A világ vezetői 2015 szeptemberében New Yorkban egy történelmi ENSZ-csúcstalálkozón elkötelezték magukat amellett, hogy véget vetnek a szegénységnek, megküzdenek a klímaváltozással, és harcolnak az igazságtalanság ellen. A 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer (Agenda 2030) egy jobb jövőt kínál bolygónk egészének és emberek milliárdjainak világszerte.
A felsőoktatás és a fenntartható fejlődés
Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságnak 1987-ben közzétett „Közös jövőnk” című jelentése visszavonhatatlanul bevezette a közbeszédbe a fenntartható fejlődés fogalmát. Azóta fenntarthatónak azt a fejlődési módot nevezzük, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy egyúttal nem veszélyezteti a jövő generációk szükségleteinek kielégítését.
Mint ilyen a fenntartható fejlődés nemcsak a környezeti kérdésekkel foglalkozik, hanem a gazdasági, társadalmi és kulturális kérdésekkel is. Figyelembe véve a társadalmak és a környezet fokozott igényeit egyértelmű, hogy globális fellépésre van szükség a fenntarthatóbb jövő kialakításához.
Tekintettel tudástermelőkénti elsődleges szerepére a felsőoktatás hatékony eszközként szolgálhat a fenntarthatóbb jövő megteremtéséhez. Így az „oktatás a fenntartható fejlődésért” az utóbbi években az egyik legfontosabb oktatási kezdeményezés, amelynek célja az emberi fejlődéshez kapcsolódó számos probléma többirányú kezelése.
Mivel a minőségi oktatás és az egész életen át tartó tanulás révén az emberek birtokába kerülhetnek a fenntartható jövő eléréséhez szükséges ismereteknek és készségeknek, az oktatás kiemelkedően fontos az összes fenntartható fejlődési cél elérése szempontjából.
Célok a fókuszban
A 2015-ben elfogadott 17 fenntartható fejlődési cél közül az SDG 4-et szentelték az oktatásnak: „2030-ig minden nő és férfi számára egyenlő hozzáférést biztosítani a megfizethető és minőségi műszaki, szakmai és felsőfokú oktatáshoz, ideértve az egyetemi képzéseket is”.
Bár a negyedik cél képezi a felsőoktatás és fenntartható fejlődés kapcsolatának középpontját, a felsőoktatás maga számos más SDG-hez is kapcsolható, mint a szegénység felszámolása, az egészség és jóllét, a nemek közötti egyenlőség, a tisztességes munka és gazdasági növekedés, a felelős fogyasztás és termelés, a fellépés az éghajlatváltozás ellen, valamint a béke, az igazságosság és az erős intézmények kialakítása.
Az SDG 4 megvalósításának egyik ütemterve, az Oktatás 2030 cselekvési keretrendszer két központi pillérrel rendelkezik, amelyek a tanulási eredmények nyomon követésére és javítására, valamint a kirekesztettek helyzetének javítására összpontosítanak.
Ezen keretrendszer előrelépést sürget a felsőoktatás javát szolgáló meglévő nemzetközi megállapodások tekintetében, és elismeri, hogy egy jól megalapozott és szabályozott felsőoktatási rendszer javíthatja az oktatáshoz való hozzáférést, annak minőségét és relevanciáját, emellett csökkentheti a tanítás és az elsajátítás közötti disszonanciát a fenntartható fejlődés biztosítása, valamint a technológia, a nyílt oktatási források és a távoktatás előnyeinek kihasználása érdekében.
A lehetőség és a gyakorlat
Az Agenda 2030 lehetőséget adott arra, hogy újragondoljuk a felsőoktatási intézmények szerepét. Az UNESCO szerint a fenntartható fejlődés oktatása „felhatalmazza az embereket arra, hogy megváltoztassák gondolkodásmódjukat és a fenntartható jövő felé törekedjenek”.
Ez magában foglalja a minőségi oktatás hozzáférhetővé tételét az élet minden szakaszában, így a hallgatók tájékozottabbá tételét is a fenntartható fejlődésről azáltal, hogy integrálja a kérdést az oktatás, a kutatás és a szolgáltatás minden aspektusába.
Ez azt jelenti, hogy az oktatási rendszert minden szinten kompatibilissé kell tenni a fenntarthatóság alapelveivel, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy a jövő generációi egy fenntarthatóbb bolygót előmozdító módon gondolkodjanak és cselekedjenek, legyen szó klímatudatosságról, újrahasznosításról vagy éppen társadalmi felelősségvállalásról.
A gyakorlat ezzel szemben még meglehetősen elmaradott. Láthatunk ugyan kezdeményezéseket egyes államokban (pl. Olaszország, skandináv államok) arra, hogy a fenntarthatóság kérdését beépítsék a kötelező tantervekbe, azonban ez a jelenség még inkább ritkaságnak, semmint bevett gyakorlatnak számít. Ezen ideje lenne változtatni.
Fenntarthatósági ismeretek
Jelenleg hatalmas globális problémákkal kell szembenéznünk, és feltehetően ezeket a nehézségeket az egyetemes oktatás és a nemzetközi együttműködés révén lehet a legjobban kezelni. A felsőoktatás nemcsak szerepet játszik ebben az erőfeszítésben, hanem képes arra is, hogy vezető szerepre törjön. A fenntarthatósági ismeretek oktatása annak a tudás- és ismeretanyagnak az elsajátíthatóvá tételét jelenti, amely megmutatja, hogy az emberi cselekedetek hogyan befolyásolják közösségeink gazdaságának és ökológiájának jövőjét. Arra ösztönöz minket, hogy megtanuljunk élni és dolgozni egy olyan bolygón, amelynek forrásai végesek.
Talán úgy lehetne leginkább összefoglalni a fenntarthatósági ismeretek oktatásának helyzetét, mint egy jelenleg alakuló, jelentős (szakmai és anyagi) befektetésre váró folyamatot.
Egyelőre az látható, hogy noha a legtöbb tudományos területen marginális jelentőséget tulajdonítanak a fenntarthatóságnak, néhány szakterület kifejezetten elismerte a 2030-as Agenda szerepét és jelentőségét.
Általánosan elismert tény, hogy egy cselekvésorientált, fenntarthatósági ismeretekkel rendelkező generáció felneveléséhez széles körű készségekre és ismeretekre van szükség. Ezen készségek és ismeretek sokszor a hagyományos oktatás keretei között nehezen átadhatók, de egyre több olyan új oktatási irányzat, megközelítés létezik, amely támogatja az olyan készségek fejlesztését, mint pl. az interdiszciplináris gondolkodás, a problémamegoldás és a csapatmunka. A fenntarthatósági ismeretek átadása, oktatása tekintetében a jelenlegi szakirodalom több alapvető pillért és oktatási alapelvet határoz meg, melyek egymásra hatva, egymást elősegítve járulnak hozzá a tudatos, fenntartható fejlődés iránt elkötelezett generációk képzéséhez:
1. Oktatók mint példaképek: ez a pillér arra helyezi a hangsúlyt, hogy az oktatók miként szolgálhatnak példaként a hallgatók számára annak érdekében, hogy hiteles perspektívát kínáljanak a fenntarthatósági elvek gyakorlati megvalósításának realitásairól.
2. Mindennapi helyzetekre történő alkalmazás: ez a pillér a való élet kérdéseire, valamint a tényleges tapasztalatokra mint tanulási helyzetekre összpontosít.
3. Holisztikus megközelítés és interdiszciplinaritás: a fenntartható fejlődéshez szükséges készségek és ismeretek nagy része összetett, valamint többrétegű és összekapcsolt rendszerekben kezelendő. Az interdiszciplináris munka támogatása a felsőoktatási intézményekben, illetve azok kapcsolatában más szervezetekkel kulcsfontosságú lesz a 2030-ra kitűzött célok megvalósításában.
Akadályok és megoldások
Az előbbiekben leírtak megvalósítása jelenleg még számos ponton akadályba ütközik mind elvi, mind gyakorlati téren.
Az első – és talán leggyakrabban emlegetett – nehézség a fenntarthatóság témájának beágyazása a jelenlegi tantervekbe. Egyrészről látni kell, hogy az oktatás az egyes államok hatáskörébe tartozó kérdés, melyet nem csak politikai, de társadalmi és gazdasági tényezők is erősen befolyásolnak. Másrészről, még ha az előbbiektől el is tekintünk, így is azt láthatjuk, hogy az elsajátításra váró tananyagmennyiség időigénye jóval meghaladja az annak átadására rendelkezésre álló tartamot, azaz az oktatási intézményekben eltöltött évek számát.
Az egyetlen hatékony megoldás a jelenlegi tantervek felülvizsgálata, összehangolása lenne, mely azonban meglehetősen utópisztikus elképzelés világviszonylatban, sőt európai szinten is.
Szintén akadályt jelent az oktatók azon vélekedése, mely szerint a fenntartható fejlődés ismeretanyagának átadása számos ponton irreleváns az adott tárgy vagy tudományterület szempontjából. Erre a helyzetre szolgálhat megoldásul a fenntarthatósági ismeretanyag teljeskörű felülvizsgálata, és annak tudományterületek szerinti kategorizálása. Ennek eredményeképpen lehetővé válna az ismeretanyag kisebb, de talán az egyes tudományterületek számára relevánsabb egységeinek beépíthetővé tétele a tantervi keretrendszerekbe.
Még ha abban a szerencsés helyzetben lennének is az egyes felsőoktatási intézmények, hogy pontos, releváns és elsajátítható mennyiségű ismeretanyaggal rendelkeznek a fenntartható fejlődésről, a következő nehézséget az oktatók felkészületlensége jelentené.
Visszautalva az oktatók példamutató szerepéről írtakra, elengedhetetlen a tudásátadók felkészülésének elősegítése és a fenntartható fejlődés kérdéskörében való elmélyülésük lehetővé tétele. Természetesen nem arról van szó, hogy a felsőoktatásban dolgozók ne lennének kellően jártasok saját szakterületeiken, csupán azt érdemes látni, hogy míg a mai fiatalok sokkal jobban tudnak azonosulni az új oktatási módszerekkel, a XXI. század jelentette problémakörökkel és az őket kezelő megközelítésekkel, addig az egyes tudományterületeken nagy tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező professzorok talán kevésbé adaptálódtak a szakterületüket az elmúlt években ért változásokhoz, így a tananyag új megközelítésben történő átadása számukra kezdetben idegen lehet.
Ahhoz, hogy a fentiekben tárgyalt, a fenntartható fejlődés oktatásának útjában álló nehézségek leküzdhetők legyenek, szorosabb nemzetközi együttműködésre, összehangolt fellépésre van szükség.
HESI, az ENSZ megoldási javaslata
A HESI, azaz a Felsőoktatási Fenntarthatósági Kezdeményezés az ENSZ számos szervének együttműködése, amely 2012-ben az ENSZ Fenntartható Fejlődés Csúcskonferenciára (Rio+20) történő előkészületek alkalmával alakult.
A HESI a világ több mint 300 egyeteme által vállalt kötelezettségekkel a Rio+20-on indított összes önkéntes kötelezettségvállalás több mint egyharmadát tette ki. Az ENSZ-szel való szoros kapcsolatán keresztül a HESI egyedi felületet biztosít a felsőoktatási intézményeknek a felsőoktatás, a tudomány és a szakpolitikák kialakítása területén.
Minden felsőoktatási intézmény szabadon csatlakozhat a HESI hálózatához. A HESI részét képező felsőoktatási intézmények vállalják, hogy:
1. az összes tudományágban integrálják a fenntartható fejlődés oktatásának alapvető elemeit és szempontjait;
2. ösztönzik a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kutatásokat és a megszerzett ismeretek terjesztését;
3. támogatják a zöld campusok létrehozását, és szerepet vállalnak a helyi fenntarthatósági témájú kezdeményezésekben;
4. részt vesznek a HESI-hálózat munkájában, és információkat bocsájtanak a hálózat rendelkezésére.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a felsőoktatási intézmények kritikus szerepet játszanak a fenntartható fejlődésre irányuló kezdeményezések végrehajtásában és vezetésében. Az egyik kiemelten fontos feladat tehát annak vizsgálata, hogy mit tehetnek a felsőoktatás kulcsfontosságú szereplői, oktatói és hallgatói azért, hogy intézményi kereteik között a lehető leghatékonyabb módon járuljanak hozzá a fenntartható fejlődés tanainak gyakorlati alkalmazásához.
Szerző: Bartuszek Lilla Judit
Források:
Bartuszek Lilla Judit – Fenntartható Fejlődés és az Emberi Jogok, ArsBoni, 2020. január
Gyulai Iván: Fenntartható fejlődés és fenntartható növekedés, Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 8-9. szám
Higher education’s key role in sustainable development – University World News (2018)
Education 2030 Framework for Action
Higher Education and the Sustainable Development Goals
Raising awareness and assessing sustainability literacy on SDG 7 – Sustainable Development Goals Knowledge Platform
SDG WATCH Europe: Implementing the SDGs at higher education institutions: challenges and responses, 2019
Sustainable Development in Higher Education: Current Practice and Future Developments, A report for The Higher Education Academy, November 2005
Higher Education Sustainability Initiative (HESI)
Magyar UNESCO Bizottság – Fenntartható Fejlődés Csúcskonferencia
