Folytatjuk a két héttel ezelőtt lezajlott OTDK-ról szóló tudósításunkat, ezúttal élménybeszámolókkal. A Jurátus szerkesztőségének tagjai közül idén is sokan megmérettették magukat a versenyen. Bényi Mercédesz opponensként szerzett tapasztalatairól ír, Fazekas Barbara és Kiss Rebeka pedig versenyzői élményeikről mesélnek.
Opponensként a Polgári Jogi Tagozatban
Mi a feladata egy opponensnek?
Az OTDK-n az opponens feladata a számára kijelölt dolgozatról bírálatot készíteni, majd azt előadni egy öt perces időkeretben az OTDK-eseményen. A pontozás viszont a zsűri kizárólagos hatásköre, így az opponens pontokat nem ad, véleményét a dolgozat minőségéről szavakban fejti ki, illetőleg néhány kérdést is intéz a dolgozat írója felé.
Az idei OTDK-n engem ért a megtisztelő feladat, hogy a Polgári Jogi Tagozat 4. egyik dolgozatát opponálhattam, a következő sorokban pedig az ezzel kapcsolatos élményeimet mutatom be.
Kezdeti lépések
A lehetőség váratlanul ért, de mivel szeretem a kihívásokat, végül úgy döntöttem, jelentkezem opponensnek. A jelentkezést követően hamar kézhez kaptam a bírálandó művet, melynek témája a bírósági és ügyvédi kárfelelősség volt.
A Polgári Jogi TDK által szervezett felkészítés során először azonban nem ezt a dolgozatot kellett opponálnom, hanem az egyik kari kvótát nyert pályamunkát. Ez a „belsős” opponencia lehetőséget adott arra, hogy a bírálat megírását és szóban történő előadását egyaránt kipróbálhassam, illetve a versenyzők számára is hasznos tapasztalatot nyújtott, hogy gyakorolhatták az opponensi véleményekre való reagálást. Ezt követően pedig néhány jó tanáccsal is elláttak a Polgári Jogi Tanszék professzorai, az országos versenyen opponálandó dolgozatommal kapcsolatban. Így kellő tapasztalattal felvértezve vághattam bele a valódi megmérettetésbe.
Az OTDK napjai
Az OTDK ünnepélyes nyitórendezvénnyel vette kezdetét, melyet – a járványügyi korlátozásokra tekintettel – valós időben, online közvetítettek. Az én tagozatom időpontja az eseménysorozat második napjára esett. Az ülés során 11 dolgozat ismertetésére került sor, az előadások mind érdekes területeit dolgozták fel a szerződési és felelősségi jognak. Számos színvonalas dolgozattal ismerkedhettem meg, és hasznos tapasztalatokat szerezhettem a jövőre nézve, például megtudtam, hogyan épül fel egy ilyen rendezvény, mik az elvárások a versenyzők irányába, és milyen érzés előadói oldalon lenni. Igaz, a személyesség hiánya nagyon érezhető volt, hiszen új emberek megismerésére értelemszerűen nem volt lehetőség. Viszont a Debreceni Egyetem ezt is próbálta orvosolni különféle kísérőprogramok szervezésével, melyek a szakmai programoktól kezdve a kulturális rendezvényeken át egészen a sportig széles választékot biztosítottak minden érdeklődő számára.
Az online szervezés pozitívumának tekinthető, hogy az otthon kényelméből hallgatni egy egész napos előadássorozatot kevésbé megterhelő, emellett a tagozatok között is néhány kattintással lehetett váltani, így akár több különböző tagozaton lévő előadásba is könnyen bele lehetett hallgatni.
Az ünnepélyes zárórendezvény a nyitóeseményhez hasonlóan online streamelve, a közönség személyes részvétele nélkül zajlott. A rendezvényről Dr. Szikora Veronika a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánjának szavait idézném: „Olyan helyzetben vagyunk most, mintha egy kiállítás megnyitója után három nappal lennénk, és megtekintettük volna a festményeket. Van közöttük klasszikus, modern, egy-egy szürreális, impresszionista. Mindenkinek más-más kép tetszik, így voltak ezzel a zsűritagok és érdeklődők is. Voltak olyan hangok is, hogy ilyet én is tudtam volna csinálni. Nekik azt üzenem, hogy annak idején Miró és Picasso rajzaira is ezt mondták, de aztán az idő őket igazolta, és egyáltalán nem biztos, hogy most dől el, hogy valakinek korszakalkotó-e a gondolata, hanem esetleg tíz, húsz vagy ötven év után.”
Dékáni gratuláció
Néhány nappal az eredményhirdetést követően egyetemünk szervezett egy online rendezvényt, melyen a Dékán Úr az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának vezetése és a Tudományos Diákköri Tanács elnöksége nevében gratulált a hallgatóknak és a munkájukat segítő felkészítő tanároknak. Emellett a kar összesített eredményei is ismertetésre kerültek szekciókra bontva, továbbá a többi egyetemhez viszonyított kiemelkedő teljesítményünk is. Így azt is megtudhattuk, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara érte el a legtöbb első helyezést az OTDK-n a többi egyetem jogi karához viszonyítva, illetve a legtöbb díjazást is, hasonlóan az elmúlt évekhez.
Véleményem szerint nagyon szép gesztus volt az egyetem részéről, hogy bár jelenleg nem lehetséges a személyes találkozás, mégis kifejezték az elismerésüket a versenyzők és felkészítő oktatóik részére.
Összességében én nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt részt venni az idei OTDK-n, és mindenki számára ajánlani tudom, hogy próbálja ki magát opponensként. Aki érdeklődik az OTDK iránt mint jövőbeli versenyző, annak azért, mert mély betekintést kaphat a versenybe, ami segítheti az elhatározásban. Aki pedig úgy véli, nem venne részt magán a versenyen, annak azért, mert az opponálással is egy meghatározó szakmai élményt nyújthat számára az OTDK.
Joghallgatóként a Művészettudományi Szekcióban
Sokan talán még nem is hallottak róla, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencia keretein belül a Művészeti és Művészettudományi Szekció is megrendezésre kerül. Bár a művészetet és a tudományt nehéz összhangba hozni, ez a szekció mégis erre tesz kísérletet.
Az idei évben az egyik legnagyobb kihívás, mint minden szekcióban, az élő esemény online térbe való áthelyezése volt. Ez a hangszeres előadás tagozatában különös erőpróbában öltött testet. Tudniillik a művészettel elérni kívánt cél, hatás, vagyis a katarzis, leginkább személyes jelenlét mellett tud megvalósulni.
Az előadás eredetileg áprilisban, az élő eseményen hangzott volna el, jelen veszélyhelyzetben viszont hónapokkal előtte „készen” kellett lennie a darabnak. Az volt a tervem, hogy az egyetemen fogom elkészíteni a felvételt, de ezt a november 11-én újból beköszöntő online oktatás meghiúsította. Számomra nehézséget jelentett a hang otthoni rögzítése, hiszen átlagos egyetemi hallgatóként nem rendelkezem saját stúdióval, de végül sikerült leküzdenem az akadályokat.
Ambivalens érzés volt „megszólaltatni” Chopin f-moll balladáját. Egy időutazáshoz tudnám hasonlítani akként, hogy míg múlt időben koncentráltam, addig a jelen időben figyeltem saját játékomat, mintha csak élőben játszottam volna a szekcióülésen. Ennek oka, hogy az ember mindig változik, a gondolatai a darabról sosem ugyanazok, így nagy valószínűséggel másképp játszanám most a darabot, mint közel fél évvel ezelőtt, amikor a felvétel készült a jelentkezéshez.
Mindezek ellenére pozitív élményként hatott az online tér abban a tekintetben, hogy még a legnagyobb művészek is képesek fejlődni azáltal, hogy visszahallgatják saját produkciójukat, az f-moll ballada pedig Chopin életművének egyik olyan műve, amit szinte sosem lehet teljesen megtanulni.
A verseny nem pusztán a hangszeres előadásból állt. „A romantikus szerkesztésmód és komplexitás kérdése Frederyk Chopin f-moll balladájában” címmel egy dolgozatot is készítettem, amely két pillérből állt.
Első pillérként a mű kortárs értelmezését elemeztem. Ennek kapcsán kitértem a mű előadói gyakorlatban lévő helyzetére, ezen belül is a historikus előadásmód és a preludizálás kérdéskörére. Ezen kompozíció ugyanis mindig is a chopini kánon egyik vitathatatlanul központi műve volt: zongoraművész-generációk játszották szerte a világon. A darab kifejezetten magas technikai kihívást jelent az előadó számára, de érzelmileg-lelkileg befogadni a hallgatóságnak is nehéz az összetettsége miatt.
A második pillért a zeneelméleti vizsgálat, a történeti háttér, illetve az interpretációs kérdések alkották, melyek kiindulópontját Fryderyk Chopin zongoraművészete és repertoárja jelentette. Már a zeneszerző életében felismerték, hogy új zenei előadásmódot és nyelvet teremtett a Beethoven utáni nemzedék zenei életében, melyben a lengyel zenei hagyomány – legyen az népzene vagy műzene – ötvöződött a Varsóban, majd később Párizsban népszerű „bel cantoval”, amit az f-moll balladán keresztül mutatok be.
A történeti hátteret tekintve továbbá röviden kitértem a zeneszerző Nohant-ban töltött éveire, hiszen ebben a korszakban jelent meg az op. 52-es jegyzékszámú negyedik és egyben utolsó balladája, illetve választ adtam arra a kérdésre, hogy miért foglal el kiemelt helyet Chopin életében Nohant és az itt töltött esztendők.
A zeneelméleti vizsgálat során a mű elemzésén keresztül azt az alapvető gondolatomat kívántam alátámasztani, hogy az f-moll ballada az egyik legkomplexebb alkotása Chopin életművének, hiszen összefoglalja benne mindazt, ami zenei „szótárában” fellelhető. Megjelenik a téma és variánsainak visszatérései, a kontrapunktikus szerkesztésmód és az imitációs forma. Az egyik legszemléletesebb formai analízist is bemutattam, amely egy finn zenetudóstól, Suurpää-től származik, aki a mű elemzésekor a „rotáció” kifejezést használja, és feltárja azokat a ciklusokat, amelyekben a főtéma hallható.
Megtiszteltetés, hogy pályamunkámmal különdíjban részesülhettem.
Versenyzőként az Alkotmányjogi Tagozatban
„Versenyezni mindig rendkívül izgalmas, adrenalingazdag vállalkozás, nyerni pedig különösen euforikus érzés. Az OTDK-ra azok a hallgatók jutnak el, akiknek sikerül megérteniük, hogy a tudomány a kérdéseknek, vagyis az örök igazságoknak, a kijelentett tételekben való kételkedésnek a világa, a kritikai gondolkodás és a szabad véleménynyilvánítás keretezte hiteles válaszkeresés tartománya.”
Nem véletlenül kezdem élménybeszámolómat Prof. Dr. Mezey Barna zárórendezvényen elhangzott szavaival, hiszen számomra sok mindent összefoglalnak az OTDK-n való részvétellel kapcsolatban.
Miért indultam a TDK-n, és milyen témát választottam?
Az alkotmányjog, parlamenti jog, jogalkotás, törvényalkotás egyes kérdései már az egyetemi tanulmányaim kezdetén közel kerültek hozzám. Első év végén az Országgyűlés Hivatalában töltött gyakornoki munkám során gyakorlati oldalról is találkozhattam a törvényalkotás folyamatával, így már ekkor olyan tudásra és tapasztalatra tehettem szert, amit az egyetem falai között nem tanítanak.
Két évvel ezelőtt vállalkoztam először arra, hogy egy aktuális alkotmányjogi problémát feldolgozó pályamunkával elinduljak a OTDK-n. Első dolgozatom témaválasztása kapcsán mindenekelőtt akkori és mostani konzulensemnek, Dr. Horváth Attilának tartozom köszönettel. A XXXIV. OTDK-n bemutatott Kiszervezett jogalkotás? Az önálló képviselői indítványok szerepe a törvényhozásban című pályaművemmel 2019-ben különdíjat szereztem. Az ünnepélyes díjátadóról kilépve konzulensem azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mikor küldöm neki az új dolgozat kutatási tervét és milyen témával jövünk a következő OTDK-ra. Már ekkor biztos volt, hogy az elkezdett munkát folytatni fogom.Időközben a Magyar Tudományos Akadémia Kiváló Kutatóhely Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Politikatudományi Intézetében megismerkedtem az empirikus jogi kutatásokkal, így később egy kutatási módszertan szempontjából megalapozott és komplex kutatásba kezdtem bele az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében. Ennek eredményeként a 35. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójának Alkotmányjog 1. (Jogalkotás) tagozatában indultam a Hasznos vagy haszontalan? Mérlegen a törvények jogalkotói indokolása című pályamunkámmal.
Kutatásom a minőségi jogalkotás egyik garanciális elemének, a törvények indokolási kötelezettségének vizsgálatára irányult. Vizsgáltam a jogalkotói indokolások kialakulásának elvi és történeti alapját, azok intézményesített rendszerét, funkcióját. Különböző indikátorok segítségével lehatároltam az indokolások normativitásának kérdését. Választ adtam arra, hogy a jogalkotásban miért maradt az indokolási kötelezettség mind a mai napig lex imperfecta.
Kvantitatív kutatás keretében adatgyűjtést végeztem, és egy olyan komplex adatbázist állítottam össze, amelyben az 1990-2018 között kihirdetett törvények és az azokhoz csatolt indokolások számbeli mutatóit rendszereztem.
A kapott eredmények alapján megállapítást nyert, hogy 1990-től 2018-ig az indokolások átlagos hossza a törvények átlagos hosszától egyre nagyobb arányban tér el. Láthatóvá vált, hogy bár a jogalkotással kapcsolatos diskurzusok túlnyomó többsége a diszfunkciók között említi meg a törvények jogalkotói indokolásának gyakorlatát, a problémakör kifejtésére, a feltárt problémák mögött meghúzódó okok elemzésére, és megoldási módozatok felállítására eddig senki nem vállalkozott. Éppen ezért elmondható, hogy a törvényalkotás e szegmensét vizsgáló kutatásom eredményeként megírt pályamű hiánypótló jelleget kívánt betölteni.
Bírálatok és a verseny napja
Mindig is szerettem konferenciákra, versenyekre járni, hiszen ezek a rendezvények megfelelő terepet tudnak biztosítani arra, hogy valaki a tudományos tevékenységét bemutassa, vagy a szakmai tudását éles helyzetben is próbára tegye. Egyrészt kiváló tapasztalatszerzési lehetőség, ahol nemcsak maga a verseny vagy konferencia-előadás számít, hanem az oda vezető út is, a kutatásra és felkészülésre szánt idő, az azok alatt megszerzett magas szintű szakmai tudás. Másrészt remek kapcsolatépítési lehetőség, megismerkedhetünk más hallgatók kutatási témáival, látásmódjával.
Dolgozatomat Prof. Dr. Schanda Balázs, Prof. Dr. Smuk Péter és Dr. Sulyok Márton zsűritagként, Polonyi Domonkos pedig opponensként értékelte. A bírálóbizottság és az opponensem is alapvetően pozitívan értékelte a pályaművemet.
A zsűri által készített bírálatban a témaválasztásról a következőt olvashattam:
„Újdonságnak tekinthető, hogy valaminek a hiányát, a nemlétét és a minimális szerepét kutatja egy dolgozat, mégpedig jelentős sikerrel. […] Bátorság tehát azt kijelenteni és ezt egy dolgozattal alátámasztani: lex imperfecta a törvények indoklására vonatkozó szabályozás.”
A dolgozat felépítéséről azt írták, hogy: „a szerző a dolgozatot logikus rendszerben építi fel, mind az elméleti-dogmatikai, mind a történeti felvezetés érdemi, a kutatáshoz szervezesen kapcsolódik. Megoldási javaslatai kiérleltek, és megalapozottak.” A kutatás módszertanával kapcsolatban pedig kiemelték, hogy „a felépített adatbázisért és az abban végzett elemzésekért külön elismerés jár a szerzőnek.”
A bírálatok konstruktív kritikája mindig segít inputokat szerezni és további kutatási irányokat meghatározni. Az adott téma szakértőinek pozitív visszajelzése pedig megerősítik a versenyzőt abban, hogy jó irányban halad.
Az előadás során sikerült a rendelkezésre álló 15 perces időkeretet kihasználnom, úgy érzem, hogy a prezentálás kapcsán a maximumot hoztam ki magamból. Az előadás után kaptam kérdéseket a bírálóbizottságtól, az opponenstől és a hallgatóságtól egyaránt, ami a kiválasztott téma érdeklődésre számot tartó jellegét bizonyította. Elmondhatom tehát, hogy a verseny napját minden szempontból sikeresen zártam, és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam.
Mit nyertem az OTDK-n való részvétellel?
Egy helyezést: a tagozatban számos színvonalas előadás hangzott el, így izgalommal vártam a díjátadót. A zsűri bírálata alapján a tagozatban III. helyezést szereztem.
Egy PhD kutatási témát: az OTDK dolgozatommal megkezdett kutatást reményeim szerint következő tanévben egy doktori iskolában folytathatom.
Rengeteg tapasztalatot és szakmai tudást: a felkészülés és a verseny során szerzett tapasztalatot a későbbiekben a tudományos pályán és munkám során is kamatoztatni tudom.
Összességében büszkén mondhatom, hogy valóban sikerült gyorsabbnak lenni, magasabbra jutni és erősebben kijönni az OTDK-ról. A többi résztvevőnek szívből gratulálok, egyben biztatok mindenkit arra, hogy aki érez rá affinitást, induljon a következő OTDK-n!
Képek forrása: Facebook/35. OTDK Társadalomtudományi és Művészet és művészettudományi szekció
