Azt hiszem bátran kijelenthetem: mindannyiunknak vannak álmai, ugyanakkor az emberek többsége nem meri azt az életet élni, amire olyan áhítattal vágyik. De vajon miért?
Mindannyian egy bizonyos szemüvegen keresztül nézzük az életet, a hétköznapi történéseket. Másként gondolkodunk, és másként érzünk bizonyos dolgokkal, élethelyzetekkel kapcsolatban. A szorongás és félelmeink következtében mindig valami szörnyűség bekövetkezésétől tartunk, valamitől, ami egész egyszerűen megbénít, ami nem hagyja, hogy önfeledtek legyünk. Minden szorongásnak mélyen gyökerező okai vannak, a mértéke viszont eltérő, ezért tünetei is rendkívül változatosak, sokszínűek. Az igazán súlyos szorongással küzdőknek szakember igénybevétele javasolt, aki segíthet feltárni ennek lelki okait, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy magukban fel tudják ismerni, mi áll a háttérben. Nagy valószínűséggel azonban mindannyiunk életében van olyan terület, melyre jellemző a szorongás, legyen szó munkahelyről, iskoláról, párkapcsolatról vagy akár a sportról.
Gondolkodásunk és egyben félelmeink meghatározzák döntéseinket. A mindennapok során sokszor kerülünk döntési helyzetbe, ugyanakkor a lényeges kérdésekben nem igazán szeretünk választani. Vannak, akik csak „sodródnak az árral”, de ez ne tévesszen meg senkit: ha nem döntünk, az is egy döntés, a nehézségek nem oldódnak meg maguktól. Az emberek többségéről elmondható, hogy kerülik az olyan helyzeteket, amelyek a komfortzónájukon kívül esnek. Nap mint nap szenvednek inkább a munkahelyen vagy párkapcsolatban, holott tudják és érzik, hogy nincs ott már maradásuk.
Legtöbbször mi magunk állunk saját boldogságunk, boldogulásunk útjában. Elementáris erővel tartunk a kudarctól, az elutasítástól, attól, hogy katasztrófa következik be, ha meglépjük azt, amire olyan nagyon vágyunk. Hajlamosak vagyunk beleragadni egy-egy élethelyzetbe akkor is, ha az nem szolgálja a javunkat, mert görcsösen ragaszkodunk a biztonságos, az ismerős, a jól megszokott helyzetünkhöz.
Fel kell tennünk azonban a kérdést: ha esetleg mégsem sikerül, amit elterveztünk, akkor tényleg végérvényesen vége mindennek? Tragédia történik? Van, hogy bizony bekövetkezik, amitől úgy féltünk, amiről azt gondoltuk, ha megtörténne, azt nem tudnánk elviselni. De mi történik ilyenkor?
Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy amitől a legjobban tartottunk, tulajdonképpen nem is elviselhetetlen, nem is katasztrófa, egyszerűen képesek vagyunk feldolgozni, megoldani.
Az élet mindig ad lehetőségeket, és ha mindig azt a bizonyos ismerős utat választjuk, ha sosem kockáztatunk, úgy bizony minél inkább halad velünk az idő, annál inkább fel fogjuk tenni magunknak a „Mi lett volna, ha…?” kérdést. Ezzel csak egy baj van: vannak olyan lehetőségek, melyek sose jönnek vissza, és lehet, azzal, hogy nem kockáztattunk, nem vállaltuk a döntést, saját magunkat akadályoztuk céljaink elérésében. Ha azonban megtesszük a szükséges lépéseket, erőfeszítéseket, szinte lehetetlen, hogy elmaradjon a siker. Nem könnyű ugyan elfogadni, hogy valóban nincs garancia arra, hogy jó döntést hozunk és megtérül majd a befektetett energia, de egy biztos: kevesebbek nem leszünk azáltal, hogy megpróbálunk a komfortzónánkon kívülre merészkedni.
Fontos azonban, hogy ehhez kell az egyén, az „én”: képesnek kell lennünk hinni önmagunkban. Az önismeret fontos: mind más és más tempóban haladunk, nem attól leszünk képesek megvalósítani álmainkat, ha motivációs idézeteket és mások tanácsait követjük. Önmagunkhoz mérten kell haladnunk előre. Ismernünk kell saját magunkat, a gondolkodásunkat, és egy bizonyos mértékben igenis el kell tudnunk rugaszkodni a külvilágtól. Mindenki életében vannak nagy „csaták”, küzdelmek, melyek úgy hiszem, erősebbé tesznek. Nekünk kell bíznunk abban, hogy amit elterveztünk, azt meg is tudjuk valósítani, akkor is, ha ez csak apró kis lépésekben megy. Érdemes lehet átgondolni, hogy amit ma akkora kudarcnak élünk meg, az pár hónap, egy, öt vagy akár tíz év távlatából, azaz hosszútávon hatással lesz-e az életünkre, mekkora szeletet fog kitenni az életünkből. Meg kell tanulnunk hinni magunkban, a képességeinkben, és abban, hogy igenis elérhető az az élet, amire vágyunk.
Tegyünk meg mindent azért, hogy kiléphessünk szorongásaink árnyékából, tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk egyedül, hogy nincs olyan ember, aki ne szorongana az élete valamely területén, legfeljebb nem ismeri fel, nem akarja felismerni. Éljük úgy az életünket, hozzunk úgy döntéseket, hogy merünk kockázatot vállalni, hiszen nagy valószínűséggel nyerünk vele. Az pedig biztos, hogy ha bátrak vagyunk, azzal nem veszítünk semmit. Leküzdve szorongásainkat, kilépve komfortzónánkból az az élet is megvalósítható, amire szívünk mélyén vágyunk. Álmai, céljai mindenkinek vannak, csak a megvalósításukon kell dolgozni.
Inspirálta: dr. Almási Kitti Bátran élni című könyve
