Találkoztál már édes, farokcsóváló vagy a plüssét rágcsáló kis kedvenccel a „Vigyázz! A kutya harap!” kertkapukra kihelyezett felirat mögött? Manapság a „Vigyázz! A kutya harap!” vagy hasonló figyelmeztető táblák a kapubejárókon egyre elterjedtebbek. Olyannyira, hogy már csupán megszokásból tekintünk rájuk, és nem gondolkozunk el komolyabban azon, hogy van-e jelentősége a kifüggesztett tábláknak, vagy sem.
A kis házi kedvenceket könnyen lehet egy-egy papucs rágcsálása után vagy a fajta adottságaiból (pl. pitbull) eredően automatikusan „rossz kutya” jelzővel illetni. Emiatt is érdemes arra fordítani a figyelmünket kisállataink gondozása során, hogy a kedvencünk ettől függetlenül kiegyensúlyozott fizikai és szellemi állapotnak örvendjen. Továbbá ne szenvedjen semmiben sem hiányt, és feleslegesen ne büntessük tetteiért, hiszen a csintalanság csupán neveletlenség, de fenyegetettséget önmagában még nem jelent. Ugyanakkor egy idegen megharapása után már megfogalmazódhat a kérdés bennünk, hogy hol az a pont, amikor kedvencünk veszélyesnek minősül.
A jószágaink veszélyessé minősítését az állatvédelmi törvény rendezi, amely szerint az állatvédelmi hatóság eseti jelleggel értékel egy kutyát veszélyesnek.. Egyrészt akkor, amikor a kedvencünk fizikai sérülést okozott, és ezzel egyidejűleg a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. Korm. rendelet meghatározott feltételei megvalósulnak. Másrészt azon alkalom adtán, amikor a kisállatunk fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy az embernek fizikai sérülést okozhat, és ez a veszélyhelyzet kizárólag a kutya veszélyesnek nyilvánításával hárítható el.
A család kedvencének veszélyesként történő osztályozása kapcsán fontos tény annak megemlítése, hogy a tulajdonosnak többletkötelezettségei keletkeznek. A legfontosabb kötelessége ilyen esetben az állattartónak az, hogy a veszélyesnek minősítést követően a járási állat-egészségügyi hatóság engedélyével, az abban előírt tartási feltételeknek megfelelően járjon el. További előírás még a kutya ivartalanítása, illetve az állat megjelöltetése azonosító elektronikus transzponderrel, vagyis a bőr alá ültetett mikrochippel. Mindezeken kívül pedig a kutyának tilos a szaporítása, tenyésztése, a kiállítása és bármely formában való versenyeztetése.
Az eddigiek okán bárkiben könnyen felvetődhet a kérdés, hogy hogyan is tudhatják meg a járókelők vagy éppen az ebtartónak a látogatói azt, hogy egy veszélyesnek nyilvánított kutya él az az adottháztartásban? Ezt kétféle, ugyanakkor nyilvánvaló jelzéssel kell az állattartónak jeleznie a külvilág felé. Egyrészt az ingatlan be- és kijáratán elhelyezett táblával, másrészt a házi kedvenc nyakörvén feltüntetett veszélyességre utalással.
Az állat gazdája a legegyértelműbben azonban az eb otthonául szolgáló ingatlan be- és kijáratain megtalálható, egy támadó kutya grafikájával és „Vigyázat! Veszélyes eb!” felirattal ellátott táblán keresztül tudja a leghatékonyabban tájékoztatni az embereket a kutya veszélyes eb minősítéséről.
Ha a boltokban vagy a webshopokban az igen könnyedén hozzáférhető „Vigyázat! A kutya harap!” jelentést magában hordozó felirat valamint a „Vigyázat! Veszélyes eb!” felirat között nem tudunk különbséget tenni, akkor a házi kedvenc nyakörvére érdemes egy pillantást vetni. Ugyanis az állat tulajdonosának a kedvence nyakörvére egy jól látható jelzést kell felhelyeznie, amely a gyakorlatban egy legalább öt centiméteres korongot jelent. A korong egyik felén az ebtartó személyes adatai (neve, lakcíme, telefonszáma), míg a korong másik felén az állat hívóneve és egy tömör, de annál inkább figyelemfelhívó „Veszélyes!” felirat szerepel.
Előfordulhat az is, hogy véletlenül összefutunk egy kóbor kutyával, ami ilyen típusú nyakörvet visel. Ebben az esetben nincs más teendőnk, mint hogy huszonnégy órán belül a kutyát a járási állat-egészségügyi hatóságnak bejelentsük, majd a részükre átadjuk.
A magasabb fokú biztonság érdekében a veszélyes ebet tartó családnak olyan megfelelően zárt, bekerített vagy elkerített lakóhelyet kell biztosítania, ahonnan a kutyanem tud elszökni, illetve nem képes más embernek vagy állatnak sérülést okozni. Ebből az okból kifolyólag a veszélyes eb tömegközlekedési eszközön való szállítása és a sétáltatása is komolyabb felkészültséget igényel, mint például a szájkosár, a kibújást megakadályozó nyakörv, illetve a legfeljebb két méter hosszú, nem kihúzható póráz használata.
Összességében fontos kiemelni, hogy a veszélyes eb tartása több felelősséget és számos többletkötelezettséget jelent az ebtartó számára, amelyekre oda kell figyelni a kedvenc tartása során.
