Joghallgatóként minden bizonnyal eljátszottunk már a gondolattal, hogy vajon milyen lenne jogi diplománkat a Harvardon, a Yale-en, vagy éppen a Stanfordon megszerezni. Ha Téged is érdekel, olvass tovább!
Az angolszász jogászság alapvető tulajdonságait az Egyesült Államok oktatása határozza meg, ezért jelen cikkben terjedelmi okokból kizárólag ezzel foglalkozunk, mely lényegesen eltér a többi ország jogi képzéseitől.
A világ top law school-jaival büszkélkedő USA jogászképzése kicsivel több, mint kétszáz éves múltra tekint vissza. A jogi ismeretek főiskolai, egyetemi keretek között való oktatása a függetlenségi háborút követően, Thomas Jeffersonnak köszönhetően kezdődhetett meg. 1780-ban a William and Mary főiskola lett az első felsőfokú intézmény, ahol formális jogi képzés indult. Az első intézmény, amelyet kifejezetten a jogi oktatás céljából létesítettek, a Tapping Reeve bíró által alapított és vezetett Litchfield Law School volt. Az iskola nagy sikere és számos hasonló jogi oktatást célzó intézmény létesülése ellenére a jogi végzettség sokáig kifejezetten ritkaságnak számított a professzió gyakorlói között. A tantárgyi követelményeket megállapító American Bar Association (ABA, Amerikai Ügyvédi Kamara) nyomására vált csak a kamarába való belépés feltételévé az 1890-es években a formális jogi képzés elvégzésének igazolása.
Napjainkban az Egyesült Államokban összesen 237 intézményben zajlik jogi képzés.
Felvételi
Talán a felvételi rendszer az, ahol a magyar és az angolszász jogászképzés a legnagyobb mértékben eltér egymástól. Valószínűleg mindenki hallott már a híres LSAT-ről (Law School Admission Test), vagyis a felvételi vizsgáról, amely hasonló jelentőséggel bír, mint nálunk az érettségi, attól azonban a számonkérés módjában, feladattípusaiban lényegesen különbözik, illetve a jelentkezésnek csupán az egyik feltétele. Az LSAT egy négy órán át tartó, 101 kérdésből álló feleletválasztós, az értő olvasást, a logikus és gyors gondolkodást mérni hivatott teszt, melynek megoldásához nem szükséges jogi szaktudás. A pontozás skálája 120-180, tehát Elle Woods – a.k.a. Doktor Szöszi – a maga 179 pontos, közel hibátlan felvételi vizsgájával nem meglepő, hogy bekerült a Harvard jogi karára. Egyébként a medián pontszám 150 pont körül mozog az átlag jogi iskolák esetében, míg az öt legjobb intézménynél ez 173.
A magyar hallgatókkal ellenben viszont USA-beli sorstársaink a középiskolából kikerülve nem kezdhetik meg azonnal jogi tanulmányaikat.
Felvételi követelmény ugyanis, hogy a jelentkező már rendelkezzen egy akkreditált nemzeti diplomával, mely a középiskolát követő legalább négy év tanulást jelent.
A bachelor’s degreevel rendelkező, és sikeres LSAT vizsgát tevő jelentkezőknek ezt követően egy felvételi elbeszélgetésen kell részt venniük, ahol leginkább a személyes motivációikra kíváncsi a bizottság.
Képzés
A felvételt nyert diákok egy hároméves J.D. (Juris Doctor) képzésben vesznek részt. Ugyanakkor elmondható, hogy az USA-beli jogi oktatás sokkal kevésbé formalizált, mint hazánkban. A képzés jellemzője az interaktivitáson alapuló szókratikus módszer, melynek célja, hogy a hallgatók a kritikai-logikai gondolkodást elsajátítsák. A nem túl nagy számú kötelező tárgy sikeres abszolválása után az oktatás jóval személyre szabottabb. Első évben a hallgatók az alapvető tárgyakkal ismerkednek meg, mint például a jogi retorika és érvelés, alkotmányjog, szerződések joga, kártérítési jog, büntetőjog, valamint a polgári és büntető eljárásjog (szövetségi) szabályai. Római jogot értelemszerűen nem tanulnak, jogtörténettel jellemzően egy-egy tárgyon belül, csekély mértékben foglalkoznak.
Másod- és harmadévben azonban jóformán szabad kezet kapnak – elenyésző számú kötelező tárggyal és némi kreditek számára vonatkozó kötöttséggel – a hallgatók tan- és órarendjük összeállítására.
Nézőpontom szerint ez mindenképpen az angolszász képzés javára értékelendő.
Természetesen itthon is lehetősége van a joghallgatóknak, hogy érdeklődési körüknek megfelelően különböző differenciált alternatív, illetve fakultatív tárgyakat hallgassanak – már ha sikerül bekerülni az alacsony létszámkorlátú kurzusokra –, mindezt azonban a sokszor önmagában is megterhelő kötelező tárgyak sokaságán felül vállalják magukra, nem pedig azok helyett, illetve alternatívaként.
A magyar jogi oktatás célja, hogy a hallgatók lehetőség szerint minél több jogterülettel megismerkedjenek mire oklevelüket átveszik az intézménytől. Ennek alapvető pozitívuma, hogy a frissen végzett jogászok meglehetősen széles látókörrel rendelkeznek, s jó eséllyel ritkán találkoznak olyan területtel, problémával, amiről korábban soha semmit nem hallottak volna. Hátránya azonban álláspontom szerint az, hogy az egyes jogterületeken való elmélyülést rendkívül megnehezíti, ha a hallgatóknak számos olyan tárgy tanulására kell rengeteg időt szánniuk, ami egyáltalán nem érdekli őket (ezért nem is fogják igazán megtanulni az anyagot).
Költségek
A tandíj (és az egyéb költségek) mértéke intézményenként meglehetősen eltérő. Elsősorban az a meghatározó, hogy állami, vagy magánegyetemen kívánja tanulmányait folytatni a hallgató. Nem meglepő módon a magánegyetemek tandíjainak meghatározásakor jóval „vastagabban fog a ceruza”, az viszont érdekesség, hogy amennyiben a jelentkező egy lakóhelyétől eltérő államban kíván jogi egyetemen tanulni, sokszor közel a dupláját kell fizetnie annak, mint amennyit a lakhelye szerinti államban kellene. Így a magánegyetemen tanulóknak átlagosan évi (!) 49 548 dollárt (~15 359 880 Ft-ot), az állami egyetemeken, saját államukban hallgatóknak 28 264 dollárt (~8 761 840 Ft-ot), míg az állami egyetemen, de lakóhelyüktől eltérő államba járóknak átlagosan 41 726 dollárt (~12 935 060 Ft-ot) kell tanulmányaikra szánniuk.
Ugyanakkor ez értékálló befektetésnek tekinthető, hiszen a kimutatások alapján a befizetett összeg a diploma megszerzését követő néhány éven belül teljesen megtérül.
Az egyesült államokbeli LL.M. képzésről itt írtunk korábban.
NAGY Zsolt: Az amerikai jogi oktatás történeti vázlata
Kép forrása: X
