Március 5-éig van lehetőséged arra, hogy a következő tanévre szóló Erasmus-ösztöndíjprogramot megpályázd. Két Erasmusszal a hátam mögött mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy lépjen ki a komfortzónájából, és próbálja ki magát külföldön. Cikkemből megtudhatod, hogy milyennek láttam a brnói és veronai egyetemet, milyen volt számomra ebben a két városban élni, valamint azt, hogy miben is különbözött egymástól a cseh és az olasz Erasmus.
A harmadév téli vizsgaidőszakában, alig kilátva a polgári perjog tételei közül elhatároztam, hogy szükségem van a környezetváltozásra, és a következő tanév szeptemberét már külföldön fogom elkezdeni. Első alkalommal nem szerettem volna nagyon messzire menni, így jött szóba Csehország, és azon belül is Morvaország fővárosa, Brno. Azonnal megtetszett, hogy a város fiatalos és nyüzsgő: közel százezer egyetemista tanul ott, és az erasmusos hallgatók száma is évről évre növekszik.
Szintén a Masaryk Egyetem jogi kara mellett szólt, hogy széles angol és német nyelvű kurzuskínálattal rendelkezik. Az órák nagy része interaktív volt, véleményünkkel, hozzászólásainkkal mi is aktívan részt vettünk az óra menetének alakításában. Az oktatóim meglepően közvetlenek, segítőkészek és rugalmasak voltak. Sőt a Bevezetés a cseh jogi kultúrába c. kurzus keretében a Közigazgatási Legfelsőbb Bíróságra is ellátogattunk.
A jogi kar épülete kevésbé impozáns, mint a miénk, ugyanakkor könyvtára szupermodern, és kényelmes fotelekkel, kanapékkal várja késő estig a diákokat. Emellett nagyszámú idegennyelvű szakirodalommal rendelkezik.
Brno számtalan lehetőséget kínál szórakozásra és kikapcsolódásra is. Nem túlzok azzal, hogy minden napra jutott valamilyen program a kinti ESN szervezésében. Ráadásul a bulik és beülések mellett a város kulturális programokban is bővelkedik. A főtéren minden hétvégén különféle koncerteket, bor- és gasztronómiai fesztiválokat rendeztek. Továbbá az is elképesztő, hogy a város méretéhez képest közel tíz kőszínház várja a művelődésre vágyókat.
Ha az Erasmus alatt utazgatni is szeretnénk, Brno ilyen szempontból is jó választás. Alig pár órányi utazással a Világörökség részét képező városokba, kastélyokba juthatunk el, illetve egyéb kulturális nevezetességeket pipálhatunk ki a listánkról. Mindemellett a környező országokat is kényelmesen felfedezhetjük, sőt a város repülőteréről kedvező áron juthatunk el Milánóba, Rómába vagy Amszterdamba.
Egyetemi város lévén a megélhetés lényegesen olcsóbb, mint Prágában vagy Budapesten. Az éttermek, bárok gyakran adnak diákkedvezményt, sőt a távolsági busz- és vonatjegyek ára is igen alacsony huszonhat éves kor alatt. Tudtad, hogy Csehországban a sör olcsóbb, mint az ásványvíz?
Összességében nagyon pozitív, élményekben gazdag félévet kaptam a várostól. Ennek hatására úgy döntöttem, hogy a következő őszi szemeszterre ismét megpályázom az Erasmust.
Miért választottam a Veronai Egyetemet? Végül egy jó ismerősöm beszélt rá, aki tavasszal töltött kint egy szemesztert. Olyan sok pozitívumot mesélt a városról, hogy az utolsó pillanatban megváltoztattam a listámat, és Padova helyett Veronát jelöltem meg első helyen. Utólag visszagondolva helyesen döntöttem, nem is alakulhatott volna jobban az őszi félévem.
Az első szembetűnő különbség a kurzuskínálat terén ért a brnói jogi karhoz képest. Mindössze három órát hirdettek meg angol nyelven, így sokáig kétséges volt, hogy sikerül-e egyáltalán teljesítenem a huszonnégy kreditet. Hála az oktatók rugalmasságának és segítőkészségének ez a kellemetlenség végül megoldódott.
Brnóhoz képest itt még interaktívabbak voltak a kurzusok. Minden hétre több száz oldalnyi szakirodalomból kellett felkészülni, amiből prezentációkat tartottunk vagy közösen megvitattuk az éppen aktuális témakört. Be kell vallanom, hogy nehezen szoktam hozzá a rendszerhez, viszont az így szerzett tudás jobban megragadt bennem, mintha azt egy frontális módszer keretében dolgoztuk volna fel. Ráadásul a félév során számos külföldi vendégelőadó látogatott el a kurzusokra, és így az utolsó hónapban lehetőségem volt részt venni egy választottbírósági eljárás modellezésében is.
Verona szintén nyüzsgő, életteli hely, de mindez inkább az olaszok mentalitásából adódik, és nem abból, hogy egyetemi város. Alig pár százan voltunk erasmusos hallgatók Veronában, és az ESN sem volt olyan aktív a programok szervezésében, mint Brnóban. Ennek ellenére a helyiek jóval közvetlenebbek voltak, mint a csehek. Nem túlzok, egy szimpla hétköznapi aperitivo keretében életre szóló barátságok kötődtek.
Nemcsak a város bővelkedik látnivalókban, hanem Veronából indulva egynapos kirándulásokkal könnyedén bejárható a Milánó–Bologna–Velence háromszög is. A vonatközlekedés viszont itt is hagy kívánni valót maga után, az egy-két órás késésekhez némi idő után hozzászokik az ember, de ahhoz már nehezen, hogy kora reggel egy éppen induló vonatról sztrájkra hivatkozva tessékelik le.
Mivel Verona igen felkapott turisztikai célpont, ráadásul már Nyugat-Európa, így a megélhetés, lakhatás és tömegközlekedés drágább, mint otthon. Jó hír viszont, hogy a pizza és a spritz aperol finomabb és olcsóbb, mint Budapesten.
Nehéz megmondani, hogy végül melyik Erasmus sikerült jobban. Más impulzusok, élmények értek a két városban, illetve az országok közti mentalitásbeli különbség miatt is nehéz lenne párhuzamot vonni. Remélem, a beszámolóm meggyőzte azokat is, akik eddig bizonytalanok voltak a pályázást illetően.
