A 2010-es évek a gasztroforradalomról szóltak Budapesten, sorra nyíltak az olyan vendéglátóhelyek a városban, ahol a kiszolgálás és az ételek minősége világszínvonalú. Ezen éttermek közül mai cikkünkben öt helyet javaslunk kipróbálásra, melyek a pizzára (és egyéb olasz ételekre) szakosodtak.
Nehezen találni a Hungária körúttól a Széll Kálmán térig olyan házat, amelytől elindulva 5 perces sétatávon belül ne lehetne valahol pizzát enni. Persze ezek minősége széles skálán terjed, a párszáz forintos, ennek ellenére az éjszakai buszon életmentő „aluljárós” pizzaszeletektől kezdve a borsos áron mért pizzériák kínálatáig. Az alábbiakban a két véglet között elhelyezkedő, ámde minőségében inkább az utóbbi kategóriába tartozó vendéglátóhelyekre fogunk koncentrálni.
De mi is a pizza? Egy sikertörténet a Mediterránumból – hangozhat a rövid, és a kérdést megkerülni igyekvő válasz. Alapvetően az Appennini-félszigetről indult az étel története, és már az ókorban is fogyasztottak pizzához hasonló ételeket: ez nem is olyan meglepő, hiszen, ha valaki ért hozzá, pizzát készíteni nem igazán atomfizika. Az alap pizza kelt tésztából készül, erre kerül paradicsomszósz, sajt (leginkább mozzarella), bazsalikom, olívaolaj. Ezt természetesen kiegészítheti – és ki is egészíti – mindenféle feltét, igazából csak a képzelet és a fizika szab határt annak, mit teszünk egy pizzára. (Állítólag létezik ananászos és gyrosos pizza is, de ezek csak legendák, ne tulajdonítsunk neki nagy jelentőséget.)
A feltételek felhelyezését követően ideális esetben a tészta kemencébe kerül, ahol meghatározott ideig, meghatározott hőfokon készre sütik. Szerencsére nem szükséges kemencében sütni, a tudomány és technika jelenlegi állása lehetővé teszi, hogy otthon, sütőben is elkészíthessük ezt az ételt. (Ez természetesen ugyanúgy élmény, mint elmenni étterembe, de jelenlegi cikkünk a vendéglátást promotálja.)
A pizza világhódító útjára az olaszok kivándorlásával indult el, taljánok milliói vitték magukkal az Újvilágba gasztronómiájuk e szeletét. Ahogy kikerült a csizmaszárról, meg is jelentek a különböző változatai, letükrözve az egyes országok konyhaművészeteit a pizzára.
Olaszországon belül megkülönböztetnek alapvetően nápolyi, illetve római stílusú pizzát. A nápolyi név nem árul zsákbamacskát: Nápolyból, Campaniából származik. (Ugyanis a Vezúvnak köszönhetően a vulkanikus talaj egészen kiváló termőföld az egyedülálló, pizzaszósznak tökéletes paradicsomfajták számára, nem is beszélve a szőlőről.) Legendás a történet, ami az első modern értelemben vett pizza megszületéséhez kapcsolódik, pedig nem kellett hozzá más, mint egy éhes királyné. Savoyai Margit férje oldalán Nápolyba látogatott, és szeretett volna megkóstolni egy helyi specialitást.
Raffaele Esposito kapta a feladatot, hogy a királyné éhségét csillapítsa, a végeredményt pedig a királynéról elnevezett pizzáról mindannyian ismerjük, megszületett a margherita.
A királyné pizzája az olasz trikolór színeiben pompázott: a vöröst a paradicsomból, a fehéret a mozzarellából, a zöldet a bazsalikomból nyerte, és ezzel klasszikus született.
Manapság Budapesten számtalan névtelen Raffaele Esposito dolgozik, és működtet vendéglátóhelyeket. A hosszúra nyúlt bevezetés után hadd javasoljak 4+1 pizzériát, amit érdemes kipróbálni a fővárosban. A +1 azért indokolt, mert egy olyan pizzériát is választottam, ami nem a cikk nagy részében uralkodó, nápolyi receptet követő pizzákban, hanem kifejezetten a szögletes, római stílusúakban utazik. Az alapvető különbség az alakban és a vastagságban mutatkozik meg: a római stílusú szögletes és vastag (érdekes párhuzam, hogy egy bizonyos, szintén az olasz fővároshoz kötődő császárbíbor színű tankönyvről is ugyanez mondható el), míg a nápolyi vékony tésztájú, és kereken sütött. (Emellett természetesen vannak még egyéb különbségek is, a dagasztástól a tészta anyagán át a sütésig, de arról külön cikk születhetne.)
Pizza Manufaktúra
Az Erkel utcából induló, és már az Astoriánál is éttermet üzemeltető pizzéria egész egyszerűen nem lehet túl messze az Egyetemen téren tanulóknak. A kisebbik helyükre két óra között kiszaladni az Astoriához, majd a MANU+-ban ebédelni felettébb kockázatos, mert bár közel van, a kemencéből tűzforrón kapjuk kézhez pizzánkat. Emiatt, ha nem helyben kívánjuk elfogyasztani, mehetnénk is szemináriumra vagy előadásra, mire kihűl. Ennélfogva gyors falásra lennénk kárhoztatva, annál pedig a pizzájuk messze többet ér. Szánjuk rá az időt, megéri! A nagyobb üzletükben 21 féle, míg a kisebben 15 féle pizza közül válogathatunk, pénztárcabarát árakon. (Fájó pont, hogy a MANU+-ban nem lehet kártyával fizetni.) A dizájnnal mindkét helyen sokat foglalkoztak, a MANU+ minimalista berendezése sokat hozzátesz az autentikusnak tetsző élményhez.
Az étterem kínálata kellőképpen bőséges, a legegyszerűbb pizzáktól kezdve az egészen ötletes feltétkombinációkig. Az ételeik 3 kategóriába osztottak, az egyszerű, basic majd a more és a royal, ezek pedig értelemszerűen fokozatosan drágulnak, de a legdrágább kategória sem üríti ki a pénztárcát.
Cím: Erkel utca 4., MANU+: Múzeum krt. 7.
IGEN
Jó pizzát sütnek? Igen! Röviden ennyi, egy gyenge szóviccbe csomagolva. Az étterem története azonban hosszabb időre nyúlik vissza: volt, hogy ülőhely nélkül, talponállással árultak pizzát, és már túl vannak egy költözésen is, mert kinőtték az előző helyüket. A Madách térről kerültek át a Széll Kálmán tér vonzáskörzetébe. Önmagában már az is árulkodó, ha egy hely egyszer csak kicsi lesz a fogyasztani kívánó vendégeknek, és ez az IGEN esetében is irányadó.
19 féle pizzából választhatunk, 2.300-3.500 forint közötti árakon, ami nem mondható sem kiemelkedőnek, sem értékaránytalannak. Az alapok természetesen itt is fogyaszthatók, ugyanúgy, mint az extra, a szájban ízrobbanást biztosító különleges darabok, mint például a mortadella-ricotta-pisztácia feltétekkel büszkélkedő pizza. Az Olaszországból érkezett, mozaikkal kirakott hatalmas kemence itt is megtalálható, az étlapon a Manufaktúrával ellentétben egyszerűbb elnevezésű pizzák készülnek benne, a budai oldalon lakók örömére. A helynek is van egyfajta vibe-ja. A helyiség hiába nagy és az ablakok a körútra nézőek, az ott elsuhanó autók és villamosok tömege, és az étteremben tapasztalható nagy forgalom miatt ide inkább olyanok jöjjenek, akik nem egy meghitt, gyertyafényes kuckóra vágynak, hanem akik kedvelik az olaszos pörgést és a minőségi pizzákat.
A hely töretlen népszerűségnek örvend, emiatt érdemes asztalfoglalással érkezni, mert anélkül egy átlagos szombat este nem biztos, hogy igent tudnak mondani a fogyasztási szándékunkra.
Az IGEN mögött álló gazdasági társaság a kamaszkorát éli, folyamatosan mindent kinő. Nem olyan régen a pesti oldalon a Pozsonyi úton nyitották meg új egységüket, az IDE névre hallgató üzletüket, ahol római stílusú pizzákkal várják az erre vágyókat.
Cím: Margit körút 60.
Tommy di Napoli
Az IGEN-től nem messze, még a Duna budai partján, egy uszoda oldalában találunk egy éttermet. Nem szokványos a lokáció, hiszen a klórszag és a bivalymozzarella nem különösebben passzolnak össze, de a tulajdonost ismerve adja magát a helyszín. Az étterem ötlete a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kásás Tamás fejéből pattant ki, aki aktív évei során sok szezont húzott le Nápolyban, és úgy döntött, trattoriát nyit Budapesten. A listán nem egyedül, de az előző két helytől eltérően nem csak a pizzára koncentrál; levesek, rizottók, hús- és halételek, saláták, valamint édességek várják a betérőket. Az étlap áraira tekintve észrevehető, hogy nem egy kategóriában versenyez a korábban bemutatott helyekkel, egy kivétellel, a pizzák áraival, azok abszolút megegyeznek, vagy nem látványosan drágábbak, mint a MANU+, vagy az IGEN számai.
Az alapok szintén megtalálhatóak a pizzák körében, azonban itt már speciális alakú pizzákkal is csillapíthatjuk éhségünket egy pohár olasz bor társaságában: a húsimádók a Pizza Delizát mindenképpen próbálják ki, akik pedig a végtelenségre vágynak, a Pizza Marsupiot, ami elkészülve egy fekvő nyolcas alakját mutatja. Ahhoz képest, hogy nem a pizza a fő profilja az étteremnek, 23 féle pizza közül választhatunk, amit az olasz alapanyagokból, olasz szakemberek készítenek el számunka, így biztosítva a hamisíthatatlan nápolyi életérzést, leszámítva az ablakon kívül száradó ruhákat.
Cím: Árpád fejedelem útja 8.
Digó Pizzeria
A pesti oldalt erősíti a bulinegyed szomszédságában található étterem, amely idén egy szubjektív lista alapján bekerült a top 10 európai pizzéria közé. Ha az IGEN-re pár sorral feljebb azt írtam, hogy mind a lokációja folytán, mind a vendégtér miatt nem igazán alkalmas meghitt, gyertyafényes randikra, a Digó ennek pont az ellentéte. A helyre nem lehet jószívvel rámondani, hogy nagy lenne, és erre mintha rá is játszanának, kicsit sötétebb falak, elég, de nem túl fényes helyiség. Magam legalábbis egy hideg novemberi napon tértem be ide, és akkor abszolút ez volt az érzésem, a hideg elől bemenekülve és a hatalmas kemence melegét érezve, ahogy kinn sötét volt, és kicsit kihalt a Kazinczy utca. Emiatt érdemes máskor is kipróbálni, például július közepén egészen más arcát is megismerheti így az ember a helynek.
A pizzák száma illeszkedik a hely méretéhez, a „kevesebb több” jeligével: 4 tradicionális és 4 speciális pizza közül választhatunk, ámde lehetőség van előétel rendelésére is. A speciális pizzák közül kiemelkedik a Calzone di Napoli, amit megpróbálkoznék leírni, de inkább próbálja ki mindenki, hogy milyen érzés a finom, ropogós calzonét fogyasztani a szinte folyó mozzarrellával.
Az étterem árképzése nem üt el a korábban már megismert árakétól, 2.000 forinttól 3.000 forintig terjed, ami az igényelhető feltétek számától függően változhat.
Cím: Kazinczy utca 32.
+1, Pizzica
Az Oktogontól kényelmes sétával elérhető hely a budapesti pizzaforradalom egyik első harcosa, ami először az underground körökben váltigazán ismertté, illetve a kiváló értékelésének köszönhetően később a turisták között terjedt a híre. Ám szerencsére manapság már a helyieknek sem feltétlenül ismeretlen. Az étterem berendezésében letisztult, a szó pozitív értelmében vett puritánság jellemzi, dacára annak, hogy saját, stílusos merchandise termékei vannak. Az emeleti falon festményekkel találkozhatunk, amelyek hazai festők ecsetvonásait örökítik meg. Nem vádolható az olasz testvérpár és egy szintén olasz pizzakészítő által megálmodott pizzéria azzal, hogy tágas, szellős lenne a helyiség, bent kevesen férnek el (bár van kiülős része is), de nem is ez az alapvető célja az étteremnek. Emiatt nem tekinthető klasszikus étteremnek, inkább a street food közé sorolható be, dacára a néhány ülőhelynek. A Pizzica ízig-vérig római stílusú pizzákkal várja a betérőket, ahol ollóval vágják le a kívánt darabszámot az éhes vendég papírtálcájára. Egy szelet szögletes pizza általában 2-4 centi szelet vastag, ezért, ha itt fogyasztunk és éhesek vagyunk, érdemes két szeletet kérni.
Az árak, miután szeletre adják, nem borsosak: 290-490 forintig terjednek. (Érdekesség, hogy amíg Lazio tartományban súlyra mérik a római stílusú pizzákat, nálunk darabáron kelnek el.) A választék nem hétköznapi, és nem is bő, de itt is igaz, hogy a kevesebb több. A klasszikus margherita mellett van vegán pizza (rukkolával, olívával és oregánóval), ínyenceknek pedig a sonkás, szarvasgombás krémes Cotto e tartufot ajánlom. Ezek mellett is van még néhány különleges fajta, amiket szintén érdemes kipróbálni: a szeletként történő árusítás nagy előnye, hogy nem kell elköteleződnünk egy íz mellett, mint egy 32 cm-es pizza esetén, hanem két, három kis szelet vásárlásakor bőven van lehetőség kombinálni, egyik ízfajta után jöhet is a másik.
Pizzica Due néven nyílt egy kis étterem az Egyetem téren is, ahol tésztákat kínáltak alapvetően, ám sajnos rosszkor voltak jó helyen: a koronavírus miatti lezárások eredményeképp egy idő után hiába kerestük az ÁJK-val szemben a szerethető kis éttermet.
Cím: Nagymező utca 21.
Az öt legjobb pizzéria kiválasztása szerencsére nehézkes feladatnak bizonyult. Az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy Budapesten is fogékonyak az emberek a minőségre, akkor is, ha ezért picit mélyebben kell a pénztárcába nyúlniuk, mert cserébe olyan pizzát kapnak, amely megállná a helyét bármelyik európai városban.
Források és a képek forrásai: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
