Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen negyvenen jutottak tovább az OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 12 és 14 között rendezi meg a Debreceni Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon három, április 13-án megrendezésre kerülő tagozat programjába engedünk betekintést. Az alábbiakban az egyes tagozatokba továbbjutó ELTE-s hallgatók rezüméi olvashatók:
Infokommunikációs Jogi Tagozat
Farkas Márton András: Az adatvédelem céljának és szerepének újraértelmezése a személyes adatokban rejlő piaci potenciálra tekintettel
Huszár Daniella: Freedom of Expression az algoritmusok világában – Emberi jogok érvényesülése a közösségi média platformjain
Közigazgatási Jogi Tagozat (Különös rész)
Gönczi Lili: A területfejlesztési támogatások esetén igénybe vehető jogvédelem sui generis jellege – a szabálytalanság fókuszában
Holló Richárd: Innováció az energiaszektorban: a kísérleti szabályozási környezet jogintézménye
Magyar Alkotmánytörténeti és Közjogtörténeti Tagozat
Sall Zsófia: A fiatalok büntető igazságszolgáltatásának reformja a 20. század kezdetén – különös tekintettel az 1913. évi VII. törvénycikk gyakorlati megvalósulására
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Farkas Márton András:
Az adatvédelem céljának és szerepének újraértelmezése, a személyes adatokban rejlő piaci potenciálra tekintettel
Világunk rohamléptekkel digitalizálódik, a technológia a mindennapi életet egyre inkább az online térbe kényszeríti, maga után vonva az emberi személyiség virtualizálódását is. Ezt látva azt mondhatjuk, a Web 2.0-ás szolgáltatások adatéhsége felemészteni látszik a privátszférát és az adatvédelem az erodálódó magánszféra egyik utolsó bástyája.
Az információs hatalom megfékezésére szolgáló adatvédelem eredendően az állam privátszférát sértő túlterjeszkedésének korlátok közé szorítására szolgált. Azonban az információs társadalomban a Nagy Testvér mellett már felütötték fejüket a Kis Testvérek is, az online szolgáltatók. Ezzel egy új horizontális front alakult ki a vertikálissal párhuzamosan. Dolgozatomban arra kívántam rámutatni, hogy ez a horizontális befolyás egy újszerű, sokkal financiálisabb, gazdaságilag is mérhető kiszolgáltatottságot eredményez, de ezt továbbra is a privátszférán keresztül teszi. Kutatásom központjában így az állt, hogyan képesek realizálható haszonra váltani a szolgáltatók a privacy ilyesfajta kizsákmányolását.
A webes szolgáltatások esetében gyakran ismételt frázis, hogy valójában nem ingyen kapjuk az adott szolgáltatásokat, pusztán az adatainkkal fizetünk értük. Ezt az online térben bevett üzleti modellt vizsgáltam polgári jogi nézőpontból. Miszerint valóban képes-e ellenértékként funkcionálni, azaz forgalomképes lehet-e a személyes adat?
Összességében azt mondhatjuk, hogy ezekben a konstrukciókban szembeötlően eltér a de facto és a de iure helyzet, ezáltal kialakult egy jog által lefedetlen szürke zóna. De iure a felhasználók valóban térítésmentesen vehetik igénybe a szolgáltatásokat és csak ezek rendeltetésszerű használatához adnak meg személyes adatokat és fogadják el az adatkezelési szabályzatot. De facto a kétoldalú piacok logikája mentén azt mondhatjuk, hogy a szolgáltató valójában azért nyújtja a szolgáltatást, hogy a felhasználótól ezzel személyes adatokhoz jusson, még ha ezt nem is kezeli ellentételezésként. Az, hogy a felvázolt de facto helyzet mégis működőképes lehet, a privacy paradoxonnal magyarázható, ami magában foglalja az adatalanyok negligenciáját, miszerint a gyakorlatban elhanyagolható mértékben élnek a jogaikkal.
Amíg ez az attitűd nem változik, a jogalkotó továbbra is közjogi, defenzív jellegű eszközöket lesz kénytelen alkalmazni, de amennyiben megjelenik egy tudatosabb érintetti gondolkodás, akkor megnyílhat az út az információs önrendelkezési jog kiszélesítése és a magánjogi szabályozás felé.
Huszár Daniella:
Freedom of Expression az algoritmusok világában – Emberi jogok érvényesülése a közösségi média platformjain
A technológia fejlődésével átalakultak mindennapi szokásaink és áthelyeződött a hangsúly a valóságról az internet, valamint a közösségi média világára. A XXI. század embere alapvető jogai egy jelentős részét is gyakran a technikai vívmányainak segítségével gyakorolja és éppen úgy, mint ahogy a hétköznapi életben, ez a joggyakorlás az online térben is sokszor mások érdekeit sértheti, vagy jogait korlátozhatja. Tézisem szerint, az internet végtelen információk halmaza, amely hálózatként köti össze az embereket, sajátos közösségeket alkotva, amelyeket az algoritmusok jelentős mértékben befolyásolnak. A személyes, jelenlévők közötti interakciók hiányának áthidalása okán továbbá szükségszerű feltétele az aktív joggyakorlásnak a „freedom of expression” biztosítása. Dolgozatom középpontjában a közösségi médiában megvalósuló alapvető jogok, emberi jogok gyakorlása áll annak minden sajátosságával. Először az államok szerepvállalását ismertetem az online joggyakorlás biztosításában, majd a szolgáltatókra mint a szabályozást végrehajtó aktorokra helyeződik a hangsúly. A szolgáltatók fogalma és a felelősségi modellek bemutatása magyarázatot ad arra, hogy miért is érdekeltek a platformok aktívan részt venni a szabályozásban, így térve át az általuk alkotott eljárási rendszerek és irányelvek fejezetére, amely eljárásuk alapját szemlélteti. Miután ismertetésre kerültek az irányelvek és szabályozási rendszerek, maga az eljárás menete kerül kifejtésre egy kategóriarendszer segítségével, így mutatva be a kifogásolt tartalmak és a megosztásuk során felmerülő jogsértések viszonyát, valamint azok moderálását és a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságát. Az utolsó nagyobb egységben a korábban ismertetett eljárási rendszer és a joggyakorlás korlátozása kerül törvényi feltételek mentén vizsgálat alá. Végezetül pedig az elemzés során felmerülő hibák és hiányosságok orvoslására célzok meg egy szabályozási struktúrát felállítani, amely egy törvényi alapokon nyugvó, a versengő érdekekkel kompromisszumra jutó megoldási javaslatra törekszik, egyszerre használva a technika vívmányait, és biztosítva a törvényi garanciákat, hogy a közösségi média világa egy mindenki számára biztonságos színtérré válhasson.
Gönczi Lili:
A területfejlesztési támogatások esetén igénybe vehető jogvédelem sui generis jellege – a szabálytalanság fókuszában
A dolgozatomban a közigazgatás egyik, a hazai jog által még meg nem oldott gyakorlati problémájára hívom fel a figyelmet: a területfejlesztési jog jogvédelmének sui generis jellegére. A pályamunkám lényege a jogszabályok által kialakított ellentétek feloldása dogmatikai érvekkel és bírósági ítéletek elemzésével alátámasztva.
A dolgozatom első részében definiálom a területfejlesztést, elhelyezem a jogrendszerben, majd bemutatom az Európai Unió területfejlesztési politikáját is.
Ezt követően ismertetem a német, osztrák, svájci, illetve ír támogatási jogra vonatkozó szabályozást. Bemutatom, hogy az általam vizsgált négy ország sikeresen teljesítette jogalkotási feladatát, egyértelműen létrehozott egy támogatási jogviszonyt – legyen az polgári vagy közigazgatási jogi.
A nemzetközi példák után a hazai szabályozást tekintem át: kiemelem az államháztartási törvény által kialakított dogmatikai hibákat, megfogalmazom, hogy a támogatási szerződés, illetve a támogatói okirat helyesen közigazgatási szerződésnek minősül, valamint tisztázom azt is, hogy a területfejlesztési támogatások felhasználását ellenőrző szerv által alkalmazott jogkövetkezmények közigazgatási szankciónak kell, hogy minősüljenek. Kifejtem a magyar jogrendszer hiányait, és azt, hogy sem a jogalkotók, sem a jogalkalmazók nem ismerik fel a szabálytalanság horizontális hatályú uniós lábát, mely a szabályozást ellehetetleníti. Bemutatom a területfejlesztési jog jogorvoslati rendszerét, és felhívom a figyelmet arra, hogy polgári jogi jogviszonyban a Pp. osztott perszerkezetű eljárásában lényegében egy közigazgatási marasztalási per játszódik le.
Dolgozatom második felében a bíróság ítélkezési gyakorlatát elemzem. Tisztázom, hogy bár a dogmatika alapján a támogatási jogviszony tisztán közigazgatási jogi jogviszonynak minősül, mégis a polgári ügyekben eljáró bíróságok vannak többségben. Kiemelem, hogy ugyan az ítéletek többsége fellebbviteli fórumon született, mégis, a 60 jogszerűségi vitából mindössze 11 ügyben adott helyt a bíróság a felperes keresetének. Ebből levezetem, hogy a támogatott számára igénybe vehető jogvédelem nem felel meg a hatékony jogvédelem követelményének, ezáltal maga a jogállamiság is veszélybe kerül.
A bíróság ítélkezési gyakorlatának elemzésével rávilágítok arra, hogy a probléma megoldást várva a magyar gyakorlatban megtalálható, ezért de lege ferenda javaslatokat fogalmazok meg a támogatási jogviszony hatékonyabb szabályozása érdekében.
Holló Richárd:
Innováció az energiaszektorban: a kísérleti szabályozási környezet jogintézménye
Dolgozatomban a nemzetközi térben regulatory sandbox néven ismert kísérleti szabályozási környezet (KSZK) jogintézményét vizsgálom az energiaszektorban. Ez egy olyan közigazgatási eljárásjogi modell, mely innovatív megoldást kínáló ügyfeleknek valós piaci körülmények mellett engedélyez ideiglenes tesztüzemet a hatóság felügyeletével úgy, hogy emellé meghatározott szabályozási könnyítéseket is biztosít. Az eljárás célja, hogy azonosításra kerüljenek a szabályozási környezethez köthető rugalmatlanságok, megfelelési kockázatok, melyeket az eljárást követően a hatóság becsatornázhat a jogalkotó felé. A dolgozatban ismertetem e jogintézmény megjelenésének hátterében húzódó alapvető, a jog és a társadalom valóságigényei közötti konfliktust, a KSZK-ra vonatkozó általános, uniós jogi korlátokat, valamint a feltérképezett nemzetközi gyakorlatot, illetve szabályozást, kiemelve a jogintézményt elsők között alkalmazó brit és holland megoldásokat. A dolgozat záró részében pedig javaslatot teszek a jogintézmény magyar jogba való bevezethetőségének lehetőségéről. Utóbbihoz felhasználom a nemzetközi modellek által alkalmazott egyes jogalkotási megoldásokat, szintetizálva azokat a magyar jogba beszivárgott ösztönző szabályozásokkal és a hazai energiaszektor, valamint közigazgatási jog által biztosított lehetőségekkel. A javaslatom egy olyan általános innovációs inkubátor megteremtését vázolja, mely eszközt ad a szabályozó hatóság kezébe minden szektorbeli innovatív megoldás kezelésére. Magának a dolgozatomnak pedig célja, hogy átfogó bemutatását nyújtsa egy olyan jogintézménynek, mely képes az energiaszektorhoz hasonló hálózatos iparágak szabályozási környezetének kitettségét mérsékelni a korunk kihívásai, valamint a technológiai fejlődés által szült igényeknek.
Sall Zsófia:
A fiatalok büntető igazságszolgáltatásának reformja a 20. század kezdetén – különös tekintettel az 1913. évi VII. törvénycikk gyakorlati megvalósulására
A 20. század kezdetén hazánk büntetőjogi szemléletmódja is megérett arra a koncepcionális váltásra, amely addigra a nyugati államokban már rég elfogadottá vált. Balogh Jenő pártfogásában a fiatalkorúak kriminalitása mind az anyagi jog, mind az eljárásjog területén átértékelődött, s Magyarországon is a korszellemnek megfelelő rendelkezések kerültek bevezetésre. A fiatalkorúak megmentése valós lehetőségnek látszott és az 1913. évi VII. törvénycikk által festett kép is nagy reményekkel kecsegtetett. De vajon valóban készen állt-e rá a bírói kar, az államapparátus, s a társadalom, hogy egy ilyen gyökeres fordulatot vegyen az évszázados gyakorlat? Felkészült Magyarország egy olyan szignifikáns szemléletváltásra, amelyhez az állam – mint látni fogjuk – nem biztosított megfelelő anyagi, s szellemi körülményeket? Kutatásom során ezen kérdésekre kerestem választ, amelyek alapján a kezdeti hipotézisem beigazolódni látszott. Mind a rendelkezésre álló korabeli ügyiratok, mind a kor jeles büntetőjogi gondolkodóinak elemzése arra engednek következtetni, hogy hazánkban e reformgondolatok túl korán kerültek bevezetésre ily széleskörűen, s a jogfejlődés nem várta meg az igazságügy szerves fejlődésének azon fokát, ami a gyakorlati megvalósulás zálogául szolgálhatott volna, értve mindezt egyúttal a társadalmi oldal támogatásának hiányára, s a büntetővégrehajtás fejletlenségére is. Hiányzott az a szellemi érettség, amely már valóban szívvel-lélekkel szolgálhatta volna a züllött fiatalság jó útra térítését. Sokszor valóban hosszú évek kellenek, mire egy-egy törvény a gyakorlatban is kiforr, s ténylegesen elérheti célját, azonban véleményem szerint a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának átalakítása, sokkal nagyobb odafigyelést igényelt volna a megvalósítás terén ahhoz, hogy a jogszabályban megfogalmazott célok valósággá váljanak.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
