Egy új ország, kultúra felfedezésének ígérete sokunk fantáziáját megmozgatja, vérét felpezsdíti. Hiszen ki ne szeretne egy fantasztikus kaland részese lenni és olyan élményekkel, tapasztalatokkal hazatérni, amelyeket évek múltán is felemlegethet egy-egy baráti összejövetelen? Azonban, ha nemcsak egy gyors nyaralást tervezünk, hanem hosszabban elidőznénk külföldön, a kulturális különbségekből fakadó akadályok legyőzése végett érdemes pár tippet megfogadnunk. Cikkünkben az Intercultural Understanding Trainingen elhangzottakról tudósítunk.
Április 15-én és 16-án Sam Green a Manchester University-ről (UK), Celine Walsh a Trinity College Dublin (Írország) részéről, Lesley Davis az Indiana University (USA) képviseletében, valamint Szabó Brigitta az ELTE ÁJK Nemzetközi Iroda vezetője egy kétszer másfél órás interaktív előadás keretében látta el a külföldi tanulmányutat tervező diákokat hasznos tanácsokkal. A tréning során egyrészt bemutatták, hogy egy-egy hazánktól távol töltött hosszabb idő alatt milyen sok kulturális különbséggel kell megküzdenünk, másrészt saját szokásainkról is árnyaltabb képet kaphattunk. A kurzus első napján többségében a kulturális hagyományokkal kapcsolatos elméleti kérdésekkel foglalkoztunk, míg a második napon a tapasztalatok megosztására került nagyobb hangsúly.
Első nap
Ahogy a mondás tartja: „ahány ország, annyi kultúra, és még több szokás.” A kulturális különbségek árnyaltabb megértése érdekében nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy egy amerikai diák, név szerint Jenny, külföldi tanulmányútja keretében Magyarországra érkezik. Az egyetemen összebarátkozik Évával, aki elhívja őt egy szombatra tervezett Margit-szigeti baráti összejövetelre. Természetesen Jennynek nagyon megtetszik az ötlet és azt feleli: „That sounds fun”, melyre válaszul Éva elmondja a találkozás idejét és helyszínét. Viszont Jenny pénteken elmerül a pezsgő pesti éjszakai életben, és átalussza nemcsak Éva aggódó üzeneteit, hanem a megbeszélt találkozót is.
Magyar szemszögből nézve Jenny viselkedése rettenetesnek tűnik, hiszen, ha nem is a meghíváskor, de vagy este, vagy hajnalban tájékoztathatta volna Évát az aktuális állapotáról, visszamondva a Margit-szigeti meghívást. Az amerikai lány azonban értetlenül olvasta Éva üzeneteit, mivel úgy gondolta, hogy beszélgetésükkor a szombati piknik csupán egy terv volt, amelyre ő barátságosan reagált. A gondolkodása hátterében ugyanis az amerikaiakra jellemző állandó tervezés szokása áll: a tengerentúlon ugyanis egy program csupán akkor válik biztossá, ha egy második beszélgetés keretében is megegyeznek a felek a részletekről.
Az esetet olvasva mosolyogva, vállvonogatás közepette könyveljük el, hogy az USA és Magyarország más világ, más kultúra. De vajon mit is értünk pontosan a kultúra fogalma alatt?
Az előadáson elhangzottak alapján a kultúra nem más, mint olyan absztrakt értékek és hiedelmek, világnézeti felfogások összessége, amely meghúzódik az adott társadalomba tartozó emberek viselkedése mögött és alakítja azt.
Egy kultúrába beleszületünk, majd elsajátítjuk és viselkedésünkben visszatükrözzük a jellemzőit. Azonban fontos megjegyeznünk, hogy nem csak a kultúra határozza meg cselekedeteinket, rengeteg olyan tapasztalatot szerzünk az évek során, amelyek mind-mind hozzánk adódnak, formálnak és meghatároznak bennünket. De sodorjon minket akárhova az élet, az, ahonnan jöttünk kétségkívül velünk marad utunk végéig.
Teoretikusan megközelítve megkülönböztetjük egymástól az explicit és az implicit kulturális jellemzőket, valamint a magas és az alacsony kultúrákat. Az explicit és az implicit kulturális jellemzők megértéséhez az Iceberg Modelt hívhatjuk segítségül. Az Iceberg Model azt mutatja be, hogy a bennünk élő különböző kultúrákról alkotott sztereotipikus képek csupán a felszínt, mindössze a 10%-át teszik ki a „kulturális jéghegynek”. Ezt a kis részt nevezzük explicit kultúrának, többek között ide sorolhatóak az ételek, az irodalom, a nemzeti táncok, valamint a nemzeti ünnepek. A jéghegy vízfelszín alatt található 90%-a képezi azokat a mélykultúrában rejtőző szokásokat, amelyek sokkal inkább meghatároznak minket, de csak kellő tanulmányozás után figyelhetőek meg. Implicit kultúrának számít például a kommunikációs stílus (szemkontaktus, érintkezések gyakorisága), a gyereknevelési, probléma megoldási szokások, valamint a barátságok értékelése is.
A kultúrák közötti kategorizálás körében számomra meglepőbb volt a magas és alacsony kontextusú kultúrák elhatárolása. A magas kontextusú kultúrával rendelkező országokból származó emberekre jellemző, hogy kapcsolatorientáltak, megfontoltabbak, sokkal jobban becsülik a csoportharmóniát és a konszenzust az egyéni eredményeknél. A másokkal való kommunikációjukat tekintve jobban odafigyelnek a közlés helyzetére, a hangerő, a mimika és a gesztusok kontrollálására, melyből kifolyólag kevésbé fejezik ki egyértelműen a gondolataikat. Vagyis, ha bármilyen probléma felmerül inkább szóvirágokkal tűzdelve körülírják, mintsem egyenesen megmondják mivel van baj. A kollektivista és konfliktuskerülő szemlélet miatt a magas kultúrájú országok lakóira jellemző, hogy nem akarnak csalódást okozni társaiknak. Éppen ezért, ha egy hasonló kultúrájú emberrel találkozunk és valamihez a beleegyezését kérjük, korántsem lehetünk biztosak benne, hogy az igen az valóban igent jelent.
Ezzel szemben az alacsony kontextusú kultúrával rendelkező országokból származó emberekre jellemzőbb a racionalitás, az individualizmus, valamint az, hogy minden cselekedetüket egy kidolgozott terv irányítja. Sokkal egyenesebbek, konkrétabban fogalmazzák meg elvárásaikat társaikkal szemben. Tetteiket az határozza meg, amiben megegyeztek és nem az, ahogyan éreznek egymás iránt. Ennek köszönhetően biztosak lehetünk benne, hogyha egy ilyen kultúrából érkező ember igent mond valamire, az egy garantált igen.
Természetesen a valóság ennél a csoportosításnál sokkalta árnyaltabb. A társadalmat emberek alkotják, akiket nem lehet végletesen kétfelé osztani tulajdonságaik alapján. Viszont érdemes eltöprengeni azon, hogy vajon annak az országnak a kultúrája, amelyhez tartozunk, melyik csoportba sorolható.
Második nap
Úgy gondolom, mások utazási élményeit és tapasztalatait hallgatva rengeteg érdekes és megjegyzésre érdemes gondolattal gazdagodhatunk. Ebből kifolyólag hálás vagyok a lehetőségért, hogy előbb a kérdezéshez kényelmesebb környezetet biztosítva kis csoportban, majd a többi résztvevővel kiegészülve közösen szívhattuk magunkba az alumnusok beszámolóit és utazás előtti hasznos tanácsait.
A szálláskereséssel kapcsolatban többen javasolták, hogy érdemes olyan szállást választani, ahol közelebb lehetünk a más országokból tanulmányi útra érkező hallgatókkal, hiszen azáltal, hogy mindannyian hasonló cipőben járunk, sokkal egyszerűbb lehet a beilleszkedés, sőt akár életre szóló barátságokat is köthetünk. Éppen ezért – még akkor is, ha ez a könnyebbnek ígérkező út – nem célszerű csak a saját hazánkból érkezők társaságát keresnünk, ugyanis a többiek számára frusztráló lehet, ha nem értik az országspecifikusabb beszédtémát vagy éppen a társalgási nyelvünket.
Az alumnusok beszámolóikban felhívták figyelmünket a kulturális különbségekre is. Egy magyar lány például, aki Bloomingtonban (USA) tanult, arról számolt be, hogy számára igencsak megdöbbentő volt, mikor az étteremben fizetni szeretett volna nem neki kellett a kasszához menni, és nem is a pincér hozta oda a terminált, hanem a felszolgáló egyszerűen kivette a kezéből a bankkártyáját, elvitte a kasszához, majd visszavitte neki. A borravalóval kapcsolatban pedig azt tapasztalta, hogy a tengerentúlon a vendégek egy papírra írják fel azt az összeget, amellyel meghálálják a kedves kiszolgálást.
Meglepően hangzott, de az egyik alumnus számára a honvágyhoz tartott a legtovább hozzászokni. A minden téren új környezet rengeteg megpróbáltatással jár, és természetes ilyenkor, hogy egy idő után hiányozni fog a család, a barátok, a megszokott ízek vagy akár az időjárás.
Az ehhez hasonló esetekben az tud segíteni, ha találunk egy otthonihoz hasonló befogadó közösséget, például vallási felekezetet, sport- vagy tudományos közösséget.
A kurzus végén elhangzott, hogy nemcsak utazási, hanem bármilyen életcél eléréséhez kiváló stratégiát biztosít a SMART- modell (Specific, Measurable, Attainable, Realistic, Timely). Ezen modell szerint első lépésként fontos, hogy specifikusan tűzzük ki magunk elé céljainkat. Határozzuk meg pontosan, mit, mikor és hol akarunk elérni. A megvalósítás második fázisában a célunk mértékéről kell döntenünk, ami azért lényeges, mert egyrészt konkrét visszajelzést ad számunkra, másrészt könnyebb lesz a tervhez tartani magunkat. Harmadik és negyedik lépésként figyelnünk kell arra is, hogy céljaink ne csak elérhetőek, hanem reálisak is legyenek. Végül pedig az áhított cél megvalósítására tűzzünk ki egy pontos dátumot, ezzel segítve motivációnk fennmaradását.
Záró gondolatok
Kiutazás előtt álló diákként úgy vélem, rengeteg hasznos elméleti és gyakorlati információval gazdagodtam a kurzus alatt. Viszont, amit mindenképpen szeretnék átadni az egy, a kurzuson is elhangzott elsőre banálisnak tűnő, ugyanakkor fontos üzenet, mégpedig a Nike szlogenje: Just do it!
Egyszer élünk, és így egyetemistaként lehetőségek milliói közül válogathatunk. Kizárólag rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk. Ne féljünk a próbálkozásoktól, az ismeretlentől, a kudarcoktól, hiszen legrosszabb kimenetel esetén is bőven szerzünk tapasztalatot.
Ami pedig az utazást illeti, a kurzus szervezői, Sam, Celine, Lesley és Brigitta hangsúlyozta, hogy egyrészt páratlan élményben lehet részünk, másrészt aki egyszer rákap az ízére, nem bírja majd abbahagyni.
