Hétvégi cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős OTDK dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek.
A mai összeállításban a következő témákról olvashattok:
Szakács Dóra: A munkahelyi pszichoterror munkajogi és munkavédelmi szempontjai
Morauszki Rita: Kiteljesítés vagy funkciózavar? – Az ombudsmani hatáskörbővítés elviselhetetlen könnyűsége
Kiss Máté: A csoportfinanszírozás transzferárazási vetületei
Schiller-Dobrovitz Alexandra: A termőföld elővásárlási jog egyes kérdései a bírói gyakorlat tükrében, különös tekintettel a polgári jogi szabályok alkalmazhatóságának problematikájára
Csatári Orsolya: Az anyagi pervezetés mint az egyensúly záloga – a magyar polgári perjogi sajátosságok tükrében
Szakács Dóra
A munkahelyi pszichoterror munkajogi és munkavédelmi szempontjai
Dolgozatomban a figyelem középpontjába a magyar hatályos munkajogi és munkavédelmi jogszabályok az átlagostól eltérő szempontból való értelmezését helyeztem, konkrétabban a munkahelyi pszichoterror tükrében releváns értelmezési mód kerül bemutatásra. Az Európai Unió számos intézkedésében figyelembe vette az egészséges és aktív időskor szempontjait. Ahhoz, hogy a jelenleg dolgozó emberek számára ez reális jövőkép legyen, a jelenben kell intézkedéseket tenni, hogy megelőzzék az egészséges munkavállalók munkaképtelenné válását.
Az egyik olyan probléma, amely ezt meggátolhatja, a munkahelyi pszichoterror jelensége, amelyből kifolyólag az áldozatot stressz éri a munkahelyén. A hatályos magyar szabályozás alkalmas lehet arra, hogy ha nem is teljesen, de segítse az áldozatot, azonban az ilyen irányú jogértelmezés egyáltalán nem elterjedt. A mobbing szempontjából releváns rendelkezéseket találunk a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény általános magatartási követelmények, a személyiségi jogok védelme, az egyenlő bánásmód követelménye vagy az alapvető kötelezettségek címek alatt.
Az elemzés közben egyértelművé vált számomra, hogy ha valaki kifejezetten a munkahelyi pszichoterrorra figyelemmel értelmezi ezeket a szabályokat, akkor segítséget nyújthatnak. Mivel azonban jogszabályi szinten nincs megemlítve a munkahelyi pszichoterror sehol, nemcsak a jogalkalmazás körében ritka, de az igényérvényesítő sem hivatkozik rá. Konfliktus alakulhat ki a munkáltató egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtéséhez fűződő kötelezettsége, valamint a munkavállaló tájékoztatási kötelezettsége között, végső soron azonban a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a felügyelete alatt zajló pszichoterrorról.
Véleményem szerint a munkaviszony jellegéből adódóan azonban a munkáltató nem mentesül a felelősség alól, ha a munkavállaló nem tesz eleget a tájékoztatási kötelezettségének. Végső soron a pszichoterror az áldozatot teljesen kirekesztheti a munka világából, olyan fizikai és lelki hatásai lehetnek, melyek akár a foglalkozási megbetegedés kategóriájába is beletartoznak.
Dolgozatom végén szeretném más országok példáján keresztül bemutatni, milyen más szabályozási lehetőségeink vannak, ha a prevenció esetlegesen nem hoz megoldást, illetve szeretném kiemelni, hogy a pszichoterror fogalmának jogi szabályozása elengedhetetlen a megfelelő jogalkalmazás érdekében.
Morauszki Rita
Kiteljesítés vagy funkciózavar? – Az ombudsmani hatáskörbővítés elviselhetetlen könnyűsége
A címben szereplő „kiteljesedés vagy funkciózavar” dilemma a dolgozat összetett, kettős alapkérdéseként írható le. Hogyan válhat a hatáskör bővíthetőségében rejlő fejlődési potenciál az ombudsmani intézmény jogállamban betöltött esszenciális szerepének sarokkövévé, és egyben hogyan veszélyeztetheti a biztos jogállamban betöltött funkcióját?
Az ombudsmani intézmény sajátosságai, fejlődéstörténete, modellváltásai és a nemzetközi standardok által kirajzolt minimumkritériumok együttesen alapozzák meg az intézmény alapjogvédelmi franchise jellegét. E tényezők objektíve elősegítik, hogy a jogalkotó azt akár a nemzeti, akár a nemzetközi jog által pótlólagos hatásköri jogosítványokkal ruházza fel. Ezen, a biztos általi internális hatáskör-kiterjesztés mellett kirajzolódó, externális hatáskörbővítési lehetőségeket tekintem hatáskör-telepítésnek.
Számításba véve azon törekvéseket, amelyek az ombudsmani intézmény nemzetközi jogi standardokon alapuló bővítését szorgalmazzák az általános szintről indulva, a magyar ombudsmani intézmény működését figyelembe véve az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és büntetésről szóló egyezmény fakultatív jegyzőkönyve (OPCAT) által életre hívott Nemzeti Megelőző Mechanizmus és az utólagos absztrakt normakontroll eljárás indítványozásának párhuzamos elemzésével kívántam a fenti kettős kérdésre választ találni.
A szakirodalomban megjelenő problémafelvetés a bővülő ombudsmani hatáskörök által kiváltott belső funkcionális zavarokkal kapcsolatos. Nem vitatható, hogy a parttalan hatáskörbővítés veszélyeztetheti a biztos alaphatáskörének ellátását, hátrányosan érintheti az intézmény össztársadalmi megítélését.
A funkciózavar azonban nem egyszerűen abban áll, hogy a biztos nem tudja ellátni alapjogvédelmi tevékenységét, hanem az egyre bővülő hatásköri katalógusban az új elemek beépítése a már meglévők leépüléséhez vezethet. A hatáskörinflációs probléma oka a telepített hatáskörök adaptációs nehézségében rejlik.
Az általam felvetett megoldási alternatívák közötti választás, vagyis hogy a biztos konstruktív feladatértelmezésén múlik vagy az alkotmányos intézményrendszer változtatásával valósítható-e meg a járulékos hatáskör adaptációja, valójában „hamis dilemma”.
E két mechanizmusnak egymást erősítve, nem egymást kioltva kell megjelennie a nemzetközi egyezményeken alapuló kiterjesztett hatásköri jogosítványoknál. Ezáltal válhat az ombudsmani hatáskörbővítés „könnyűsége” közjogi értelemben elviselhetővé.
Kiss Máté
A csoportfinanszírozás transzferárazási vetületei
A dolgozatom célja a csoportfinanszírozás transzferárazási vetületeinek, valamint a szabályozására tett kísérlet várható fejleményeinek a bemutatása, illetve elemzése, különös tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (a továbbiakban: OECD) a BEPS Discussion Draft on Financial Transactions című (a továbbiakban: Tervezet), 2018 júliusában megjelent dokumentumára. Ez teszi meg az első lépést a pénzügyi tranzakciók (többek között a csoportfinanszírozás) transzferárazási szabályainak a lefektetése felé. A sokak által várt és üdvözölt szabályozási tervezet azonban ellentmondásos, néhol homályos és hiányos, így a kialakulni látszó nemzeti gyakorlatok fejlődését hátra vetheti, azokat összezavarhatja.
A kapcsolt vállalkozások között végbemenő ügyletek folyamatos bővülése miatt a transzferár-szabályozás rendkívül lényeges, alighanem napjaink legnagyobb figyelemben részesülő adójogi területe. A tudományos igénnyel ritkán vizsgált finanszírozási konstrukciót, a csoportfinanszírozást (cash pooling) azonban egyre szélesebb körben használják a vállalatcsoportok likviditásuk fenntartása és a kedvezőbb hitelezés érdekében.
A tagok között a csoportfinanszírozás keretében létrejövő ügyleteknek a szokásos piaci mérték szerinti árazására próbál választ adni a dolgozat. Fejezetenként először a kialakulni látszó gyakorlatok bemutatására kerül sor, mégpedig az OECD nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatása, az esetjog, illetve a szakirodalom alapján, majd pedig a Tervezet javaslatainak bemutatására, elemzésére, a kialakult gyakorlattal történő összevetésére vállalkozik a dolgozat.
A Tervezet elemzéséhez segítségül hívom továbbá a piaci szereplők által megfogalmazott véleményeket, amelyeket az OECD a Public comments received on BEPS discussion draft on the transfer pricing aspects of financial transactions Part I-III című dokumentum formájában tett közzé 2018 szeptemberében.
A Tervezet a vizsgált ügyletcsoportok mindegyikénél tesz olyan javaslatot, amely hasznos kiindulópontja lehet egy későbbi, átdolgozott szabályrendszernek. Azok jelenlegi szövegezés szerinti átvétele azonban a még nem teljes egészében tisztázott körülményeket és elfogadott álláspontokat összezavarná. A kezdeményezés pozitív, a megfelelő összhang biztosításához azonban még sok erőfeszítés szükséges.
Schiller-Dobrovitz Alexandra
A termőföld elővásárlási jog egyes kérdései a bírói gyakorlat tükrében, különös tekintettel a polgári jogi szabályok alkalmazhatóságának problematikájára
A mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek tekintetében a magánjogi szabályok helyébe, azokat háttérbe szorítva, az elővásárlási jog gyakorlásának közjogi jellegű szabályai lépnek, amelyek megértése, de főleg a kötelezett és jogosult oldalán annak gyakorlása, a közjogi szabályok nagy száma és ellentmondásossága miatt több nehézségbe ütközik.
A földjogi szabályozás az elővásárlási jog gyakorlására a kötelezett és a jogosult elé olyan szigorú követelményt támaszt, ahol alaki mulasztások is elegendők ahhoz, hogy a jogosult a joggyakorlás lehetőségétől elessen. Az igen részletes közjogi szabályozás ellenére számtalan joghézag figyelhető meg, amelyek generálják a jogvitákat, és olyan jogértelmezési kérdéseket vetnek fel, amelyekkel még a gyakorlott szakjogászoknak is nehéz megküzdeniük.
A jogalkalmazásban fellépő mező- és erdőgazdasági földek elővásárlási jogának jogértelmezési kérdéseinek tárgyalása során a polgári jogi szabályok alkalmazhatóságával kapcsolatban felmerülőekre szenteltem több figyelmet. A dolgozat címének választásánál a fő szempontom az volt, hogy a lehető legjobban kifejezze a kutatásom területét és a dolgozati témavezetésének irányát.
Dolgozatomban igyekeztem összefoglalni azokat a fontos kérdéseket, amelyekre a jogszabályi rendelkezések nem adnak konkrét válaszokat. A legtöbb esetben a bírói gyakorlat az, ami megválaszolja a kérdéseket, vannak azonban olyan esetek, amelyekben még ebből sem kapunk konkrét, általánosan elfogadható válaszokat.
Különösen azokban a kérdésekben, amelyekben a Kúriának még nem született döntése, az eltérő jogértelmezések fényében a kiegészítő jogszabályi rendelkezések és a Fftv. céljai azok, amik alapján a válaszokra következtetni lehet, ez azonban nem elég ahhoz, hogy a jogalanyokra nézve megfelelő jogi alapokon álló döntések szülessenek. Álláspontom szerint azokban a kérdésekben, amelyekben ilyen eltérő a joggyakorlat, szükséges lenne a Kúriának a jogértelmezése, ezzel egységet adva a fent említett kérdésekből eredő jogviták megoldására.
Csatári Orsolya
Az anyagi pervezetés mint az egyensúly záloga – a magyar polgári perjogi sajátosságok tükrében
A keresetlevéltől az ítéletig hosszú utat járnak be a felek, amely út bejárása során a bíróság anyagi pervezetése nemcsak az igazság megtalálásában segíti a feleket, hanem a hatékonyság és gazdaságosság szolgálatában is áll.
A dolgozat célja, hogy elemezze az anyagi pervezetés jogintézményét, és megkíséreljen meghatározást adni annak elméleti tartalmát és célját illetően. Célkitűzése továbbá annak meghatározása, hogy az anyagi pervezetés képes-e betölteni a rendeltetését a Pp. jelenlegi szabályozási formájában, vagy pedig kívánatos lehet a jelen jogintézményi keret átgondolása egy későbbi reform során.
Ennek keretében közelebbről vizsgálja, hogy az anyagi pervezetés hogyan és milyen határokkal lehet segítségére a feleknek az egyes, eljárás különböző szakaszaiban felmerülő problémák során, illetve az milyen eszközt képez az eljárást vezető bíró kezében. Azonban nem elég a kodifikált jogszabályi rendelkezések szöveg szerinti ismerete: az eljárás egészének átlátása, a külföldi minták átgondolása és a jogtörténeti fejlődés tanulmányozása mind-mind szükséges a tudás eléréséhez.
Az anyagi pervezetés intézményének felépítésekor az általánostól a specifikus szabályozási kérdésekig haladva elsőként arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, mi a polgári per célja, illetve milyen a bíróság és a felek viszonya az ehhez a célhoz mérten alakított eljárásban. Ezek után lehetséges az anyagi pervezetés történeti permodelleken alapuló típusainak felállítása. A tanulmány második szerkezeti egységében először az anyagi pervezetés aktuális törvényszöveg szerinti szabályozásával foglalkozik, áttekintve a jogintézményben rejlő lehetőségeket és kitekintve a külföldi jogrendszerek megoldásaira is.
Ezt követően az anyagi pervezetési modelleket a magyar perjogi szabályozás sajátosságaira vetítve kísérletet tesz az anyagi pervezetés szerepének bemutatására a következetesség kiemelésével. Ebből következően megállapíthatóvá válik, hogy jelen formájában a szabályozás több dilemmával is küzd, amelyek csak a rendelkezések módosításával lesznek feloldhatók.
A pályamunkának ebben a részében nemcsak az anyagi pervezetés szabályozásának kiemelt problémáinak és típusainak rendszerén, hanem a dolgozat keretein is kívülre kell tekintenünk. A kitekintésnek szükséges velejárója, hogy a felvetett problémákat jelen írás – szerkezeti és tartalmi korlátok miatt – nem vizsgálja teljeskörűen, azokat csupán további tudományos diskurzusra érdemes kérdésekként veti fel.
