Arsboni Karrier Fesztivál: csütörtöki workshopok

2017 novemberében elindult az Arsboni Karrier oldala, ahol a legrelevánsabb álláshirdetések között böngészhetnek a tehetséges jogászok és joghallgatók. Mi sem mutatja jobban, hogy komolyan gondolják a dolgot, mint hogy a múlt héten megrendezték első Karrier Fesztiváljukat, ahová a Jurátus szerkesztősége is meghívást kapott. Az eseménynek otthont adó Közgardenben több neves ügyvédi iroda saját standdal képviseltette magát, emellett workshopokon és szafarikon is részt vehettek az érdeklődők.

Az előző két nap tudósítóival szemben én inkább a workshopokra koncentráltam. Az első blokkban egy kerekasztal-beszélgetést hallgathattunk, melynek fő témája a PhD volt, de a résztvevők saját karrierjükről és munkahelyükről is meséltek.

A Miniszterelnökségen dolgozó Szentgáli-Tóth Boldizsár, Karunk oktatója bevezetőjében kiemelte, a PhD-t és a munkát egyszerre érdemes csinálni, mert mindig jó, ha több lábon áll az ember, illetve alternatívákat lát az életben. Nagyon hasznosnak találta azt is, hogy a PhD-hez kapcsolódó ösztöndíjak szakmai és egyéb élményeket is nyújtanak.

Negatívumként megemlítette, hogy nehéz összeegyeztetni a munkát és a tanulást, illetve hogy

ma már nem lehet főállású munka mellett nappalin PhD-zni.

Az Alkotmánybíróságon tevékenykedő Orbán Endre szerint azoknak éri meg PhD-zni, akik kutatói attitűddel, elméleti irányú érdekeltséggel rendelkeznek, és szeretnek publikálni. Ezen tudományos fokozat megszerzése napjainkban egyre népszerűbb, többek között azért, mert nevet ad az embernek. Hátrányként jegyezte meg a vele járó lelki traumát, azt, hogy a PhD-s élete szétfolyik, mivel egy kutatásnak sosincs vége.

Az ügyvédként foglalkoztatott Nagy Gergő elmondta, hogy munkahelye támogatta a PhD-képzését, így például elengedték különféle konferenciákra. Azért tartja hasznosnak a képzést, mert fejleszti a kritikai szemléletmódot és az önálló gondolkodást.

Egy idő után elfogynak a tankönyvek, saját mondandót is kell hozzátenni az egyes témákhoz.

Az előadás második felében már a munkahelyükről meséltek a meghívottak. Szentgáli-Tóth a közbeszerzéseket szabályozza, jogszabályokat kodifikál. A magyar álláspontot kell védenie az EU-s bizottságokéval szemben. Az egyetemi szférával ellentétben – ahol van idő az ötletekre, kreativitásra, és nincs nyomás, mivel nincs súlyosabb következménye annak, amit leírunk – a munkahelyi világban magas a tét. Gyors feladatmegoldás szükséges, a felmerülő kérdésekre igen vagy nem a válasz, kiegészítve egy rövid érveléssel.

Orbán Endre az Alkotmánybíróság elnöki törzskörében dolgozik, teendői közé tartoznak a saját ügyek, tervezetek előkészítése mellett mások tervezeteinek véleményezése, illetve tanácsadás nyújtása a bíróknak. Nem igazán pörgős munka, de jó érzéssel tölti el, hogy ő is tehet azért, hogy itthon jobb legyen az élet minősége.

A Kovács Kázmér Társulásnál ügyvédkedő Nagy Gergő azt szereti a legjobban, hogy segíteni tud egy-egy ügyfélnek, ezenkívül lehet hinni az ügyekben, majd látni az eredményeket, és örülni azoknak. Ez persze a visszájára is elsülhet, illetve szerinte hosszúak a munkával töltött napok.

A második előadást egy neves pszichológus, Velez Csaba tartotta a kiégésről. Azért volt különösen hiteles a mondanivalója, mert ő maga is elszenvedője volt ennek a szindrómának.

A kiégés, vagy más szóval burnout azoknál fordulhat elő, akik emberekkel dolgoznak, így például a rendőrök, orvosok mellett a jogászokat is érinti.

Legfőbb jellemzői a célvesztés, a stressz és a reménytelenség. Emocionális megterhelést is jelent, az egész személyiséget lefedi és inkompetencia érzésével jár. Mindent el lehet veszíteni, ha nem kezelik időben.

A kiégést több módon is fel lehet ismerni. Velez Csaba a pácienseitől elsőként azt kérdezi meg, mennyi szabadnapot hagytak bent az elmúlt évben. Ha sokat, rögtön látható, hogy az illető a munkába próbált temetkezni, ezáltal spirálba került: folyamatosan többet és többet akar dolgozni, hogy végre utolérje magát, de ez sohasem történik meg.

Az alvás is jó stresszmutató. A burnoutban szenvedőkkel gyakorta megesik, hogy hullafáradtan ledőlnének aludni, de nem megy nekik, mert zakatol az agyuk. Az is egy tünet, ha a tervezettnél jóval korábban kel fel az ember arra, hogy pörögnek a gondolatai.

A vasárnapi undor is egy előjel, a munkahelytől való szorongásra utal, de ilyen még a cinizmus, a zárkózás és az elutasítás is. A kiégésben érintettek gyakorta szeretik azt üzenni a külvilágnak, hogy velük minden rendben van, de közben belülről emésztik fel magukat.

Persze többféle gyógymód létezik. A kezelés mellett ilyen a szembenézés, vagy a mindennapi teendők újraértelmezése. A munkahelyváltáson kívül hasznos a sportolás, a testmozgás, és erősen ajánlott betenni valamit a munka és a szabadidő közé. Az előadó saját példáját is elmesélte: ő egy új hobbit választott, ez pedig a késkészítés, ugyanis a különböző termékek gyártása évezredek óta része az ember életének, ám a mai civilizált társadalomban egyre kevesebben foglalkoznak ezzel.

Összességében kellemes élményekkel távoztam a Közgardenből, sok olyat is megtudtam, amit eddig nem is gondoltam volna a jogászi világról. Jó ötlet volt az Arsboni részéről a Karrier Fesztivál, remélem, jövőre is lesz folytatása.

kép forrása

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Jakus Barnabás

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.