Néha így vagyok, amikor meglátom a természetet. Olyan jó nyitott szemmel, nyitott szívvel sétálni! Befogadni valamit abból, ami van. Ilyenkor érzem, hogy élek, s hogy ez az élet a legegyszerűbb dolgokból tevődik össze. Lélegzek. Látok. Tapintok. Hallok. Ezt magamba szívom, s újra rájövök: így élni jó. (Pesti Ráhel írása.)
Read more