Terrorizmus és migráció. A XXI. század legaktuálisabb és talán legbrutálisabb kérdésköre. A leggyakrabban felvetődő témák: okok, potenciális megoldások, várható terrortámadások Európában. E gondolatok mentén szervezett előadást a Prokon Kutató és Elemző Társaság, amelynek keretében szót kapott Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, Dr. Besenyő János, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóműhelyének vezetője és Dr. Bács Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Terrorelhárítási Tanszékének oktatója, biztonságpolitikai szakértő.
A népvándorlás minden korban nyomon követhető folyamat, nem egy újkori jelenség, ezzel szemben a migrációra adott válasz, az integráció kérdése koronként eltérő képet fest. 2015-ben, a migrációs válság kirobbanásának évében a bevándorlók száma az előző évekhez képest a kétszeresére növekedett. Ennek okai között megemlíthető a geopolitikai válság, amely a Közel-Kelet országait sújtja, az amerikai erők visszavonása Afganisztánból és Irakból, vagy éppen Törökország zsarolási potenciálja a menekülthelyzet kapcsán. Ide sorolhatók az Európából érkező gáláns, félreérthető politikai üzenetek is, miszerint például Németország minden szír menekültet tárt karokkal vár. Sánta Hanga elmondta, ő maga több tucat olyan menekülttel találkozott a táborokban, akik szülővárosában ezeket a videókat óránként játszotta le a helyi tévé, így ők gazdasági megfontolásból, jobb munka és életlehetőségek reményében nekiindultak a hosszú utazásnak.
Közismert tény, hogy az Európába vezető úton kialakult egy terrorfolyosó, amelyet a magát Iszlám Államnak nevező szervezet mint a menekültválság egyik legnagyobb élvezője használ fel arra, hogy helyi szélsőséges iszlamista csoportokat integráljon a globális terrorista vérkeringésbe.
Az Iszlám Állam egy kvázi kalifátus, amelynek lényegi vonása a folyamatosan fenntartott területi növekedés, amelynek esetleges hiánya a kalifa kvalitásbeli alulmaradásáról tanúskodik. Az ISIS a különböző médiumok kihasználásával az élre tört a szélsőséges ideológia terjesztésében. Azonban ez nem egy új keletű dolog, a bevált technikát az Al-Kaidától vették át. Ha egy terrorszervezet megsemmisül, egy másik átveszi a helyét, illetve annak innovatív ötleteit. Így lett az Iszlám Állam a „franchise-terrorizmus” ékes példája.
A konfliktusok felmerülése nem elkerülhető a különböző érdekű csoportok együttélése során. Ezek nagysága az ellentétek növekedésével áll arányban. Ennek kapcsán utalnék Sántha azon gondolatára, miszerint míg Euróban, egy keresztény-zsidó kultúrkörben az individualizmus, az egyén áll a középpontban, addig a muzulmán világban a közösség kap központi szerepet. Így fordulhat elő az, hogy az európai ember számára evidens alapjogok súlyosan sértik az iszlám vallási törvényeit (például a női egyenjogúság). Emellett fontos megjegyeznünk, hogy Európában mindinkább a „papíron kereszténység” a jellemző, a vallási normák igen kevés ember mindennapjait határozzák meg. Bács rávilágított arra, hogy
a terrorelhárító csoportok nagyjából tizenöt évvel ezelőtt jelezték Európa nagyhatalmainak a megnövekedett terrorveszélyt.
Különösebb megelőző lépések nem történtek, így megalakultak a kontinensen az úgynevezett alvó sejtek. Ezeket a logisztikai pontokat, amelyek legtöbbször raktárak vagy rejtekhelyek nem feltétlenül zárt negyedekben találjuk, sokkal célszerűbb a nyilvánosság szeme előtt tartani őket. Európa a múltban is sokat hibázott, többek között a közömbös hozzáállással vagy éppen egy, az 1960-as években kötött közmegállapodással, amelyben palesztin terrorszervezetekkel egyezett meg európai tartózkodásukról a békés együttélés fejében.
Terrorszervezetek mindig is léteztek, azonban az ISIS merőben új eszközöket vet be a harca során. Közzétesznek egy felsorolást a célpontokról, amelyeket kizárólag fegyver nélkül lehet támadni (például tűzgyújtás egy ház alsó szintjén). Alapoznak a környezeti károsodás lehetőségére, evégett gyújtottak már fel Izraelben egy egész erdőt, illetve egy gumitelepet is. Alkalmazzák a pókháló taktikát, amelynek lényege, hogy az elkövető maradjon otthon, lokálisan kövesse el a támadást, ha lehet, állami alkalmazottak ellen. Képzett agitátoraik segítségével bármely társadalmi csoportból képesek behálózni a reményvesztett, életüknek magasztos célt kereső fiatalokat.
A szakértők felvázolták, mi az oka a jóléti társadalmakban a szélsőséges csoportok iránti megnövekedett keresletnek. Európában rengeteg az identitászavaros, labilis lelkiállapotú fiatal, akik egy dezorientált csoport tagjaként keresnek valamiféle strukturált értékrendet. Őket találják meg a toborzók, akik ugyancsak fiatal, lelkes, jól öltözött, pozitív muzulmánok, akik készen állnak arra, hogy abszolút alapvető emberi igényeikre válaszoljanak az iszlám tanításain keresztül. A renegát európaiak közösségre lelnek, ahol elismerést és célokat kapnak, egy családot, amelynek tagjai akarnak maradni, a haláluk után is. Ha ezek a fiatalok nem kerülnek a hatóságok látókörébe, könnyűszerrel zarándokolnak ki a magszervezethez, ahol megtanítják nekik, mitől is jó terrorista valaki. A további szcenáriót ismerjük, ”hála” az elmúlt évek eseményeinek.
Száz szónak is egy a vége,
Európa komoly válságban van, amely valós és sürgető megoldásra vár. Meg kell határozni egy alapvető, közös, európai morált, amelyhez minden ideérkezőnek tartania kell magát.
A szakértők rámutattak, mennyire fontos a jogalkotók és jogalkalmazók ébersége. A muzulmán lányok iskolai úszásórán való részvételre kötelezése, a halal ételek iskolákban való bevezetésének kérdése egy folyamat része. Amennyiben nem húzunk meg világos határokat, az önkényes szegregáció alapjait tesszük le. A zárt negyedek nem – ahogyan a menekültválság sem – a terrorizmus okozói, de annak tökéletes eszközei. A párizsi terrortámadás előkészítője négy hónapig bujkált Brüsszel Molenbeek nevű kerületében. Be kell látnunk, az állami büntetőhatalom súlyos kudarca ez, és gyökeres változásokra van szükség, nemcsak kormányzati, hanem társadalmi szinten is.
kép: http://24.p3k.hu
