Legyen szó könyvekről, sorozatokról, filmekről vagy podcastokról, világszerte emberek millióit lebilincselik a true crime tartalmak, amelyek hűen a műfaj elnevezéséhez, valóságban megtörtént bűncselekményekről, büntetőeljárásokról szólnak és népszerűségük közel sem új keletű.
Nem a 21. század, de még csak nem is a múlt század szüleménye a true crime, hanem gyökerei meglepően régre nyúlnak vissza. A 16. és 17. században, Angliában – köszönhetően az új nyomdai technikáknak- rendkívüli mértékben elszaporodtak az aktuális, brutális emberölésekről, hajmeresztő esetekről készített néhány oldalas, nem ritkán rajzokkal illusztrált nyomtatott kiadványok miközben a az analfabetizmus aránya folyamatosan csökkent. E két körülmény azt eredményezte, hogy a társadalom nagyobb része a „bűnügyi riportok” kíváncsi olvasójává vált – a legszegényebb rétegektől eltekintve, akiknek az anyagi helyzetük nem engedte meg ezek vásárlását. Minél véresebb volt egy bűncselekmény, annál nagyobb érdeklődés övezte a lapot. Különösen népszerűek voltak azok, amelyek női bűnelkövetőkről szóltak. Mindezeken túl már a nyomtatás megjelenését megelőzően is helyet kaptak a hírhedt bűncselekmények és elkövetők a népi históriákban, balladákban és legendákban
Bár az írások stílusa, a médiumok típusa és az elérhetőségük is hatalmas változáson ment át napjainkig,
változatlanul megállapítható, hogy a sorozatgyilkosok, az emberöléssel és emberrablással kapcsolatos esetek, megoldatlan ügyek és azok övezik a legnagyobb érdeklődést, ahol ártatlanul, tévesen ítélték el a feltételezett elkövetőt.
Annak ellenére, hogy ezek a bűncselekmények közel sem tartoznak a leggyakrabban elkövetettek közé – 2024-ben Magyarországon 67 emberölést regisztráltak, ezzel szemben ittas, bódult járművezetést 11062 esetben, garázdaságot 8312 esetben, lopást 58419, csalást pedig 26565 esetben állapítottak meg –, mégis olyan jelentős hányadát teszik ki a true crime tartalmaknak, hogy az olyan képet kelt, mintha ezek a bűnesetek gyakran fordulnának elő.
De miért érdeklődnek ilyen sokan a rettenetes bűncselekmények iránt?
Részben válaszul szolgálhat az, hogy a valóság – ha úgy fogalmazunk, az élet – előre kevésbé kiszámítható cselekménysorozatokat produkál. Így azok is, akik a fiktív krimitörténeteket azzal a kritikával illetik, hogy már az első néhány oldal vagy perc után egyértelművé válik, hogy a történet végén kinek a csuklóján kattan a bilincs, egy színvonalas médium képes még akkor is elgondolkodtatni, kérdéseket felvetni a befogadóban, még akkor is, ha olyan közismert esetről van szó, amelynek a végkifejlete már ismert. Az „eset szereplői közelebbről megismerhetők”, hiszen valós személyek. A szerkesztők gyakran feltárják a gyermekkorukra vonatkozó, az ügy szempontjából releváns részleteket is. Emellett rendszeresen megjelennek a nyomozás valóságos, nyilvánosságra hozott részletei idézetek, interjúrészletek formájában. Azoknak, akik alapvetően a mindennapokban távol állnak olyan munkaköröktől, ahol bűncselekményekkel találkoznának, ez egyfajta kulisszák mögé való betekintést is jelenthet.
Egy – akár tudatalatti – körülmény is magyarázhatja, hogy a műfaj ilyen nagyfokú népszerűségnek örvend: azok, akiket alapvetően felzaklat, ha bűncselekményekről hallanak a sajtóban, hiszen az „akár velük is megtörténhetett volna”, egy-egy true crime podcast, sorozat meghallgatásával, megnézésével megnyugvást nyernek, miután konstatálják, hogy azok a körülmények, amik az adott bűncselekmény elkövetéséhez vezettek, az ő életükben nem valósulhattak volna meg, így annak az esélye, hogy valamilyen hasonló eset sértettjévé váljanak, mondhatni „lehetetlen.”
Ha tudjuk, mik vezettek el oda, hogy valakiből sértett vált, felismerhetjük az intő jeleket; ez pedig sokakat megnyugtat, és egyfajta önvédelmi mechanizmusként is értelmezhető.
Amikor biztonságos környezetben találkozunk a true crime-mal, az érzelmek, amik kiváltódnak bennünk, segíthetnek az érzelmi ellenállóképesség kialakításában, erősítésében is.
Egy másik lehetséges ok, az emberek morbid kíváncsisága: az érdeklődés a fenyegető, veszélyes helyzetek megismerése iránti. Tagadhatatlan, hogy az emberek egy része kíváncsi az olyan társadalmilag ma kísértetiesnek számító témák iránt, mint amik gyakorta megjelennek az ilyen műfajú tartalmakban. Az emberölés, a szexuális bűncselekmények és más erőszakos bűncselekmények az emberi ősközösségek kialakulása óta jelen vannak a társadalomban, ebből eredően a természetünkben van az, hogyha bűncselekmény történik, szeretünk választ kapni a „ki, mit, mikor, hol” kérdésekre.
Jogos aggályok: etikus a true crime? Lehetnek negatív hatásai?
A true crime tartalmak tragikus emberi sorsokról szólnak, amelyeket olyan formában alakítanak át a tartalomgyártók, hogy azt sokan olvassák, hallgassák, tehát népszerű legyen. Ez azonban felvet személyiségi jogi – kiemelten kegyeleti jogi – kérdéseket. Értelemszerűen, ha a régmúltban történt események kerülnek feldolgozásra, sem a sértett, sem a hozzátartozók hozzájárulását nem lehet már kérni, azonban az újabb eseteknél elengedhetetlen az, hogy a készíteni, nyilvánosságra hozni kívánt tartalomról előzetesen értesítsék az érintetteket és beleegyezésüket kérjék. Problémás azonban az, hogy gyakran nem egy formában, nem egy tartalomkészítő dolgoz fel egy esetet, hanem adott esetben olyanok is, akik csupán forrásként használják az eredeti, engedélyezett tartalmat, nem mellesleg felmerülhet a valóság – helyenként akarva-akaratlanul történő – torzítása, hiányos megjelenítése, ami szintén hátrányosan érintheti az eset szereplőit, akik rendszerint beazonosíthatók, hiszen személyes adataik és életük legsúlyosabb eseményei is a nyilvánosság elé kerülnek.
A tartalom „rendszeres fogyasztása” alkalmas lehet arra, hogy a mentális egészséget negatívan érintse, ugyanis fokozza az éberséget, a gyanakvást és ezáltal szorongást ébreszt.
Olykor humorosnak kezelik az interneten, de valójában ennek lehet a megnyilvánulása az, ha minden idegen, az utcában parkoló autót észreveszünk és ha a sötétben sétálunk, minden mögöttünk haladó személy érzékelése után meggyorsítjuk lépteinket. Gyerekek esetében pedig a következmények ennél is súlyosabbak lehetnek, hiszen az összességében elmondható, hogy a fejlődő személyiséget nagymértékben befolyásolják a médiában látottak, ezt hivatottak megelőzni a tartalmakon az életkori besorolások, televízió esetén pedig a műsor késő éjszakai, hajnali sugárzása, de világos, hogy ezek „kijátszható szabályok”.
A true crime tartalmak – mondhatni – az „idők kezdete óta” velünk vannak és a szórakoztató tartalmak központi elemei. Népszerűségüknek köszönhetően pedig valószínűleg sokáig velünk maradnak. Érdemes azonban odafigyelni arra, hogy minőségi, etikusan szerkesztett műsorokat válasszunk és egy időre száműzzük az életünkből a tartalmakat, ha azon kapjuk magunkat, hogy a kutyasétáltatás után – ahol akár ilyen témájú podcastet hallgattunk – többször visszamegyünk megnézni, biztosan bezártuk-e a bejárati ajtót.
Források:
