Címke - lemondás

Három alvó gyermek

Emlékszem a termékenységi szorongással telt

10 fullasztó évre,

mikor is arról próbáltak meggyőzni engem

Nekem sosem lehet gyermekem,

hogy csak egy nő vagyok

bennem egy hervadó

lassan kopaszodó

akácfával,

akin hajtás

nem rügyezhet

se termés

nem érhet be

csak áll és ágait lógatja:

magányosan

A gally meg-megrepedezik

majd két félre görnyed

-sóhaja reccsenés-

s apránként töredezik

míg a kíntól megszakadva

a föld felé zuhan

s hull alá álmoknak, egészségnek

a kopár talajra:

hogy a becsapódás pillanatában

a fájdalom ilyenkor

mindig gyermekkor

 ízű legyen

Mindössze 23 éves voltam,

mikortól már

csak olyan akácként

tavaszodhattam,

akinek minden szerdán a rendelőben

újabb és újabb faága ekként hasadt meg,

hogy a szenvedés

vörösen sirassa el magát:

végül a lepedőbe törölve könnyeit

S amelyet majd utánam 100 Celsiuson

folyton mossanak-vasaljanak

-bánatom centrifugájában-

de belőlem a folt mégsem távozik

helyette:

bennem dörzsölődik

kényelmetlenkedve felgyűrődik

méhembe beleakadva.

S bár lelkem kiteregetett

a megszáradása már mégis elmarad

És még oly fiatal

és friss házas

nő-feleség-anya lakott nálam

és színültig reménnyel teli

egy új kezdetre:

az életre

s Rá is,

kitől hiányzó családjára vágyott.

S akivel otthonukat

az eleget kért biztonsággal berendezték

díszítésül pedig az ígéretük ragyogott mindenütt,

hogy nemcsak fellángolás, hanem élő szerelmük

s hozzá nemcsak kellék, hanem tartós a szeretetük

hogy soha nem hagyják el Egymást

Nem hagyják el,

úgy

mint engem apám 7 évesen

s édesanyám 32­-őn,

egy pillanatnyilag

szebb-csinosabb-megfelelőbb nőért,

kinek -egyelőre- egyetlen előnye

a gyermektelensége,

s aki mellett apám nyugodtan lehet ismét az a kisfiú,

akit egy szülő kellő figyelemmel gondoz:

mikor még lehet a Minden és Egyetlen

s nem nő fel a világ terheivel együtt

Engem felnőtté tettél, s magad gyerekké lettél

Apa,

s, lám én így,

helyetted is

nagy lettem

érett nő

és túlélőd:

aki vágyaid és szeszélyeid

önző uralkodásában

nőtt

egy világban

fel,

-míg Te le-

ahol a viselkedésed megvetett undor volt

S amely miatt mégis engem

támadtak-bántottak

szüntelen-rendületlen,

s melyekről Te

megfeledkezve,

éltél magadnak

sikeresen-kényelmesen,

de örök csecsemőként,

kit folyton ringatni kell:

elhagyott utódaid

hiánnyal bevetett bölcsőjében,

ahol az emlék volt a takaró

és a párna a hirtelen távozásod

Sírásod pedig

még most is,

ide hallom

Apa,

egy egésznyi gyerekkori élet után

s további 10 év múltán

úgy is,

hogy karomban mégis lányom az,

aki csendesen szenderül

alig másfél hónaposan:

s parányi kis kezeivel

most ujjaim morzsolja

Pisze orra ilyenkor

aprókat tüsszentve

álmában mozdul meg bájosan,

szemhéján a vékony erezet

akácfám egykori gyökérzete

s hozzá puha bőre

a törzse

alján évgyűrűjével,

amely 11-est vés

épp kérgünk

vékony kanyarjaiba

kifaragva már belőle

családunkat,

amely Veled-Általad  és édesapáddal születhetett meg:

alvó gyermekem

egyetlen Kislányunk

Utószó

Így pillantok bóbiskoló kicsimre le,

búcsúztatva ezzel el

a termékenységi szorongással telt

10 fullasztó évet,

mikor is arról próbáltak meggyőzni engem

Nekem sosem lehet gyermekem,

hogy csak egy nő vagyok

hervadó

s lassan kopaszodó,

akin hajtás mégis rügyezhetett

termés beérhetett,

aki most áll

s ágain a lombjaival

a 11. évben nem is tavaszodhatna

-anyával-papával-babával-

három alvó gyermekként

boldogabban

A borítókép forrása: 1


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


Heti HÖK-hírek

Az elmúlt héten tovább folytatódtak az események a HÖK átadásával kapcsolatban. Kedd este kirívóan ellenséges hangulatban, de számszerűsíthető eredményét tekintve sikeresen zajlott az alakuló küldöttgyűlés: megválasztották Czabán Samut a HÖK elnökének, és számos más pozíció is betöltésre került. Az eseményen heves vita alakult ki, amely a Közéleti Körben folytatódott, és az elnökség szerdai lemondásához vezetett.

Alakuló küldöttgyűlés

A küldöttgyűlés megalakítása az évfolyamképviselők legelső hivatalos feladata: ezután felelősségük teljes tudatában kell szavazniuk a hallgatóság sorsát döntően befolyásoló kérdésekről, és megbízatásuk ideje alatt meg kell valósítaniuk kampányígéreteiket, ha a következő választáson is mandátumot akarnak szerezni.

A leköszönő HÖK elnök, Giró-Szász Áron Sujtó Attilát, az EHÖK kommunikációs alelnökét kérte fel az ülés levezető elnökének, és mind az Új HÖK Mozgalom, mind a Szövetség a Hallgatókért számára elfogadható személyként Ottóffy Zsófiát bízta meg a jegyzőkönyv vezetésével. A Választási Bizottságot Kiss Botond képviselte, aki megállapította, hogy a küldöttgyűlés határozatképes – a mandátummal rendelkező jelenlévők száma az esemény folyamán 22 és 29 fő között ingadozott, ez Karunkon kiemelkedően magas részvételi arány, mivel a teljes létszám 30 fő.

Áron elnöki évértékelőjében nem részletezte az elmúlt év konkrét eredményeit, ezek megtekinthetőek a HÖK honlapján. Megköszönte az elnökség kemény munkáját, és kifejezte afelőli reményét, hogy az ÚHM megtartja azokat az intézményeket, melyek vitán felül jól működnek.

A HÖK elnöki pozíciójára csak Czabán Samu, az ÚHM elnökjelöltje nyújtott be pályázatot. A jelenlévők hagyományosan keresztkérdéseket tehetnek fel a jelölteknek, a küldöttgyűlés ezen szakasza azonban indokolatlanul elhúzódott: a személyeskedő vita olyan mélységeket ért el, hogy a Közéleti Körben felbukkanó posztok és kommentek ahhoz képest belső meggyőződésből fakadó udvariasságról tanúskodnak.

Samu ígéretet tett a politológus hallgatóknak, hogy a HÖK semmiképpen sem fogja másodrendű polgárokként kezelni őket, illetve a kriminológusokat is biztosította, hogy támogatni fogja a mesterképzés mihamarabbi akkreditációját. Végül a küldöttgyűlés 24 igen és 2 nem szavazattal megválasztotta őt a HÖK elnökének.

A Jurátus főszerkesztői pozíciójára Máté Csilla adta be pályázatát: a küldöttgyűlés egyhangúan megválasztotta, a tanév végéig azonban Ottóffy Zsófia marad hivatalban.

Csilla beszédében hangsúlyozta, hogy szeretné megerősíteni a Jurátus függetlenségét, így elsődleges célja a főszerkesztő választásának megreformálása olyan módon, hogy a szerkesztőségnek is legyen szava a kérdésben.

Az évfolyamképviselők az EHÖK küldöttgyűlés rendes tagjának választották Hegedűs Arnót, Nagy Teodórát és Ványa Bertalant, póttagnak pedig Nagy Zsoltot, Vágvölgyi Gergelyt, Simon Andrást és Kovács Norbertet szavazták meg. Az Ellenőrző Bizottság tagjait, Király Martint, Jádi Olivért és Gregs Gábort vita nélkül választották meg.

Az elnökség lemondása

Áron elnöksége szerda éjjel lemondott tisztségéről: az ehhez vezető vita az alakuló küldöttgyűlésen indult el, a Közéleti Körben már csak a háború utolsó csatája olvasható.

A küldöttgyűlésen az elnökség számos jogos és a teljes hallgatói közösséget érintő kérdést felvetett, azonban ezek modortalan megfogalmazása és az általános felhördülésben manifesztálódó reakció következtében érdemi eszmecserére alig volt lehetőség.

Sárhegyi István kérdésére Samu az elnökség díjazásával kapcsolatban elmondta, hogy a tisztségviselők csak ebben a ciklusban nem kapnak fizetést: amint elérték a teljes transzparenciát, csökkentett mértékben, de vissza fogják állítani az elnökségi juttatásokat. A HÖK pályázatokon való részvételét érintő kérdésre azonban nem adott érdemi választ (hogyan tud a HÖK pályázni, ha nem állítják vissza az alapítványi rendszert).

Oravecz Zsófia afelől érdeklődött, hogy van-e valóságtartalma a pletykának, miszerint Urbán Kristóf lesz a szervezetekért és integrációért felelős alelnök, vagyis a mentorprogram diákvezetője is – Zsófia álláspontja szerint ez elfogadhatatlan lenne, mivel Kristóf korábban az ÁJK-s botrányokkal összefüggésben feloszlatott Instruktori Kör elnöke volt, ráadásul pozíciójához egy minősíthetetlen tartalmú pályázattal jutott.

Samu tájékoztatta a küldöttgyűlést, hogy a kérdéses IK elnöki pályázatot nem ismeri, de feltett szándéka az alelnöki pozíciókra jelentkezőket jelenlegi pályázatuk alapján megítélni, és nem is ő egy személyben fogja kinevezni az alelnököket.

A vita ezen része a küldöttgyűlés végeztével a Közéleti Körben folytatódott: az elnökség ultimátumot adott Samunak, miszerint ha nem zárkózik el Kristóf kinevezésétől, lemondanak tisztségükről. Mivel az új elnök Kristóf pályázatainak fényében erre nem volt hajlandó, az alelnökök szerda éjjel bejelentették tényleges lemondásukat.

Jelenleg az ÚHM tájékoztatása szerint az elnökségi hatáskörbe tartozó problémákkal az évfolyamképviselőket lehet keresni, és egy ügyvezető bizottság fog választ adni a felmerülő kérdésekre. Az új alelnökök választására jövő hét csütörtökön kerül sor.

Kezdeti nehézségek

A küldöttgyűlés megalakításával és az elnökválasztással az évfolyamképviselők elkezdhetik érdemi munkájukat, azonban sok adminisztratív teendő még hátravan.

Mivel Áron elnöksége beváltotta a fenyegetését, és idő előtt visszalépett, Samu átmenetileg magára maradt a HÖK-vezetésben. Az elnökség taktikája erősen megkérdőjelezhető, ugyanakkor ha lemondás alatt azt értjük, hogy munkájukat egyáltalán nem hajlandóak átadni az utódaiknak – mivel amúgy is csak pár napig lettek volna még hivatalban, másképpen nincs súlya a lemondásnak –, komoly gondot is okozhatnak a következő generációnak.

Felmerül a kérdés, hogy ezt a drasztikus lépést az új elnökség vagy a hallgatóság fogja jobban megszenvedni, de az biztos, hogy a SzaH népszerűségi indexén nem javított a döntés. A hallgatóság mostanra egyértelműen belefáradt a közéleti cirkuszba, ez azonban a műsor aktív résztvevőit a jelek szerint egyáltalán nem zavarja, ahogy Gosztonyi tanár úr közbeavatkozása sem gyakorolt tartós hatást az eseményekre.

A fejlemények fényében különösen nehéz feladat elé néz a HÖK: nemcsak jelentős választási ígéreteiket kell megvalósítaniuk, hanem a dolgok jelen állása szerint egyedül vagy minimális segítséggel kell eligazodniuk az egyetemi közéletben. Ahogy Áron mondta, az ÚHM ereje a lelkesedésében rejlik: ez segítette a szervezetet a választás megnyeréséhez, és ennek kell kitartania a teljes ciklus alatt, hogy sikerre vigye a programját.

Bármelyik oldalon álljunk is a vitában, meggyőződésem szerint a vizsgaidőszak közeledtére való tekintettel közös érdekünk a viszályok legalább olyan mértékű félretétele, hogy azok ne akadályozzák a mindennapi félévzárási problémák orvoslását.