Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen negyvenen jutottak tovább az OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 12 és 14 között rendezi meg a Debreceni Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon négy, április 14-én megrendezésre kerülő tagozat programjába engedünk betekintést. Az alábbiakban az egyes tagozatokba továbbjutó ELTE-s hallgatók rezüméi olvashatók:
Jog- és Állambölcseleti Tagozat
Dörfler Dóra: A népszerűtlen csoporthoz tartozás, mint téves bírói ítéletet befolyásoló tényező
Hajas Tamás Boldizsár: A deszegregációs doktrína és a küldetéstudat-logika küzdelme – A Huszár-telep szegregációs ügye
Magyar Jogtörténeti Tagozat
Kún Hanga Cecilia: Illésházy István hűtlenségi perének jogi és történeti kontextusa
Pap Péter: A bírósági végrehajtás során tapasztalható jogalkalmazási hibák Tolna vármegyében az 1920-as években
Munkajogi Tagozat
Havas Bence: Korlátozott állásbiztonság a bizonytalan foglalkoztatásban
Nemzetközi Jogi Tagozat
Koncsik Marcell Igor: Az emberi jogok extraterritoriális alkalmazhatósága a nemzetközi jogban
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Dörfler Dóra:
A népszerűtlen csoporthoz tartozás, mint téves bírói ítéletet befolyásoló tényező
Kutatásom fókuszában a téves bírói ítéletekhez vezető okok közül a népszerűtlen csoporthoz tartozás, azon belül is a rassz tényezője áll. E terület az uniós adatvédelmi előírások miatt egy főleg angolszász államokban kutatott témakör. Bár a téves bírói ítéletek és rassz között csupán közvetett okozati kapcsolat áll fenn, kutatásomban összefoglaltam, hogy a sokszor önmagunk előtt is rejtett előítéleteink hogyan befolyásolnak minket, ezáltal az igazságszolgáltatás szereplőit is. A téves ítéletek ugyanis legtöbbször a szemtanú általi téves azonosítás miatt születnek. Egyrészt ennek a hátterét vizsgáltam, másrészt az előítéletek társadalmon belül betöltött funkcióját.
Dolgozatomban először is statisztikákkal alátámasztottam, hogy a kisebbségek tagjai felülreprezentáltak a börtönökben, és viszonylag gyakran érik őket téves ítéletek. Továbbá ezért kifejtettem, hogy mik a csoportok, az előítéletek képzésének módja, fajtái, a sztereotípiák és összefoglaltam néhány fontos előítéleteket magyarázó elméletet. Majd bemutattam a szociális dominancia elméletét, ami véleményem szerint a legkomplexebben magyarázza el a társadalmon belüli hierarchia létrejöttét, a csoportok interakcióit és a bűnözés játszmává válását.
Bár legfőképp külföldi kutatásokat foglaltam össze, a hazai helyzetre vonatkozóan röviden bemutattam a romák helyzetét, a fontosabb előítélet-kutatásokat, és a faji, etnikai hovatartozásra utaló adatok kezelésére vonatkozó szabályozást, ami jelenleg nem teszi lehetővé a rassz és téves ítéletek témakörének hatékony vizsgálatát.
Végezetül néhány megoldási javaslatot fogalmaztam meg, aminek segítségével csökkenthetjük az előítéletességet társadalmi és egyéni szinten. Javasoltam egy független, téves ítéletekre specializálódott szervezet létrehozását, amihez az elítéltek közvetlenül tudnának segítségért fordulni. Továbbá fontosnak tartanám, ha előítéletek leküzdésére irányuló érzékenyítő programokat általánossá tennénk. Úgy gondolom, hogy a kirekesztés és egyenlőtlenség egy rendszerszintű probléma, ami fokozott állami szerepvállalással lenne megoldható.
Bízom benne, hogy ha több figyelmet kap az előítéletesség, egyenlőtlenség kérdésköre, és több diskurzus alakul ki e témáról, az emberek jobban felfigyelnek a saját attitűdjükre, és képesek leszünk észrevenni az embert a rassz mögött.
Hajas Tamás Boldizsár:
A deszegregációs doktrína és a küldetéstudat-logika küzdelme – A Huszár-telep szegregációs ügye
Az előadás a jogalkalmazásban és joggyakorlatban megkövetelt formalizmussal és a doktrinális (dogmatikus) jogtudománnyal szemben fogalmaz meg kritikát a közelmúlt egy felsőbírósági esetének elemzése által.
A nyíregyházi Huszár-telepen nyitott görögkatolikus általános iskola szegregációs perét lezáró határozat (Pfv.IV.20.241/2015/4.) szövegének elemzésén keresztül feltárásra kerül az alperesi és a felperesi oldal, illetve a Kúria ítéletének érvkészlete. Az érvekből kirajzolódik két Robert M. Cover-i értelemben vett narratíva: a felperesi oldalon a jogvédő szervezet „deszegregációs doktrínája” és az alperes egyház által képviselt „küldetéstudat-logika”. A két narratívát felépítő elköteleződések és alapvetések egymással szembenállnak, markánsan eltérnek, s így az ügy valóságát másképpen értelmezik – jogellenesként vagy jogszerűként. Ezek a narratívák a társadalmi (politikafilozófiai, etikai) viták narratívái is, amelyek a jogalkotás folyamatában explicit módon jelennek meg, a jogalkalmazás során azonban – a jogi érvelésben – implicit módon. Mélyben meghúzódó jellegük miatt az értékek közti konfliktusok újratermelődnek s így az ítélet nem mechanikusan meghozott objektív döntés, hanem egyéni elköteleződések szerinti értékválasztás lesz.
Mindezt a jogintézményekben, jogszabályokban rejlő meghatározatlanság, a jogértelmezés fogalomalkotó jellege és a jogalkalmazás emberi mivolta teszi lehetővé. A szabályok, ahogyan az esetet felépítő tények is, önmagukban nem bírnak jelentéssel, a jogalkalmazást végző reflexióján keresztül nyernek adott értelmet. Az elemzés alapjaként szolgáló esetben a központi kérdés a jogellenes elkülönítés (szegregáció) fogalmának meghatározása a vallásszabadság és a szabad iskolaválasztás fogalmaihoz való viszonyulásán keresztül. Az előadás bemutatja, hogy a Kúria önálló narratívát hoz létre ezen fogalmak adott felépítésével, meghatározott értékek iránti elköteleződéseinek megfelelően.
Kún Hanga Cecilia:
Illésházy István hűtlenségi perének jogi és történeti kontextusa
A köznemesi családból származó Illésházy István házasságai révén és tehetségének köszönhetően kapaszkodott fel a 16-17. századi Magyarország társadalmában. Alakja „reneszánsz embert” testesít meg, aki a gazdálkodásban megnyilvánuló tehetségének utat engedve gyarapította vagyonát. Felesége, Pálffy Kata zálogának ügyében került konfliktusba II. Rudolf magyar királlyal. A kamarától Pálffy Kata által zálogban bírt Szentgyörgy és Bazin mezővárosok zálogszerződése 1599 táján lejáróban volt. Illésházy azonban, aki családfőként és Pálffy Kata törvényes képviselőjeként saját és az asszony ügyeit is intézte, elmulasztotta meghosszabbítani a városok zálogát, ezáltal II. Rudolfnak lehetősége nyílt azokat a zálogból kiváltani. Az uralkodó Szentgyörgy és Bazin jobbágyközösségét kérte fel a kiváltási összeg előteremtésére. Ezen lépését Illésházy István törvénysértőnek találta, magánjogi és rendi természetű sérelmek megfogalmazása mellett kapcsolati hálóján keresztül támogatókat szerezve próbált meg fellépni az uralkodó ezen intézkedése ellen. Tevékenysége miatt Rudolf király eljárást indított a felháborodott főúr ellen.
Illésházy István hűtlenségi pere kiemelt helyet érdemel a magyar jogtörténetben. A per történetének menetét követve kísérletet teszek a per körülményeinek vizsgálatával a tisztázatlan kérdések megválaszolására. A per központi kérdéskörének megfogalmazása, valamint a pertörténet végigkövetése során kutatásom egyrészről a pertörténeti összefüggésekre, tisztázatlan pontok magyarázatának kidolgozására, másrészről a per magyar jogfejlődésre gyakorolt hatásának kimutatására irányul.
Saját eredménynek tekintem a záloghosszabbítás elmaradásához fűzött elméletemet, amelyben Illésházy vagyonszerző szándékát fedem fel. Kutatásom során kiemelem az Illésházy ellen lefolytatott eljárást a korszak fiskális természetű perei közül erőteljes politikai tartalmánál fogva. A per koncepciós jellegének magyarázata után kimutatom a per során meglevő német-római jog hatását, amelyre különösen a tényállás felségsértésként való azonosítása és a rendkívüli törvényszék igénybevétele utal.
Illésházy hűtlenségi esete sok szempontból meghatározóvá vált a későbbi korok számára. Illésházy István törekvéseinek nyomát számos törvényen kívül a bécsi béke pontjai is hordozzák, s ezáltal igyekezetének eredményei a magyar jogtörténet szerves részeivé váltak.
Pap Péter:
A bírósági végrehajtás során tapasztalható jogalkalmazási hibák Tolna vármegyében az 1920-as években
Mivel jelenleg egy végrehajtó irodában dolgozom Szekszárdon, szerettem volna megismerni annak a jogterületnek a történeti előzményeit, amellyel naponta foglalkozom. Ezt szerettem volna egybekötni helytörténeti vonatkozásokkal is, és így kezdtem el kutatni az első végrehajtási törvényünkkel kapcsolatos iratanyagot a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárában. Kutatásom során a bonyhádi és a dombóvári járásból származó, az 1920-as években lefolytatott bírósági végrehajtási ügyeket vizsgáltam abból a szempontból, hogy milyen vélt vagy valós hibák merültek fel az eljárások elrendelése, foganatosítása során. A kutatás megalapozása érdekében a rövid történeti bevezetés után összefoglalom a jogszabályi környezetet, ami a XIX-XX. század fordulóján a bírósági végrehajtást szabályozta. Az általános áttekintés után a konkrét egyedi ügyeket vizsgálom meg. Fontos kiemelni, hogy a levéltári források között csak olyan eljárásokkal találkoztam, amelyek a bíróság elé kerültek, így kutatásom hangsúlya a bíróságok előtt zajlott cselekményekre tolódott. Ennek az az oka, hogy a végrehajtók az ügyeket saját maguk is vezették a bíróságtól külön, saját irodájukban, viszont ilyen típusú iratok a levéltárban nem maradtak fenn. Az egyes esetek kapcsán, mint például az eljárási költségek megállapítása, az ingóságok végrehajtás alá vonása, bemutatom a vonatkozó jogszabályokat, joggyakorlatot, a bíróság álláspontját és a felek (az adós és a végrehajtást kérő, korabeli szóhasználattal végrehajtást szenvedő és végrehajtató) észrevételeit. A jogesetek elemzéséből arra a megállapításra jutottam, hogy az eljáró törvényszék, az országos joggyakorlathoz következetesen hozzáigazította a járásbíróságok végzéseit, amikor azok valóban eltértek a Kúria és a többi bíróság által kimunkált jogalkalmazói tevékenységtől. Másik oldalról viszont meg is védte a járásbíróságok döntését akkor, amikor azokat – amint a tényállásból kiderült – alaptalanul támadták meg a felek. Az is megállapítható, hogy a résztvevők oldalán gyakori volt a jogi képviselet alkalmazása, ha jogorvoslatért fordultak, holott ezt kötelezettségként nem írta elő jogszabály. Jogorvoslatért nem is elsősorban az adósok fordultak a bírósághoz, hanem sok esetben maguk a végrehajtást kérők.
Havas Bence:
Korlátozott állásbiztonság a bizonytalan foglalkoztatásban
A klasszikus munkaviszony mellett az utóbbi évtizedek globális tendenciái alapján újabb és újabb foglalkoztatási formák jelennek meg, amelyek jellemző vonása a bizonytalanság. Korlátozott állásbiztonság a bizonytalan foglalkoztatásban című dolgozatom első felében e bizonytalanság alapvető vonásait mutatom be, továbbá ismertetem a munkajog egyik legkonfliktusosabb témaköre, vagyis az állásbiztonság fő kérdéseit, tekintettel utóbbi terület különös érintettségére a bizonytalanodás folyamatában. Munkám második felében meghatározom a klasszikus munkaviszonytól eltérő, állásbiztonsági szempontból bizonytalannak mondható jogviszonyok rendszerét, egyúttal feltárom az ide sorolható foglalkoztatási formák legfőbb jellemzőit, ideértve a bennük rejlő bizonytalansági tényezőket különös tekintettel az állásbiztonság korlátozott jellegére.
Dolgozatomban felvázolom az állásbiztonsági szempontból bizonytalan foglalkoztatási formák rendszerét, egyúttal pedig bemutatom az ide sorolható formák fő jellemvonásait. Ezzel egyrészt bővítem a munkaviszony végével foglalkozó szakirodalom perspektíváját, másrészt gyarapítom a bizonytalan foglalkoztatás elméletére vonatkozó ismeretanyagot annak állásbiztonságra koncentráló, tételes jogra való alkalmazásával.
Koncsik Marcell Igor:
Az emberi jogok extraterritoriális alkalmazhatósága a nemzetközi jogban
A dolgozat elkészítése során az emberi jogi egyezmények és a kapcsolódó joggyakorlat, valamint a releváns szakirodalom elemzésén keresztül igyekeztem feltárni, hogy milyen esetekben válnak extraterritoriálisan alkalmazhatóvá az államok emberi jogi kötelezettségei. A kutatás elsősorban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye vonatkozásában kialakult joggyakorlat elemzésén keresztül vizsgálja a kérdéskör progresszív fejlődését. A vizsgált joganyag és joggyakorlat terjedelme több mint ötven évet ölel fel. Az átfogó konklúziók levonása érdekében tíz különböző nemzetközi és regionális emberi jogi testület és bíróság több mint negyven ítéletét és egyéb állásfoglalását elemezi, valamint több mint negyven különböző szakirodalmi forrást dolgoz fel.
A dolgozat megállapítja, hogy bár az emberi jogi egyezmények túlnyomó többsége joghatósági alapon határozza meg saját alkalmazhatóságát, annak gyakorlása nem korlátozódik kizárólag az államok saját területére. Ha valamely különleges körülmény fennállta miatt az államok saját határaikon túl gyakorolnak joghatóságot, emberi jogi kötelezettségeik extraterritoriálisan alkalmazandóvá válnak. Ennek kapcsán a dolgozat vizsgálja az extraterritorialitás területi és személyi modelljét, valamint a kapcsolódó hatékony ellenőrzés teszteket, amelyek az egyes bíróságok joggyakorlatában alakultak ki. A kutatás egyik fő célja volt feltárni, hogy egy puszta kauzális kapcsolat elegendő lehet-e az államok extraterritoriális joghatóságának megállapításához, amelyre azonban a jog mai állása szerint nem adható teljesen egyértelmű válasz. Ezen felül a dolgozat kiemelten foglalkozik a környezet és emberi jogok kapcsolatával, valamint az államok extraterritoriális kötelezettségeivel az üzlet és emberi jogok kontextusában és vizsgálja, hogy fennállhat-e felelősségük honos transznacionális vállalataik által külföldön elkövetett emberi jogi jogsértések esetében. A dolgozat végül felvet néhány olyan kérdést, amelyek a joggyakorlat alapján jelenleg nem válaszolhatók meg.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
Kép forrása: X
