Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy áprilisra a bajnokságok és a nemzetközi kupák a befejezésükhöz közelednek. 2020 tavaszán azonban odáig jutottunk, hogy aki élőben futballt szeretne nézni, annak kétes megbízhatóságú streamszolgáltatásokat kell igénybe vennie a még zajló pontvadászatok mérkőzéseinek követéséhez.
Hogy jutottunk el odáig egyik hónapról a másikra, hogy a sportfanatikusok egy jelentős része jobb híján új kedvencet választott a fehérorosz, burundi, tádzsik vagy nicaraguai csapatok közül?
Az új járvány megjelenése és ennek kapcsán az első leállások híre eléggé távolinak tűnt, majd ahogy egyre súlyosbodott a helyzet Kínában, úgy vált egyre előreláthatóbbá, hogy a sportot is erősen érinteni fogja. Már január végén bejelentettek halasztásokat, akár a Forma-1, akár az öttusa világbajnokság kapcsán.
Európába lassan, de biztosan gyűrűzött be a fertőzés, eleinte nem sok fennakadást okozva a sport világában. A legsúlyosabb helyzet a pandémia miatt Észak-Olaszországban alakult ki: az első, labdarúgást érintő halasztások is itt történtek, három Serie-A mérkőzés maradt el, amelyeket az érintett területen játszottak volna le.
Február végére zárt kapuk mögött még rendeztek olasz bajnoki és nemzetközi kupameccseket is, de ekkoriban a bizonytalanság volt az egyetlen biztos pont a sportiparban dolgozók életében, és ez az ellentmondásosság nagyon jól jellemezi az akkor kialakult helyzetet.
2020 nyarán két jelentős sporteseményt rendeztek volna meg, ha a járvány nem szól közbe: az olimpiát Tokióban és a labdarúgó Európa-bajnokságot 12 városban, szerte a kontinensen.
Tél végén ezen események megrendezéséről sem lehetett biztosat tudni, mind a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, mind az Európai Labdarúgó Szövetség leginkább pénzügyi okokból kivárásra játszott, annak reményében, hogy a koronavírus miatt nem kell törölni vagy halasztani.
Angliában március elején még a 40-70 ezer néző előtt lezajlott meccseken olyan óvintézkedést hozott az angol szövetség, hogy megtiltotta a kézfogást a játékosok és a bírók között.
A Bajnokok Ligájában ellentétes döntések születtek meg a zárt kapus mérkőzésekről. A PSG-Dortmund összecsapást zárt kapuk mögött játszották le (a stadion mellett többezres tömeg szurkolt a hazaiaknak), míg másnap az RB Leipzig-Tottenham meccs negyvenezer néző előtt került megrendezésre. Március közepére végül általánossá vált a tendencia, hogy amelyik mérkőzés nem maradt el, az – a sportágak többségét tekintve – zárt kapuk mögé kényszerült.
Március vége felé közeledve a zárt kapukat felváltották a halasztások határozott vagy határozatlan időre, néhány bajnokságot pedig befejeztek. A labdarúgó Európa-bajnokságot és az olimpiát is 2021 nyarára halasztották, más sportban viszont az eseményeket egyszerűen törölték: nem rendeznek világbajnokságokat idén jégkorongból.
Jelen sorok írásakor számos kérdés foglalkoztatja a sportolókat, sportjogászokat, rajongókat, sportiparban dolgozókat. A klubok és a szövetségek folyamatosan tárgyalnak arról, hogy a bajnokságokat milyen formában folytassák, vagy folytassák-e egyáltalán. A futballban, Európában elsőként Belgium döntött úgy, hogy az alapszakasz végén befejezettnek tekinti a pontvadászatot, és a Club Brugge csapata lett a 2019/2020-as szezon bajnoka.
A bajnokságok folytatása kapcsán két érdek feszül egymásnak: az egyik a nézők, játékosok egészsége, a másik pedig az anyagi érdekek. A világ leggazdagabb bajnoksága, az angol Premier League a koronavírus miatti halasztás következtében olyan veszteségeket kénytelen elkönyvelni, ami nem sokkal kevesebb, mint egy kisebb afrikai állam, mint például Burundi éves bruttó hazai összterméke. (Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA 9 milliárd dolláros bevételének a fele van veszélyben, körülbelül ennyi származik a média világából.)
Számos klub bevételeinek többségét a televíziós jogdíjak, jegyeladások adják, ami most mindenkinek kiesik. A hiányzó bevételek pótlása is nehézkes, ezért a megszorításokról való döntés elkerülhetetlen, ami a legtöbb esetben munkahelyek elvesztéséhez vezet.
Ez első körben háttérdolgozók elküldését jelenti (biztonsági őr, jegyszedő stb.), de ahol nagyobb a baj, és anyagilag nem olyan stabilak a klubok, ott játékosok értékesítésére is sor kerülhet. Az, hogy utóbbi nem feltétlenül az angol hetedosztályt érinti, (egy helyén kezelendő) pletyka szintjén már felmerült: a Juventus a két éve százmillió euróért igazolt Cristiano Ronaldo értékesítését fontolgatja, tekintve, hogy az érte kapott pénz és a bérköltség felszabadulása fedezheti a klub kárát.
A játékosok szerződései és az abban rögzített fizetések kérdése sem könnyíti meg a klubvezetők életét. Jelen pillanatban nem tudnak mérkőzéseket rendezni, és az edzéseket is csak „home office” kereteiben lehet megtartani, így a játékosok csak korlátozottan tudnak eleget tenni a kontraktusokban foglalt kötelezettségeiknek. Erre a megoldást, jobb híján, a fizetések csökkentése jelenti, illetve kis idő elteltével az, hogy kettesével, vagy kiscsoportokban elkezdenek edzeni a sportolók. Mindkét módszerre vannak példák külföldön és belföldön egyaránt. A Barcelona labdarúgócsapatának tagjai fizetésük 70%-áról mondtak le; az edzéseket pedig több Bundesliga és hazai vízilabda klub is megkezdte.
A sport világa sokáig érinthetetlennek tűnt, hiszen még a 2008-as nagy gazdasági válság sem állította le, korábban pedig utoljára a II. világháború vagy Jugoszlávia szétesése okozott némi zavart a rendszer működésében. Öröm az ürömben hogy a jelenlegi helyzetben kicsit valóra válik egy gyermekkori álma minden sportszeretőnek, aki arról álmodott valaha is, hogy egyszer ugyanazt fogja csinálni, mint egy-egy bálványozott sportoló, aki hétről-hétre a Manchester United mezében, hatalmas közönség előtt lő gólokat: otthon ül karanténban.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11
