Miért félünk a patkánytól a kamrában, a szigorú egyetemi professzortól a vizsgán? Ha helyet cserélnének, vajon azonos érzelmeket és viselkedéses reakciókat váltana ki jelenlétük?
Viselkedésünk és mások viselkedése milyen arányban gyermekkori tapasztalataink, szocializációnk, génjeink és idegrendszerünk összjátéka? Hogyan hat ránk a biológiai és a kulturális evolúció? Altruizmus vagy szélsőséges agresszió jellemzi-e a társas viselkedésünket? Robert Sapolsky kérdez, kutat és szórakoztató humorral tanít legújabb könyvében.
„Nature holds the key to our aesthetic, intellectual, cognitive and even spiritual satisfaction” nyilatkozta a természettudósok íratlan legendáriuma szerint egyszer E. O. Wilson, a szociobiológia ősatyja és kétségtelenül a szakág legeredetibb karaktere. (x) A Wilson által teremtett kutatási terület, mely átfogóan vizsgálja az emberi és az állati viselkedés hátterében meghúzódó komplex mechanizmusokat darwini alapokon nyugvó párhuzamokat és kapcsolatokat fedezve fel köztük, közel hat évtizedes fennállása során számos kritikát kapott a biológia, a kibontakozó szociálpszichológia, a kultúrantropológia és a vallástudomány képviselői részéről is. (x)
A gondolat, hogy az ember egyszerre természeti és társas lény, biokémiai reakciók és fiziológiai mechanizmusok halmaza, évmilliárdok evolúciójának hatására kifejlődött és tökéletesedett viselkedésmintázatok kivitelezője, valamint hogy mindeközben önálló, cselekvőképes, saját akaratát és társas viselkedését moderáló, szociális környezetéhez aktívan alkalmazkodni képes, érző, egyedi és megismételhetetlen lény, összebékíthetetlen ellentmondásnak tűnt az 1960-as évek viselkedéskutatói számára.
Tetézte mindezt a viselkedéstudományokat (ideértve a pszichiátriát, a neurológiát, a klinikai pszichológiát, valamint a kutatópszichológiát, a humánetológiát és a szociálpszichológiát) szervesen átható kognitív fordulat, amely az emberi elme diadalát hirdetve a nyelv és a megismerés komplexitásának bódulatában Wilson munkásságát szélsőséges biologizmusnak és „neo-behaviourizmusnak” bélyegezve a szociobiológiát fokozatosan marginalizálta. (x)
Évtizedekkel később, az 1980-as években, a genetika előretörésével és Richard Dawkins mémelméletének és önző gén elméletének köszönhetően lopództak vissza a szociobiológia kérdései a mainstream tudományos gondolkodásba, hogy aztán utat törjenek a napjainkat meghatározó őrült kíváncsiságnak az idegtudomány (neuroscience) iránt. A primatológia és az evolúciós pszichológia feltörekvése fokozatosan revideálta a természetes szelekció és az adaptivitás darwini alapelveit, illetve azok Wilson által felvetett társadalmi kontextusra való adaptálását. (1)
Az ezredfordulót követően a pszichológiai témák széleskörű népszerűsége okán egyre fontosabb igényként fogalmazódott meg szakmai berkekben a különböző viselkedéstudományi területek közti párbeszéd megkezdése és a hídépítő jelleggel megalkotott interdiszciplináris és tudománynépszerűsítő könyvek megalkotása. (2)
Robert M. Sapolsky, primatológus és agykutató, a Stanford Egyetem tanára, pragmatikus és közérthető stílusának, valamint szelíd humorának köszönhetően nagy népszerűségnek örvendő előadóként és kutatóként korábban a stressz biokémiájával, a megküzdés (coping) viselkedésbeli jelenségvilágával és az emberszabásúak társadalmi életének tanulmányozásával foglalkozott. (x)
Sapolsky íróként három, az Egyesült Államokban szakmai és laikus körökben is nagy érdeklődést kiváltó könyvet publikált, egyetemi előadásaiban pedig, melyek YouTube-videók formájában is elérhetők, ezrekkel ismertette meg a neuroendokrinológia rejtelmeit, szórakoztató és elgondolkodtató társas és társadalmi kérdéseket feszegetve.
A Behave – The Biology of Humans at our Best and Worst című legújabb könyvében arra invitálja olvasóit, hogy az egymással sokszor párhuzamos felfedezéseket tevő, gyakorta vitázó tudományterületek kapcsolódási pontjait precíz intellektuális akrobatikával együtt keressék meg, feltárva az emberi természet lenyűgöző sokszínűségét.
Sapolsky vallja, hogy
a természettudományok kezében van a kulcs az emberi viselkedés alapvető mechanizmusainak megértéséhez,
így a Behave olvasásához is elkerülhetetlen a neurobiológia, a biofiziológia és az etológia néhány alapvetésének ismerete vagy a felsorolt tárgykörök iránti nyitottság.
Ezen tudományterületek nézőpontjain keresztül érthetőek meg a könyvben felsorakoztatott olyan összetett és szerteágazó témák, mint többek közt a társas szelekció és az etnikai agresszió, a bíróságok, börtönök és a versengő vállalatok pszichológiája, a nemi különbségek hátterében húzódó hormonális, idegrendszeri és pszichés válaszmintázatok, valamint a társas kapcsolatok dinamikájának finomra hangolt neuropszichológiája.
A Behave alapjában véve tudománynépszerűsítő céllal (is) készült, humoros példázatai, illusztratív ábrái, valamint közel harminc oldalas függeléke lehetővé teszi, hogy az érdeklődő laikus olvasók gyorstalpalót kapjanak az érintett idegtudományi témákból, továbbá a könnyebb eligazodást a könyv végén található glosszárium is segíti.
A Behave felépítését tekintve tizenhat témakörre és epilógusra tagolódik, melyeket egy, a viselkedés tanulmányozásának eredetével és rövid történeti összefoglalójával foglalkozó bevezetés előz meg.
Sapolsky koncepciójának lényege a könyv egészén átívelő, fokozatosan elnyúló időskála, mely lehetővé teszi az aktuálisan tárgyalt viselkedés(elem) interdiszciplináris vizsgálatát az annak bekövetkeztét közvetlenül megelőző másodperctől egészen az evolúció évmilliós távlatáig.
Ezen folyamatosan gyorsuló és táguló időskálán felfedezhetővé válik az emberi viselkedés természeti és társas jelenségvilágának kettősségéből származó szimmetria és a két terület valódi, szerves és elválaszthatatlan kapcsolata.
A Behave megjelenése óta számtalan szakmai és szakmán kívüli szaklap méltatását magáénak tudhatja: olyan eltérő tematikájú folyóiratok hívták fel rá olvasóik figyelmét a Nature magazin mellett, mint például az aktuálpolitikai elemző The Wall Street Journal vagy a szépirodalmi kritikákkal foglalkozó Times Literary Suppliment. A könyvet 2017-ben a The Washington Post az év tíz legjobb könyve közé választotta, továbbá a The New York Times kritikusai az év kedvenceként emelték ki, sőt a művet a lap bestsellerként is jegyzi.
szerző: Woller Eszter (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, pszichológia BA hallgató)
források:
(1) Bereczkei, T. (2008). Evolúciós pszichológia. Budapest, Osiris Kiadó
(2) Pléh, Cs. (szerk.) (2001). Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest, Osiris Kiadó
Az online forrásokat (x) jelen a szövegbe ágyaztuk.
