Néhány nappal ezelőtt avatták fel Magyarország legújabb és legnagyobb sportlétesítményét, ennek kapcsán cikkünkben felelevenítjük az elődeit, majd részletesen bemutatjuk az új arénát.
Először a XIX. század végén, az első újkori olimpiai játékok kapcsán merült fel az a gondolat, hogy szükség lenne egy nagy nemzeti arénára Budapesten. 1911-ben Magyarország megkapta a kilenc évvel később esedékes világverseny rendezési jogát, így megkezdődhetett a központi létesítmény terveinek elkészítése, melyekkel 1913-ban állt elő az úszóból építésszé avanzsáló Hajós Alfréd.
Ám az első világháború miatt az elképzelést nem sikerült megvalósítani, ráadásul a rendezési jogot is elvették hazánktól. A húszas évektől kezdve a második világháború kitöréséig rendre napirenden volt a nagy aréna megépítése, még külön törvényt is hoztak ezzel kapcsolatban 1924-ben.
Az ügy elsőszámú pártfogója Hajós Alfréd volt, aki még több tervet készített, mert a leendő helyszín szinte évente változott. Olimpiai parkot álmodtak a Vérmezőre, a Vizafogóra, az Óbudai-szigetre, illetve Istvánmezőre is. Hajós a Lauber Dezsővel közös elképzeléséért olimpiai ezüstérmet vehetett át, míg a lipótvárosi terve miatt halálosan megfenyegették a túlparti ingatlanosok.
A világháború ismételten megakadályozta a nemzeti stadion megépítését, azonban jelentőségét az is mutatja, hogy a negyvenes évek végén fokozatosan kiépülő új rendszerben is prioritást élvezett: már 1945-ben megszavazta az országgyűlés a beruházás költségeit. A kivitelezés 1947-ben kezdődött meg a látványtervek elkészítésével, majd 1948. július 13-án végezték az első kapavágást. A leendő pálya nagy hasonlóságot mutatott a lipcsei stadionnal, viszont a budapestinél a felső karéjt soha nem sikerült befejezni, így a várt százezres helyett csak hetvennyolcezer fős befogadóképességgel bírt hivatalosan az aréna.
Az építési munkálatok lassan haladtak, a silány minőségű építőanyagok miatt az is felmerült, hogy újratervezik a stadiont, de ez idő és pénz hiányában elmaradt. Végül jelentős csúszással 1953. augusztus 20-án látványos műsorral átadták a Népstadiont, melyet 1959-ben tovább bővítettek.
Az azóta eltelt évtizedek során a Népstadion számtalan különleges eseménynek adott otthont: rendeztek benne nagypályás kézilabda mérkőzést, atlétikai versenyeket, szuperkoncerteket. Kisebb korszerűsítést hajtottak végre a kilencvenes években, amikor a padsorokat székek váltották fel, illetve átépítették és lefedték a VIP szektorokat.
A kétezres évek elején balesetveszélyre hivatkozva a felső karéjt lezárták, így negyvenkétezerre csökkent a befogadóképesség, melyet a Debreceni VSC 2009-es Bajnokok Ligája csoportmeccsei idején maximálisan ki is használtak.
Az új arénával kapcsolatos tervek már ekkortájt megszülettek, kiemelt helyszíne lett volna a 2008-as és a 2012-es Európa Bajnokságnak is, ha Magyarország elnyerte volna a rendezési jogot. Végül 2014-ben búcsúztatták el az azóta Puskás Ferenc nevét viselő stadiont, hogy a helyére felépítsék a Puskás Arénát.
Az új pálya kezdőkörének középpontja milliméterre pontosan ott helyezkedik el, mint elődjének. Szó szerint ugyanott, az Istvánmezei út 3-5. szám alatt találjuk tehát az új komplexumot is, aminek felépítésénél központi gondolat volt, hogy a magyar labdarúgás szentélye és az azzal együtt íródó történelme megmaradjon ugyanazon a helyen, ahol már eddig is 66 éve fennáll.
A Puskás Aréna alapját 2017-ben kezdték el építeni, miután 2016 őszére a Népstadiont teljes egészében lebontották. A régi szerkezet betonanyagát, törmelékeit részben felhasználták az újban – a tradíció tiszteletének szimbólumaként és a környezettudatosság jegyében is –, amivel együtt 150 ezer tonna betonra, 19 ezer tonna betonacélra, 12 ezer acélszerkezetre és 1700 kilométer kábelmennyiségre volt szükség. Az egész folyamathoz közel 15 ezer ember bő hároméves munkája kellett, hogy kellő időben készen álljon az aréna kapuinak megnyitásához.
A puszta anyagmennyiség után a stadion belső paramétereit vizsgálva 52 méter magas, 316 méter hosszú és 261 méter széles. Az aréna gyepszőnyege hibrid, hasonlóan, mint sok nyugat-európai társának. A fűszálak közé mesterséges gyepet kevernek a tartósság érdekében. Három karéjban helyezkednek el a székek, amiből nagyjából 67 ezer van, azonban a tényleges befogadóképesség 64-65 ezer körül mozog, a sajtóhelyeket és közvetítési állásokat figyelembe véve.
Számokban Európa tizenkilencedik, a világ ötvenhatodik legnagyobb befogadóképességű példánya ebben a műfajban. Ha pedig mindezt emocionálisan nézzük, akkor pedig a világ egyik legcsodálatosabb atmoszférájú stadionja lett a miénk, ha nem is feltétlen mindig a focit művelők, mint inkább a székeken ülők miatt.
2019. november 15-én elérkezett a megnyitó, ahol szerencsém volt ott lenni és biztosan örök élményben részesülni. Legutóbb harminckét éve volt ekkora közönség előtt, itthon megrendezett sportesemény. Az épület maga tényleg rendkívül modern és letisztult. Feljutni a legfelső szintre beletelt egy negyedórába a kapuktól, de ez csak a hatalmas távolságoknak és tereknek volt köszönhető. A tetejéről aztán megpillantottam az egyedülálló panorámát.
Szürreális élmény volt ennyi torokból hallani a bíztató rigmusokat és a közös énekléseket.
Ott igazán át tudtam érezni, hogy milyen lehetett egy teltházas Népstadionban ülni.
Sok mindent tapasztalt az előző stadion, de olyanban nem volt része, mint az új Puskás Arénának lesz jövőre. Ugyanis Magyarország is részese annak a tizenkét ország tizenkét városának, amelyek 2020 nyarán a labdarúgó Európa Bajnokságok 60. évfordulója alkalmából közösen rendezhetnek kontinensviadalt. Három csoportmeccs és egy nyolcaddöntő kap Budapesten helyet. Ennek okán és az UEFA feltételeinek megfelelve is épült meg ez az aréna, viszont ezen és a válogatott találkozókon kívül rengeteg kulturális eseménynek is otthona lesz.
Ezek után felvethető az a kérdés, hogy a többi hasonló stadion kárára fog-e menni ennek a fenntartatása, de ez majd úgyis a jövő zenéje lesz. Mindenesetre ez a stadion már szemtanúja lesz a következő évtizedek eseményeinek; csodálatos és méltó lett elődjéhez, a többi viszont már egyáltalán nem rajta múlik. Ami adott: egy új, lenyűgöző, közösséget összehozó és modern létesítmény, ami megfelelő formai körülményt biztosít a várt tartalomhoz.
