Tényleg kevesebb véralkohol szinttel születünk, mint amennyi a jó teljesítményhez szükséges? Lehet, hogy a dánok egy kicsit túllőttek a célon? Thomas Vinterberg, rendező milyen színben tünteti fel az alkoholistákat? Egyáltalán az alkotás csak a függőségről szól? Tud-e új tanulságot, aspektust előhozni ez a film témájában azzal, hogy egyszerre humoros és drámai? Hét kérdés és tizennégy válasz annak érdekében, hogy meggyőzzük az olvasót, miért is ajánlott ez a mű mindenkinek.
A módszer újító és újszerű, legalábbis a Jurátus felületén mindenképp. Az alábbi kérdéseket maga a két filmszerető író, Bódy Kolos Bálint és Éry Márton tette fel saját maguk részére. Az arra írt feleleteket pedig a másik válaszát nem tudva gépelték le, kizárólag saját gondolataikat követve tehát. Ez a szisztéma pedig így kevésbé szerkesztett, szabadabb gondolatfüzért eredményezett.
Miről szól a film?
Bódy Kolos: A mindenkit érintő függőségek és a kiégés problémájáról. Na meg ezek megoldásairól és kezelhetőségéről. Négy jó barát, négy gimnáziumi tanár, akik egy összetartó baráti társaságot alkotnak, ráeszmélnek az életközepi válságukra (’midlife-crisis’). Arra, hogy negyvenes, ötvenes éveik tájékán még van mit javítani, változtatni a megszokottá vált környezetükön és saját magukon is. A társaság tagjaira azonban ez a felismerés a legkülönbözőbb hatásokkal és következményekkel jár együtt.
Éry Márton: Martin (Mads Mikkelsen) valaha nagy elismerésnek és népszerűségnek örvendő középiskolai történelemtanár volt, ám mostanra kiégett. A teljesítménye egyre csak romlik, ráadásul a családi életében is komoly problémákkal küzd. Életének mélypontján a szülők és a vezetőség már az eltanácsolásán gondolkodnak. Miután három tanár kollégájával ráeszmélnek, hogy hasonló problémákkal küzdenek, felfedezik egy meglehetősen ködös szakmai múltú pszichológus elméletét, miszerint az emberek a szükségesnél alacsonyabb véralkoholszinttel születnek. Úgy határoznak, hogy megpróbálják mindennapos alkoholbevitellel javítani az iskolában nyújtott teljesítményüket.
Európai film vagy hollywoodi?
B.K.: Mindkettő és az ázsiai filmek is. Én összességében úgy gondolom, hogy mindegyik kultúrkörből érdemes fogyasztani műveket, úgy könyvekből, mint filmekből és zenékből egyaránt. Nekem mindenhonnan vannak kedvenceim (jó, ázsiai zenéből nincsen).
Az ázsiai szcéna talán a legnehezebben megemészthető a nyugati fogyasztóknak, azonban az amerikai kultúraexport túltengése már túlzottan elirányítja a figyelmünket sokszor a kontinensünkről származó gyöngyszemekről.
Mind a skandináv, mind a nyugat-európai (német, francia, brit) mind a déli (olasz, spanyol) művek közt találunk aranyakat, ha keresünk. Ezek sokszor kihagyják a tengertúli kötelező klisé-köröket, ami üdítően tud hatni. Európaiként a legtöbb önazonos értékrenddel bíró filmet értelemszerűen az európai és az utóbbi években remek magyar filmiparból találhatunk.
É.M.: Az emberek szeretik az egyszerű felosztásokat. A filmeket már nemcsak zsánerük, hanem a piacuk alapján is fel tudjuk osztani. Ma már léteznek nagyobb büdzsével gyártott blockbuster-ek, tömegfilmek, valamint kisebb közönségeknek gyártott arthouse filmek. Néhányan ezt leegyszerűsítve csoportosítják az európai és Hollywood-i filmek alá.
Mind a kettőnek megvan már a kitermelt közönsége, mindkettőnek megvannak a szépségei és értelmetlenségei. Lehetne beszélni alá-fölé rendeltségről a különböző piacra termelt filmek között, de olykor ezek el is lesnek egymástól ezt-azt.
A két “tábor” építkezhet egymásból. Ráadásul, ha egy néző mindig nyitott a mögöttes tartalmak olvasására, az alapanyagtól függetlenül fog találni értékeket az általa nézett filmben, ott pedig nem számít majd, milyen közönségnek termelték.
Mi is az a Druk?
B.K.: Ez a film eredeti, dán címe. Magyarul tükör fordítva: mértéktelen ivászat. Én is, igaz más jelentésben, de drukkal ültem be – a cím és az elvárások miatt is – a moziba. Szerintem remekül megfogja a film esszenciáját a dán cím is, szintúgy, mint a magyar ’Még egy kört mindenkinek’ kifejezés.
É.M.: A film magyar címe a nemzetközi Another Round címre hajaz inkább, mint az eredeti címére; a druk mértéktelen ivászatot jelent. A film némileg visszaidézi a rendező és Lars von Trier által 1995-ben alapított Dogma mozgalmának stílusjegyeit. Főleg a minimalista helyszínek, a kézikamera használata, a természetes és berendezésben használatos fények, illetve néhol az improvizatívnak ható jelenetek a korábbi Dogma filmek hangulatát tükrözik (Idióták, Festen). Minden bizonnyal hatással voltak ezek a rendező mostani munkájára is.
Ebből az alkotásból készül amerikai remake a tengerentúlon. Van-e értelme bármilyen filmet, vagy momentán éppen ezt újra elkészíteni, csak más köntösben?
B.K.: Itt most nem az a kérdés részemről, hogy a főszerepet játszó Mads Mikkelsen vagy a majdani hollywoodi változatban központi karaktert formáló Leonardo DiCaprio-e a jobb színész. Az sem, hogy Thomas Vinterberg vagy a remake direktora megbecsültebb-e a szakmájában.
Egyszerűen csak látom annak a jelenségnek a hátrányát, ha egy eredeti ötletet, amely egy kisebb piacon nem ér el annyi pénzt és nézőt sem feltétlen – átviszik a legnagyobb filmes piacra és oda beillesztve, akár közönség-barátabb, kommerszebb, klisésebb forgatókönyvbéli változtatásokkal készítik el. Az átköltöztetési folyamat miatt biztosan veszít valamilyen téren az új film. Szakmailag nem lehet majd nagyon értékelni, anyagilag viszont az itteni tíz-húszmillió eurós sikernél nagyobb lesz minden bizonnyal. Pont fordítva, mint az eredeti verziónál. A köztudatban – reménykedem – az első film marad meg.
É.M.: A tapasztalatok eltérőek. Volt már példa rá, hogy egy közkedvelt európai filmet készítettek újra Amerikában (Életrevalók). Az eredmény katasztrofális lett. Ugyanakkor vannak erre jó példák is; A tégla méltán egy népszerű film, és történetesen egy kínai film remake-je (Szigorúan piszkos ügyek), igaz, ott inkább a forgatókönyvet használták fel a filmhez. Ha tehetséges rendező kezébe kerül, aki a témákat át tudja ruházni az amerikai állapotokra, ezzel egy új üzenetet közvetít és mindezt megfelelő vizuális kultúrával társítja, akkor érdemes lehet egy feldolgozást megpróbálni. Pusztán a remake kedvéért egy az egyben leforgatni ugyanazt értelmetlenség volna.
Mik lehetnek a mélyebb témák a Druk-ban?
B.K.: A skandináv drámákra sokszor jellemző az a műfajkeveredés, ami itt is érzékelhető. Egyszerre végtelenül vicces, szívszorítóan drámai és meghatóan tanulságos. (Nagyon ajánlom az Ádám almáit is a dán drámák közül, ugyancsak főszerepben Mads Mikkelsennel.) Ez a műfajmix és érzelmi hullámvasút pedig azért hatásos, mert több témát is megemlít, és azokba bele is megy részletesen. Az alkohol itt a humoros és a drámai szólam tárgya egyszerre. Szóba hozza ez a tárgy a magánélet és a munka megfelelő egyensúlyban tartását, a barátok fontosságát, a gyermeknevelés, a házasság és a magány témáját. Magának a múltnak a feldolgozásán, illetve a jövőbe vetett hit fontosságán pedig minden szereplő végigmegy a történet előrehaladtával.
É. M.: A film kreatív folyamataiban nagy szerepet játszott a rendező Thomas Vinterberg lánya, Ida Vinterberg halála, aki négy nappal a forgatás kezdete után vesztette életét. A gyász és a trauma miatt a rendező majdhogynem teljesen feladta a projektet, azonban nem sokkal a tragikus esemény után talált rá Ida levele, amelyben lelkesedését fejezte ki a projekt iránt.
Így módosulásokkal, de megvalósulhatott a film, immár Ida emlékezetére. A film keserédes hangvételével az alkoholfogyasztást a hatékony életmód, valamint a boldog élet, a hedonizmus egyik vezetékeként mutatja be, nem pedig okozójaként.
Ugyanúgy nem a rossz életkörülmények kiváltó okaként jelenik meg az alkoholfogyasztás; a szereplők saját felelősségére bízza a történet, hogyan kívánnak élni a rövidtávon sikerélményt sejtető folyadékokkal.
A film egyúttal reflektál a dán nemzet alkoholizmusára. Dániában az alkoholfogyasztás ugyanis szokatlanul magasan áll — még Magyarországot és Írországot is megelőzik ebben. Egy friss felmérés szerint, bár az utóbbi években csökkent az átlag felnőttek alkoholfogyasztása Dániában, még mindig rengetegen halnak meg alkoholmérgezésben. A filmben ez a probléma előkerül, de sokkal optimistábbnak ítéli meg a jövőt és nem ragad le olyan üzenetek közvetítésén, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a mértéktelen ivás rossz.
Egy mozgókép inkább tanítson, vagy inkább szórakoztasson? Ez a mű melyik kategóriába esik?
B.K.: Összességében számomra az a releváns, hogy egy film tudja-e a saját szándékát. Hogyha tanítani akar, akkor legyen gondolatgazdag, ha látvány- és stílusfilm szeretne lenni, akkor nézzen ki képileg emlékezetesen. Hogyha pedig viccközpontú, akkor legyen meglepően abszurd és humoros. Nekem a favoritok sokszor több kategória halmazát érintik. A tárgyalt Még egy kört mindenkinek is ide tartozik. Úgy gondolkodtat el, hogy közben a szemébe néz az alkoholizmus vicces és komoly elemeivel.
É.M.: Hihetetlenül tanulékony az emberi agy, amikor érzelmileg bevonódik. A szórakozás, a játék egy tanulási folyamat, hiszen a játék alatt fejlődő agyat használjuk fel a tanuláshoz. A film dolga elsősorban az, hogy benyomást keltsen, érzelmi reakciókat váltson ki. Amint sikerül rátapintani a nézők érzéseire, sokkal fogékonyabbak lesznek a tanulságokra is. A szórakoztatás és a tanítás tehát egyszerre történik meg, így mind a két feladatot ellátja (ezt egyébként a gyerekmesék is tudták).
A Druk esetében egyfelől elgondolkodhatunk a pedagógusok vert helyzetén, a családok széthullásán és a kiégés veszélyein, másfelől pedig együtt lejthetünk táncot Mads Mikkelsen-nel, (mert miért ne).
Az üzenet azért lesz hatásos, mert a szereplők közel kerülnek a nézőkhöz, azonosulni tudnak velük.
Miért kiemelendő és miért ajánlanád ezt a filmet?
B.K.: Az elmúlt két évben nagyon rákaptam a filmfogyasztásra. Az azóta készült filmek közül pedig ez tetszett a legjobban. Ilyen módon nagyon meleg szívvel tudom ajánlani minden korcsoportnak, akár egyedüli, de inkább többedmagaddal való megnézésre. Nagy sikerét mutatja a megnyert Oscar-díjon és az amerikai remake elkészítésén túl, hogy még ma, 2021 őszén is játsszák a mozik. Én biztos vagyok benne, hogy évekkel később mindez majd egyfajta európai kultfilmmé válik.
Visszatérve a kérdéshez, kötelező darab, remek történet remek színészekkel, kiváló fényképezéssel és filmzenével! A függőség témáját ilyen életigenlő stílusban még ezelőtt biztosan nem láttad feldolgozva.
É.M.: Mindenképpen érdemes beruházni rá, amíg vetítik a mozik, mert csakis az adja meg az igazi élményt. Mads Mikkelsen remekül hozza a kiégettség miatt újra felüdülni vágyó középkorú tanárt, a dán nyelv hallgatása is egészen sajátos élményt nyújt a nézés során. Emellett hangsúlyozom a zárójelenetet, ami fenomenális crescendo-t ad az egész történetnek.
A film egyedülálló abban az értelemben, hogy a témát hogyan közelíti meg.
Egyetlen klisé vagy kiszámítható fordulat nincs benne, minden jelenetben történik valami váratlan, aminek hatására a néző újraértékelheti az ember alkohollal ápolt kapcsolatát.
Ugyanakkor egyszerű kikapcsolódásnak is tökéletesen megfelel, ezért a szórakozásból moziba járók is találhatnak benne élvezetet.
