Baloldali amerikai értelmiségi. Fekete jogi aktivista. Mégis, 1970. augusztus 18-án az FBI tíz legkeresettebb szökevényének listáján díszelgett a neve. De mi is történt akkor valójában? A feketék jogaiért küzdő, „veterán” aktivistát egyébként a BLM-mozgalmak újra inspirálták: van még hova fejlődnie Amerikának, de a világnak is, a küzdelem még nem ért végéhez közel sem.
1944-ben született az Alabama állambeli Birminghamben, amikor a szegregáció a mindennapi életvitelt átitatva nyomta rá bélyegét az afroamerikai közösségekre. Már fiatalkorában, 19 évesen megtapasztalta az erőszakos rasszizmus féktelenségét, amikor négy barátját is elveszítette egy, a Ku Klux Klan általi, baptista templomot célzó bombatámadásban. Az akkori helybeli politikai viszonyokat a fehér felsőbbrendűség védelmezői alakították. Többek között ezért is kellett több mint tizennégy év ahhoz, hogy az afroamerikai közösség elleni terrorcselekményért megmozduljon a hatóság…
Egyes források szerint az 1940-es és 60-as évek között a környéken közel negyven, a hatóságok által megoldatlan bombatámadást intéztek a feketék otthonai ellen. Ebben az időszakban már az is veszélyt jelentett az afroamerikai családokra, ha valamely feketéket (vagyis egymást) támogató csoport, egyesület tagjai voltak.
Davis szerint rengeteg ember még a mai napig sem tudja kellően átérezni, vagy egyszerűen tudatlan a tekintetben, hogy a hozzá hasonlóknak miken kellett keresztülmenniük az évszázadok lepergése alatt, attól a pillanattól fogva, hogy Afrika partjairól elhurcolták az első rabszolgákat.
Tanulmányaira és baloldali világnézetére nagy hatással volt a marxista és freudista tanokat osztó, német származású amerikai filozófus, politológus, Herbert Marcuse, aki Davist egyik legkiválóbb tanítványának tartotta. Davis neki köszönhetően tanult Németországban, ahonnan visszatérve, édesanyjához hasonlóan, eldöntötte: nyíltan kiáll a feketék jogaiért. Kezdetben civiljogi mozgalmakhoz csatlakozott, például a Student Nonviolent Coordinating Committee-hez, de később már olyan radikális fekete jogi aktivista csoportnak is tagja lett, mint a Black Panther. Emellett az Amerikai Kommunista Pártnak is tagjává vált. Nem csoda, hogy amikor az 1970-es években az amerikai hatóságok látókörébe került, már nem kedvelték túlzottan Davist, sokak szerint már ekkor „feketelistás szereplő” volt.
1970 januárjában egy kaliforniai fogvatartott szökését tervezte meg annak testvére, akinek a tárgyalótermet megrohanva sikerült felfegyvereznie az ott tartózkodó vádlottakat. A szökési akcióban a bírót, az ügyészt és három női esküdtet ejtettek túszul. A menekülőket rendőrök vették üldözőbe, akikkel tűzharcba keveredve tragédiába torkolltak az események. Mind a bíró, mind a szökni próbáló vádlottak életüket vesztették, az ügyész és az esküdtek pedig megsérültek. Davis mint fekete jogi aktivista, aki abban az időben a színes bőrű fogvatartottak börtönkörülményeiért is felszólalt, támogatta az érintett Soledad testvér szabadon bocsátásáért folytatott kampányt. A testvérpár egyik tagjához a kommunista párton belülről fűzték szálak, amelyre a hatóságok is felfigyeltek. A nyomozó hatóságok Davist azzal gyanúsították, hogy ő vásárolta meg a bűncselekmények elkövetéséhez használt fegyvereket, majd összeesküvéssel, emberrablással és gyilkossággal is vádolták.
Davis, aki akkor már a Kaliforniai Egyetemen oktatott filozófiát, 1970. augusztus 18-án felkerült az FBI tíz legkeresettebb szökevényének listájára. Októberben fogták el, melynek alkalmából az akkori Nixon elnök nyíltan gratulált a „közveszélyes terrorista” kézre kerítéséhez. Az események eközben nemzetközi szinten is port kavartak. Davis mindvégig ártatlanságát bizonygatta, és hála a nagy sajtóvisszhangnak, elkezdődött szerveződni a Free Angela Davis mozgalom. Támogatói közül John Lennon és felesége, Yoko Ono „Angela” címmel az iránta érzett szolidaritásból közösen dalt írtak. A tárgyalás ellen folyó nagy horderejű tüntetések következményeként engedték el óvadék ellenében tizenhat hónapnyi elzárás után. 1972. június 4-én mondták ki ártatlanságát azzal, hogy megállapították: a fegyverek birtoklása nem alapozza meg a bűncselekményben való aktív közreműködést, részvételt.
Ma világszerte rengetegen tisztelik Davist azért, mert töretlenül kiállt meghurcoltatása előtt és azután is az afroamerikaiak jogaiért. A fekete nők, illetve a női áldozatok érdekében is még inkább felemelte hangját, hiszen őket nemcsak a rasszizmus, de a szexizmus is erőteljesebben érinti. Feminista szónokként hangoztatja: a nők ebben a még mindig férfias világban akármelyik oldalról érkeznek is, hátrányos helyzetben vannak.
2011-ben a The Black Power Mixtapes dokumentumfilm prominens szereplője volt, 2020-ban pedig a Time magazin az év száz női jelöltje közül az 1971. évszámmal jutalmazta meg. Nem véletlen, hogy a George Floyd halálával elkezdődő BLM tüntetések és világméretű megmozdulások egyik „instant” ikonjává statuálták Davist, aki újult erővel folytatja szellemi küzdelmét immár ötödik évtizede. Érdekességként meg kell említeni az Egyesült Államok elnökválasztásának közelségére való tekintettel, hogy Angela Davis sem 2016-ban, sem idén nem áll ki egyik oldal elnökjelöltje mellett sem. Szavazatával a demokratákat fogja támogatni, de ennek ellenére nem a politikai rendszertől (és a kapitalizmustól) várja az alapvető változásokat.
Az úton való előrehaladást a rasszizmus teljes felszámolásában csak a mindenkitől elvárható folyamatos szervezéssel és munkával lehet elérni. A puszta gondolatok nem elegendőek a gyökeres változásokhoz.
