Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen negyvenen jutottak tovább az OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 12 és 14 között rendezi meg a Debreceni Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon két, április 13-án megrendezésre kerülő tagozat programjába engedünk betekintést. Az alábbiakban az egyes tagozatokba továbbjutó ELTE-s hallgatók rezüméi olvashatók:
Pénzügyi Jogi Tagozat
Csóti Dóra: Zöldülő bankok és jegybankok a klímaváltozás elleni küzdelem tükrében
Ferenczi Balázs: Az iratbetekintés korlátozhatósága és a kétszeres értékelés tilalma adóügyekben
Polgári Jogi Tagozat (Szerződési jog, felelősségi jog)
Kósa Dorottya: Információs aszimmetria a szerződési jogban – avagy az információ védelméhez és megosztásához fűződő érdekek konfliktusa
Pázmándi Patrik: A kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés, különös tekintettel a COVID-19- járványra, valamint a gazdasági szankciókra
Sveda Tamás György: Tagállami felelősség uniós jogi mintára – az Európai Unió jogának szerepe a jogalkotói kárfelelősség hazai elterjedésében
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Csóti Dóra:
Zöldülő bankok és jegybankok a klímaváltozás elleni küzdelem tükrében
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében elfogadott Párizsi Megállapodásnak célja erősíteni az éghajlatváltozásra adott globális választ, többek között azáltal, hogy a pénzügyi mozgásokat összehangolja az alacsony üvegházhatású kibocsátások és az éghajlatváltozás hatásaival szemben rugalmasan ellenálló fejlődés felé tartó pályával. A pénzügyi világ tehát nem függetlenítheti magát ettől a folyamattól, valamilyen módon válaszolnia kell a klímaváltozás kihívásaira.
A dolgozat fogalmi alapvetéseinél különös tekintettel voltam a környezeti fenntarthatóságra és a fenntartható szemléletrendszer különböző megjelenési formáira a befektetési folyamatokat illetően. A dolgozat keretei között azt szerettem volna bemutatni, hogy a Magyar Nemzeti Bank, valamint a pénzügyi piac számára miért kiemelten fontos a klímaváltozás elleni küzdelem és a környezeti fenntarthatóság erősítése. A téma kapcsán kitértem arra is, hogy milyen szerepe lehet ebben a folyamatban a jegybankoknak, kifejezetten pedig a Magyar Nemzeti Banknak milyen lehetőségei és eszközei vannak a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok elérése érdekében. A dolgozatban célom volt feltérképezni a zöld pénzügyeket mint új pénzügyi szolgáltatási szegmens főbb vonásait és jelenlegi hazai helyzetét. A zöld pénzügyi termékek és szolgáltatások bemutatásánál részletesen kitértem a zöld piac katalizátorára, a zöld kötvénykibocsátásra, amire a magyar pénzügyi piacon először 2020 nyarán került sor.
A zöld szerepvállalás keretek közé helyezése érdekében célom volt egyfajta szervezeti hátteret felállítani, amelyben többek között releváns jegybanki kezdeményezések, valamint a zöld termékekre vonatkozó sztenderdek regionális szabályozása is szerepel.
Kutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy a fenntarthatósági pénzügyi szabályozás egyik legfontosabb eleme a környezeti kockázatkezelési rendszerek kialakítása és fejlesztése, ezért a dolgozatban részletesen kitértem az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok típusaira és ezek mérésére.
A téma aktualitása mellett, azt is szem előtt tartottam, hogy a következő évtizedekben a gazdaság vezérelvének a fenntarthatóságnak kell lennie, melynek egyik eredményes eszköze lehet a zöld pénzügyek területe és annak vetületei.
Ferenczi Balázs:
Az iratbetekintés korlátozhatósága és a kétszeres értékelés tilalma adóügyekben
Dolgozatomban az adóeljárás és a büntetőeljárás két olyan metszéspontját kívánom bemutatni, amely a gyakorlatban kifejezetten aktuális. Ezek az iratbetekintési jog és a kétszeres értékelés tilalma. A dolgozat megírásával két kérdésre szerettem volna választ kapni. Az egyik az, hogy létezik-e az iratbetekintésnek ideális terjedelme az adóigazgatási eljárásban? A másik pedig az, hogy célravezető-e, ha a bírói jogértelmezésre hagyja a jogalkotó a kétszeres értékelés tilalmával kapcsolatban felmerülő valamennyi probléma megoldását adóügyekben?
Az iratbetekintés terjedelmével kapcsolatban nem sikerült megtalálnom azt a megoldást, amely az adóeljárás minden résztvevője számára megnyugtató lenne. Ennek oka, hogy mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Unió Bírósága meggyőző érveket sorakoztatott fel. Egyrészről nem hagyható figyelmen kívül az adótitok fontossága, a kapcsolódó ellenőrzéssel érintett adózó érdekeinek védelme. Másrészről ugyanígy támogatandónak tartom, hogy az adóalanynak mind az adóigazgatási eljárásban, mind az adóperben megfelelő lehetőséget biztosítsanak az eljárás iratainak megismerésére. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az egyedi ügy konkrét körülményei között ítélhető meg adekvát módon, hogy az iratbetekintés korlátozása aránytalan volt-e. Amíg általános szinten a korlátozhatóság mellett, illetve ellen felhozható érvek kioltják egymást megítélésem szerint, addig azok az egyedi ügyre vetítve nagy valószínűséggel elbillennek az egyik vagy a másik irányba.
A második kérdés esetében több sikerrel jártam. A kétszeres értékelés tilalmával kapcsolatban megfogalmazott kérdésre azt a választ tudom adni, hogy a jogbiztonságot és a kiszámítható jogalkalmazást sokkal inkább elősegítené egy egyértelmű normatív szabályozás, amelyre példaként szolgálhatnak a dolgozatban bemutatott nemzetközi gyakorlatok. A kialakítandó szabályozás lényeges tartalma szerintem az, hogy kiküszöbölje annak lehetőségét, hogy egyedi értelmezés kérdésévé váljon, hogy lehet-e az adóalanyt két büntető jellegű szankcióval sújtani.
Kósa Dorottya:
Információs aszimmetria a szerződési jogban – avagy az információ védelméhez és megosztásához fűződő érdekek konfliktusa
A dolgozat célja, hogy egy átfogó elemzést adjon arról, hogy a szerződési jogban hogyan jelenik meg az információhiány és ezt hogyan kezeli a jogi szabályozás, illetve hogyan kezelik a szerződő felek. A kutatást az az összefüggés alapozta meg, hogy az információ egy védett jószág, amely birtokosának monopóliumot jelent, ezáltal pedig egyéni haszonszerzésre használható. Ebből következik az a konfliktus, hogy ha az információ megosztására kötelezzük a jogosultját, akkor az így megvalósuló egyéni haszon csökkenés miatt a jogosult nem lesz érdekelt a további információszerzésben. A dolgozat az információ feltárásához és védelméhez fűződő érdekek konfliktusát vizsgálja a normatív szabályozás és a felek általi szerződéses megállapodások szintjén.
Mivel a szerződéses viszonyok az erőforrás vagy jószágok allokációját piaci elvek mentén teszik lehetővé, ezért a piaci döntések szerződésekben megtestesülő önkéntes és informált kötelezettségvállalásokként és azok kikényszerítéseként írhatóak le. Az informáltság feltételéhez kapcsolódik, hogy az információ rendelkezésre állása alapvetően befolyásolja a szerződés létrejöttét és annak tartalmát, illetve azt, hogy a szerződés révén létrejövő csere hatékony-e. Minden esetben vizsgálni kell a tájékoztatási kötelezettség megítélése érdekében, hogy az információ lényeges-e, befolyásolta-e az ügyleti akaratot. Vizsgálni kell azt is, hogy a szerződő fél hogyan jutott az információhoz, amelyet felhasznál az ügyletkötés során.
Joggazdaságtani szempontból az információt többféleképpen csoportosíthatjuk és értelmezhetjük. Ez alapján elkülöníthetünk olyan információtípusokat, amelyeket a jog átadási kötelezettséggel terhel: az alkalomszerűen szerzett információt, a mély titkot, illetve az olyan információt, amely a felek számára nem egyforma mértékben hozzáférhető. Az információátadási kötelezettség mindemellett hatékonysági szinten is értelmezendő.
Pázmándi Patrik:
A kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés, különös tekintettel a COVID-19 járványra, valamint a gazdasági szankciókra
A modern kapitalista gazdasági élet alapját képező szerződések legnagyobb hányada zavartalanul teljesedésbe megy, azaz a felek szerződésszerűen teljesítik azokat, azonban bizonyos esetekben valamelyik fél nem teljesíti az általa vállalt kötelezettséget, amellyel így a Ptk. 6:137. § szerinti szerződésszegést valósít meg, gyakorta kárt okozva ezzel a másik szerződéses félnek, amely esetekben – a felek eltérő rendelkezése hiányában – a Ptk. 6:142. – 6:152. § által meghatározott kontraktuális kártérítési felelősségi szabályok alkalmazására kerül sor. Különös gyakorisággal valósultak (és valósulnak) meg szerződésszegések a rendkívülinek tekintendő COVID19-járvány időszaka alatt, továbbá e tendencia jellemző még a világpolitikában időről időre megjelenő gazdasági szankciók vonatkozásában is. E körülmények a Ptk. 6:142. § szerinti felelősség alóli mentesülésre adhatnak okot abban az esetben, ha teljesül az e szakaszban foglalt konjunktív feltételrendszer.
Dolgozatomban annak a lehetőségét vizsgálom, hogy a COVID19-járvány, valamint a gazdasági szankciók mennyiben és milyen feltételek megvalósulása esetén biztosítanak mentesülést az említett kontraktuális kártérítési felelősség alól, kitekintéssel a gazdasági szankciókhoz kapcsolódó nemzetközi magánjogi kérdésekre. Az említett mentesülési körülményekhez kapcsolódóan bemutatom továbbá a teljesítés lehetetlenné válását, valamint a bírósági szerződésmódosítást mint adott esetben felmerülő potenciális kimeneteleket.
Kutatásaim eredményeként arra jutottam, hogy a COVID19-járvány, valamint a gazdasági szankció mentesülést biztosíthatnak a kontraktuális kártérítési felelősség alól, ugyanakkor az erre történő hivatkozás alapján nem automatikusan mentesül a károkozó fél. Az ellenőrzési körön kívüli, előre nem látható körülmény, valamint a körülmény vagy kárkövetkezményeinek elhárítása konjunktív feltételrendszerének valamennyi eleme esetében tekintettel kell lenni bizonyos eltérésekre, így például az érintett szerződéses jogviszony tartalmára, a szerződéses felek eltérő nemzetközi gazdasági kapcsolataira vagy a szektoriális különbségekre; utóbbi állításom ellenére mégis megállapíthatónak vélek bizonyos olyan általános szabályokat, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak az említett körülmények kapcsán felmerülő jogviták elbírálásában.
Sveda Tamás György:
Tagállami felelősség uniós jogi mintára – az Európai Unió jogának szerepe a jogalkotói kárfelelősség hazai elterjedésében
1991. november 19-én az Európai Unió Bírósága (EUB) először mondta ki joggyakorlata során, hogy az Európai Unió (EU) tagállamai kártérítési felelősséggel tartoznak az uniós joggal ellentétes jogalkotás nyomán. Ezzel egy viszonylag szigorú, objektív alapokon álló, hibrid felelősségi alakzatot hozott létre.
2018-ban a legfelsőbb magyar bírói fórum, a Kúria akként értékelte a Magyar Állam uniós jogból fakadó kártérítési felelősségét, hogy konkrét Ptk.-beli jogalap, valamint az állam és a károsult közötti kötelmi jogviszony hiányában Magyarország nem vonható felelősségre.
A két döntés között 27 év telt el. Ez idő alatt hazánk az EU teljes jogú tagjává vált és kötelezővé váltak mind az uniós jogból, mind pedig az EUB döntéseiből fakadó kötelezettségek. Ezt azonban mintha a magyar bírói gyakorlat nem érzékelné.
Kutatásomat ez az alapvető ellentmondás ihlette. Dolgozatomban bemutatom, hogy annak ellenére, hogy a tételes jog szintjén a magyar jogrendszerbe beépült az uniós kárfelelősségi alakzat, a bíróságok kevésbé voltak befogadók.
A bíróságok tartózkodnak áttörni az immunitás évtizedek óta hangoztatott pajzsát. Ez a probléma azonban az előzetes döntéshozatal gyakoribb kezdeményezésével kezelhető.
A fordított diszkrimináció is megoldásra vár, melynek következtében magyar jogalanyok szenvednek hátrányt külföldiekhez képest az igényérvényesítés során. E téren a magyar bíróságok alkotmányos szabályok alkalmazásával igyekeznek a hátrányos helyzetet elhárítani, azonban álláspontom szerint a probléma valódi megoldása a tagállami szabályok harmonizációjában rejlik.
Nem tudja befogadni a magyar bírói gyakorlat a végső fórumként eljáró bíróságok felelősségét sem. Azonban a bíróságok által hivatkozott res iudicata és jogbiztonság elvei nem állnak antagonisztikus ellentétben az egyént megillető kártérítéshez való joggal. További problémát jelent az előzetes döntéshozatal kezdeményezésétől elzárkózó bírói gyakorlat, mely az uniós joggal konform döntéstől fosztja meg az igényérvényesítőt és az immunitás megalapozatlan érvét erősíti fel.
A rendszerszintű problémák komoly következményekkel járhatnak: a Bizottság akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarország ellen, amennyiben a bírói gyakorlat nem változtat viszonylag rövid időn belül téves álláspontján. Ezt elkerülendő, dolgozatomban de lege ferenda javaslatokat fogalmazok meg, melyek segítségével hazánkban is érvényesülni tud az EUB gyakorlata által 30 éve formálódó tagállami kártérítési felelősség.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
