Lengyelország visszalépett a sötét középkorba. Vagy legalábbis jó hatvan évet biztosan visszalépett a jogi szabályozás új tervezetével, és a lengyel parlament az európai kultúrállamok legszigorúbb abortusztörvényét kívánja bevezetni, a kérdést már a szejm tárgyalja.
Az előzmények
A lengyel törvényhozás 1956 áprilisában elfogadott egy abortusztörvényt, amely engedélyezte a terhesség megszakítást orvosi és szociális okokból, illetve ha az bűncselekmény következménye volt. Született tehát a szabályozás abban az időszakban, amelyben a hasonló berendezkedésű (szocialista) országok nem szívesen engedélyeztek művi abortuszt, de még csak nem is beszéltek róla. Nézzük csak meg hazánkat, ahol éppen a Ratkó-korszak virágzott: az akkori népjóléti, egészségügyi miniszterasszonyról, Ratkó Annáról elnevezett szolid nyolc év a gyermektelenségi adó és az abortusztilalom ideje, és ekkor még az ’56-os forradalom és szabadságharc sehol sem volt, amely után a szigorú rendszer felbomlott. Szóval ekkor már Lengyelországban egy egészen felvilágosult és haladó szellemben íródott törvény született, persze ennek is megvoltak a kereti.
Abortuszháború
Az abortusz körüli vita egyszer már 1989-ben is fellángolt, amikor a lengyel parlament feljogosította az orvosi kamarákat, hogy az általuk összehívott országos orvosi kongresszus módosítsa az Orvosi Etikai Kódexet, majd egy új törvényjavaslat kidolgozásába is belekezdtek, amely egy csapásra meggyengítette a korábbi törvény erejét. A javaslat a kétkamarás lengyel parlament felsőházából, a szenátusból indult, és hosszas tervezés után 1991-ben került a szejm elé, amely a parlament alsóháza, hogy együttesen döntsenek a kérdésről.
Ekkorra a tervezet sokat alakult, liberalizálódott, de csak abban a két esetben engedélyezte a terhesség megszakítását, ha az az anya életét veszélyeztette, vagy bűncselekmény következménye volt. Már ekkor körvonalazódott, hogy a különböző pártok és csoportok között jelentős nézetbeli különbségek vannak a kérdést illetően, és végül csak 1993-ban sikerült megegyezésre jutniuk, majd elfogadniuk az 1956-os törvényt felváltó, a magzat védelméről szóló törvényt.
Abortuszkompromisszum
A jelenleg (még) hatályban lévő törvény szerint három esetben lehetséges a terhesség megszakítása. Egyrészt ha az anya élete veszélyeztetve van, másrészt ha a terhesség bűncselekmény következménye, és végül ha a magzat visszafordíthatatlan károsodást szenvedett. A teljes tilalomhoz képest 1993-ban még mindig egy felvilágosult szellemben íródott törvényt vezettek be, amely azonban így is Európa egyik legszigorúbb abortusztörvényének mondható. Eltelt aztán húsz év, és a lengyel parlamentben újra fellobbant a tűz,
2016-ban ismét arról vitatkoznak a honatyák és -anyák, hogy mi legyen az abortusszal.
A jelenlegi helyzet
Arról, hogy mi vagy ki dobta be az égő csikket az olajba, megoszlanak a vélemények. Tudnunk kell, hogy Lengyelország a világ egyik legvallásosabb katolikus országa, Európában legalábbis biztosan. A lengyel népesség közel 90%-a mondja magát vallásgyakorlónak, páratlanul sokan járnak rendszeresen templomba is. Valószínű azonban, hogy nem társadalmi igény kielégítésére, sokkal inkább az egyház támogatásáért cserébe nyújtott be a jelenleg hatalmon lévő Jog és Igazságosság (PiS) egy terhességmegszakítást teljesen kizáró, és az ilyen beavatkozásban résztvevők számára börtönbüntetést kilátásba helyező törvényjavaslatot.
A tervezetet megelőzően a Fundacja Pro nevű életvédő szervezet aláírásgyűjtésével kezdődött még koratavasszal a vita, és bár most a sajtó erkölcsi és közéleti kérdésektől visszhangzik, egészen úgy tűnik, hogy a törvényhozás szembemegy a társadalommal, hiszen már a javaslatról szóló első hírek után százezrek vonultak az utcára nemtetszésüknek hangot adva, és említhetnénk még a vasárnapi misékről kivonuló tömegeket, ahogy a vállfákkal csendben demonstrálókat is.
A törvényjavaslat indokaként azonban nemcsak erkölcsi érveket hoznak fel a szigorítást támogatók, hanem azt a tényt is hangoztatják, hogy
a lengyel társadalom súlyos elöregedési tendenciát mutat, az egy nőre jutó gyermekszám nem éri el az 1,4-et,
és ez a közel negyvenmillió főt számláló lengyel népességre is komoly hatással lesz.
Ha jelenlegi formájában fogadnák el a törvényjavaslatot, az azt jelentené, hogy a nőknek abban az esetben is meg kellene szülniük a gyermeket, ha az nemi erőszakból fogant, ha a gyermek olyan súlyos betegsége állapítható meg, hogy valószínűleg nem is lenne képes életben maradni a születése után, vagy rövidesen meghalna, és abban az esetben is, ha az anya életét a terhesség veszélyezteti. És nem esik szó a sokak által emlegetett és a jelenleg hatályos törvényből is hiányolt szociális körülményekről. A magyar szabályozásban megjelenik az anya súlyos válsághelyzete, amely lehetővé teszi például a fiatalkorban teherbe esett lányok terhességének megszakítását. Tehát jelenleg a céltól és az októl független teljes tiltásról és büntetésről folyik vita Lengyelországban.
A hivatalos lengyel állami statisztikák szerint évente mintegy ezer és kétezer közötti legális abortuszt hajtanak végre, azonban más becslések szerint a valóban elvégzett terhességmegszakítások száma elérheti a nyolcvanezret is, és akár ennél is jóval többet végeztethetnek el a rászorult lengyel lányok és asszonyok más, a témát liberálisabban kezelő országokba utazva.
A szejm szeptember végén kezdte tárgyalni a javaslatot, és nem lehet megjósolni, mi lesz a végkimenetele, de az biztosan látszik, hogy a társadalom jelentős, döntő része, vallásosság ide vagy oda, nem tartja helyesnek, és pláne nem igazságosnak a jelenlegi törvény ilyetén szigorítását.
Update:
Cikkünk megjelenése után három órával a lengyel parlament a nagy mértékű társadalmi elutasítás hatására elvetette a törvényjavaslatot. Nem lesz új törvény a magzati élet védelméről szóló szabályozás helyett.
Update II.:
A lengyel parlament nem tudja mit akar. Október 13-án Jarosla Kaczynski, a PiS elnöke bejelentette az országgyűlés előtt bejelentette, hogy mégis köteleznék a nőket, hogy a nem életképes és súlyosan sérült magzatoknak is életet adjanak. A vitának tehát nincs még vége.
