2020. november 12-én Loic Nego és Szoboszlai Dominik hajrában szerzett góljaival Magyarország megfordította az Izland elleni pótselejtező állását, a győzelemmel pedig történelmet írt. Egyrészt most először sikerült kijutni egymás után két Európa-bajnokságra, másrészt ezúttal hazánk társházigazdája a kontinenstornának. Rögös út vezetett idáig, cikkünkben az elmúlt hatvan év Eb-szerepléseit és álmait tekintjük át.
I. Magyar ötlet volt
A nagy labdarúgó tornák indulását tekintve az Európa-bajnokságot jóval az olimpia vagy a világbajnokság mögött találjuk, hiszen az első ilyen eseményt 1960-ban rendezték meg. Az olimpiai játékoknak már 1908 óta része volt a foci, míg vb-ket 1930-tól tartottak. Ennek a késésnek a hátterében az állt, hogy sokáig nem létezett külön európai labdarúgó szövetség, ugyanis az UEFA csak 1954-ben alakult meg.
A kontinensviadal ötletének egyik kidolgozója Sebes Gusztáv volt, aki korábban a legendás Aranycsapatot irányította. Sebes az ötvenes évek második felében a szövetség alelnöke volt, ezt a pozíciót manapság is egy honfitársunk, Csányi Sándor tölti be. Neki szintén volt egy fontos vívmánya, amely jelentős szerepet játszott a legutóbbi kijutásunkban. De erről majd később, addig is térjünk vissza ’58-ba a svédországi világbajnokságra, mivel az újonnan induló torna selejtezőinek sorsolását ott tartották. A négy évente rendezett viadal az első két alkalommal még az Európai Nemzetek Kupája nevet viselte, 1968-tól használják a ma ismert változatot.
A földrész nagy fociválogatottjai közül többen jelezték, hogy kihagynák ezt a megmérettetést. Így nem vett részt az eseményen a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Anglia és Svédország sem. A világtörténelem első Eb-selejtezőjét Szovjetunió és Magyarország együttese játszotta, a kijutáshoz két oda-visszavágós párharcon kellett túljutni, a torna főtáblájára pedig csak négy csapat került ki.
A magyar válogatott a moszkvai selejtezőn 3:1 arányú vereséget szenvedett, és a Népstadionban is kikapott a szovjet gárdától, így már az első körben elúsztak az Eb-s vágyaink. A továbbjutó a spanyolokkal találkozott volna, ám Franco tábornok megtiltotta, hogy a nemzeti csapatuk elutazzon Moszkvába, így Lev Jasinék játék nélkül jutottak ki.
Jelenet a szovjet–magyar selejtezőből
A négyes döntőnek a kezdeti időszakban az egyik résztvevő adott otthont, elsőként 1960 júliusában a franciák. Rajtuk és a szovjeteken kívül bejutottak még a jugoszlávok és a csehszlovákok. A döntőben hosszabbítás után 2-1-re a Szovjetunió diadalmaskodott a jugoszlávok ellen. A helyszínen tartózkodott a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabeu is, aki a győztes válogatott öt tagjának ajánlott szerződést, feleslegesen…
II. Harmadik és negyedik hely, majd negyvennégy év szünet
Az 1964-es eseménysorozat selejtezőjét már sikeresen vette a magyar együttes. Először a walesieket búcsúztattuk (összesítésben 4-2), majd a keletnémeteket (összesítésben 5-4), végül pedig a franciákat, őket oda-vissza legyőztük (5-2). A kvalifikációs szakaszban születtek mai szemmel meghökkentőnek tűnő eredmények is, például Luxemburg kiejtette a hollandokat, és a dánok is csak egy harmadik meccsen tudták végül megverni a miniállamot. (Akkoriban nem számított az idegenben lőtt gólok száma, ha összesítésben döntetlen volt az eredmény, akkor harmadik meccs döntött.)
Az Eb-re Magyarország mellett a spanyolok, a dánok és a címvédő szovjetek jutottak ki. A torna meccseit Madridban és Barcelonában rendezték, hazánk fiai a házigazdákkal játszottak a döntőért. Az újpesti klasszis Bene Ferenc a 84. percben hosszabbításra mentett, ám ott a győztes gólt végül a spanyolok szerezték. A bronzmeccset a dánokkal vívtuk, Bene révén hamar vezettünk, a hajrában azonban egyenlítettek a dánok, jöhetett megint a túlóra. A meccset Novák Dezső duplája döntötte el, Magyarország harmadik, azaz bronzérmes lett. Azóta is ez a legszebb eredményünk az Európa-bajnokságok történetében. A finálét a spanyolok nyerték a szovjetek ellen (1-0).
Két fotó a bronzmeccsről
Az 1968-as kontinensviadalra átszervezték a kvalifikációt, az induló csapatokat csoportokba sorolták. Magyarország megnyerte az 5. számú kvartettet, így továbbléphetett a következő szakaszba, ahol megint a szovjetekkel találkoztunk. Az oda-visszavágós párharc győztese kijutott az Eb-re, sajnos a budapesti kétgólos sikerünk után Moszkvában 3-0-ra a szovjetek diadalmaskodtak, így az olaszországi tornáról lemaradtunk.
A házigazdák pont a szovjetekkel csatáztak a döntőért, a meccsen a hosszabbítást követően sem született gól. A büntetőpárbajt ekkoriban még nem alkalmazták, hanem pénzfeldobás döntött a továbbjutó sorsáról. Az érme az olaszoknak hozott szerencsét. A jugoszlávok elleni római fináléban a Stadio Olimpico eredményjelzője a túlóra után is 11-et mutatott, ám ezúttal pénzfeldobás helyett két nappal később újra lejátszották a találkozót. Ezt már behúzta a Squadra Azzurra, Riva és Antanasi góljaival.
Az 1972-es Európa-bajnokságra Magyarország sikeresen kijutott. A csoportkört követően ezúttal a románokkal találkoztunk, a két fővárosban döntetlen született (a mai szabályok alapján a magyarok mentek volna tovább idegenben lőtt több góllal, mivel Budapesten 1-1, Bukarestben 2-2 lett a végeredmény). Ezért következhetett egy harmadik meccs, semleges helyszínen. Belgrádban Kocsis Lajos szerzett vezetést a 27. percben. Azonban nem sokáig tartott a magyar öröm, Neagu hamar egalizált. A 89. percben Szőke István találata döntött, melynek köszönhetően mehettünk Belgiumba.
A brüsszeli elődöntőben egy régi ismerős, a szovjet gárda várt a magyar csapatra. A meccs egyetlen gólját Konykov szerezte, és később a bronzérem sem lett meg. A belgák már az első félidőben kettővel vezettek, Kű Lajos büntetőből szépített a második játékrészben. A következő magyar gólra negyvennégy évet kellett várni. Hiába bővítették később a létszámot, egy jó darabig hiú ábránd maradt, hogy ismét Eb-n szorítsunk a magyar legényeknek.
Kű Lajos, a szépítő gól szerzője
III. Majd mi megrendezzük!
A kétezres években több alkalommal is felmerült, hogy Magyarország otthont adna a kontinenstornának. A 2004-es focikupára az osztrákokkal közösen pályáztunk, nálunk Budapest mellett Győrben, Debrecenben és Székesfehérváron rendeztek volna meccseket. Az UEFA döntőbizottsága a rendezési jogot Portugáliának adta, az osztrákok pedig Svájccal karöltve szálltak versenybe a 2008-as Eb-ért.
A Puskás Stadion látványterve
Magyarország erre már önállóan készült, amihez nagyszabású stadionrekonstrukciós programot is hirdettek, így például új pálya épült volna Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Kaposváron és Győrben is. A döntőbizottság ezúttal az osztrák–svájci pályázatot támogatta. Az említett helyszínek közül egyedül a Rába partján emeltek új arénát az elkövetkezendő években.
A 2012-es Európa Bajnokságért ismét közösen indultunk egy szomszédos állammal, ezúttal a horvátokkal. A rendezési jogot ekkor sem kaptuk meg, végül a lengyel–ukrán duó lett a befutó. Szabados Gábor sportközgazdász szerint a sikertelenség hátterében az állt, hogy hiányoztak a megfelelő színvonalú stadionjaink (azok csak maketten készültek el), ahogyan a gazdasági-politikai erő is, és a piacunk is kicsinek számított a mindenkori győztesekhez képest.
IV. Tőlünk zengett Marseille és a Nagykörút!
A 2016-os franciaországi tornára huszonnégyre bővült a résztvevő csapatok száma. Magyarország így történelmi esélyt kapott, hiszen a selejtezők során a fixen kijutó csoportelsők és másodikak mellett a harmadik helyezettek is lehetőséget kaptak egy pótkörre, melynek győztesei szintén mehettek az Eb-re.
Pintér Attila vezetésével 2014 szeptemberében az első selejtezőmeccsünket ugyan elveszítettük az északírek ellen, ám jött az addig csak ifjúsági csapatokat irányító Dárdai Pál, aki a bukaresti döntetlennel, valamint a feröeriek és a finnek legyőzésével visszahozta a reményt.
2015 nyarán a közkedveltté vált szövetségi kapitány búcsúzni kényszerült, ugyanis időközben a Bundesligában szereplő Hertha vezetőedzője lett, és a berlini klubvezetés már nem engedte a kettős foglalkoztatást. A kispadunkon Bernd Storck váltotta, akivel a hátralévő négy meccs közül mindössze egyet sikerült megnyerni, Böde Dániel duplájával Feröer-szigeteket vertük meg. Ez a harmadik helyre volt elég, és mivel a törökök otthon – emberhátrányban a 89. percben szerzett góllal – legyőzték Izlandot, még a legjobb harmadiknak járó automatikus kijutásról is lemaradtunk, jöhetett a pótselejtezés.
„Álomsorsolás, álomsorsolás” – csapkodta az asztalt örömében az egyik norvég televízió munkatársa, miután megtudta, hogy a magyarokkal kerültek össze pótágon. Kleinheisler László oslói bombagólja azonban Bernt Hulskert arcára fagyasztotta a mosolyt. A visszavágón is győztünk, így hosszú várakozás után ismét egy világversenyen szerepelhettünk Európa legjobbjai között.
2016 júniusának második fele örök emlék marad az ország focikedvelői számára. Az éjjel soha nem érhetett véget, a csapat varázsolt nekünk valami szépet. A csoportkör első meccsén Szalai Ádám ötszázötven nap után tuszkolta, pöckölte, piszkálta be az osztrák kapuba a labdát, aztán Dragovics kiállítása után mehetett Stieber a jobb szélen, és ünnepelhettünk a lelátókon, a kivetítők vagy a tévé előtt. Izland ellen a hajrában jött az egyenlítő gól, ami azt jelentette, hogy továbbjutunk a csoportból.
Ünnepelnek a játékosok és a drukkerek
A későbbi győztes portugálokkal a torna legjobb meccsét hoztuk össze, Gera Zoltán találatát a legszebbnek szavazták meg, Dzsudzsák megpattanós szabadrúgásait pedig egy életre megjegyezte Rui Patricio. Király Gábor tiszteletére munkavállalók ezrei indultak szürke mackónadrágban dolgozni, míg a meccsek után az örömmámorban úszó drukkerek miatt leállt a belvárosi tömegközlekedés. A legjobb tizenhat között Belgium ellen már elfáradt a csapat, a meccs végén Hajdu B. István sportkommentátor azzal búcsúzott, hogy reméli, nem kell még negyvennégy évet várnia a következő Eb-szereplésre.
V. Kijutottunk Budapestre
A 2020-as Európa-bajnokság három újítást hozott magával. Ezt az eseménysorozatot nem egy vagy két országban rendezik meg, hanem a kontinens tizenkét nagyvárosa ad otthont a meccseknek. A mezőnybe Budapest is bekerült, az új Puskás Arénában három csoportmeccset és egy nyolcaddöntőt tartanak.
Változott a kijutás rendszere is, a csoportharmadikok pótselejtezőjét felváltotta a Nemzetek Ligája összesített táblázata. Magyarország ezen – egy észtek elleni görög öngólnak köszönhetően – olyan pozícióban végzett, hogy ha a csoportkörből nem sikerült volna a kijutás, az NL rájátszásából még nyílt egy út.
A harmadik változást a koronavírus okozta, melynek következtében az eredetileg 2020 nyarán esedékes viadalt egy évvel későbbre kellett halasztani.
A rendező települések közül egyedül Budapest vállalta a teltházas meccsek tartását, a többi helyszínen lesz valamilyen létszámkorlátozás. A Puskás Aréna mérkőzéseire minden jegy elkelt, a drukkerek csak védettségi igazolvánnyal mehetnek be a stadionba.
A 2019-ben lebonyolított selejtezősorozatban mindvégig Marco Rossi volt a szövetségi kapitányunk. A heves vérmérsékletű olasz szakembert olykor eltiltották a kispadról, az Izland elleni mindent eldöntő meccsről koronavírus-fertőzés miatt maradt távol (de telefonon tartotta a kapcsolatot a stábbal).
Egyenes ágon a kijutás nem jött össze, hiába győztük le itthon a világklasszisok során felvonultató horvátokat és walesieket, mivel idegenben csak Azerbajdzsán ellen szereztünk pontot, maradt a különutas megoldás. Itt először 2020 októberében Bulgáriába látogatott a csapat, a nyertes fél az Izland–Románia páros továbbjutóját fogadhatta.
A Szófiában elért 3-1-es siker azt jelentette, hogy készülhettünk a novemberi, Izland elleni meccsre. A koronavírus-helyzet miatt zárt kapuk mögött megrendezett találkozón egy szerencsétlen góllal a vendégek szereztek vezetést. Azonban Szalai Ádám csapatkapitány lelkesítő beszéde megtette a hatását, a második játékrész végén előbb a honosított Nego Loic (aki Csányi Sándornak köszönhette, hogy pályára léphetett a nemzeti csapat színeiben mivel ő javasolta, hogy olyan futballista is lehessen felnőttválogatott, aki egy másik nemzet utánpótlás-válogatottjában már játszott) egyenlített, majd – miután Könyves szép helyet csinált – mehetett Szoboszlai, és zutty, durr, bumm, ott volt a győztes magyar gól.
Budapest, jövünk!
Marco Rossi szövetségi kapitány egy héttel e cikk megjelenése előtt hirdette ki a válogatott bő keretét. A nemzeti csapat május végén Ausztriában edzőtáborozik, majd Újpesten játszik két felkészülési meccset, az ellenfél Írország és Ciprus válogatottja lesz. Az Eb programunk az F-jelű „halál” csoportban így néz ki: június 15. 18:00 Magyarország–Portugália, június 19. 15:00 Magyarország–Franciaország, június 23. 21:00 Németország–Magyarország.
Mi mással is lehetne zárni a cikket, mint: Hajrá Magyarország!
Képek forrásai: 1, 2, 3, 4, 5, 6
Képes Sport 1964. június 23-i száma (arcanum)
