Budapest főpolgármestert választ

3949888C-346B-4F0E-A97E-34AF25D200F1

Október 13-án tartják az önkormányzati választásokat, melynek keretében a budapestiek a főpolgármesterre is voksolhatnak. Nem volt ez mindig így, eleinte a király, majd a kormányzó jelölte ki a tisztség betöltőit, majd jött a tanácsi rendszer, az első közvetlen választásra pedig 1994-ig kellett várni. Nézzük, hogyan alakult e különleges pozíció története az elmúlt közel százötven évben!

Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesülnek – szól az 1872. évi XXXVI. törvénycikk első rendelkezése. Ez a jogszabály rögzítette a várost vezető tisztségviselők jogállását is, így a főpolgármesterét és a polgármesterét. Ez a két pozíció ugyanis 1945-ig párhuzamosan létezett.

A főváros élén a főpolgármester áll – írja az 1872-es törvénycikk 68. paragrafusa. Választása a következőképp zajlott: először a király – aztán a kormányzó – a belügyminiszter ellenjegyzése mellett kijelölt három személyt, majd közöttük a közgyűlés döntött, általános szótöbbséggel. A győztest hat évre választották. Ez 1930-tól annyiban módosult, hogy teljes mértékben a kormányzó gyakorolta a kinevezési jogot, és akár el is mozdíthatta a főpolgármestert. A ciklus leteltét követően újra meg lehetett bízni ugyanazt a személyt, így például Ráth Károly 1873-tól egészen 1897-es halálig töltötte be a pozíciót.

6A5D1645-34E1-4DF0-BAB5-2578BA4C5780

Hatáskörét tekintve a főpolgármester a végrehajtó hatalmat képviselte. Ennek keretében ellenőrizte a fővárosi önkormányzatot, és őrködött a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei fölött. A közgyűlés elnöke volt, de jogosítványai közé tartozott még többek között a polgármester és a többi tisztviselő tevékenységének megfigyelése is, valamint felügyelte a polgármesterhez beérkező kormányrendeleteket, illetve a felfüggesztett tisztviselőket a legközelebbi közgyűlésig ideiglenesen másokkal helyettesíthette (kivéve a polgármestert).

Ezzel szemben a polgármestert a többi tisztviselőhöz hasonlóan (alpolgármesterek, tanácsnokok, főjegyző, aljegyzők stb.) a törvényhatósági bizottság választotta, szintén általános szótöbbséggel. Ha sikertelen volt a szavazás, akkor a két legtöbb voksot kapott jelölt között új fordulóra került sor. A megválasztott polgármesternek az alábbi esküt kellett letennie:

„Én N. N. esküszöm, hogy a királyhoz hű leszek, az ország törvényeinek engedelmeskedem, s polgármesteri hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten engem úgy segéljen!”

Megbízatása szintén hat évre szólt, őt is újra lehetett választani.

A polgármester a város gyakorlati vezetését látta el. Intézkedett azon ügyekben, melyeket jogszabály a hatáskörébe utalt, átvette a városhoz intézett kormányrendeleteket, leveleket, jelentéseket, majd azokat végre is hajtotta. Ha úgy ítélte meg, hogy ez törvénybe ütközik, vagy a helyi viszonyokat tekintve kivitelezhetetlen, huszonnégy órán belül jelentést tehetett a főpolgármesternek, annak távollétében a miniszternek. Egyik fontos és különleges feladataként őrizte a főváros pecsétjét.

Az első polgármester Kamermayer Károly volt, aki huszonhárom évig töltötte be a pozíciót. Nevéhez fűződik a Fővárosi Egylet megalapítása, emellett korszerű közigazgatást épített ki, miközben a városban is nagy beruházások zajlottak: kiépült az ivóvízellátás, modernizálták az úthálózatot, és elkészült a Központi Vásárcsarnok a Fővám téren.

1950-ben Budapest szempontjából két jelentős változás ment végbe. Egyfelől csatlakoztak a fővároshoz a környező – azzal szinte teljesen összenőtt – városok, mint például Újpest vagy Kispest. Másfelől hatályba lépett az első tanácstörvény, mely teljesen átszabta az ország államszervezetét. Ígérete szerint biztosította a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb vitte az ügyintézést a dolgozó tömegekhez, és következetesen érvényesítette a szocialista törvényesség elveit.

Ennek keretében az államhatalom helyi szervei a megyei tanácsok, a járási tanácsok, a városi tanácsok, a községi tanácsok és a városi kerületi tanácsok lettek. Budapest tekintetében a városi tanács a megyei tanáccsal esett egy tekintet alá.

A budapesti városi tanácsnak kétszázötvenegy tagja volt, mellette létezett póttagság is, változó létszámmal. Soraik közül az első ülésen kiválasztottak legalább tizenegy, legfeljebb tizenkilenc személyt, ők alkották a végrehajtó bizottságot, mely a helyi tanács végrehajtó és intézkedő szerve volt. Élén a korlátozott szabályrendelet-alkotási jogkörrel bíró elnök állt.

Az első alakuló ülés elnöke Kovács István volt, aki ünnepi beszédében az alábbi módon fogalmazta meg a tanács történelmi hivatását:

„A tanács feladata, hogy a hatalom gyakorlásában, a város ügyeinek vezetésébe egyre közvetlenebbül bevonja a széles dolgozó tömegeket, s lehetőséget nyújtson a dolgozó tömegeknek, hogy ellenőrizzék, bírálják és segítsék a tanácsokon keresztül a városvezetés munkáját.”

A végrehajtó bizottság első tanácselnökének Pongrácz Kálmánt választotta meg. A fővárosi tanácsi ülések jegyzőkönyvei teljes terjedelemben megtalálhatók az alábbi oldalon: [https://library.hungaricana.hu/hu/collection/leveltari_iratok_bpftjkv_tu/]

Szépvölgyi Zoltán 1971 és 1986 között volt a fővárosi tanács elnöke

Szépvölgyi Zoltán 1971 és 1986 között volt a fővárosi tanács elnöke

A rendszerváltást követően újra visszaállították a főpolgármesteri tisztséget, de mind a megválasztását, mind a jogkörét jelentősen átszabták a második világháború előtti időkhöz képest. Az első önkormányzati választás során a tízezernél nagyobb lakosságszámú városok esetében a választópolgárok csak az önkormányzati testületek összetételébe szólhattak bele szavazatikkal, az új polgármestereket a testületek választották meg tagjaik közül. Budapesten a fővárosi közgyűlés nyolcvannyolc főből állt, akik Demszky Gábort nevezték ki, megbízatása négy évre szólt.

1994-ben az új összetételű parlament módosította az önkormányzati választás szabályait, így ma már közvetlenül választják a főpolgármestert is. 2014-től kezdve a polgármesteri ciklusok időtartama öt év. A szavazólapon azokra a jelöltekre lehet voksolni, akik határidőre összegyűjtöttek ötezer érvényes aláírást.

Az új főpolgármesteri tisztség hatás- és feladatkörét tekintve ötvözi az 1945 előtti kettős szisztémát. Egyrészt elnöke a Fővárosi Közgyűlésnek, és vezeti az üléseit, a döntéseket illetően pedig abszolút vétóval rendelkezik. Másrészt irányítja a fővárosi önkormányzatot, melynek ellátandó feladatai egységesen kiterjednek az egész városra. Ilyen többek között a kerületek határain átnyúló településrendezés, terület- és településfejlesztés vagy a helyi közösségi közlekedés biztosítása és működtetése, valamint a főváros területén a parkolás feltételrendszerének kialakítása.

5D281F30-85D4-46C3-AEBB-E09BBDCF45E5

Érdekességképpen: 2018-ban felmerült, hogy visszaállítják a közvetett választást, azaz a kinevezési jog a kormány kezébe kerülne. Emellett volt egy igen különleges ötlet is: a pozíció betöltésére a kerületi polgármesterek közül választanának ki egyet-egyet kétévente. A jelenlegi főpolgármester azonban újraindulásának egyik feltételeként szabta a közvetlen választást, így a kérdés azóta lekerült a napirendről.

Források: Wikipedia, Jogtár, Wikisource, MúltKor, 444, Közigazgatási jog Általános rész I. Szerkesztette Fazekas Marianna Eötvös Kiadó 2018 277-290. oldal


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Jakus Barnabás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.