A multikulturalizmus számos újkeletű kérdést vet fel, kiváltképp az elmúlt évek erőszakos eseményeinek fényében. Meddig terjed a szabad vallásgyakorláshoz való jog? Az arcot teljes mértékben eltakaró kendő viselése egy patriarchális, az emberek egyenlőségét tagadó szemlélet kivetülése? Vajon a vallásgyakorlás korlátozása egyenlő mértékben érint minden vallást?
A témában való elmerülés előtt tisztáznunk kell az iszlám fejkendő egyes típusainak elnevezését.
A hijab korlátot, illetve fátylat jelent, a nő haját, torkát és füleit takarja el. Elsősorban a nyugati világban használják. A jilbab egy földig érő, testet takaró ruhából és egy hijabból áll, Iránban chador elnevezéssel ismert.
Hijab
A niqab csak a szemeket engedi láttatni, egyébiránt az egész arcot eltakarja.
Niqab
A burka egy egybefüggő ruhadarab, ami az egész testet eltakarja, a szemeknek pedig egy hálóval beborított lyukat hagy. Kötelező a viselete Afganisztánban és Északnyugat-Pakisztánban.
Ezen írásban a hijab kifejezést használom az olvasás megkönnyítése végett.
Burka
A Korán előírásai
A „hijab of the eyes” kifejezés egyaránt vonatkozik a nőkre és a férfiakra. Lényege, hogy a muzulmánok nem tekinthetnek a másikra kéjvágyóan, tekintetüket lefelé kell irányítaniuk. Ez az előírás a bizonyíték arra, hogy ha egy muszlim ismerősünk társalgás közben folyamatosan lefelé néz, nem velünk szemben tiszteletlen, csupán a Korán előírásait követi.
A Korán a nőktől és a férfiaktól egyaránt megköveteli intim testrészeik eltakarását, a visszafogott öltözködést, a dekoltázs elfedését. Ezen felül előírja a jilbab viselését a nők számára. A jilbab egy hosszú, laza ruhadarab, amelynek konkrét hosszúságáról a Korán nem rendelkezik, de maga a könyv legalább magyarázatot ad erre a szabályra. Az iszlám vallású nők és férfiak gyakran váltak utcai inzultus áldozatává vallásuk miatt, így a jilbab, amely alatt kevésbé felismerhetők, a védelmüket szolgálta. Tehát egy muszlim nőnek nem elég egy sálat viselnie, amely eltakarja a fejét és a dekoltázsát. Olyan ruhákat kell hordania, amelyek bők, nem feszülnek a testén. A Korán bölcsességét mutatja, hogy nem határozza meg a konkrét hosszúságot, és a nők testének fejtől lábujjig való eltakarását sem írja elő, ezeket az adott közösség és kor megítélésére bízza. Azonban egy miniszoknya vagy mélyen kivágott felső soha nem tud megfelelni a jilbab követelményeinek.
A hijab viselése alóli felmentés esetei közé tartozik, ha egy nő nőtársai, közeli férfi családtagjai vagy szolgái között van. Ezenfelül az idős nők, akik már nem élnek szexuális életet, szabadon választhatnak, hogy akarják-e a hijabot viselni, vagy sem.
A sharia joggyakorlata
A hijab kérdésköre nem tartozik az igazságszolgáltatási gyakorlat körébe, inkább az iszlám etikett részének tekintendő. Ahogy az imát, a Ramadan alatti böjtöt vagy az alamizsnát, a hijab viselését is a megfelelő iszlám életvezetéshez sorolják.
Azonban még mindig vannak államok, például Irán és Szaúd-Arábia, ahol letartóztatással sújtják a normaszegő nőket. Utóbbi országban pozitív változást mutat Mohammed bin Salman koronaherceg nyilatkozata, amely szerint a fekete abaya nem tartozik a Korán erkölcsös öltözködésre vonatkozó előírásai közé.
A Hadísz előírásai
A harminckettedik könyv leírja az Allah próféta által preferált ruhákat, illetve hogy mely darabokat és színeket tanácsos elkerülnie egy férfinak. A Hadísz szerint miután egy lány eléri a női kort (menstruál), csak az arca és a kezei lehetnek láthatók a külvilág számára.
Több narratíva létezik az alapul szolgáló történetre. A próféta sógornőjét intette erkölcsösebb ruhák viselésére, amikor az elérte az adott kort. Érvelések hangzanak el amellett, hogy Allah igazából sosem találkozott Asmával, aki egyébként is visszafogott és erkölcsös lány hírében állt.
A Hadísz ezen rendelkezését nagyon sokan vonják kétségbe, míg mások a niqab törvényi alapjának tekintik.
Az EU előírásai
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikk (1) bekezdése rendelkezik a szabad vallásgyakorláshoz való jogról.
Az ezt tiszteletben tartó további szabályozások országonként eltérnek. A bírságok tekintetében: Franciaországban és Ausztriában niqab vagy burka viseléséért 150 euró, Belgiumban 137 euró és hét napos elzárás jár. Németországban megszorító rendelkezések vannak érvényben a közszolgálati és katonai szférában, valamit a választásokkal összefüggő munkát végzőkre nézve.
Esetjog
Az elmúlt években testközelből követhettük nyomon, ahogy az EJEB kialakítja a hijab viseletével kapcsolatos joggyakorlatát. Legutóbbi ítéleteiben szigorú álláspontra helyezkedett, az alapjog korlátozása mellett foglalt állást.
A Dogru v. Franciaország ügyben az utóbbi javára döntött, mikor azt mondta, hogy a francia iskola jogosan rúgta ki tizenegy éves tanulóját, aki többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó levenni fejkendőjét a testnevelésórák alatt. A bíróság érvelése szerint az államtól egy neutrális, szekularizált iskolarendszer megteremtését kell elvárni. Emellett a fejkendő levétele nem volt aránytalan kérés, a gyermekek biztonságának biztosítása indokolta azt.
A Belcacemi és Oussar v. Belgium ügyben a bíróság nem állapította meg az alapjog megsértését. A kérelmezők egy belga törvényt támadtak meg, amely tiltja a burka és a niqab utcai viselését. Állításuk szerint szabad akaratukból hordták ezeket a ruhadarabokat, és a törvény hatályba lépése után az utcára sem mertek kimenni, mivel féltek a bírságtól. Két fő érvük a törvény precíz megfogalmazásának és indokoltságának hiánya volt. A bíróság egyikben sem értett velük egyet, emellett kimondta, hogy az ilyen döntések meghozatalában a helyi bíróságok magasabb kompetenciával rendelkeznek.
A nagy visszhangot kiváltó Samira Achbita v. G4S Secure Solutions NV ügyben a bíróság kimondta, hogy a munkáltató csak abban az esetben korlátozhatja a munkavállalót vallása gyakorlásában, ha az közvetlen és vizuális kapcsolatban áll a vevőkkel, illetve ha az ezirányú policyt írott formában alkalmazottja rendelkezésére bocsájtja.
A policynak koherensnek és neutrálisnak kell lennie, nem lehetséges egyféle vallási jelet tiltani, például kipát vagy hijabot. Nem alapulhat egyedül vásárlói kérésen, és a munkáltató köteles olyan munkát felajánlani a munkavállalónak, ahol nem kerül vizuális és közvetlen kapcsolatba a vevőkkel – ha és amennyiben van ilyen.
Amint láthatjuk, a bíróság lerontotta az alapjog védelmét. Általánosságban elmondható, hogy a hijab látványa feszültséget szül a kívülállókban, hiszen viselése az egyén döntési képességén alapszik. Ha eltekintünk az európai kultúrkörben biztonsági és szociális okokból elfogadhatatlan típusok viselésétől, az egyszerű hijab semmiben sem tér el egy kereszttől, kipától vagy éppen a nagymamáink által hordott fejkendőktől.
