Darák Péter a Pénzügyi Jogi Tanszék adjunktusa, a Kúria bírája, 2012-től kezdve kilenc éven keresztül elnöke. A január 1-jén leköszönő elnököt a Kúria élén végzett munkájáról, pályájának kezdeteiről, valamint a bírói hivatásról kérdeztem.
Jurátus: Az év elején lezárult az életében egy korszak, lassan négy hónapja már nem Ön a Kúria elnöke. Hogyan éli meg ezt a váltást?
Darák Péter: Egyáltalán nem éreztem komoly fordulópontnak azt, hogy lejárt a mandátumom. Az elnökségem alatt is ítélkeztem, illetve most is ítélkezem, és számomra ez a legfontosabb. Mégiscsak azért mentem bírónak, hogy bíráskodjak. Teljes mértékben kielégít, hogy hivatásszerűen próbálhatok mások ügyeire minél jobb megoldásokat találni.
Igazából egy kicsit még örülök is neki, hogy az ítélkezés újra sokkal nagyobb szerepet játszik az életemben. Ugyanis amíg elnök voltam, addig havonta csupán egy hetet tölthettem tárgyalással. Azokon a heteken viszont kizártam minden mást, és az összes időmet igyekeztem az adott ügyre való felkészülésre fordítani. A bíró ugyanis – bármilyen tisztséget tölt is be éppen – soha nem engedheti meg magának, hogy ne az éppen aktuális ügye legyen számára az első.
A mai Kúria miben más ahhoz a bírósághoz képest, aminek kilenc évvel ezelőtt az elnöke lett?
Kilenc éve egy modernizálásra váró intézményt vettem át, amit meg kellett próbálni hozzáigazítani a XXI. század követelményeihez. Úgy gondolom, hogy az elnöki ciklusom alatt sokat haladtunk előre ezen az úton. Két dolgot szeretnék most kiemelni, amin kitartóan dolgoztunk a kollégáimmal együtt az elmúlt években.
Egyrészt feltett szándékom volt, hogy fejlesszük a Kúria informatikai rendszerét. A mandátumom elején ezen a téren igencsak el voltunk maradva: 2012-ben még csak arra használtuk a számítógépeket, hogy az ítélkezésünk koherenciáját egy belső adatbázisban időnként leellenőrizzük. Ezzel szemben 2021-ben gyakorlatilag az ítélkező munka egésze elképzelhetetlen lenne technikai segítség nélkül, szinte teljes körű szemléletváltás következett be. A változások szükségességéről nem mindig volt könnyű meggyőzni a kollégákat, már csak a testület átlagéletkora miatt sem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy technikai vonatkozásban sikeres volt a kilenc év.
Másrészt szerettem volna, ha a Kúria becsatlakozik a nemzetközi vérkeringésbe. Ennek jegyében rengeteg külföldi kapcsolatot tettünk elevenné az elmúlt kilenc évben. Újraépült a német felső igazságszolgáltatással való kapcsolatrendszerünk, továbbá rendkívül jó kollegiális és szakmai viszony alakult ki Ausztria, Szlovákia, Csehország, Szlovénia és Horvátország legfelsőbb bíróságaival. Lengyelországgal olyan szoros lett az együttműködés, hogy személyesen is több alkalommal ellátogattam hozzájuk. Emellett arra is kísérletet tettünk, hogy rendszeresen konzultáljunk a román és az ukrán kollégákkal. Összességében örömmel mondhatom, hogy a nemzetközi kapcsolatok tekintetében az elmúlt időszak kifejezetten virágzó volt. Ez azért is fontos, mert sokkal könnyebb egymástól megtanulni, hogy hogyan érdemes az új kihívásokhoz alkalmazkodni, mint mindent magunknak kitalálni.
Az Ön elnöki ciklusa alatt született meg az a döntés, hogy a Kúria visszakapja egykori Kossuth téri épületét, amiben a legutóbbi időkig a Néprajzi Múzeum működött. Hogy áll most a költözés?
A Millennium évében átadott gyönyörű épületbe való visszaköltözésünk része annak a szimbolikus folyamatnak, ami azzal kezdődött, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a jogalkotó visszaadta a Kúria nevet. Én ezeket a változásokat logikusnak és szükségszerűnek éreztem.
A név és az épület elvesztése ugyanis összekapcsolódott az ország függetlenségének elvesztésével, a történelmi folytonosság szándékos megszakításáról volt szó. Márpedig egy ilyen sorozatosan megszakított történelmű országban, mint Magyarország, a folytonosság, a következetesség és az állandóság olyan értékek, amiket a közjogi berendezkedésünknek is tükröznie kell.
Ami az épületet illeti, hosszú ideig tartott a tervezési és az egyeztetési folyamat, de az utóbbi időben nagyon felgyorsultak az események. Jelenleg a kivitelezési tervek készítése zajlik, de ez rövid időn belül befejeződik, úgyhogy ha a járványhelyzet lehetővé teszi, akkor hamarosan megindul az épület felújítása.
Menjünk vissza egy kicsit az időben! Mikor döntötte el, hogy bíró szeretne lenni?
Engem gyerekkoromtól fogva vonzott a bíráskodás, tekintve, hogy mindig elég jól ráláttam a különböző jogászi hivatásokra, mert a szüleim is jogászok. Édesapám viszonylag hosszú ideig polgári bíróként, később ügyvédként dolgozott, édesanyám pedig ügyész volt. Tehát már az egyetem elkezdésekor tudtam, hogy bíró szeretnék lenni, viszont amikor végeztem, akkor nagyon nehéz volt bejutni a bíróságokra, mert évente csak egy-két fogalmazót vettek fel megyénként. Én nem kerültem be közéjük, így legelőször az ügyészségen helyezkedtem el. Szerencsére már ott is sikerült kapcsolódási pontot találnom a bírói munkához, ugyanis polgári és közigazgatási felügyelettel foglalkozhattam. Ekkor találkoztam először az adójoggal is, főleg ilyen ügyekben nyújtottam be fellebbezéseket a közérdek védelmében.
Az adójog rögtön felkeltette az érdeklődését?
Lényegében igen. Fontos hangsúlyozni – hiszen ez az Önök generációja számára már nem egyértelmű –, hogy a szocializmus időszakában egy-két kisebb adónemet leszámítva nem létezett adózás Magyarországon. Tehát mi nem tanultunk adójogot az egyetemen. Miután azonban az adórendszer 1988-tól kezdve fokozatosan visszaépült, a munkám során már előkerültek az adóügyek. Nagyon vonzott ez a jogterület, elsősorban az újdonsága miatt. Ráadásul az idősebb jogászok nem verekedtek azért, hogy elsajátítsák a számukra ismeretlen szabályokat, és örültek neki, hogy én szívesen vállalkozom rá.
Végső soron valószínűleg az adójognak köszönhetem azt is, hogy bekerültem a bíróságra. Az egyik adójogi tárgyú fellebbezésem kelthette fel ugyanis az akkori megyei bírósági elnök figyelmét, aki – miután az Alkotmánybíróság határozatának köszönhetően újra elindult a közigazgatási bíráskodás Magyarországon – felhívott, hogy nem volna-e kedvem közigazgatási bíróként dolgozni, és erre azonnal igennel válaszoltam.
Milyen tulajdonságokkal, jellemvonásokkal rendelkezik egy jó bíró?
Szerintem az egyik legfontosabb dolog az, hogy a társadalmi igazságosságot minden körülmények között tartsa értéknek. A bírói hivatás magva az, hogy az ember arra teszi fel az életét, hogy a saját tudásával és képességeivel előmozdítsa ezt az ideális állapotot.
Ez magában foglal egyfajta szociális érzékenységet is, mert nyilván mindig az elesett, a szegény, a kirekesztett szorul elsősorban védelemre. Azt gondolom, hogy akiben működik ez az érzés, továbbá akit megelégedéssel tölt el, ha segíthet az embereknek vitáik megoldásában, az könnyen megtalálhatja a helyét bíróként.
Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a bíráskodás egyfajta intellektuális kihívás is. Nagyon szeretem a bírói hivatásban azt, hogy a szövevényes szabályozási környezet útvesztőin keresztül, a tiszta logika segítségével mindig el lehet jutni a megoldáshoz. A cél persze az, hogy – az imént mondottak alapján – ez ne csak egy intellektuális játék legyen, hanem életszerű megoldást kapjunk, ami mindenkinek a javát szolgálja.
Hogyan ismerkedhetnek meg a bírói hivatással már az egyetemi évek alatt azok, akik ezt a pályát szeretnék választani?
Azt javaslom mindenkinek, akiben ott motoszkál, hogy érdekelné a bírói hivatás, hogy jelentkezzen gyakornoknak valamelyik bírói szervezethez. Minden bíróságon vannak gyakornoki programok, lehet jönni hozzánk a Kúriára is. Sokan a kötelező gyakorlat során jutnak el hozzánk, ez is egy jó lehetőség. A másik tanácsom az lenne, hogy az érdeklődők lehetőleg próbáljanak ki minél több ügyszakot. A bírói munka nagyon sokszínű, nagyon sok ága van, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy az egyik riasztónak tűnik valaki számára, a másik viszont azonnal magával ragadja őt.
Azzal kezdtem az interjút, hogy az Ön életében lezárult egy korszak, de ez a Kúria történetére is igaz. Mit gondol, a jövőben hogyan fogják jellemezni a Darák-korszakot?
Először is nem gondolom, hogy így fogják hívni. (nevet) Az egyik legfontosabb törekvésem a kilenc év során az volt, hogy kinyissam a Kúriát, mert szerintem a régi Legfelsőbb Bíróság számos gyengesége a bezártságából adódott. Sok lényeges döntésemnek az volt az eredője, hogy ezt a célt elérjem. Ezért vezettem be a főtanácsadói programot, aminek keretében most már több tucat PhD-hallgató, illetve fiatal tudós dolgozik nálunk főtanácsadóként, határozott időre szóló megbízással. Továbbá ezt a célt szolgálta az előbb említett gyakornoki rendszer megújítása, illetve az is, hogy a joggyakorlat-elemző csoportokba meghívtam egyetemi oktatókat, ügyvédeket és közigazgatási szakembereket.
A Kúrián, alkotmányos elhelyezkedéséből adódóan, szinte lehetetlen a fiatalítás és a vérfrissítés, hiszen csak az kerülhet hozzánk bírónak, aki mögött meghatározott idejű gyakorlat áll, és aki szakmai életútja során bizonyos eredményeket elért. Ugyanakkor azt hiszem, hogy ezekkel az intézkedésekkel sikerült becsatornázni fiatalabb hangokat, másfajta perspektívákat.
Összességében arra büszke lennék, ha azt mondanák majd a jövőben, hogy a visszaállított Kúria első elnöke nyitottabbá tette a bíróságot.
Köszönjük az interjút Darák Péternek, munkájához pedig további sok sikert kívánunk!
Borítókép forrása: Index
