felmerült az utóbbi időszakban, eredményre azonban semmi nem vezetett. 1970 tavaszán a miskolci nővérszállón különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata lett a 23 éves ápoló. Anna ágya az ablak mellett helyezkedett el, azon az éjszakán bekopogtak az ablakán, majd a tettes egy szúró eszközzel többször megsebezte Annát, mielőtt elmenekült a helyszínről. Annára kollégái találtak rá, akik számára csak az orvosi ellátás során derült ki, hogy Annát valaki megsebezte. A tettes eszközét nem találták meg. A sértett halála után, több lehetséges személy is szóba jött mint elkövető, többek között egy tizenhét éves kamasz is, F. István, akit később egy másik gyilkosság miatt ítéltek el húsz év szabadságvesztésre. F. Istvánt hazugságvizsgálóval hallgatták ki, amely szerint ő követhette el a bűncselekményt, de a lehetséges elkövető mindent tagadott, más bizonyíték azonban nem volt arra, hogy terheltté váljon az ügyben.

Korabeli újságcikk a bűncselekményről.

Az ügyben felmerült L. József neve is, aki a sértettel egy helyen dolgozott. A bűncselekmény másnapján vérnyomokat találtak a ruháján, ezért a rendőrség kihallgatta őt, de egyéb bizonyíték szintén nem állt rendelkezésre. Egy-két tanúvallomás, valamint Asperján György könyve, amely az ügy kapcsán született, benne L. Józsefet egyértelműen tettesnek nevezi, hivatkozva arra, hogy L. József édesapja a bűncselekmény napján látta fiát motorra szállni, aki egyértelműen Miskolcra ment azon az éjszakán. L. József az író ellen pert indított, miszerint a könyvben egyértelműen gyilkosnak bélyegzi, azonban az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügy kimenetele az lett, hogy az írónak kellett több, mint ötmillió forint kártérítési összeget megfizetnie, valamint a kiadott könyvből több ezer példányt vissza kellett hívnia a kiadónak. Az ügyben új fordulat 2020-ban következett, miután az üggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok nyilvánosságra kerültek. Az egyik dokumentum szerint még 1972-ben egy bizonyos K. László fogvatartottat is megfigyeltek, akinek tudomása lehetett a meggyilkolt nővér ellen elkövetett bűncselekményről, sőt az elkövetőről is. A tanúskodás szintén nem vezetett eredményre. Egyes miskolci közbeszéd szerint az ügyben kapcsolatos találgatás már az orvos részességét is feltételezte, aki végül a verbális zaklatások miatt még a városból is elköltözött. Az ügy 1990-ben elévült, az ügyben született iratokat megsemmisítették, így következtetéseket már nem tud levonni senki, maradt a találgatás a tettes személyéről.

A miskolci nővérszálló, a bűncselekmény helyszíne.

A Hungária körúti bankrablás
Az eset szintén még a rendszerváltás előtt, 1970-ben történt, amikor több személy is a Hungária körúti OTP-bankfiókban lőfegyverrel rablást követett el, illetve több bankárt lőfegyverrel megölt. Ezután a tettes, körülbelül szásztízezer forinttal menekült el. A rendőrségnek több év elteltével sem sikerült a tettest felderíteni, ezért még évekkel később, a Magyar Nemzetben külön hirdetéseket adtak fel a lehetséges tettes leírása alapján, hogy aki tudomást szerez a tettesekről, jelezze azt a hatóságok felé.

„Több szemtanút is meghallgattak, de a meghallgatások egyike sem vezetett eredményre. Egyes vélekedések szerint a rabló Moszkvába menekült, kérdés, hogy hogyan és miért nem sikerült elkapni.”


1989-ben amikor a sajtó még igen intenzíven foglalkozott az üggyel, egy rendőr alezredes megerősítette a szóbeszédet, de több nem derült ki az ügy kapcsán. Később több más bűncselekményt is elkövető Soós Lajos vállalta magára az ügyet, azonban a nyomozás során kiderült, hogy nem ő az igazi tettes, nyilván előfordulhat, hogy az említett személy ismerhette az igazi elkövetőt és ezért próbálta a nyomozást megvezetni. 1991-ben is még mindig tartott a nyomozás, mint utóbb kiderült a nyomozás során a hatóságok is hibáztak, a talált fegyvert még fegyverszakértők sem vizsgálták meg, egy másik irányba ment a nyomozás. 1994-ben, amikor a bűncselekmény már elévült, az egyik alezredes nyilatkozta, hogy a nyomozás más irányt vett akkor, amikor a nyomozást vezetők egy rendőrre akarták az ügyet kenni. Azt végül nem tudta meg senki, hogy valóban lehet- e hinni a közbeszédnek és a három áldozatot követelő rablógyilkos egy magas rangú tiszt volt, aki Moszkvába menekült vagy a hatóságoknak volt igazuk. Az ügy kapcsán még a 2000-es évek elején is névtelenség mellett adtak egy-egy interjút a megszólalók, sokan még a teljes ügyiratot sem ismerik. Egy biztos, a tettes azóta sincs meg.

Leírás az esetleges tettesekről.

Merénylet az M2-esen
Így írt a korabeli sajtó az eseményről. 1989-ben történt az eset, amikor az M2-es metró a Deák térről az Astoria felé haladt, és robbantás történt az egyik szerelvényben, amelyben közel százan utaztak. A robbantást egy házi készítésű időzített csőbomba okozta, amelyet egy karórával aktiváltak, ez esetben azonban mindenki túlélte a merényletet. Az ügy kapcsán a rendőrség felhívást tett közzé, amelyben egy 50 év körüli, 170 cm magas férfit kerestek, aki a robbantáskor a szerelvényen utazott. Azonban hiába volt a felhívás, a tettes a mai napig ismeretlen.

Rehák Gizella-ügy
1995. november 15-én találta meg egy újságkihordó az egyik magyar szépségkirálynő édesanyjának holttestét Balatonalmádiban, akit 37 késszúrással ölt meg a tettes. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes a sértett saját lakásán követhette el a bűncselekményt. A sértett még a támadás után segítséget akart hívni, de rövid időn belül a támadás a halálát okozta. A nő szomszédja arról számolt be, hogy aznap estére egy vendéget várt R. Gizella, így az egyik lehetséges elkövetőként egy korábbi férfire gyanakodott a hatóság, akit őrizetbe is vettek, azonban a vallomása alapján kiderült, hogy nem ő volt a tettes. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján egy nőt is láttak az utcában, akit a hatóság hiába próbált felderíteni, nem derült ki a személye, illetve, hogy milyen célból tartózkodott az utcában. A nő kilétének megállapítása azért is lehetett fontos, mert a késszúrásokból megállapítható volt, hogy több szúrás nem volt mély, ezáltal a hatóság arra következtetett, hogy nem okozhatta erős fizikumú személy a sérüléseket. A hatóságok a nyomozás során nem találtak olyan személyeket, akiktől egyéb információ birtokába kerülhettek volna, így a lehetséges elkövető felkutatásában való segítségért a rendőrség százezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki, amely szintén nem vezetett eredményre, így a nyomozást 1997-ben lezárta a hatóság.

Rehák Gizella lányával, Papp Bernadett szépségkirálynővel.


Az ilyen esetekről még hosszasan lehetne írni és bemutatni, akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban. Idesorolhatjuk a Fenyő-gyilkosságot is, amelyről az elmúlt évek során szinte mindig kaptunk a médiából és a sajtóból egy újabb darabot. Nemzetközi viszonylatban is találunk számos példát: ilyen például a Nancy Eagleson-ügy, amely 1960 óta megoldatlan bűnügy Ohióban, vagy ilyen a Mary McGlinchey ellen elkövetett emberölés, ahol a hatóságok még meggyanúsítani sem tudtak egyetlen személyt sem. Némi reményt kelt, hogy több alkalommal voltak esetek, ahol akár harminc, negyven év után új bizonyítékok kerültek napvilágra, melynek köszönhetően azonosítani tudták a hatóságok a tettest. Számos nyomozati hiba vezet az ügyek megoldatlanságához, utalva az írás elejére, a régi Be. nem tartalmazta, viszont az új Be. egyik vívmánya az előkészítő eljárás, amelynek köszönhetően a nyomozó hatóság már a gyanú megalapozásához elrendelheti azt, amelyben számos ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz segítségével hamar megalapozható a gyanú, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a fentebb leírt esetek többsége.

Borítókép forrása: x
Képek forrása: 1 2 3 4