ó amiképpen gépkaroddal fogpasztás tubusra
kupakot illesztesz
s olajos gépízületeid
behajlítod és kinyújtod
és behajlítod
és kinyújtod
és nem fáradsz
mert fáradni derogál
és egy új világért zakatol
az akkumulátorod
munkagép
én csodállak
földöntúli kitartás és erő
elképzelhetetlen
hogy fémes csillogású izmos karoddal
mellényúlj
ahogy térded reccsen
és lábaid kimerevíted
és gépkarjaid
egyre a kupakokért nyúlnak
örökmozgó gép
huzalok tekeregnek rajtad
és mind
azért tekereg
kanyarog
fordul
vezet
hogy minél több fogpasztás tubusra kupakot rakjon
elborzongat
e munkavégzés
törtetni
vágni előre
motorod felhorkan
begyúl
és még inkább
remeg
duruzsol
de vicsorog
egy-egy harapás minden ütés
ahogy a kupakot
vadul rápattintod a tubusra
és e csavar az öklöd
ami újra
és
újra lesújt
emberen kívüli gép
ne merevítsd lábaid
lépj ki
törd szét
a romboló megszokást
lépj ki
és állítsd
vasacél-tüdőd
és krómozott szíved
az építés szolgálatába
Kép: Luigi Colombo: Mistero aereo
