Mindannyian hallhattuk már, hogy a magyar igazságszolgáltatás hosszú, költséges, és amennyiben az ítélet nem kikényszeríthető, még értelmetlen is. Ebből kifolyólag az elhúzódó és anyagilag terhes bírósági intézkedések helyett manapság egyre többen fordulnak közvetítőhöz, hogy problémáikat egy sokkal gyorsabb, olcsóbb és kevesebb feszültséggel járó formában oldják meg. Ez pedig nem más, mint a mediáció.
Attól függetlenül, hogy a mediáció napjainkban kezdett el egyre népszerűbbé válni, maga az eljárási forma nagy történelmi múlttal rendelkezik. A mediáció, vagy más néven a közvetítés, már a különféle törzsi, etnikai és más kulturális csoportok számára is ismert volt. A világ minden pontján, Afrikától Európán keresztül Ázsiáig, Amerikától Japánig és Kínáig kikérték a család vagy a közösség bölcs öregeinek véleményét egy-egy konfliktushelyzet megoldására, hogy a békítő szerepében egy megbízható és nagy tudású vezető álljon.
A közvetítés a XIX. században vált egyre jellemzőbb eszközzé, nemcsak a helyi konfliktusok, hanem a nemzetközi ellentétes nézetek békés rendezése során is. Erre remek példa az az 1825-ös eset, amikor Nagy-Britannia közvetített Portugália és Brazília között Brazília függetlenségének elismerése érdekében.
Magyarországon 2002-ben fogadta el az Országgyűlés a közvetítői tevékenységről szóló törvényt, majd 2009-ben egy miniszteri rendelet egészítette azt ki. Ezek a jogszabályok és történelmi előzmények segítették a mediációt a mai formájában oktatott és alkalmazott gyakorlatához, amelyet egyre többen igénybe vesznek.
A közvetítés időtartama a felektől függően rövidebb és hosszabb is lehet, és természetesen az az eset is előfordulhat, hogy a felek nem tudnak megegyezni – ekkor mindenképpen bíróság elé kerül az ügy. A mediáció egy alkalommal általában három-négy órán át tart, de amennyiben szükséges, egy ügyről több alkalommal is egyezkedhetnek a felek. A közvetítés előtt nagyon fontos, hogy mind a két fél beleegyezzen az eljárás lefolytatásába, így a közös döntés támogatásaként a mediáció díját is közösen, fele-fele arányban fizetik.
A közvetítés első lépéseként a mediátor ismerteti az eljárás menetét a békülő felekkel, akiknek ezt el kell fogadniuk, és a továbbiakban az ismertetettek alapján kell cselekedniük. A mediátor felhívja a figyelmet arra, hogy a cél az, hogy megegyezzenek, ezért kerülni kell az egymást sértő és bántó kifejezéseket, valamint egymás minősítését. Továbbá megemlíti, hogy amennyiben a közös kommunikáció nem fog működni, külön-külön fog beszélni a felekkel a zavartalan és eredményes konzultáció érdekében.
A mediáció kezdetekor a felek maguk is meggyőződhetnek arról, hogy azáltal, hogy ezt az eljárási formát választották, már egy nagy lépést tettek a békülés és a megegyezés irányába.
A közvetítésnek végig fontos eleme a pozitív visszajelzés és a dicséret, ezzel mintegy ösztönözve a feleket az együttműködésre. Az eljárás ismertetése után mind a két fél ugyanannyi időt kap, hogy külön-külön felvázolják a saját tényállásukat (azé az elsőbbség, aki a mediácót kérte).
A konzultáció ezen fázisában a mediátorhoz kell beszélni, nincs lehetőség a másik mondandójába beleszólni, arra reflektálni. Az álláspontok ismertetése után a konzulens összefoglalja és megerősíti a felek közös célját, illetve felvázolja azokat a pontokat, amelyekről a feleknek az elkövetkező konzultációk során beszélniük kell. A mediátor a közvetítés ezen szakaszában már csak akkor szól bele a beszélgetésbe, ha az az adott témától elkanyarodik. Ilyenkor semleges, független kérdésekkel irányítja ügyfeleit a megfelelő irányba, vagyis a megegyezés felé.
Amennyiben a feleknek sikerült kompromisszumot kötni, a konzulens összefoglalja a felek megegyezését, ismerteti velük, majd írásba foglalja, amit aláírással hitelesít mind a két fél, illetve a konzulens is. Jobb esetben itt ér véget a konzultáció, aminek elmaradhatatlan része a gratuláció, amiért a feleknek sikerült megegyezniük.
De mi a garancia arra, hogy a felek be fogják tartani a megállapodásukat?
A mediátor két-három hónappal a konzultáció után telefonon külön-külön felhívja a feleket annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mind a ketten tartják magukat a közvetítésen írásba foglalt egyezséghez.
Amennyiben a közvetítő szükségesnek tartja, javasolhat a feleknek egy újabb konzultációt, vagy bizonyos esetekben bírói útra terelheti az ügyet. Összegezve tehát a mediátor mint kívülálló vizsgálja a feleket, kérdéseivel irányítja őket, pozitív visszajelzéseket ad nekik, és az utókövetés során figyeli, hogy sikerül-e nekik a megegyezéshez tartani magukat.
Amennyiben valakinek felkeltette az érdeklődését a mediáció, ma már rengeteg lehetőség van különböző tanfolyamokon és képzéseken részt venni. Különböző időtartamú és anyagi vonzatú, akkreditált mediátorképzések közül lehet választani, amik az év szinte mindegyik szakaszában indulnak, és általában nem hosszabbak egy hétnél.
- Az egyik legnépszerűbb ilyen intézmény az Umathum Mediátor Akadémia, amely következő képzését január 29-én indítja, de mellette számos, a közvetítés témájában tartott workshoppal és tréninggel várja az érdeklődőket.
- Dr. Fellegi & Winkler mediátor képzésein jóval több időpont közül választhatunk, sőt igény esetén külön csoportokat is elvállalnak, és az alapképzés után haladó mediátor képzésen való részvételi lehetőséget is biztosítanak az érdeklődők számára.
- Abban az esetben, ha valakinek nem lenne ideje vagy lehetősége tanfolyamra járni, vagy úgy ítéli meg, hogy otthonról sokkal kényelmesebb tanulni, jelentkezhet Dr. Mészáros Ádám online képzésére is.
- Ezek mellett a Metropolitan Egyetemen is tanulhatunk mediációt, szakirányú továbbképzés formájában.
A mediáció gyorsan terjed, a konfliktuskezelés hasznos és hatékony formája, azonban bizonyos ügyekben sosem lesz képes teljesen felváltani a hagyományos bírói igazságszolgáltatást. Ettől függetlenül mindenképpen érdemes tájékozódnunk a közvetítés módszeréről és használatáról, hiszen sok más területen is kamatoztathatjuk az ezáltal szerzett tudást.
