Az október-novemberi hónapforduló idején a világ minden szegletében ünnepelnek az emberek. Széleskörben ismert a valláshoz kötődő mindenszentek és az önfeledt szórakozásra okot adó halloween, azonban ezen hagyományokat nem minden országban tartják. Jelen cikkünben Latin-Amerika egyik legfelkapottabb országába, Mexikóba látogatunk, ahol rendhagyó módon emlékeznek meg az elhunytakról.
Októberben megtelnek az üzletek elegáns mécsesekkel, koszorúkkal, valamint – az elmúlt években divatba jött és az angolszász országoktól átvett – halloweeni kiegészítőkkel. Ezek aztán a temetőbe kihelyezve méltó kellékként szolgálnak a november elsejei mindenszentek és a november másodikai halottak napja csendes, komor ünnepéhez. Magyarországon, Európában és a világ legtöbb országában ezeket a napokat az elhunytakról való megemlékezéssel, családi körben visszafogott ünnepléssel szokás tölteni, újból meggyászolva a már nem élő szeretteket.
A halál tényét ugyanakkor nem szívesen nevezzük az élet részének, hiszen hogyan is lehetne egyszerre említeni ezt a két fogalmat, ha valójában olyannyira ellentétesek, hogy kioltják egymást? Ellenben nem mindenhol vélekedik így a kultúra és a társadalom erről a kérdésről.
El dia de los muertos – egy rendkívüli mexikói szokás eredetéről
Gondolatban, ha elrepülünk néhány ezer kilométert, már el is értük a dél-amerikai Mexikót, ahol az év ezen időszakára minden jellemző, csak a szomorúság és a csend nem. November első két napját ünnep- és munkaszüneti napnak nyilvánítva, mindenkinek lehetősége van arra, hogy részt vegyen a színes, nagyszabású eseményen, amelyet – jó hangulata miatt – gyakran neveznek halloweennek, helytelenül. E hagyomány gyökerei egészen az aztékok, mayák idejébe nyúlnak vissza, akik ezzel az őseik lelkével való kapcsolatot ünnepelték. Ez a népszokás a spanyol hódítók hatására vegyült a keresztény mindenszentek elemeivel is, mára pedig, bár Mexikó egy rendkívül vallásos keresztény ország lett, mégis az ősi kultúráját megőrizve ünnepel.
A ceremónia menete
November legelején a mexikói családok ugyanúgy összegyűlnek, mint ahogyan hazánkban is. Fontos különbség azonban, hogy esetükben a vendégeik között számon tartják az elhunyt hozzátartozóik lelkét is. Ahhoz pedig, hogy a lelkek megtalálják őket és csatlakozhassanak az ünnephez, oltárokat állítanak fel otthonaikban, amelyekben megtalálható mind a négy ősi elem: a levegő, a tűz, a víz és a föld. Továbbá segítve az ismételt egymásra találást, gyertyákkal világítják ki számukra a „hazavezető utat”. Nem bíznak emellett semmit a véletlenre, így felkészülvén arra az eshetőségre, ha az elhunytak lelke megéhezne, legkedvesebb ételeiket készítik el. A fogásokat az oltárra helyezik, amelyen helyet kapnak néhai szeretteik kedvenc tárgyai is.
Az ünneplés fontos pillanata, amikor az összegyűlt család közösen látogat ki a temetőbe, és lakomával, jó hangulatú zenéléssel köti egybe a sír feldíszítését. Ezzel azt szeretnék megmutatni halottaiknak, hogy vidáman élik az életüket, amellyel egyidejűleg megvalósul az ünnep üzenete is, vagyis hogy az életet olyan vidáman kell élni, amennyire csak lehet.
A családi kör végül fokozatosan kibővül, ugyanis utcabálok és grandiózus, karneváli hangulatú felvonulások kerülnek megrendezésre a nagyvárosoktól kezdve, a kisebb közösségeken át, szerte az egész országban.
Az eseménysorozat kiegészítői: a szimbólumok
A jó hangulat megteremtésében nagy szerepet játszanak az élénk színekkel, mintákkal díszített szimbólumok is. A leghíresebb közülük egy, a halált jelképező női csontvázalak, aminek fejét színes smink díszíti, testét hosszú, mintás ruha takarja; és zenére, táncra buzdítja az embereket. Az alak kitalálója Jóse Guadalupe Posada volt, híressé azonban Diego Rivera festő (Frida Kahlo férje) tette, aki a figurát La Catrinanak nevezte el. A karneválokon is sok hölgyet láthatunk a tömegben, ennek a karakternek öltözve.
A La Catrina mellett nagy számban láthatóak a calaverasnak hívott színes koponyák is az ünnepen, cukorból készült változatuk pedig gyakran kelléke az otthoni oltároknak is. Mindezek mellett a halál virága, vagyis a flor de muerto nemcsak dekorációs célt szolgál, hanem elszórt szirmai kijelölt útként funkcionálnak az elhunyt szeretteknek.
Az El dia de los muertos 2008-ban felvételre került az UNESCO Szellemi kulturális örökség listájára, a turisták körében pedig évről évre egyre népszerűbb a programon való részvétel; hiszen ki ne szeretné megtapasztalni, milyen érzés élettel ünnepelni a halált.
Képek forrása: X
