Mit jelent az ismeretlen tettes elleni eljárás?
„Hétfőn 4 óra 18 perckor a robbantás miatt a Lehel utcában kidőlt egy bank épületének utcafronti fala. […] A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés és közveszély okozása bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított eljárást jelenleg ismeretlen elkövető ellen.” (police.hu)
A hír azt példázza, amikor az elkövető valóban ismeretlen, hiszen a bűncselekmény öt éve történt, a robbantót azóta is keresik. Mégis megtörténik, hogy még mi, olvasók is könnyen megmondjuk, kit fognak felelősségre vonni, ellenben a rendőrségi szóvivők sejtelmesen ismeretlen tettesről nyilatkoznak.
Maga a kifejezés mindössze egyszer szerepel a büntetőeljárásról szóló törvényben, egyszer a rendőrségről szóló törvényben, és arra utal, hogy az ügynek nincs gyanúsítottja, azaz senkihez sem vezet nyom, vagy senkit nem lehet megalapozottan gyanúsítani. Az ismeretlen tettes anyagi jogi értelemben sem teljesen pontos fogalom, mivel a tettes csupán az elkövetők egyik típusa.
Bár az elkövető a felelősségre vonás elején gyanúsított, valójában létezik az eljárásban egy nulladik fázis is, ahol a törvény értelmében még nem zajlik büntetőeljárás az illető ellen – a szabályozás kifejezetten elkülöníti a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt, akivel szemben elfogatóparancsot, körözést, őrizetet, előállítást (akárcsak a terheltnél) szintén el lehet rendelni. Ennek megfelelően bizonyos jogokkal is rendelkezik.
Előfordul, hogy a feltételezett elkövető úgynevezett egyéb érdekeltként tűnik fel először, például kutatás vagy tanúként kihallgatás során, majd később hogy, hogy nem, gyanúsítottá válik. Az egyéb érdekelt széleskörű jogokkal bír, mégis sajnálatos, sőt emberi jogokat sértő gyakorlatról lehet szó. Meg kell jegyezni, nincsen statisztika arra nézve, hány esetben történik ilyen. Az Emberi Jogok Európai Bírósága mindenesetre már állapította meg a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértését önvádra kötelezés miatt. Még inkább vitatott helyzet, amikor a szervek már az előkészítő eljárás során alkalmaznak leplezett eszközöket.
A gyanúsítás közléséig tehát – bár evidens, hogy elkövetőként tekintenek rá – lehet valaki ismeretlen tettes, miközben tudta nélkül már felderítették az ügy nagy részét.
Mindez természetesen a hatóságok által vélt nagyobb jó érdekében történik. Ha e személy a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján megalapozottan gyanúsítható, ki kell hallgatni, ezt követően rendelkezésre kell bocsátani számára az üggyel kapcsolatos iratokat, joga van megismerni a gyanút, jelen lehet a tárgyaláson, bizonyítékokat terjeszthet elő. Ha nem értesül időben, nincs rá ideje, hogy például eltüntesse a nyomokat, megfélemlítse a tanúkat. Ennek törvényes módja egyébként az ügyiratok megismerésének korlátozása az eljárás sikerességének érdekében, vagy az egyéb kényszerintézkedések alkalmazása.
Az ismereten tettes elleni eljárásnak sokkal kézenfekvőbb magyarázata, hogy a nyomozó hatóság az eljárás elején még nem tud biztosra menni. Megalapozatlanul gyanúsítani olyan hiba, melyet a törvény a gyanúsítás elleni panasszal orvosol. Ilyen esetben kifejezetten célszerű mélyebb felderítést végezni.
A szervek számára a nyomozás kétéves határideje sem utolsó szempont: ez is magyarázhatja a késleltetett kihallgatást.
Felmerül még egy kérdés a témával kapcsolatban. Miért tennénk feljelentést ismeretlen tettes ellen?
„[…] az ügyvédem @drszilagyiroland javaslatára büntető feljelentést teszek Puzsér Róbert Főpolgármester jelölt kapcsán az általa youtube internet alapú videó megosztó portálon 2019 09.14- én közzétett kampány videójában megjelenő mocskolódások miatt, ismeretlen tettes ellen!” – írta Berki Krisztián a volt főpolgármester-jelölt.
Mondhatjuk például, hogy a videó készítésében más is részt vehetett, és így nem csupán egy emberre akarjuk korlátozni a feljelentést. Ám ez esetben magában a törvényben nem bíznánk, hiszen egyrészt a magánindítvány valamennyi elkövetőre nézve hatályos, másrészt a hatóság tudomására jutó közvádra üldözendő bűncselekmények esetében kötelező a büntetőeljárást lefolytatniuk.
A másik lehetőség, hogy ezzel egy ismeretlen tettest adunk át a rendőrségnek, teret engedve a fentiekben említett visszásságoknak. Lehet, hogy a hamis vád elkerülése a cél, de az sem kizárt, hogy csak a sajtó kedvéért használt szófordulat, esetleg tévedés az ismeretlen tettes kifejezés.
A tettes nevét az esetek többségében sosem fogjuk megtudni, mivel az alapjogok kizárják, hogy személyes adatokat tegyenek közzé az elkövetőkről a médiában.
az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 5. § (1) és (4) bekezdései
