Pap Kristóf ötödéves joghallgató, aki az idei OTDK-n egyedülálló módon három különböző díjat nyert el. A Polgári Jog 5. (Kereskedelmi jog) Tagozatban első, a Polgári Eljárásjogi Tagozatban második helyezést ért el, egyúttal az OTDK fődíjának számító Reménység kitűző különdíjat is hazavihette. Kristóffal többek között a motivációiról, témaválasztásának indokairól és a versenyszituációról beszélgettünk.
Jurátus: Gyönyörű eredményeket értél el az OTDK-n. Az idei volt az első, amin indultál?
Pap Kristóf: Igen, ez volt az első. Korábban előfordultam néhány perbeszédversenyen, de ilyen, OTDK-hoz hasonló tudományos megmérettetésen ezelőtt még nem voltam.
Milyen indíttatásból pályáztál? Mikor fogalmazódott meg benned az elhatározás?
Tavaly tavasszal értesültem arról a lehetőségről, hogy akár két tagozatban is lehet indulni. Erre egyébként Tőkey Balázs Tanár Úr – aki a TDT elnöke – hívta fel a figyelmemet. Nekem pedig pont volt két olyan témám, amik érdekeltek, és tetszett is az ötlet. Ezért aztán úgy alakult, hogy tavaly ősszel leadtam a jelentkezést mindkét kari fordulóra.
A jelen körülmények mennyiben nehezítették meg a felkészülést, szakirodalomhoz való hozzáférést?
Olyan szempontból szerencsém volt, hogy mindkét témámmal sokat foglalkoztam már korábban, az évfolyamdolgozataim kapcsán. Így a szakirodalmat illetően túl sokat nem kellett már kutatnom, és mivel a dolgozataimban nemzetközi kérdéseket jártam körül, a szükséges anyagok, információk egyébként is inkább az interneten, adatbázisokban voltak elérhetők.
A szóbelire való felkészülésben sokat segített az, hogy mindkét tanszék szervezett olyan alkalmakat, ahol előadhattuk a munkáinkat, az oktatók, PhD-hallgatók pedig elmondták a meglátásaikat, különböző hasznos tanácsokkal láttak el mindannyiunkat.
Összességében nagyon segítőkészek voltak, sok támogatást kaptunk a részükről.
Két tagozatban is indultál, ráadásul mindkettő egy napra esett. Sőt, amikor az egyik elkezdődött, Te még épp a másikon adtál elő. Ez azért okozhatott némi feszültséget. Van esetleg valami „tuti tipped” a stresszkezelésre, amit megosztanál olvasóinkkal?
Igen, ez kissé szerencsétlenül jött ki. Amikor kiderült, hogy ugyanazon napra esik a két tagozat, megkerestem a szervezőket, hogy nem tudnak-e esetleg valahogy változtatni ezen, de akkor már nem lehetett. Arra viszont figyeltek, hogy az egyiknek az elején, a másiknak pedig a végén legyek. Ami a stresszkezelést illeti: ezen csak szerintem túl kell esni. A verseny maga, vagyis a szóbeli része, már amolyan jóféle adrenalinforrás. Amikor az ember ott van, nem érzi magát stresszesnek, mert már a versennyel járó adrenalin dominál.
Abba kell belegondolni, hogy mindenki ugyanabban a hajóban evez, mindenki hallgató, mindenki izgul. Ezt egyszerűen be kell vállalni.
A kari fordulón talán még jobban is stresszeltem, az kifejezetten nehéz terepnek éreztem. Nagyon sok remek dolgozat született, érdekes és jó témákban. Az országos forduló kihívása inkább az, hogy idegen a zsűri, és nehéz felmérni, hogy mire kell vagy lehet pontosan számítani.
Beszéljünk először a Polgári Jog Tagozatról, ahol karunk ikonikus oktatója, Kisfaludi András Professzor Úr volt a zsűri elnöke. Örültél az „ismerős arcnak”?
Örültem neki! Egyrészt azért is, mert ő volt a kari TDK-n is a zsűri elnöke, így mivel továbbjutottam, számomra jelezte azt, hogy neki valószínűleg tetszik a téma meg a dolgozat. Másrészről pedig a Tanár Úrnak van egyébként egy igazán kellemes orgánuma, ami nyugtatóan hatott rám.
Mesélnél arról, hogy hogyan esett a választásod a szerkezetátalakítási irányelv vizsgálatára?
Amikor a második évfolyamdolgozatomat írtam, akkor ajánlotta Csizmazia Tanár Úr ezt a témát. Az már az elején is feltűnt, hogy ez egy nagyon bonyolult, komplex terület, és eléggé meg is szenvedtem vele évfolyamdolgozatként. Viszont ahogy telt az idő, megértettem, és ezzel együtt meg is tetszett.
A polgári eljárásjogi pályamunkád is kereskedelmi joghoz kötődik, a zsűri elnöke és egy tagja meg is jegyezte, hogy a választottbíráskodás nem tartozik „szorosan” a polgári eljárásjoghoz, kérdéseket igazából csak a témára vonatkozóan intéztek Hozzád. Mi fogott meg a témában, hogyan ismerkedtél meg a területtel?
Azt egy kicsit sajnáltam egyébként, hogy érdemi kérdést nem tettek fel a dolgozatom kapcsán.
Több irányból is értek olyan hatások, amik szerepet játszottak a téma iránti érdeklődésem kialakulásában. Egyrészről Varga István Tanszékvezető Úr és Éless Tamás Tanár Úr TDK-ülései voltak azok, amelyek ezt az érdeklődést kifejezetten táplálták. Másik oldalról pedig az, hogy Erdős István Tanár Úrral – aki az OTDK-n a konzulensem volt – részt vettem két perbeszédversenyen, még másodévben kereskedelmi választottbíráskodás témájú Visen, tavaly pedig az FDI-on, ami a beruházásvédelmi választottbíráskodásról szól. Ez a két élmény volt még igazán jelentős. Illetve szerencse, hogy a függetlenség, pártatlanság ezeken a versenyeken is téma volt, így gyakorlati szempontból is megismerkedhettem kicsit közelebbről a kérdéskörrel.
Az előző félév végéig Te voltál a Polgári Eljárásjogi Tudományos Diákkör titkára. Ezek szerint érdekelnek a „hagyományos” eljárásjogi témák is?
Második éve vagyok demonstrátor a Polgári Eljárásjogi Tanszéken, ez abszolút meghatározó volt az egyetemi éveim során. A választottbíráskodás – amiről azért nem mondanám, hogy periférikus terület – tény, hogy a szűkebb értelemben vett perjogon kívüli téma, viszont természetesen ettől függetlenül foglalkoztat a klasszikus perjog is.
Valamint két éve ősszel a Polgári Eljárásjogi tanszékkel és a Polgári Jogi TDK-val mentünk közösen egy polgári anyagi jogi jogesetmegoldó és eljárásjogi perszimulációs activity versenyre, ahol Springer Petrával képviseltük a perjogi vonalat, és ott például szigorú perjogi témák voltak. Helyben kaptunk egy jogesetet, amit egy óra alatt kellett feldolgozni, és később abból volt egy perszimuláció. Olyan témákat érintett a verseny, mint a beszámítás, bizonyítási kérdések, a Pp. keresetre vonatkozó követelményei, pertárgyfogalom…
Milyen tanácsot adnál az alsóbb éves hallgatóknak, akik hasonló ambíciókkal bírnak?
Talán azt, hogy ezeket (a demonstrátorkodást, versenyeket) mindenképp érdemes csinálni, mert függetlenül attól, hogy elég nagy egyetem a miénk, ha az ember beleteszi a munkát, akkor az oktatók részéről is jelentős támogatást lehet szerintem szerezni.
Ennek persze előfeltétele, hogy az ember megismertesse magát, és ilyen körökben mozogjon, de abszolút megéri, mert mind szakmailag, mind közösségileg tényleg nagyon sokat lehet fejlődni.
Köszönettel tartozom a konzulenseimnek és az összes tanárnak, aki segített – ez pedig általánosságban lefedi mindkét tanszéket.
Ezúton is gratulálunk a kiemelkedő eredményhez és sok sikert kívánunk a továbbiakhoz!
