Úgy gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy Quentin Tarantino az egyik legismertebb, és mindenféleképpen legmeghatározóbb alakja a kortárs filmművészetnek. Első filmjét (Kutyaszorítóban) 1992-ben, az utolsót (Volt egyszer egy Hollywood) pedig 2019-ben rendezte. Alkotásaira egytől egyig jellemzőek a remekül megírt és eljátszott karakterek, a zseniális párbeszédek és az ötletes, sokszor abszurd történetek. Ezeken kívül azonban azt sem érdemes elfelejteni, hogy az erőszak és a bűnözés is igen sokszor alapját képezi a történeteinek. Így a soron következő cikkünkben arra tennék kísérletet, hogy egy kicsit más szemszögből nézzük meg és tárgyaljuk Tarantino filmjeinek egyes ikonikus jeleneteit.
A más szemszög pedig nem más lenne, mint néhány filmnek a magyar Büntető Törvénykönyvvel való összevetése. Feladatomul ugyanis azt tűztem ki, hogy bemutassak néhány jól ismert Tarantino filmes jelenetet, majd a részleteket megnézve, elbeszélgessünk arról, hogy az abban látottak, mégis hogyan tudnak kapcsolódni a Btk.-hoz, azon belül is a ma tárgyalt témánkhoz: a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okokhoz. Fontos azonban megemlíteni, hogy természetesen a jelenetek egyike sem Magyarországon fog játszódni, és ezért nem is a magyar Btk. szabályai vonatkoznának rá abban az esetben, ha valóban bírósági ügy lenne belőlük. Ám én ettől függetlenül fogok most róluk beszélni. Jó szórakozást kívánok a filmjelenetekhez és a közös probléma felkutatáshoz!
A gyermekkor 16. §: Kill Bill 2 (2004)
A jelenetben tehát láthattuk, amint egy vélhetően gyermekkorú kislány (Perla Haney-Jardine) lelő egy nőt (Uma Thurman) a játékpisztolyával. Természetesen a részlet ezen epizódja nem tartalmaz semmilyen büntetőjogilag releváns mozzanatot, ugyanis a műanyag játékpisztoly egyértelműen alkalmatlan eszköznek minősül, hiszen az emberi élet kioltására nem megfelelő tárgy. Azonban, ha feltesszük, hogy a kislány egy igazi pisztolyt fogott volna a kezében, és valóban lelőtte volna a nőt, akkor azonnal egy roppant érdekes helyzettel találtuk volna magunkat szembe.
Büntetőjogilag a gyermekkor egy, a bűnösséget kizáró okok közül. Ilyen esetben ugyanis az a vélelem áll fenn, hogy Magyarországon a 14 év alatti gyermek nem rendelkezik a kellő beszámítási képességgel, ezért nem képes felismerni tettének a társadalomra veszélyességét. Ám vannak azonban olyan, a Btk. 16. §-ban felsorolt esetek, amikor is a 12. életévét már igen, de a 14-et be nem töltött kiskorú személyek mégis szankcionálhatóak lesznek. Pl.: halált okozó testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak, vagy terrortámadás elkövetése esetén.
Ezek után pedig vizsgáljuk meg, hogy hazánkban, milyen ítélet is születne az eset kapcsán. A jelenetben az emberölés bűntette történt volna meg, ha igazi pisztollyal adták volna le a lövést. Az emberölés természetesen egy, a 16. §-ban felsorolt kivételes esetek közül. A helyzet azonban az, hogy a kislány a film szerint mindössze 4 éves. Normális esetben a 12. életévét igen, de a 14-et nem betöltött kiskorúak kiemelt eseteinél, egy pszichológus szakértő véleményét is kikérték volna, hogy ő állapítsa meg azt, hogy a gyermek vajon rendelkezett-e a szükséges belátási képességgel, amellyel képes felmérni tettének a következményeit? Ha azonban a gyerek mindössze 4 éves, akkor semmiféleképpen nem lesz büntethető mindezek okán.
Ezzel azonban nincs vége a jogkérdésnek. Vannak ugyanis intézkedések, amelyeket akkor is lehet alkalmazni, ha megállapították a gyermek vétőképességének hiányát, ezekről A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény 15. § (4) bekezdése is rendelkezik. Ilyen intézkedés például a családbafogadás, a nevelésbe vagy védelembe vétel, melyek közül az összes egy lehetséges megoldás lenne jelen esetben is. Ezen kívül pedig, a felmentett kiskorúval szemben, elrendelhető lenne még az elkobzás, a vagyonelkobzás vagy az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele, melyek közül a „gyilkos” pisztoly elkobzásával, minden bizonnyal élnének is az illetékes hatóságok.
A jogos védelem 21. §: Aljas nyolcas (2015)
Ebben a jelenetben azt láthatjuk, amint egy fekete, északi, lovassági tiszt (Samuel L. Jackson) meglehetősen érzékeny pontjára tapint egy déli konföderációs tábornoknak (Bruce Dern). Az idős tábornok ugyanis a fiát keresi, a lovassági tiszt pedig váltig állítja, hogy ő bizony találkozott a fiúval, és nagyon csúnyán elbánt vele. Ezek mellett viszont roppant fontos részlet még az is, hogy letesz a tábornok mellé egy pisztolyt, aki, a történteken felháborodva, végül a fegyverért nyúl, és önvédelemből lelövi a tisztet.
Magyarország Alaptörvénye ezzel összhangban kimondja: „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.” Az új, 2012-es Btk. pedig kifejezetten széles teret adott ennek az elvnek az alkalmazásához.
Mindezek után most tekintsük át röviden, hogy mégis mi az a jogos védelem, és milyen esetekben, miként is vehető igénybe?
A legfontosabb kezdeti alapvetés az, hogy a jogos védelem kizárólag jogtalan támadás esetén alkalmazható. A támadásnak továbbá olyan tevékenységnek kell lennie, amely legalább valamely szabálysértés törvényi tényállását megvalósítja. A támadás emellett kétféle lehet. Az egyik az intézett, a másik pedig a közvetlenül fenyegető típusú. Az intézett támadás azt jelenti, hogy a támadó a jogtalan cselekedetet ténylegesen megkezdte, míg a közvetlenül fenyegető támadás során, annak bekövetkezésére, rövid időn belül, reálisan lehet számítani.
Emellett a jogos védelem témakörében kiemelkedően fontos szempont még a szükséges mérték témaköre és az arányosság kérdése (22.§ (1)). Lényeges azonban kiemelni azt, hogy az arányosság már nem része a Btk. szerinti fogalomnak, ugyanis annak lényege abban állt, hogy a jogtalan támadást maximum olyan eszközzel vagy módon lehetett elhárítani, amely vagy megegyezik a támadással vagy annál kisebb mértékű. Ilyenre példa az, amikor puszta kézzel támadnak rá az emberre, amelyet csak puszta kézzel, vagy annál enyhébb eszközzel lehet elhárítani. Ezzel szemben azonban hamar felmerült az a probléma, hogy például mi történik akkor, ha ugyan puszta kézzel, de egy testépítő támad egy 50 kg-os, idős nőre. A nőnek ugyanis az arányosság szabálya szerint csak puszta kézzel szabadna védekeznie. Erre a kérdésre a szükséges mérték fogalma ugyanakkor már megfelelő megoldást tud nyújtani a támadás elhárításához megfelelő eszköz kapcsán. Így például, ha maradunk az előző esetünknél, és az idős hölgyet egy testépítő támadja meg, akkor az a hatalmas erőkülönbség miatt használhatja mondjuk a sétapálcájába rejtett tőrét vagy a legálisan tartott lőfegyverét, ha másként nem lenne képes elhárítani a támadást.
Ez az elv már nem azt vizsgálja, hogy konkrétan az eszköz egyenlő vagy kisebb-e a támadóéval szemben, hanem lebontja esetek szintjére a kérdéskört, majd azt külön-külön megvizsgálja, hogy az adott esetben a megtámadott személynek feltétlenül szüksége volt-e az alkalmazott eszközre.
Ezek után pedig, hogy vázlatosan áttekintettük a jogos védelem témakörét, térjünk vissza a filmünkhöz és a lovassági tiszt cselekedetéhez. Ki lehet jelenteni, hogy első ránézésre egy jogos védelmi szituációt látunk. A tábornok a pisztolyért nyúl azzal a szándékkal, hogy lelője a lovassági tisztet, aki azonban gyorsabb volt, és így ő lőtt először. Jogtalan támadásról beszélhetünk, hiszen a tábornok megkezdte az emberölés (160.§ (1)) törvényi tényállásának a kimerítését. A szükséges mértéket szemlélve szintén rendben megtalálható az esetben annak minden lényeges ismérve. Mint ahogyan már említésre került, a tábornok pisztollyal támadott a tisztre, aki, ha nem gyorsabb nála, valószínűleg halálos áldozata lett volna a támadásnak. Az egyetlen lehetősége a túlélésre az volt, hogy ő is előveszi fegyverét, és a tábornokot megelőzve tüzel.
Akkor azonban ennyi is volna? Történt egy jogtalan támadás, és a lovassági tiszt teljesen jogosan járt el, amikor végzett a másikkal? A válasz erre a magyar Btk. értelmezése szerint az, hogy nem. Egy bizonyos oknál fogva ugyanis a tisztet nem illette meg a jogos védelmi helyzet. A jogos védelem ugyanis rendelkezik néhány olyan korláttal, amelyekről nem szabad megfeledkezni. Ilyen korlát például, hogy nem lehet alkalmazni verbális cselekménnyel szemben, megtorlásként, kölcsönös kihívás elfogadásaként vagy, ami a mi esetünkben releváns, akkor sem, ha a támadást provokálták. A jelenetben pedig pontosan ezen utóbbi történt meg. A lovassági tiszt szándéka ugyanis már a kezdettől fogva arra irányult, hogy kioltsa a tábornok életét. Ő volt az, aki letett egy pisztolyt mellé, majd utána elmesélte, hogy milyen brutálisan bánt el a fiával. Ennek pedig a célja egyértelműen a támadás kiprovokálása volt. Összességében tehát elmondható, hogy ugyan jogtalan támadás történt az idős férfi részéről, a fekete tisztre mégsem vonatkoztak volna a jogos védelem szabályai.
A következő filmrészlet fokozottan erőszakos, megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott. (szerk.)
A kényszer és fenyegetés 19.§: Django elszabadul (2012)
A jelenetben azt láthatjuk, amint két fekete rabszolga brutális, életre halálra tartó küzdelemben vesz részt, miközben gazdáik (Leonardo DiCaprio, Franco Nero) fogadásokat kötnek arra, hogy melyikük fog nyerni. A történet 1858-ban játszódik, még az amerikai polgárháború előtt. A déli államokban, ahol a film történései is kibontakoznak, a rabszolgatartás mindennapi tevékenységnek számított. A rabszolgák gazdái pedig minden tekintetben rendelkezhettek velük, épp úgy, mint bármely más tulajdonukkal. A jelenetben egy úgy nevezett mandingo harc látható. Ennek a lényege pedig az, hogy a rabszolgák gazdái arra kényszerítik szolgáikat, hogy gyilkolják meg egymást.
Még mielőtt azonban megbeszélnénk, hogy a konkrét jelenet hogyan is köthető a kényszer és fenyegetés büntethetőséget kizáró okához, vizsgáljuk meg kizárólag jogilag ezt a fogalmat.
A Btk. 19.§ (1) bekezdése szerint „nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra.” A kényszer és fenyegetés hatása alatti elkövető akarati képessége tehát hiányzik valamely kívülről jövő körülmény eredményeként. Érdekesség ugyanakkor, hogy sok büntethetőséget kizáró okkal ellentétben, itt az elkövető tökéletesen tisztában van cselekedetének jogsértő hatásával, azonban akaratával ellentétesen kell, hogy megnyilvánuljon.
Beszéljünk most a továbbiakban egy kicsit arról, hogy mégis mi az a kényszer, mi az a fenyegetés, és milyen fajtáiról is beszélhetünk ezeknek. A kényszer fogalma ugyan semmilyen törvényben sem szerepel, a joggyakorlat azonban kialakította az értelmezését, amely ekként szól: „minden olyan külső, fizikai ráhatást ért alatta, melynek eredményeként az adott személy nem képes az akaratának megfelelő cselekvésre”. A kényszer egy fizikai fogalom például erőszak vagy olyan külső hatás, amely megtöri a személy ellenállását. Ezzel szemben a fenyegetés fogalma pontosan meg van határozva a Btk.-ban.
Itt a kényszerrel ellentétben nem fizikai, hanem pszichikai ráhatásról beszélhetünk. Konkrétan „olyan súlyos hátrány kilátásba helyezéséről, mely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen”.
Mindkét esetben beszélhetünk azonban akaratot megtörő és akaratot hajlító kényszerről vagy fenyegetésről. Az akaratot megtörő kényszer vagy fenyegetés lényege, hogy az elkövetőnek egyáltalán nincs más választása, minthogy végrehajtsa a jogtalan cselekedetet a kényszerítő/fenyegető akaratának megfelelően. Ilyen például, ha valakinek a fejéhez tartanak egy fegyvert és úgy veszik rá, hogy kövessen el valamilyen bűncselekményt.
Az akaratot hajlító kényszer vagy fenyegetés ezzel szemben enged valamennyi választási lehetőséget az elkövetőnek. Itt a hátrány nem azonnal történne meg, hanem egy bizonyos időn belül. Az elkövetőnek tehát lenne lehetősége arra, hogy ellentmondjon, és ezért még ne érvényesüljön rá azonnal a kényszer vagy fenyegetés következménye.
Visszatérve jelenetünkhöz, ahogyan az abból kitalálható, ha a fekete rabszolgát egy magyar bíróság elé állítanák a másik rabszolga meggyilkolásának vádjával, akkor helyesen tudna hivatkozni a kényszer és fenyegetés büntethetőséget kizáró okára. Mint ahogyan már említettem az elején is, a rabszolgák gazdái rendelkezhettek azok élete felett. Ebben a konkrét helyzetben pedig pontosan úgy tekintenek az emberekre, mintha csak versenyautók, golfütők vagy bármilyen más tárgyak lennének. Eszközként, ami, ha nem funkcionál rendesen, akkor leselejtezésre kerül. Ez azonban a mi esetünkben az életük elvételével volna egyenlő.
Véleményem szerint, ha az egyik, filmbéli rabszolga úgy döntött volna, hogy ő csak azért sem veszi el a másik életét, akkor szinte azonnal ő vele végeztek volna. A jelenetet nézve tehát, nem konkrét fizikai kényszerről, hanem fenyegetésről lehet szó. Ráadásul akaratot megtörő kényszerről. Az akaratot megtörő kényszer esetében pedig nem beszélhetünk az alany beszámítási képességéről. Ezek alapján pedig büntethetőségét kizártnak gondolom.
A törvényben meghatározott egyéb ok 15.§ h): Ponyvaregény (1994)
A következő jelenetünk egy taxiban játszódik, ahol két ember párbeszédét hallgathatjuk végig. Az utas egy profi bokszoló (Bruce Willis), aki éppen menekül, és az úton kiderül, hogy mit is követett el a sofőrrel szemben (Angela Jones). Egy bokszmérkőzés során az „utas” véletlenül megölte az ellenfelét. Ahogyan a sofőr fogalmazott, agyonvert egy embert a puszta öklével. Első gondolatra, egyértelműen emberölésnek tűnhet a kifejtett magatartás. Ha azonban kicsit jobban belegondolunk a küzdősportok világának erőszakos mivoltába, akkor talán rá tudunk jönni arra, hogy nem is ilyen egyszerűen eldönthető a cselekmény minősítése.
A bírói gyakorlat kialakított néhány büntethetőséget kizáró okot, amelyek egy törvényben sem, így a Btk.-ban sincsenek konkrétan nevesítve. Ilyen, példának okáért a megengedett kockázatvállalás, a fegyelmezési jog gyakorlása vagy a mostani alanyunk által tanúsított viselkedés, a sértett beleegyezése.
A sértett beleegyezése az ember önrendelkezési jogából vezethető le, mely egy alkotmányos érték. Ebből következik az, hogy az embernek joga van lemondania egyes fizikai vagy vagyoni jellegű jogairól. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy szigorú feltételeknek kell megfelelnie annak a helyzetnek, amelyben valaki ilyen jogairól szándékozna lemondani. Ilyen szigorú feltétel, hogy a beleegyezésnek úgy kell történnie, hogy az alany rendelkezik a megfelelő beszámítási és ítélőképességgel, önkéntesen vállalja azt, megfelelő határozottsággal, komolyan és az eset előtt (ritkán utána) teszi a kijelentését. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy Magyarországon az ember ilyen jellegű önrendelkezési joga nem korlátlan. Könnyű testi sértésnél például súlyosabb jogtalanságba már nem egyezhet bele senki sem.
A sértett beleegyezésének tipikus esetei szoktak lenni a sportesemények. Leginkább pedig azok, amelyek valamilyen küzdősporthoz kapcsolódnak, ahol a felek célja konkrétan afelé irányul, hogy minél komolyabb testi sértést okozzanak a másiknak. Ilyenkor a sportolók vállalják azt is, hogy a testi épségüket vagy akár az életüket is kockáztathatják a meccsen. Természetesen itt is csak úgy tud érvényesülni a büntethetőséget kizáró ok, ha a meccs a szabályok szerint történik egy elismert sportágban.
Az áttekintés után pedig, térjünk vissza a jelenethez. Bár a filmből tudjuk, hogy illegális fogadások mennek a háttérben, maga a sportesemény teljesen szabályos keretek között zajlott egy sportközpontban. Az történt, hogy a Bruce Willis által játszott bokszoló annyira nyerni szeretett volna, hogy minden erejét beleadta a küzdelembe, és így nem szándékosan ugyan, de végzett az ellenfelével.
Mindannyian tudjuk, hogy a boksz egy agresszív sport, ahol a cél a másik ember mielőbbi földre küldése. A résztvevőktől tehát nem elvárt, hogy igyekezzenek a lehető legkevesebb kárt okozni a másikban. Épp ellenkezőleg, ezen okoknál fogva úgy gondolom, hogy Bruce Willist nem ítélné el a magyar bíróság emberölés tárgyában.
A következő filmrészlet fokozottan erőszakos, megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott. (szerk.)
A kóros elmeállapot 17.§: Halálbiztos (2007)
Ahogyan látható a felvételen is, a jelenet nem másról szól, mint egy gyilkosságról, amely szokatlan módon történik meg. Egy elmebeteg kaszkadőr (Kurt Russel) felajánlja egy lánynak (Rose McGowan), hogy hazaviszi, de közben célja valójában az, hogy halálra törje őt autójában, ami csak a sofőr helyén „halálbiztos”. Kétséget kizáróan gyilkosságot láthatunk, azonban szinte biztosra vehetjük, hogy a kaszkadőrt játszó Kurt Russel mentálisan nem teljesen egészséges. Elképzelhető, hogy ez a helyzet felmentheti őt a büntethetősége alól?
Ahogy azt a Btk. is kimondja: „nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.” Emellett pedig, ha a kóros állapot csak korlátozza az elkövetőt a cselekedete következményeinek felismerésében, olyan esetben a büntetés nem ellehetetlenül, hanem korlátlanul enyhíthetővé válik.
A kóros elmeállapot témakörénél a kulcskérdés mindig az, hogy rendelkezett-e az elkövető kellő beszámítási képességgel a jogsértő cselekedet elkövetéséhez? Ugyan a Btk. még példálózó jelleggel sem sorolja fel a kóros elmeállapot lehetséges eseteit, azért a leggyakoribb típusok mégis kimutathatóak. Ilyen például az elmebetegség, a skizofrénia, a paranoia vagy a mániás depresszió.
A szituáció azonban az, hogy attól még, hogy az elkövető esetleg rendelkezik valamely fentebb említett betegség egyikével, egyáltalán nem biztos, hogy az érinteni fogja a beszámítási képességét, amelynek a hiánya a büntethetőség kizárásához vezetne.
Elképzelhető ugyanis, hogy az adott személy elmebetegsége nem függ össze a végrehajtott cselekménnyel. A mentális probléma megállapítására a hatóság köteles szakértőt kirendelni vagy esetleg pszichiátriai fekvőbeteg intézetbe utalni az elkövetőt, hogy ott kiderüljön, rendelkezik-e valamely mentális betegséggel, és az mennyire korlátozta az adott ügyben a beszámítási képességét.
Mindennek fényében elképzelhető lenne, hogy a kaszkadőrt elmebetegnek mondják ki, és ennek okán elkerülje a büntetést?
A helyzet sajnos az, hogy a film nem ad megfelelő magyarázatot erre. Lehet találgatni, de nem derül ki pontosan, hogy a kaszkadőr milyen betegséggel rendelkezik. Annyi viszont bizonyos, hogy élvezettel tölti el, ha fiatal lányokat gázolhat halálra, ami biztosan nem egy mentálisan egészséges ember viselkedésére vall.
Ellenben számos betegség keretén belül képzelhető el, hogy valaki éppen így viselkedjen. Ilyen például a mániás depresszió, annak is mániás szakasza. A lényeg tehát, amennyiben bírósági ügy lenne az esetből, akkor kezdetben egy szakértőt rendelnének ki, hogy állapítsa meg, a kaszkadőr mennyire volt beszámítási képességének a birtokában a gyilkosságok alatt, és ennek a figyelembe vétele mellett születne meg a döntés.
Remélem tehát, kedves olvasó, hogy a cikk elolvasása után, már nem csak az utcára fog úgy tekinteni, hogy jogalanyokat és jogügyleteket lát, hanem innentől filmeket is úgy fog nézni, hogy kóros elmeállapotot vagy jogos védelmi helyzeteket keres bennük!
A kép forrása: 1
