Ronai I. Peter, magyar származású amerikai ügyvéd egykori feleségével, Holly Ostrov Ronaival keményen dolgozik nap mint nap annak érdekében, hogy a balesetet szenvedett magyarok, vagy azok hozzátartozói méltó kártérítést kaphassanak az Államokban. Munkásságuk megismerése mellett cikkünk célja ugyanakkor az is, hogy a sztárügyvédek szemszögéből rávilágítson a két jogi rezsim különbségeire a megítélt kártérítési összeg tekintetében.
Az alapítókról
Ronai Peter már Amerikában született, ugyanis szülei az ’56-os szabadságharc megtorlása elől menekülve szöktek át az osztrák határon, ahonnét útjuk egyenesen az Államokba vezetett. Egy másik történethez tartozik, de érdemes megemlíteni, hogy a család időközben Japánban is élt, mivel édesapja egy amerikai cég megbízásából ott kapott munkát kiváló óraműves lévén. Bár jelenleg töri a magyart, érdekesség, hogy iskolakezdésig csak magyar szót hallott. Egyébként azt is elmondhatja magáról, hogy ugyanabba a gimnáziumba járt, mint Donald Trump.
Apja nagyon szigorúan fogta kisgyermekkorától kezdve, olyannyira, hogy amikor Peter számára kiderült, hogy nem jeleskedik a természettudományokban – édesapja ugyanis sebésznek szánta, jóllehet csak saját maga álmát akarta fiában megvalósítani – személyesen nem merte ezt bevallani neki.
Pályaválasztása tekintetében tehát eléggé korlátok közé volt szorítva, de tudta, hogy mindenképpen olyan területet kell választania, ahol nagy sikereket érhet el, hiszen édesapja csak így lesz rá büszke.
Egyébként a nagy szembesítés a gimnázium igazgatója előtt történt meg, ahol Ronai örömére apja hajlandó volt elfogadni az ügyvédi hivatást fia számára, aki végül Chicagoban, a John Marshall Jogi Egyetemen szerezte jogi doktori címét.
A jogi diploma megszerzése után első munkáját egy kártérítéssel foglalkozó ügyvédi irodában kapta, innen jött az ötlet, hogy ezzel a területtel kellene foglalkoznia. Azóta is imádja tárgyalásra vinni ügyeit, és még sosem vesztett pert. Húszéves korától negyven éves koráig saját erejéből építette fel mostani életét (fun fact: gyermekkorában édesapja az általa bediktált számokkal nyert a lottón, melyről negyvenéves koráig nem volt tudomása, ugyanis apja semmi esetre sem szerette volna, ha fia elkényelmesedne…).
Véleménye szerint a jó tárgyalóképességen túl egy jó ügyvédnek további két skillre van még legalább szüksége, mely nem más, mint az ügyfelek bizalmának elnyerésére való képesség és a precizitás. Persze az sem probléma, ha ezeken a tulajdonságokon egy ügyvédi irodán belül a csapattagok osztozkodnak.
Vallja, hogy egy beérkező ügyet sosem szabad visszamondani, még túlterheltségre hivatkozva sem – úgy látszik ez a siker egyik kulcsa –, illetve a hátrányosabb helyzetű ügyfelek ugyanolyan bánásmódot érdemelnek, mint a befolyásosabbak. Kétség sem fér hozzá, hogy a pénz is motiválja munkája során (De mégis, kit ne motiválna?), ugyanakkor hisz abban, hogy amit csinál, amiért küzd, az jó célokat szolgál, mert az esetek többségében a kiszolgáltatott fél oldalán száll a perbe.
Holly nem a magyar nyelvvel, hanem elsősorban a szívével kommunikál a magyarokkal. Már gyermekkorától kezdve mondogatta neki a környezete, hogy milyen jó ügyvéd válhatna belőle, hiszen már akkor nagyszerűen érvelt és szeretett segíteni azoknak, akik védelemre szorultak. Ő azonban nem igazán érdeklődött a jogi pálya iránt, így elsőként pszichológiából szerzett diplomát. A pszichológiai elméletek jelentős részében azonban csalódnia kellett, ugyanis szerinte nagyon soknak nem is lehet a gyakorlatban hasznát venni. Az első csalódások után egy magánnyomozó cég vezetője lett. Az ottani munkája során találkozott azzal a kártérítésekkel foglalkozó ügyvéddel, aki a pálya felé inspirálta végül. És milyen jó, hogy ez megtörtént!
New York Cityben, a Yeshiva Egyetem Benjamin Cardozo Jogi Karán szerezte meg jogi diplomáját. Azóta rengeteg díjjal és kitüntetéssel büszkélkedhet, legutóbb, 2019-ben például beválasztották az American Institute of Personal Injury Attorneys legjobb tíz női ügyvédje közé.
Holly azóta is úgy véli, hogy az ügyvédi szakma az egyik legszebb hivatás a világon, mert mindig védeni kell valakinek az érdekét, mely végső soron az emberek védelmét jelenti. Különösen akkor megtisztelő, szép és izgalmas ez a védelem, ha valóban az kapja, aki megérdemli, aki rászorul.
Amikor egy balesetet szenvedett gyenge és védtelen ember, vagy annak hozzátartozója áll szemben egy hatalmas céggel, akkor kell leginkább harcolni az igazságért, az erőegyensúly kiegyenlítéséért.
Úgy véli, hogy nélkülük a kisembereket kisemmiznék, így végső soron ez hajtja a győzelem felé. Akárcsak férje, ő sem ismeri a vereség fogalmát, mert az igazságnak mindig győznie kell. Főleg azért, mert a múltat sajnos nem lehet megváltoztatni, a sérülés vagy a haláleset olyan tragédiák, amelyet az érintettek sosem felejtenek, ezért amennyire csak lehet, kárpótolni kell őket mind anyagilag, mind az igazságtétel szempontjából.
Jelenleg imádja, amit csinál, és egyáltalán nem bánta meg, hogy pályát váltott. A jövőt illetően ugyanakkor az sem zárható ki részéről, hogy bíróként vegyen részt majd az igazságszolgáltatás munkájában, de még az is lehet, hogy politikai karrierre vállalkozik.
Holly és Peter egyébként a tárgyalóteremben ismerkedtek meg, mint ellenfelek. Holly keménysége és szakértelme annyira megtetszett ellenfelének, hogy végül összeházasodtak, és azóta az ügyvédi pályán is egy csapatot alkotnak (annak ellenére, hogy házasságuk azóta véget ért már). A sztárügyvédek mostanra már dollármilliós pereket nyernek, mellyel rengeteg rászoruló ember életét változtatják meg.
Mindketten tagjai a Million Dollar Advocates Forumnak, illetve ezen belül a Multi-Million Dollar Advocates Forumnak is, külön kiemelendő, hogy Hollyt örökös taggá választották. A fórumokat 1993-ban alapították Amerika legsikeresebb védőügyvédei számára, akik legalább egymillió dollár értékben nyerik a pereket ügyfeleik részére. További érdekesség, hogy az Egyesült Államok összes ügyvédének kevesebb, mint egy százaléka rendelkezik ezzel a tagsággal, mivel nagyon szigorú és objektív sztenderdeknek kell megfelelni a sikeres felvétel érdekében. Hollyt ezen kívül még beválasztották a New York Metro Super Lawyers és a The Top Trial Lawyers in America tagjai közé is.
Röviden az irodáról, az elvállalt ügyekről
Az iroda elsősorban baleseti kártérítési ügyekkel foglalkozik 1996 óta. Nemcsak New Yorkban, hanem Connecticut államban és Budapesten is fogadnak ügyfeleket. Az irodájukba érkezőket elsősorban közúti-, munkahelyi-, építkezéseken történt vagy veszélyes anyagok, hibás termékek okozta balesetek kapcsán várják. Előbbiek mellett azonban fordulnak hozzájuk még orvosi műhibák, valamint munkahelyi diszkrimináció kapcsán, illetőleg egyéb, gondatlanságból bekövetkezett balesetekkel is, külön hangsúlyt fektetve utóbbin belül a gondatlanságból elkövetett emberöléssel megvalósuló szerencsétlenségekre.
Klienseik többségében hátrányos helyzetűek, ugyanis igen gyakori, hogy illegális bevándorlók vagy olyan személyek, akiknek tartózkodási engedélyük lejárt balesetet szenvednek az Államokban. Példa erre annak a munkásembernek az esete, aki úgy zuhant le egy börtönfal tetejéről, hogy egyetlen szemtanúja sem volt a történésnek. A férfi nem rendelkezett munkaszerződéssel sem, ugyanis illegálisan tartózkodott és dolgozott az Államokban. Ronai mégis több mint ötmillió dollárt nyert számára, arra a kérdésre alapozva érvelését, hogy hogyan juthatott át a rendőrökön keresztül, ha nem ott dolgozott, vagy ki az (az elvetemült), aki éppen beszökik egy börtönbe?
Egy szintén illegálisan kint tartózkodó magyar ügyében hétszázhetven millió forintnak megfelelő összeget nyert, amiért az autóbalesetet szenvedett. Az előző példákban szereplő felperesek bár mind illegálisan tartózkodtak kint, az amerikaiaknál mégis alapvető, hogy ekkor is megilletik őket az emberi jogok, és ezáltal fel lehetett vállalni védelmüket.
Egyébként aki nem biztos abban, hogy más gondatlansága miatt következett be a személyi sérülése, ingyenesen konzultálhat az irodával. Az amerikai ügyvédek többségéhez hasonlóan sikerdíj alapon dolgoznak, mely azt jelenti, hogy az ügyfélnek csak akkor kell fizetnie, ha a pert megnyerték.
Nem túl gyakori, de néha kerülnek asztalukra olyan ügyek is, amikor nem baleset miatt követelnek kompenzációt. Erre példa, amikor az Omegát képviselték sikeresen egy perben Kanye Westtel szemben, mivel a rapper a Gyöngyhajú lány egy részletét ellopta New Slaves című dalához, vagy amikor Griga Zsuzsanna perelte a Paramount Picturest a Pain and Gain – magyarul Izomagyak című film miatt, amelyben bátyja, a meggyilkolt Griga Ferenc kegyeleti jogát sértették meg. Ugyanis a filmből Michael Bay rendező egy abszurd vígjátékot hozott ki, miközben brutális gyilkosság történt valójában, továbbá a filmben olyan hamis vádakkal is illeték Grigát, hogy drogozott.
Az amerikai és a magyar (európai) kártérítési jogi rezsim különbözőségének okai
Ronai Peter szerint a magyarok azért kapnak sokkal kevesebb kártérítést (pontosabban az amerikaiak szemében nevetséges összegű kártérítéseket), mert nálunk nem működik esküdtszék, éppen ezért nem is igazán szereti a magyar vagy az európai igazságszolgáltatási rendszert. Szerinte egyetlen bíróról könnyen meg lehet állapítani, hogy milyen ítéletet fog hozni (például hogyan viszonyul a különböző, elsősorban hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz), továbbá a bírói korrupció kérdése sem elhanyagolható, ami egy tizenkét fős esküdtszéknél szinte már lehetetlen. (Csakhogy egy ellenpéldát említsünk: O. J. Simpson világhírű pere során éppen annak a gyanúja merült fel, hogy szándékosan olyan esküdtek kerültek kiválasztásra, akikről tudni lehetett, hogy inkább együttéreznek Simpsonnal).
Véleménye szerint egyáltalán nem probléma, hogy az esküdtek nem jogász végzettségűek, hiszen „egyszerű” emberek lévén jobban át tudják érezni a károsult helyzetét
– és pont emiatt ítélnek meg az amerikai bírók sokkal nagyobb kártérítési összegeket. Továbbá még az is ezen az oldalon tárgyalható, hogy Amerikában (általában) sikerdíj alapon működik az ügyvédi megbízás, mely az ügyvédeket egyértelműen a nyerésre motiválja, vagyis, hogy minél nagyobb pénzösszegeket szerezzenek meg ügyfeleik részére – ez a fajta motivációforrás itt Európában kevésbé fordul elő.
Sokszor felvetik a megítélt magas kártérítési összegek ellenérveként Ronai Peternek azt a tipikusnak tűnő helyzetet, hogy a bíróság azért ítéli meg alacsonyan az előbb említett összeget, mert a felelős egyszerűen nem tud fizetni, nincsen miből. Ronai szerint erre a biztosítás és a biztosítók kiemelt szerepe adja meg választ. Szerinte megfigyelhető, hogy Magyarországon – de Európa több országában is jellemzően – sokan azért nem kötnek nagy összegű biztosításokat, mert egyáltalán nem tartanak a kártérítési perektől, hiszen tudják, hogy a megítélt magas kártérítési összegeknek itt nincsen hagyománya. Pedig, ha több perre kerülne sor magasabb kártérítési összegekkel, akkor – az elsősorban gondatlanságból fakadó – balesetek száma is erőteljesen leredukálódhatna.
Néhány példát említve: a Germanwings 2015-ben történt repülőgép katasztrófája során a német áldozatok hozzátartozóinak maximum százötvenezer dollár körül ítélt meg kártérítést a német bíróság, míg egy amerikai állampolgár ilyenkor minimum ötmillió dollárral számolhat. Egy másik, hazai esetben a bírósági ítéletek szerint körülbelül tízmillió forintot ért a vörösiszap-katasztrófa során elvesztett emberélet és/vagy egy otthon. De az orvosi műhibák esetén az orvosok, kórházak is alig fizetnek kártérítést, alig kapnak büntetést Európában. Ronai szerint ennélfogva az orvosok sokkal elővigyázatosabbak Amerikában, hiszen a per ott valóban fenyegeti őket, és akár börtönbe is kerülhetnek gondatlanságuk miatt.
Továbbá egy elárvult gyermek pedig éppen azért érdemelne nagyobb kártérítési összeget, mert kenyérkereső szüleit elveszítette. Ki lesz az, aki a későbbiekben eltartja, anyagilag gondot visel majd rá? Ki biztosítja neki a lehetőséget, hogy felsőoktatási képzésben részt vehessen?
Az emberélet elvesztését – bár nem lehet beárazni – Amerikában sokkal magasabb „kompenzációval értékelik”, mint nálunk Európában. A baleset vagy a halál bekövetkezte nem visszafordítható folyamat, bármennyire is jó lenne. Az érintetteknek örökre együtt kell élniük a szerencsétlenséggel, tragédiával, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen életszínvonalon tehetik meg. Európa úgy látszik erre a felismerésre még nem érett meg a sztárügyvédek szerint.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Kiemelt kép: x
